Bátran kijelenthetjük: a legnagyobb családi cégek egytől egyig 2020 nyertesei. Idei listánk összeállításakor nem az volt a fő kérdés, hogy tudtak-e növekedni a covidijedtség közepette, hanem az, hogy ki mennyivel. Szinte mindegyikük üzemi eredménye nőtt, közel felüknek az ötvenszázalékos ugrás sem jelentett gondot – a rég nem látott virágzásnak köszönhetően a top 25 családi cég összértéke több mint ezermilliárddal emelkedett egy év alatt. Volt, akinek egy régebbi beruházása érett be, másnál az új piacok adtak mentőövet, akadt, aki árat emelt, és olyan is, akinek az jött kapóra, hogy egészségtudatosabbak vagyunk, mint valaha. Az eltérő mértékű ugrásoknak, valamint egy új érkezőnek köszönhetően soha nem látott kavarodás lett az élbolyban, két év után már nem Mészáros Lőrinc családjáé a legértékesebb cég. A külföldi jelenlét továbbra is szinte alapkövetelmény, a generációváltás problémája viszont még sokáig velük marad: a járvány alatt nem volt olyan családi vállalkozás, ami újabb generációt vont volna be a cégvezetésbe.
Vezető szerkesztő: Bánáti Anna, Felelős szerkesztő: Zsiborás Gergő Számolta és írta: Bánáti Anna, Gólya Ági, Melis Dóra, Váradi Ibolya
Módszertan Hogyan számoltunk? A Forbes hetedik alkalommal állítja össze a családi kézben lévő legértékesebb cégek listáját. Családinak vettük azokat a cégeket, ahol a tulajdonosi körben, illetve a vezető menedzsmenttagok között vérségi rokonság van (tehát a házastársak által tulajdonolt cégeket, ha más rokon nem tagja a menedzsmentnek, nem vettük számításba). A tulajdonviszonyokat tekintve legalább ötven százaléknak kell egy család kezében lennie.
A társaságokat az amerikai Forbes módszertanát alapul véve értékeltük. Ahol lehetett, EBITDA alapján számoltunk – leginkább ez alkalmas arra, hogy megmutassa a cégek pénztermelő képességét. A nemzetközi vállalatértékelési gyakorlat alapján az EBITDA-t felszoroztuk egy iparági szorzóval, majd az így kapott értékből levontuk a vállalat hosszú lejáratú kötelezettségeit, és hozzáadtuk a készpénzállományát. Nem termelőcégeknél (azaz például pénzügyi szolgáltatóknál, ingatlanfejlesztőknél) szintén az amerikai anyalap útmutatása alapján járunk el, itt a vállalkozásban felhalmozott értékből – leginkább az eszközökből – indulunk ki, és levonjuk az összes kötelezettséget.
Szintén az amerikai Forbes módszertanát követve, valamint egyeztetve magyar M&A tanácsadókkal az idei évtől egységesen tízszázalékos likviditási diszkontot alkalmazunk a privát cégekre (ennek az az oka, hogy ezek a társaságok kevésbé likvidek, mint a tőzsdei cégek, eladásuk az egyre inkább jellemző hatósági engedélyeztetési eljárások miatt költségesebb is). A munkánkat a Bisnode Partnercontrol adatai segítették, a cégértékelésben a Concorde MB Partners munkatársai adtak tanácsot. Jogi ügyekben a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) segíti a munkánkat.
Milyen adatokat használtunk fel? Mindig publikusan elérhető információkból dolgoztunk. Ahol lehetett, konszolidált adatokat használtunk, ahol ilyen nem állt rendelkezésre, magunk konszolidáltuk az eredményeket az elérhető információk alapján.
Rafał Brzoska öt éve még a csőd szélén állt. A lengyel csomagkirály ma viszont már ott van a milliárdosok listáján, miután arra fogadott, hogy az e-kereskedelem jövője nem a házhoz szállítás – derül ki az amerikai Forbes cikkéből.
