Zombori Zsolt tizenkilenc évnyi McDonald’s-menedzseri tapasztalatát fektette a családi kézműves hamburgerezőbe, de nem áll meg Nagykőrösön. Épp franchise-partnereket és befektetőket keres.
Mikor filmekben vagy sorozatokban tör ki világméretű katasztrófa, az amerikai metropoliszok utcáit vérszomjas zombik lepik el, hogy az emberiség túlélésének záloga tuti valami meghasonlott, morcos harcos legyen, aki szép szó és tudományos módszertan helyett anyázással és pisztollyal kel a maradék túlélők védelmére. Ehhez képest a valódi pandémia többhetes bezártságot és többnyire passzív megoldást hozott, a harc élvonalában gondosan fertőtlenített kezeslábast viselő, naphosszat a vírust vizsgáló és a lehetséges gyógyszert kereső kutatókkal. Ők lettek a júniusi Forbes Next melléklet hősei: köpeny helyett inget viselnek, szuperképességek hiányában pedig agyukat használják arra, hogy emberek milliárdjainak érdekében cselekedve megállítsák a vírust.
Ebben a küzdelemben senki sincs egyedül, a versengés háttérbe szorul, a közös munka gyümölcse pedig a jövő homályába vész. Utóbbi azonban sem az országszerte ismertté vált pécsi kutatócsoportot, sem a magyar állam által is támogatott gyógyszerkutató konzorcium ötletgazdáját nem kedvetleníti el. Jómagam, aki az otthon biztonságából követtem a koronavírus-járvány körüli eseményeket, minden résztvevőt ámulattal hallgattam, hisz egész más a frontvonal tudósainak szembesülni a vírus valóságával, mint a tévében vagy az interneten találkozni mindenféle videókkal, hírekkel. És akkor a sok fárasztó konteót és megmondóembert ne is említsem – az ismerősi körömben is többször felcsendült a „nade influenzában többen meghaltak” mantra, felidézve bennem Kacskovics professzor keserű megjegyzését, miszerint mára mindenki virológus szakemberré változott.
A Forbes Nextben elmondott sztorik talán segítenek tisztábban látni a helyzetet. Kiderül, mire elég a kormány támogatása. Az is, hogyan lesz egy sokéves kutatásból hirtelen a vakcinagyártás potenciális csodafegyvere. És a kutatók életébe is betekintést nyerünk, hiszen közösségi távolságtartás ide, gumikesztyűbe dudálás oda, ezek az emberek nap mint nap veszedelmes vírusok és baktériumok közelében töltik az idejüket; többet viszont nem mondok, azt hiszem, Bánlaki D. Stella és Fekete Emese cikkei magukért beszélnek. Akárcsak Bagi László összeállítása arról, milyen állatokat eszünk szerte bolygónkon úgy, hogy bár ne tennénk.
Azonnali leállás, pontos helymeghatározás, kármentés, pillanatok alatt új fejlesztések, versenyfutás az idővel, miközben mindenkinek irány haza távmunkára – nagyon kemény, egyben igen izgalmas két hónapon vannak túl a magyar vállalkozások. Négy olyan cég vezetője mesélt friss élményeiről, akinek a sztoriját az elmúlt években megírtuk a Forbesban.
Szállás.hu
Szigetvári József vonzza a válságot. Vagy a válság őt, ráadásul mindig a legjobban megütött iparágban találja magát. Az ezredfordulón, amikor a tech lufi kipukkadt, a technológiai magazinokra specializálódott IDG Lapkiadót kellett kirángatnia a gödörből és új irányba fordítania. A nagy 2008-as válságban a Profession.hu-t krízismenedzselte, most pedig a Szállás.hu csoport vezérigazgatójaként nézhette végig, ahogy egyik pillanatról a másikra eltűnik a piac, szinte teljesen leállnak a foglalások.
