Lehet nagy az országkockázat, remeghet a kisbefektetők keze, bizalmatlankodhatnak a nagy alapkezelők, és jöhetnek krachok, semmi sem veri az OTP-t a tőzsdén. Miért? És meddig?
Írta: Ács Gábor · Közreműködött: Fekete Emese
„Egy biztos, ha 97-ben nem lakást veszek a Tusnádi utcában (Budapest, 12. kerület, Kissvábhegy – a szerk.), hanem OTP-t, ma a Tusnádiban az egyik ház összes lakását megvehetem, plusz minden lakáshoz vehetek egy autót, minden autóra egy menő e-bringát, és még akkor is marad annyi részvényem, hogy annak az osztalékából minden hónapban megkapjam a bruttó magyar átlagbért – nettóban. Persze minek vennék tizenkét lakást, ha az OTP-vel sokkal jobban járok? Ez tényleg beszarás.”
Erre a velős következtetésre jutott egy sok-sok éve tőzsdei befektető barátunk, amikor kiszámolta velünk, mennyit hozott a konyhára az OTP annak, aki a bank 95-ös tőzsdére lépésekor bevásárolt a papírból, azóta is tartja, és az eddigi huszonkét osztalékfizetésből mindig további OTP-részvényeket vett. Ő annak idején a CA-IB brókercégnél dolgozott (ők vezényelték le akkortájt a legtöbb magyar tőzsdei kibocsátást, így az OTP-ét is), évtizedek óta szorgos és sikeres kisbefektető, és amúgy ma is tart a portfóliójában OTP-t.
Bő egy éve ugrottál ki huszonegy év multis csúcsmenedzserségből. Hogy élsz most?Mozgalmasan. Hosszú listám volt, hogy mi lesz a Mastercard után, na, ennek talán a harmada jött be, és annak, amit ma csinálok, a jó részét nem sejtettem. Mi volt a listádon?Hogy egy évig a világ nagy problémáin dolgozom ingyen és bérmentve (World Food Programme, World Vision), de ezek a projektjeim […]
Bő egy éve ugrottál ki huszonegy év multis csúcsmenedzserségből. Hogy élsz most? Mozgalmasan. Hosszú listám volt, hogy mi lesz a Mastercard után, na, ennek talán a harmada jött be, és annak, amit ma csinálok, a jó részét nem sejtettem.
Mi volt a listádon? Hogy egy évig a világ nagy problémáin dolgozom ingyen és bérmentve (World Food Programme, World Vision), de ezek a projektjeim elhaltak. Lehet, hogy én voltam béna, lehet, hogy ők nem tudták feldolgozni, hogy egy exmultis topmenedzser esetleg elveszi a munkájukat, vagy azt hitték, kém vagyok, a vezérigazgató beépített embere.
Az se valósult meg, hogy elolvasom az összes francia meg orosz klasszikust, ami kimaradt az ifjúkoromból. Nem tanultam meg ejtőernyőzni, kite-ozni és motorozni sem. Cserébe sokkal több időt töltöttem a gyerekeimmel, végre nem csörgött vagy pittyegett állandóan a telefonom, miközben épp puzzle-öztünk vagy legóztunk.
Bécsi és marokkói bázis, utazások, néha Budapest. Szuper életed van, mozgat a magyar közélet? Igen. Benne vagyok titkos Signal csoportokban, nagy beszélgetésekben, hogy mit lehetne csinálni, hogy a haza fényre derüljön. Próbálom a civil ellenzéki mozgolódások ütőerén tartani az ujjamat, mert vannak érzelmi drámák, amikor előjönnek a kis barlangjukból az emberek, és nem csak a karosszékben pufognak. Ma is ilyen érzelmivihar-állapot van.
Átrium, Van Helyed – viszed még ezeket az ügyeket? Többet is, újra aktivizáltam magam a Bankárképző mentorprogramjában, és még mindig sok iskolai előadást vállalok gyerekeknek. Az Átriumnál az elmúlt év arról szólt, hogy a Kultúrbrigád után legyen egy másik csapat, akivel folytathatjuk. Most nagyon közel van a megoldás. Közben a Van Helyed, mint minden NGO, permanens anyagi válságban van. Tizenöt éve küzdünk, hogy legyen évi 100–120 millió forintjuk, és minél több üzletember álljon mögéjük. Nehéz, de ha elmegyek Ózdra, az mindig nagy érzelmi lökés.
A marokkói butikszállodád hogy megy? Az is csak félig üzlet. A szeptemberi földrengés után gyűjtöttünk pár ezer eurót, aztán az utcabeli gyerekeknek elkezdtünk angoltanfolyamot szervezni. Az elején tízen, aztán húszan, harmincan jöttek, már két csoport van, heti két óránk, a lányaim is besegítenek, mi meg tanulunk tőlük arabul. Megvettük a szomszédos épületet is, a múltkor Bodó Viktor rendező jött, és színházat csinált a gyerekekkel. Más alkotókat, civileket is mindig hívok, hogy pihenjék ki magukat nálunk, inspirálódjanak, alkossanak.
Újabban a litván fintech, a Kevin szekerét tolod. Ez a következő nagy dobásod? Benne vagyok a magyar IzzyPayben és a német G+D-ben is, de amúgy igen, most a Kevinbe teszem a legtöbb energiámat. EVP for Expansion vagyok, kérem szépen, valahol az üzletfejlesztési vezető és az utazó nagykövet között. Bankokkal, szabályozókkal tárgyalok, hogy elterjedhessen egy új, kártya nélküli fizetési mód. A kalandért csatlakoztam be, mondtam is nekik, hogy a fizetés nem motivál, akkor maradtam volna a Mastercardnál. De ha ebből lesz valami forradalmi erejű, akkor nagyon büszke és egyben vagyonos is leszek.
„Sok ötlete volt, a fából is vaskarikát akart csinálni” – jellemzi néhai édesapját Seiwerth Márton. Nővérével, Annával huszonévesen örökölték meg a családi vetőmagcéget, a Lajtamagot. Erre egyikük sem volt felkészülve, aztán beletanultak.
A magyar Proofminder mesterséges intelligenciát használva segít a gazdáknak, hogy a földjükön lássák minden növény tövét, levelét, esetleges betegségeit is, és ennek megfelelően, célzottan avatkozhassanak be. Négy kontinensen dolgoznak együtt a termelőkkel.