Írta: Iain Martin // Fordította: Knittel Martin
2016 nyarán egyre szűkült Rafał Brzoska mozgástere. Az akkor 38 éves lengyel vállalkozónak majdnem két évtizedes munkája volt abban, hogy 120 millió dolláros biznisszé hizlalta a szupermarketek kuponjait terjesztő – egykor egy kollégiumi szobából elinduló – InPostot. De a kényszerű verseny az állami postával megviselte a céget, így Brzoska 65 millió dolláros hitellel a nyakában, a behajtók elől fejvesztve menekülve próbált új befektetőket meggyőzni.
„Az volt az egyik fő célom, hogy visszafizessem az összes hitelemet a bankoknak és mindenkinek, aki csak kölcsönadott nekünk – emlékszik vissza az idén 43 éves Brzoska. – A befektetők nem értették, hogy erre mi szükség van, mire azt mondtam nekik: ebben az országban szeretnék élni, és csak egy nevem, egy arcom van.”
A befektetőket nem Brzoska haldokló postai szolgáltatása, hanem az e-kereskedelmet kiszolgáló csomagautomata-spinoff érdekelte, amit a vállalkozó 2010-ben alapított. A húszezer dolláros installációs díjú, hűtőszekrény méretű utcai automatákba az Amazon és egyéb online kereskedők szállítanak. Különösen azért népszerűek, mert – az USA-val ellentétben – Európában a postások nem hagyják őrizetlenül, az ajtó előtt a csomagokat. Ez a gyakorlat megálljt parancsol a csomaglopásoknak (az amerikaiak 54 százalékát károsították már meg így), csakhogy aki lemarad a futárról, az mehet a postára sorba állni.
A csőd szélén táncoló Brzoska 2016 nyarán leállította levélkézbesítő üzletágát, még azelőtt, hogy tárgyalni kezdett későbbi megmentőjével, az Advent Internationallel. A bostoni székhelyű magántőke-befektető csoport a következő év áprilisában vásárolta fel az InPost részvényeit a tőzsdén. A 110 millió dolláros befektetés kiváltotta a vállalat hiteleit, és további 125 millió dollárral segítette Brzoskát, hogy egy év alatt megduplázza, azaz 4400 darabosra növelje a csomagautomata-hálózatát.
Kedves, de ravasz díl volt. A lengyelek nyugati társaikhoz képest később kezdték igazán elfogadni az e-kereskedelmet, de 2017-ben már egyenletes, 20,4 százalékos éves növekedéssel lehetett számolni. Aztán jött a járvány, és az online vásárlások 36 százalékot ugrottak egyetlen év alatt, tavaly az InPost bevételei 677 millió dollárra nőttek, és Brzoska automatái ma Lengyelország csomagszállítmányainak 36 százalékát kezelik.
„Sok érv szólt a befektetés ellen, és sokan nemet is mondtak” – mondja Paul Atefi, a KKR vezérigazgatója. A befektetőcég 2018-ban 145 millió dollárt adott az InPost további csomagautomata-installációira. Brzoskának most 11 734 automatája van Lengyelországban, 1100 az Egyesült Királyságban, és további pár száz Olaszországban. „Amikor automatánként néztük az üzletet, elég meggyőző volt. Néha az automaták megtérülése mindössze másfél év… Szeretjük ezt a céget.”
Az árrések is irigylésre méltóak. Brzoska két dollárt kér egy átvételért, miközben költségei megállnak az installáció és a helybérlés díjainál, valamint a munkabéreknél. 2020-ban az InPost 97 millió dolláros profitot ért el. „A csomagautomatáink évről évre megduplázzák a bevételeinket” – mondja Brzoska. „Lengyelországban több mint ötvenszázalékos EBITDA-marzs a cél – mondja David Kerstens, a Jefferies International elemzője. – Ez a hagyományos postai szolgáltatóknál általában egy számjegyű.”
Igazán az tett jót az üzletnek, mondja Marek Różycki, az Advent-InPost befektetés egyik tanácsadója, hogy a cég „papucstávolságra” helyezte el az automatáit a vásárlók otthonától és az irodáktól. „Nem túl vonzó, ha esőben kilométereket kell megtenned a legközelebbi automatáig, de Lengyelországban a legközelebbi mindössze 350 méterre van. Ez már majdnem olyan, mint a házhoz szállítás, csak még kényelmesebb.”