Csak azért nem mondhatja, hogy a semmiből jött mindez, mert a Szállás.hu-nak van cseh érdekeltsége, és ők két héttel megelőzték a magyar piacot. Ezzel együtt állítja, hogy a mostani beszakadás gyorsasága és mértéke példa nélküli. Pedig számított visszaesésre, már másfél éve ő volt az ügyeletes vészmadár. Fogadást is kötött egy konferencián, hogy egy éven belül beüt egy válság. Elbukta, úgy kellett lefutnia egy szigetkört, hogy közben folyamatosan sorolja az összes turisztikai adatot. Ez tavaly novemberben volt.
Március közepén a Szállás.hu adatai egyszer csak azt mutatták, hogy új foglalásból már nem tud kevesebb lenni, mert az a szám nem lehet negatív. A lemondások viszont egyre nagyobb számban jöttek. Szigetvári József szerint a válságkezelésben mindig az a legfontosabb, hogy nagyon hamar kell reagálni, de most a gyors lépés nem tudott az lenni, hogy üljünk össze, agyaljunk, és találjuk ki, mi legyen. Csak az, hogy menjen haza mindenki home office-ba azonnal. „A videó fantasztikus eszköz, de a metakommunikáció viszi az információk hetven százalékát, ezt nem lehet pótolni. A változásokat átvinni a cégen egyébként is nehéz, és most nem lehetett összehívni a csapatot sem” – mondja. De olyanra sem volt még példa, hogy a személyes helyzetek ennyire felboruljanak: úgy lenni topon a munkában, hogy közben három gyerekkel kell otthon tanulni, emberfelettit kívánt a munkatársaktól.
Az első hetekben a legfontosabb a mediálás volt, ideges vendégekkel sokkban levő szálláskiadók álltak szemben. Meg kellett menteni minél több foglalást, ahogy mondják, kilőni őket az űrbe, később felhasználhatóvá tenni. Sokszorosára nőtt a nyomás az ügyfélszolgálaton, és ilyen kritikus helyzetben nem lehet beállítani kezdőket. „Óriási nyomás alatt, csodálatos, hogy a kollégák kibírták.”
A piac legnagyobb szereplői, a szállodaláncok partnerek voltak, vállalták, hogy nem nyelik le az előlegeket, hanem később lelakhatják az utazni vágyók. Sőt, lemondás esetén vissza is fizették a befizetett pénzeket, ezt a Szállás.hu meg is előlegezte, ha a partnerek csúsztak az utalással. Magánszállásoknál kevésbé jellemző az előleg, náluk ez kisebb gondot okozott. Néhány hét alatt sikerült kezelni a lemondáshullámot, utána proaktívan hívogatták a még élő foglalások leadóit, hogy nem szeretnék-e későbbre halasztani az utazásukat. Közben fontos volt, hogy tulajdonosaikra támaszkodva biztosították a folyamatos pénzügyi hátterüket is, így ténylegesen a kilábalásra tudtak koncentrálni.
Ez még lehet a kármentés rész, de legalább ennyire fontos volt, hogy beindultak a fejlesztések. Lekutatták a szállások tisztasági paramétereit, hogy bekerülhessenek az adatlapba. Beépítették a rendszerbe, hogy lemondási díj nélküli szállásokra lehessen külön szűrni. Termékcsapatokat hoztak létre, hétről hétre kutatták a felhasználók reakcióit, igényeit, és ezek alapján születtek termékfejlesztési döntések.
Április elejétől elkezdték összerakni az új termékstratégiát, amivel a járvány utáni világban haladhatnak. Utazási inspiráló tartalmakat gyártottak, eseményeket szerveztek a közösségi médiában, hogy a keresési hajlandóságot fenntartsák. Közben a szakma felé elkezdték kommunikálni az adatokat, hogy mindenki láthassa az utazók legkisebb rezdüléseit is.
