Írta: Ács Gábor · Közreműködött: Fekete Emese

„Egy biztos, ha 97-ben nem lakást veszek a Tusnádi utcában (Budapest, 12. kerület, Kissvábhegy – a szerk.), hanem OTP-t, ma a Tusnádiban az egyik ház összes lakását megvehetem, plusz minden lakáshoz vehetek egy autót, minden autóra egy menő e-bringát, és még akkor is marad annyi részvényem, hogy annak az osztalékából minden hónapban megkapjam a bruttó magyar átlagbért – nettóban. Persze minek vennék tizenkét lakást, ha az OTP-vel sokkal jobban járok? Ez tényleg beszarás.”


Erre a velős következtetésre jutott egy sok-sok éve tőzsdei befektető barátunk, amikor kiszámolta velünk, mennyit hozott a konyhára az OTP annak, aki a bank 95-ös tőzsdére lépésekor bevásárolt a papírból, azóta is tartja, és az eddigi huszonkét osztalékfizetésből mindig további OTP-részvényeket vett. Ő annak idején a CA-IB brókercégnél dolgozott (ők vezényelték le akkortájt a legtöbb magyar tőzsdei kibocsátást, így az OTP-ét is), évtizedek óta szorgos és sikeres kisbefektető, és amúgy ma is tart a portfóliójában OTP-t.