A legtöbb sikeres női karrier egy jól megválasztott férjjel kezdődik.
Heal Edinától, az Egyenlítő Alapítvány alapítójától hallom ezt a mondatot, aztán napokig visszahangzik bennem, miközben összeállnak a második Forbes Women kulcsanyagai. Véletlen, de ez a mondat rendezi bennem egységes egésszé a mellékletet. Kezdve az Edinával összeállított, a nők és karrierjük közötti akadályokról szóló szöveggel, a címlapsztorin át, amelynek főhőse, Jentetics Kinga az interjú alatt könnyekig hatódik, amikor arról kérdezem, ki az, aki kezdettől támogatta startupjával kapcsolatban. Aztán ott van Walter Katalin, akiért férje otthagyta szülőhazáját, és családjáért jó pár évvel a nyugdíj előtt strapás állását is.
Ebben a mellékletben apaszerepben jelenik meg a professzor Mérő László, és megszólal négy olyan férfi is, akik életének középpontjában – ahogy ők mondják – a csendes apaforradalom áll. A lap utolsó oldalán emlékezünk – nőkre, akik mégiscsak anyák voltak olyan korokban, amikor harcolni kellett azért, hogy többek is lehessenek.
Fontos témáknál óhatatlanul szembejönnek társadalmi problémák, és rá kell jönnünk, hogy mi minden nincs rendben. Ahogy a lapban szereplő Herczeg Zsolt apablogger nem írhat férfiaknak úgy, hogy közben ne adna képet a nők helyzetéről, mi sem tudunk úgy írni nőkről, hogy rajtuk keresztül ne írnánk a férfiak és a társadalom helyzetéről is.
Az inklúzió szó már az utolsó előtti cikkben, hátrányos helyzetű gyerekek befogadását segítő anyák kapcsán előkerül, de jól kifejezi azt is, mit akarunk: nem azt, hogy a többség is befogadja az egyenlőségen alapuló társadalmi eszmét, hanem hogy mindenki kölcsönösen és magától értetődően legyen elfogadó. Pont olyan magától értetődően, ahogy Edina vagy az én társam otthon, adott esetben elmosogatnak.
Ebben a mellékletben szereplő nők mind egyetértenek abban, hogy nőként nehezebb, hogy több kört kell megfutni, és több árkot kell átugrani ugyanazért a szakmai eredményért.