„Az alapgondolat nem változott, Kelet-Közép-Európa belföldi autós utazóira fókuszálunk. Egyszerűsítettünk, levágtunk mellékágakat. Eladtuk a konferenciahotelek.hu oldalt, a kuponos portfóliót beintegráltuk a Maiutazás-ba és a Szállásguru-ba, a két erős brandbe, a romániai Travelminit kínálatát behoztuk a Szállás.hu alá, felgyorsítottuk a nemzetközi platformjaink integrációját. Gőzerővel dolgozunk az online fizetési rendszerünkön, hogy online platformon keresztül tudjuk a szálláshelyek biztonságos fizetését lekezelni. Nagyobb léptekkel tudtunk haladni az úton, hogy néhány terhet leraktunk. Amire ezeket végigéltük, kitűztük az irányokat, megvoltak a középtávú tervek, egyszer csak beindultak a foglalások. Úgy, ahogy leálltak. Először a cseh, aztán a magyar, majd a román.”
A felállás gyorsasága is elképesztő. Május 10-én elindult a pörgés, egy héttel később a foglalások elérték az előző év azonos napjának szintjét. Mindezt úgy, hogy hiányzik a teljes külföldre irányuló forgalom, ami most van, az belföld, és a hotelek még nagy mínuszban vannak, felértékelődtek az önálló falusi házak, az erdei, vagy tóparti apartmanok.
Most jól jön, hogy a Szállás.hu már a válság előtt is a közeli célpontra nagy tömegben utazó autós turistákra koncentrált, hiszen ez a célcsoport éled fel legelőször a járvány csillapodásával. És ezt a helyzetet a nagy globális szállásközvetítő szájtok bizonyosan nem tudják így lereagálni. Szigetvári József bízik benne, hogy erősödve jönnek ki a válságból, de azt mondja: „Nem szeretem a válság nyertese kifejezést. Ez egy trauma, amiből fejlődni lehet, meg a lehető legjobban alkalmazkodni.”
WING
„Az ingatlanfejlesztés olyan, mint az olajszállító hajó, lassan fordul, ma kell saccolnom, hol tart majd 2019-ben a piac” – mondta róla szóló portrénkban Noah Steinberg, a Wing Zrt. elnök-vezérigazgatója 2017 legelején (Forbes, 2017/2). Fejleszteni ugyanis a két-három évvel későbbre várt igények alapján kell, aztán legfeljebb minden felborul, mint 2008-ban. Az akkori nagy válságot a konzervatív tervezés és a magas cashállomány jóvoltából, némi szerencse segítségével jól vészelték át, és a Wing ma is a legnagyobb ingatlanfejlesztő cég az országban. Szeretik mondani, hogy bő húsz év alatt egymillió négyzetméternyi ingatlant fejlesztettek már. A mostani koronaválság náluk nem tűnik olyan súlyosnak, mint a 2008-as, legalábbis egyelőre. A megkezdett fejlesztések haladnak, de hogy mi újat kezdenek el, arról már nagy a gondolkodás.
Noah Steinberg ma egy repülős kifejezést emleget: a situational awareness azt jelenti, hogy a pilótának mindig pontosan tudnia kell a pontos helyzetét, azt, hogy mi van előtte. Nemcsak szép időben, de felhőben, viharban is. Reagálni, irányt váltani a cégnél is csak úgy szabad, ha tisztában vagyunk a valós és pontos helyzetünkkel. Most a legfontosabb felmérni az új helyzetet, megérteni a változásokat, és ebből lehet elindulni az irányváltással. Az persze iparági sajátosság, hogy erre a Wingnél van némi idő, a módszer nem alkalmazható ott, ahol két perc alatt leáll az élet, és eltűnik az árbevétel.
