Nagy Réka igazi zöldveterán. Az országban az elsők között, a 2010-es évek elején kezdett zöld életmódról írni Ökoanyu fantázianéven. Azt gondolta, egykönyves szerző lesz – most négynél jár. Szerinte az életmódváltás nemcsak a tisztítószerünket, az ételünket és a bolygót menti meg, hanem az emberi kapcsolatainkat is.
Nagy Rékából kislánya születésével lett Ökoanyu. 2009-ben egy kupac megörökölt babaruhát szeretett volna bőrbarát módon kimosni, és volt elég ismerete a mosószerekről, hogy tudja: azokra a bababőr nem mindig reagál jól. Ma mindez négy könyvet, húszezer Facebook-, több mint háromezer Insta-követőt és országjáró előadásokat jelent. Fontolva haladt a zöld úton, a lánya fejlődésével jöttek az új kihívások: amikor Sára hozzátáplálásába fogott, az egészséges élelmiszerek témakörébe ásta bele magát, amikor kislánya mászni kezdett, a tisztítószerek méregtelenítése lett a kitűzött cél. „Olyan, mint a francia fonás, ahogy megérted a logikát, egyre könnyebben tudod integrálni az új elemeket.”
Egyszer csak eljött egy pont, ahol a saját háztartásában látott eredmények miatt kiabálhatnékja lett. „Hahó, itt vannak nagyon egyszerű dolgok! Kicsit úgy éreztem, meg vagyunk vezetve, néha még erőfeszítést sem kell tenni, és mindenkinek jobb lesz: a családodnak, a környezetnek, és mégsem ezekhez a módszerekhez fordulunk.” Ötletével megkereste a Nők Lapja főszerkesztőjét, aki lecsapott rá, és megszületett Ökoanyu rovata. Réka korábban a Nők Lapja Café vezető szerkesztője volt, és elbújva írt ugyan, de nem szerepelt, így komoly feladat volt nyilvánosság előtt, fajsúlyos helyeken sürgetni a változást és egy ügy arcává válni.
Ráadásul akkoriban tudományos publikációk, informatív, ám kevéssé olvasmányos szövegek vagy épp a Google hetedik bugyrában megbújó posztok formájában lehetett olvasni környezetvédelemről. A téma mostoha sorsát látva Réka célja az lett, hogy szerethetővé írja úgy, hogy közben nem mond hülyeséget. Utóbbit a szakirodalom hajthatatlan tanulmányozásával és képzésekkel kerülte el.
Süle Kati elmúlt ötven, öltözködésében mégis annyi kísérletezőkedv és bátorság van, ami a fiatalabbakra is ritkán jellemző. Szerinte nem ő az, aki különösebben bátor lenne, inkább a többség bátortalan.
Karrier Ha egy későbbi korba születik, talán már gyerekkorában tudja magáról, hogy személyi stylist akar lenni. Süle Kati viszont akkor született, amikor ez a szakma még csak nem is létezett, így az álommunkához kicsit kanyargósabb út vezetett el. A bölcsészkar elvégzése után a műkereskedelem felé vette az irányt: galériáknál lett művészettörténész és műbecsüs. Dolgozott a Kati Zoób divatháznak is, ahol először a prêt-à-porter, majd az haute couture darabok eladásáért felelt. Időközben egy kézműves magazinnak is készített do-it-yourself anyagokat, így az alkotásba és az újságírásba is belekóstolt. A többféle tapasztalat egy ponton összeért, amikor a 2000-es években álnéven (a Szex és New York után szabadon, Keti Bredsó néven) blogolni kezdett, hogy stílustippeket adjon a nagyközönségnek. Bár korábban csak a barátainak segített az öltözködésben, a blog hatására lassan, de biztosan bővülni kezdett az ügyfélköre. Ma már elmondhatja magáról, hogy tíz éve dolgozik személyi stylistként, és hálás feladatnak tartja, hogy az a dolga, hogy mindenkiben meglássa a szépet.
