Elindultak, hogy teszteljék az emberekbe vetett hitüket, és indítottak egy blogot, hogy a család és a barátok egy helyen olvashassák, mi történik velük. Kocsis Dóra és Németh Edvárd, a Talpalatnyi történetek blog mögötti házaspár muszlim és baptista családoknál, meleg házaspárnál, nepáli környezetvédőknél szállt meg. Egy év alatt az emberszeretetük csak erősebb lett, de nem tudták nem észrevenni, milyen groteszk elváltozást okozott a fogyasztás sürgetése a Rosario-szigeteken, Nepálban vagy épp La Pazban.
Több órája stoppoltak, hogy lejussanak a montenegrói tengerpartra, amikor elhúzott mellettük egy Porsche terepjáró, két gyorsasági motorral az utánfutóján. „Ilyen autóval sosem vesznek fel” – sóhajtott kimerülten Dóri, mire a sofőr mintha csak meghallotta volna, megállt, visszafordult, és egészen a tengerpartig vitte őket. A többórás úton Dóri és Edvárd mesélt a német sofőrnek az akkor már zero waste utazásukról, aki aztán a benzinkúti kávészünetben műanyag keverőpálca és egyadagos csomagolt cukor helyett kanalat és kimérős cukrot kért. „Mostantól figyelni fogok erre” – mondta nekik.
Friss házasként indultak el egyéves, világ körüli „nászútjukra” 2014-ben. A diploma megszerzése után úgy döntöttek, hogy egy időre Skóciába mennek dolgozni, és az ott megspórolt pénzből bejárják a világot. Egy hónapot töltöttek az USA-ban és Mexikóban, egy hónapot Új-Zélandon, a Cook-szigeteken, Ausztráliában, három hónapot Délkelet-Ázsiában, egy hónapot Kínában, Nepálban és két hónapot Indiában – általában a turistavízum szabta a határidőket.
A couchsurfing szállásoknál szinte kötelező figyelem és történetmesélés viszont nemcsak a sokszínűség jó oldalát mutatta meg nekik, hanem azt is, milyen hatása van a nyugati világ életmódjának, a felelőtlen tömegturizmusnak egy távoli ország ökoszisztémájára és az ottani családok életére.
Minden porcikámmal kívánom, hogy legyen kritikus és függetlenségre törekvő közéleti sajtó.
Eddig 13-szor írtuk le Kádár János nevét a magyar Forbes 2013-as indulása óta. Az Imedia adatbázisa szerint 13 közül egyszer került szóba a kádári cenzúra mibenléte, de akkor sem mentünk bele részletesen. Így aztán sorsszerű (vagy vicces egybeesés – tetszés szerint az egyik kihúzható), hogy éppen most szól egy egész bekezdés arról, hogy Kádár idejében a kisebb újságokban nagyobb volt a szabadság, mint a szélesebb közönséghez eljutókban. Pont most, amikor újra reflektorfénybe került, hogy a legerősebb online híroldal, az Index függetlensége egy cérnaszálon függ, amire ugyan nagyon vigyáz a szerkesztőség, de attól az még csak egy cérnaszál marad.
Ez itt nem a Kádár-rendszer, és nincs is olyan cenzúra, mint akkor volt. De a hatalom szisztematikusan hallgattatja el a vele kritikus sajtót, ügyes húzásokkal, gyors vagy lassú taktikával végzi ki a független közéleti médiát. Minél nagyobb egy lap, egy rádió, egy tévé, annál inkább megpróbálja behálózni. Ez történik az Indexszel is, igaz nem most kezdődött, és könnyen lehet, hogy még jó sokáig tart. Így jött létre nagyobb szerkesztőségekből a Magyar Hang, a Válasz Online és a Direkt36 vagy az azóta már megszűnt Abcúg is. Aki ezeket a szerkesztőségeket vagy a még létező nagyobbakat előfizetéssel, adománnyal támogatja, a működésüket biztosítja. Én így teszek, mert borzalommal figyelem, hogy mi folyik az elfoglalt szerkesztőségekben, és minden porcikámmal kívánom, hogy legyen kritikus és függetlenségre törekvő közéleti sajtó. Egy gazdaságilag független, az olvasókra támaszkodó újságot sokkal nehezebb kivégezni.
Kepes András nem csak a kádári cenzúráról, a magyar újságírókról is elmondja a véleményét, de azért Fekete Emese portréja valójában róla szól, és nem a médiáról. Arról, hogy miért az elmúlt tíz évben érzi igazán jól magát a bőrében, és hogy miről szól ősszel megjelenő új könyve; hogy miként nőtt fel szerte a világban és itthon (szülei egy időre nevelőintézetbe adták, mert külföldi kiküldetést kaptak az 50-es években), és hogy milyen hozzáállással készítette legsikeresebb műsorait.
A Jó élet rovatban Bánlaki D. Stella, Bujdosó Bori és Bagi László a Dunakanyar legjobb helyeit mutatja be kilenc oldalon, sokan vannak úgy vele, hogy már mozdulnának, de külföldre még nem érzik időszerűnek menni, nekik is hozzuk a friss infókat.
A Dunakanyar és Kepes András között van itt bizalmi ember a Fény utcai piacról (A sonkás), itt van a legnagyobb online játékkereskedő, az ország kádára, a videókazettákkal kezdő, most drónokkal kereskedő vállalkozó, a huszonöt legértékesebb magyar sportoló, és itt vannak a környezetvédők, akik nem akarnak lelkiismeretfurdalást, csak eredményeket.
Szepsy István, Gere Attila, Heimann Zoltán – csak néhányan a vezető borvidékeink vezető borászai közül, akiknek a pincéjében sétálva Kádár Hungary hordókat láthatunk. Ugyanez megtörténhetne velünk Ausztráliában, Kínában, Dél-Afrikában, Dél- vagy Észak-Amerikában, Új-Zélandon és Európa-szerte: a világ összesen 35 országában biztosan találnánk a Kádár-logóval billogozott hordókból a borospincékben. Magyarország legtekintélyesebb és legrégebben működő kádárüzemében valami különlegeset készítenek.
Az utóbbi harminc évben Elon Musk volt az egyetlen, aki megcsinálta a csodát, de már a Tesláról sem mondhatni, hogy fiatal startup. Új autómárkát elindítani és bevezetni manapság szinte lehetetlen, egy elszánt olasz tervező mégis kis szériában alkot, és eredeti modelleket álmodik.
Cristiano Ronaldo Instagramja sok szempontból nevezhető tipikus közösségimédia-fióknak. Azt leszámítva, hogy nem sokunknak van 225 millió követője, találunk rajta idilli családi fotókat, nyaralós képeket barátokkal, napszemüveges szelfiket, és természetesen a konditeremben pózolás sem hiányozhat a világ második legjobban kereső sportolójánál. Ez a követőszám viszont azt jelenti, hogy ő számít a világ egyik legértékesebb influenszerének, és személyes márkájának erősítése az őt […]