„Amikor kitört a járvány Európában is, az első és legfontosabb lépés az volt, hogy biztonságba helyezzük a vállalat működését” – mondja a vezérigazgató. A Wing évek óta sikeres kötvénykibocsátó, és az idei évre is tervezett ezzel a forrásbevonási formával. A részvétel a Növekedési Kötvényprogramban optimális megoldást kínált a nem várt helyzetben, a jegybank és intézményi befektetők által lejegyzett, 3,56 százalékos kamatot fizető tízéves papírok eladásából 54,7 milliárd forintnyi forrást vont be a vállalat. Fel sem merült, hogy a folyamatban lévő lakás-, illetve irodaprojekteket leállítsák, de kérdéses volt, hogy a kivitelezők a járványos környezetben, veszélyhelyzeti körülmények között tudnak-e haladni. Mára úgy tűnik, kisebb döccenőkkel, de tudtak, és többnyire a határidőket is tartják.
Az ingatlanüzemeltetésben sok mindent azonnal át kellett alakítani a megváltozott higiéniai követelmények szerint, ennek olyan, kívülről alig látható elemei is vannak, mint a légkondik szűrőinek lecserélése a vírusok ellen is hatékony szűrőkre, vagy a takarítási folyamatok teljes átszervezése. Nem meglepő, hogy a szállodaüzemeltetésbe kavart be legjobban a vírus, de a Wingnek legalább a reptéri Ibis Styles hotelét nem kellett bezárnia. Mivel a légi áruszállítás rendben fennmaradt, a gépek pilótái a karanténszabályokkal összhangban a szállodát használták a járatok közti pihenésre. A másik nagy mínuszba forduló terület a bevásárlóközpontoké, ezekben az élelmiszerüzleteken túl majdnem minden más bolt bezárt egy-másfél hónapra. Volt viszont olyan szegmens is, ahol besegített a krízis: a raktárak iránt nőtt az igény az online kiskereskedők részéről, új területeket is bérbe tudtak adni.
A Wing a legnagyobb lengyel ingatlanfejlesztő, az Echo Investments a többségi tulajdonosa. Noah Steinberg azt mondja, a négyszer nagyobb lengyel piac többrétegűbb és így stabilabb a magyarnál, nemzetközi befektetők szemében is aktív piacnak számít a térképen. Ott a lakáseladások is szépen haladnak a járvány idején, nálunk érezhetőbb a járvány hatása. Igaz, ebben nagyban segít, hogy az Echo még a válság előtt nagy erőket tett a digitális működésre, a vevők például a gépük előtt ülve virtuálisan körbejárhatják a hirdetett lakásokat.
Milyen lesz az igény az irodákra a jövőben? Több hely kell a távolságtartás miatt? Vagy kevesebb, mert sokan tartósan is maradnak legalább részben távmunkán? Ettől függhetnek további fejlesztések, de még nem látszik a válasz, pedig a Wing is nagyon szeretné tudni. Az biztos, hogy már eddig is a home office terjedését figyelembe véve fejlesztettek, a Telekom-székházban is kevesebb munkaállomás van, mint ahányan bejárnak.
Steinbergnek meglepetés volt, milyen flottul tudtak átállni a cégnél a távmunkára, bár a munkatársak 15–20 százaléka végig maradt az irodában. A legfőbb tanulságnak pedig azt tartja, hogy a mostani járványhelyzetben teljesen bizonytalan, hogy mi jön, olyan struktúrát kell létrehozni, olyan stratégiát felállítani, csapatot összehozni, amivel leghamarabb alkalmazkodhatunk a nagyon gyorsan változó helyzethez.
Netrisk
A koronavírus-válság közepette jelentette be nemzetközi terjeszkedését a Netrisk csoport. A két nagyra nőtt magyar online biztosításközvetítő, a Netrisk és a Biztosítás.hu üzleti tranzakcióban végződő évtizedes versenyéről februári számunkban írtunk részletesen, akkor Sebestyén László Netrisk-vezér azzal búcsúzott: irány a külföld. Ma már tudjuk, hogy a cseh és a szlovák piacra lépnek be elsőként.