Stílus A gyermek Kati hamar eldöntötte, mi az, amit nem szeretne: követni a konvenciókat. Diplomata szüleinek határozott véleményük volt arról, hogyan kellene kinéznie, de neki is megvolt a maga elképzelése, ezért sokat küzdött, hogy úgy öltözhessen, ahogy akar. „A szocializmus azt sulykolta, hogy legyél észrevehetetlen, olvadj bele a közegbe. Az egyéniséget veszélyforrásnak tartották, ferde szemmel néztek rád, ha kilógtál a sorból. A szüleim is hasonló elveket vallottak, hiszen abban a korban szocializálódtak. Borzasztóan zavarta őket, hogy velük ellentétben én látható akartam lenni” – mondja, majd hozzáteszi, hogy azóta ugyan kinyílt a világ, de az emberek gondolkodása zárt maradt. Szerinte ő sem azért lóg ki a sorból, mert annyira extravagáns lenne, hanem mert az utcakép nagyon unalmas. Az emberek zöme nem tanul meg látni: nem figyelnek a színekre, a formákra, a fazonokra, az anyagokra és a minőségre sem. Szinte mindenki biztonsági játékos, ő viszont sosem venne fel olyan mainstream darabokat, mint például a farmer vagy a Converse tornacipő. Kedvenc márkái nincsenek, nem hisz abban, hogy az ember stílusát márkáknak kellene meghatározniuk. High end, fast fashion és vintage darabok is sorakoznak a gardróbjában, és az egyes outfitjein belül is keverni szokta őket. Szeret játszani a rétegekkel, a fotózáson viselt szettjéről is kiderül, hogy valójában három réteget rejt: egy tüll alsószoknyát, egy ruhát és egy kimonóként viselt másik ruhát. Nem hisz „a kevesebb több” elvben, inkább a karakterességet tartja fontosnak. Például imádja halmozni az ékszereket, pedig az egyes darabjai már önmagukban is figyelemfelkeltők, és szinte műtárgynak is megállnák a helyüket. Arra a kérdésre, hogy az idő múlása miként hatott az öltözködésére, nevetve közli: felszabadítóan. „Fiatalon is kilógtam a sorból, de bevallom, akkor még volt bennem valamennyi megfelelési kényszer. Ma már egyáltalán nincs. Önazonosnak érzem magam, nem zavar az öregedés. Látom a ráncaimat, de sosem az érdekelt, hogyan szabadulhatnék meg tőlük, hanem hogy mi az, ami kompatibilis velük.” A védjegyének számító piros rúzsról sem akart lemondani soha, inkább megkereste azt, amelyik nem folyik bele az apró ráncokba, hanem a helyén marad. Sajnálja, hogy a nők nagy része nem így gondolkodik, és a legtöbben inkább elengedik a nőiességüket egy bizonyos kor felett. Neki ma, nagymama létére is ugyanaz a célja a megjelenésével, ami tinikorában volt: hogy látható legyen. Úgy véli, ennek itthon még mindig nincs meg a kultúrája, az öltözködést csak kevesen merik önkifejezésre használni. Beszédesnek tartja a hazai elit öltözködési kultúráját is, ami egyetlen célt szolgál: a megjelenésükkel is demonstrálni, mennyi pénzük van. „Tetőtől talpig Gucciba öltözni nem stílus, hanem reklámhordozás. Bemenni egy turkálóba, és meglátni, hogy a sok érdemtelen holmi közt mi az, ami figyelemre méltó, na, az már valami! Ahhoz kell az ember is, aki viselni fogja!”