A „papucsszabály” felismerése nem jött könnyen: az Advent Brzoska ambiciózus, négy kontinensre való terjeszkedésére mondott nemet, mert a távolságok növelésével túlfeszítette volna az automatahálózatot. „Tipikus példája volt annak, amikor egy karizmatikus, nagyon vállalkozó szellemiségű ember irányít egy nagyon gyorsan növekvő üzletet – mondja Różycki. – De túl nagy projekt lett volna, túl kevés erőforrással.”
Szerencsekarkötő Az InPost januárban ismét tőzsdére lépett Amszterdamban, 9,7 milliárd dolláros vállalati értékelés mellett, Brzoska részvénycsomagja jelenleg 1,1 milliárd dollárt ér. A befektetőket azzal győzte meg, hogy automatái olcsóbbak az Európa-szerte cikázó futároknál, és környezetkímélőbb alternatívát nyújtanak. Egy automata huszonnégy futárt vált ki, mondja Brzoska.
Amíg ő a csomagautomata-üzletét tökéletesítette, Európa postai szolgáltatói, a UPS és az Amazon a házhozszállítási kapacitásaikat növelték, és sarki boltok ezreit vonták be átvételi pontnak. Ez olcsó és gyors alternatíva volt, de a járványban robbanásszerűen növekvő e-kereskedelem Berlintől Bilbaóig a boltokat csomagokkal, valamint a visszaküldést intéző sorokkal torlaszolta el. „A kisboltok nem túl kényelmesek a csomagátvételre, különösen a járvány alatt” – mondja Kerstens.
Aztán jött a járvány, és az online vásárlások 36 százalékot ugrottak egyetlen év alatt.
Brzoska terve az, hogy ezeket a hosszú sorokat Európa-szerte csökkentse. Márciusban bejelentette, hogy 675 millió dollárért felvásárolja a Mondial Relayt, és az óriás futárszolgáltató egész Franciaországot lefedő hálózatának legforgalmasabb pontjainál állítja fel automatáit. Az impresszív eredmények nem maradtak észrevétlenek:
az Alibaba és a lengyel e-kereskedelmi nagyágyú, az Allegro is automatákat telepít Lengyelországban, és Európa postaóriásai – például a Deutsche Post – is az automatákra fogadnak.
Már nem Brzoska a kispályás, és nem is riad vissza a küzdelemtől. A csillagjegyének és (méretre szabott öltönyével összeegyeztethetetlen) szerencsekarkötőjének tulajdonítja, hogy cége a viadal előző köreiben túlélte a postaóriások támadásait. „Megmondtam a csapatomnak: skorpió vagyok. Túlélek, és ti is túl fogjátok élni velem, mert a skorpiók mindig ilyenek – a végsőkig harcolnak.”
A covid óta egyértelműen másképp gondolunk a munkára, főleg az irodai munkára, nem csoda, hogy az irodapiac is minden irányban elkezdett a rugalmasság felé haladni. Az IMMOFINANZ saját irodamárkája, a myhive eddig is a piac előtt járt, de most két új lehetőséget is kínál meglévő és új ügyfeleinek: rugalmasan bérelhető közösségi irodatereket, illetve teljesen személyre szabható, a bérlő válláról minden gondot levevő irodákat. Mindezt a myhive márkától megszokott magas minőségben, közösségépítő szemléletmóddal.
Azt szokták mondani, azért jobb a Tátra szlovákiai oldalát választani, mert a lengyeleknél, aki csak teheti, egyszer egy évben elvonul a hegyekbe. Valójában talán a szlovákok sincsenek ezzel másképp, csak hát a lengyelek negyvenmillióan vannak, a szlovákok meg csak ötmillióan. Ráadásul több és magasabb hegycsúcs van a szlovák oldalon, és még a turistaútvonalak is hosszabbak. Ennek megfelelően Szlovákia felé vettük az irányt, hogy megnézzük, mire jutott egy szlovák házaspár és a világ legnagyobb német szállodalánca egy-egy századfordulós tátrai grand hotellel, alig pár hegycsúcsra egymástól.
Nemcsak mi tértünk vissza, de az olvasók is egyre többen mernek és akarnak élő rendezvényre jönni. A járvány utáni második élő Kilövésünk is telt ház előtt zajlott.