A Netrisk csoport két meghatározó tulajdonosa, a TA Associates és az MCI EuroVentures egy befektetési banktól egy közös projektcégen keresztül vásárolta meg a Klikpojišteni (Klik) százszázalékos tulajdonrészét. Elindulhat tehát az a tudástranszfer, amivel a tervek szerint komoly növekedést ér majd el a csoport a régióban. Mit ad a Kliknek a Netrisk? A cseh cég ma még főleg a call-centerrel támogatott értékesítésben erős, az online láb fejlesztéséhez az ebben kiemelkedően erős Netrisk nyilván hozzá tud tenni. Emellett IT-fronton is sokat tud a magyar cég átadni. „Abban tudunk segíteni, hogy lerövidítjük azt az időt, ami alatt az online irányból nagy számban tudnak érkezeni az ügyfeleik. Hatékonyabb, ha nem maguk járják be ezt az utat, hanem felhasználják a mi évtizedes tapasztalatainkat. Ők ismerik a helyi piacot, a helyi vevői attitűdöket, nekik ezzel nem kell kísérletezni, miközben tudnak ránk támaszkodva építkezni.” A szlovák Klik még inkább az elején jár ennek a fejlődésnek, és ott mások a vásárlói attitűdök is.
A koronavírus-járvány mindenhol nagyot lökött az online értékesítésen, de a Netrsik üzletére ez csak részben hat pozitívan. A kötelező gépjármű-biztosítások eladásának nyilván rosszat tesz, hogy az autópiac bezuhant, és utazási biztosítást se vesz senki utazás nélkül. De érdekes hatás, hogy úgy tűnik, a karanténban az embereknek több idejük volt átgondolni a pénzügyeiket, például tarifálni az év közben átforduló biztosításoknál. Ezeknél nőtt az értékesítés. Ráfeküdtek a lakásbiztosításokra, próbálják tudatosítani, hogy ezeknél is érdemes átnézni a kínálatot és kiválasztani a legjobbat. Amire most több idő is van.
Mivel a kötelezőt még mindig borzasztó sokan fizetik negyedévente sárga csekkel, és pont akkor volt a víruspara a legnagyobb, amikor menni kellett kicsengetni a második negyedéves díjat, becélozták alternatív fizetési ajánlatokkal ezt a széles csoportot is. Sebestyén László ezen a téren kisebb eredményeket lát, nem ugrott meg karanténban sem a nemfizetés, sokan álltak át az elektronikus fizetésre.
A Netrisk is teljesen home office-ra váltott március közepén, a rendszer kis finomhangolás után már bírta az egyidejű nagy terhelést. Kihívást jelentett viszont az új ügyfélszolgálati munkatársak videós távkiképzése. Sebestyén László szerint óvatosan ütemezve térnek vissza a következő hetekben az irodába, de nagyjából a munkatársak harmada tartósan megtartja a részleges home office-t, heti egy-kétszer járnak majd be. Nagyobb terük lesz az irodában dolgozóknak, sok asztalnak nem lesz fix gazdája.
Lensa
Vári Gergő, a piacvezető magyar állásportál, a Profession.hu egykori alapítója lassan öt éve, 2015 szeptemberében szerepelt a címlapunkon. Akkor indította be vállalkozását Amerikában azzal a céllal, hogy a Lensa lesz utolsó cég, amit indít, de ezzel letarolja a tengerentúli álláshirdetés-piacot is. Egy évvel később arról beszélgettünk, hogy miért sültek be az első tervek, majd 2019 januárjában arról, hogy felpörgött a Lensa, idénre gyors bővüléssel elért arra a szintre, hogy az öt nagy piaci szereplő mögötti második vonal felső részén van.