Nemcsak a ruhatára, de az otthona és a parfümgyűjteménye is impozáns
Relax Minden érdekli, amiben alkothat, legyen szó bútorfelújításról, lakásátalakításról, ékszerkészítésről vagy akár kertészkedésről. „Ha valamiben benne van az a kihívás, hogy a katyvaszból valami kerek egészet csináljak, vevő vagyok rá. Mindenben ott van a szépség, csak észre kell venni és meg kell tudni mutatni.” A sport is mindennapjai része, rendszeresen tornázik, gyalogol, és a pingpongért is rajong. Amikor a karantén alatt a társasház kertjében felállított pingpongasztalon meccseket játszottak a fiatalok, kérdés nélkül beszállt melléjük. Szabad idejében olvas, filmeket néz, kiállításra megy, utazik, vagy a Youtube-on kutat hasznos videók után. Mostanában leginkább az önismeret foglalkoztatja, rengeteg pszichológiai témájú könyvet és videót fogyaszt. „A szakmám miatt fontos, hogy megértsek bizonyos lelki folyamatokat, például az öregedést, a párkapcsolatok dinamikáját, vagy a szülő-gyerek kapcsolatot. Ezek azok a dolgok, amik olyan elakadásokat okoznak az emberekben, amik aztán a megjelenésükön is nyomot hagynak.”
Gyűrű: Gera Noémi Jewellery. Üreges, felülről bele lehet nézni, a világegyetem stilizált verzióját rejti. 2. Óra: Picto. Hivatalosan férfióra, de nem hisz az ilyesfajta hivatalos kategóriákban. A mérete miatt választotta. 3. Karkötő: Simon Viktória. Szereti azokat az ékszereket, amik akár műtárgyként is megállnák a helyüket. Ez az egyik kedvence. 4. Parfüm: Givenchy Ysatis. A jó parfüm olyan harmóniában van a viselőjével, hogy szinte észrevehetetlen, a rossz viszont ordít. Sokáig kereste azt az illatot, ami tökéletesen passzol a személyiségéhez. 5. Tartós rúzs: L’oréal. A matt piros rúzs a védjegye, sosem mondana le róla. 6. Szemüveg: Theo. Azt vallja, a szemüveg öltöztet. Ha már így van, szeret karakteresebb darabokat választani.
Magyarországon ritkán hallható hírességekkel, irodalmi és filmes nagyágyúkkal készített interjúival már a rendszerváltás előtt nevet és ismertséget szerzett. Később milliókat ültetett a tévé elé lazán elmélyült beszélgetős műsoraival, közben világjáró dokumentumfilmjeivel nyitottságot és toleranciát tanított. Versenyszellem és törtetés nélkül lett az ország legkedveltebb televíziósa, de ha tükörbe néz, jó tíz éve már csak az írót látja, és ettől jobban érzi magát, mint leglátványosabb sikerei csúcsán. Egy ország ismeri a hangját és a gesztusait, ötven éve kérdez, felfedez és mesél, sikerkönyvek szerzőjeként sem fogy ki a történetekből. Új könyve ősszel jelenik meg, most beszél róla először.
Elindultak, hogy teszteljék az emberekbe vetett hitüket, és indítottak egy blogot, hogy a család és a barátok egy helyen olvashassák, mi történik velük. Kocsis Dóra és Németh Edvárd, a Talpalatnyi történetek blog mögötti házaspár muszlim és baptista családoknál, meleg házaspárnál, nepáli környezetvédőknél szállt meg. Egy év alatt az emberszeretetük csak erősebb lett, de nem tudták nem észrevenni, milyen groteszk elváltozást okozott a fogyasztás sürgetése a Rosario-szigeteken, Nepálban vagy épp La Pazban.
Kutasi Tamás tizenkét éves kora óta saját mézét eszi. A Brunner Méhészet 48 éves alapítója a Duna-Ipoly Nemzeti Park területén vezeti bioméhészetét. Speciális technológiát fejlesztett ki, segítségével kis mennyiségben gyűjthető fajtamézeket is elő tud állítani. A koronavírus-járvány miatt egyre többen keresik a hagyományos, immunerősítő, természetes élelmiszereket, ugyanakkor a kínálat a tavalyinál szűkebb lesz a kedvezőtlen időjárás miatt.