Aztán jött a koronavírus, Amerikában pár hét alatt brutális munkanélküliséggel. Gergő azt mondja, sok ismerőse gondolja azt elsőre, hogy ez jó a Lensának, hiszen tömegek keresnek állást. De ez nem így van, a Lensa a bevételét döntően a munkaadóktól kapja azért, mert a számukra legmegfelelőbb jelöltet szállítja. A munkáltatók viszont most vadul leépítenek, nem pedig felvesznek.
Békeidőben nagyobb részt azok keresgélnek és regisztrálnak, akik többre tartják magukat, jobb állásra vágynak. Ők most kiestek, örülnek, hogy nem őket rúgták ki, még van munkájuk, tudják, hogy esélytelenek a váltásra. Maradnak a valóban utcára kerülők, de ők a kisebb és gyengébb minőségű rész – nem véletlenül őket tették ki, amikor dönteni kellett. A potenciális munkaadók nem szívesen választanak közülük akkor sem, amikor átfordul a piac, és elkezdenek felvenni embereket.
Vári Gergő azt mondja, sokat nem lehet tenni egy ilyen helyzetben, de hosszabb távon kifizetődnek majd azok a fejlesztések, amelyek kiemelik a Lensát a tömegből. Eddig is az volt a cél, hogy hatalmas mennyiségű adat feldolgozása révén ők találják meg az ideális munkavállalót a cégeknek, most olyan rendszert fejlesztenek, amely több tízmillió karrierút elemzésével és a cégek igényeinek beépítésével az önéletrajz alapján felismeri, hogy kinek milyen az optimális karrieriránya.
Vári Gergő fontosnak tartja a csapatépítést, ő maga szervezi a titkos közös utazásokat, programokat. A válságban úgy döntött: nem bocsát el senkit, inkább átmenetileg mindenki dolgozzon kevesebbet. Márciusban 80 százalékon működött a cég, áprilisban félig leállt, májusban az első nullás hét után beindult, 75 százalékos volt a hónap, és nem látszik további leállás. A fizetések ennek megfelelően csökkentek és a tulajdonos kifejezetten rosszul, csalódásként élte meg, hogy bár eleinte szinte mindenki azt mondta, hogy a csapatért mindent és egy átmeneti megszorítás rendben van, mégis voltak, akik az első pár hét után meggondolták magukat és elmentek. Ezzel együtt optimista ma is. „Makroszinten az iparág rosszul áll, a legnagyobbak hatalmas elbocsátásokat jelentettek be. Mi meghúztuk magunkat, és ha most ügyes dolgokat csinálunk, azzal erősebben fogunk kijönni. És látom, hogy ügyes dolgokat csinálunk.”
Elindultak, hogy teszteljék az emberekbe vetett hitüket, és indítottak egy blogot, hogy a család és a barátok egy helyen olvashassák, mi történik velük. Kocsis Dóra és Németh Edvárd, a Talpalatnyi történetek blog mögötti házaspár muszlim és baptista családoknál, meleg házaspárnál, nepáli környezetvédőknél szállt meg. Egy év alatt az emberszeretetük csak erősebb lett, de nem tudták nem észrevenni, milyen groteszk elváltozást okozott a fogyasztás sürgetése a Rosario-szigeteken, Nepálban vagy épp La Pazban.
A ZöldEb önkéntesei most sétáltatással és ideiglenes befogadással segítik azokat a gazdákat, akik a karantén vagy kórházi kezelés miatt nem tudnak a kutyáikkal eleget foglalkozni. Amikor négy éve megalakultak, még főleg a kutyások érdekképviselete volt a cél, valamint az, hogy népszerűsítsék a felelős kutyatartást.
Az okosotthonok elsődleges funkciója a kényelem, ám a gombok virtuóz nyomogatásánál jóval komplexebb szolgáltatások is léteznek már. A kérdés az, mennyire éri meg kiépíteni egy olyan rendszert, amivel sokszor egy életre lekötelezzük magunkat, és még el is avulhat.