Zombori Zsolt tizenkilenc évnyi McDonald’s-menedzseri tapasztalatát fektette a családi kézműves hamburgerezőbe, de nem áll meg Nagykőrösön. Épp franchise-partnereket és befektetőket keres.
Mikor filmekben vagy sorozatokban tör ki világméretű katasztrófa, az amerikai metropoliszok utcáit vérszomjas zombik lepik el, hogy az emberiség túlélésének záloga tuti valami meghasonlott, morcos harcos legyen, aki szép szó és tudományos módszertan helyett anyázással és pisztollyal kel a maradék túlélők védelmére. Ehhez képest a valódi pandémia többhetes bezártságot és többnyire passzív megoldást hozott, a harc élvonalában gondosan fertőtlenített kezeslábast viselő, naphosszat a vírust vizsgáló és a lehetséges gyógyszert kereső kutatókkal. Ők lettek a júniusi Forbes Next melléklet hősei: köpeny helyett inget viselnek, szuperképességek hiányában pedig agyukat használják arra, hogy emberek milliárdjainak érdekében cselekedve megállítsák a vírust.
Ebben a küzdelemben senki sincs egyedül, a versengés háttérbe szorul, a közös munka gyümölcse pedig a jövő homályába vész. Utóbbi azonban sem az országszerte ismertté vált pécsi kutatócsoportot, sem a magyar állam által is támogatott gyógyszerkutató konzorcium ötletgazdáját nem kedvetleníti el. Jómagam, aki az otthon biztonságából követtem a koronavírus-járvány körüli eseményeket, minden résztvevőt ámulattal hallgattam, hisz egész más a frontvonal tudósainak szembesülni a vírus valóságával, mint a tévében vagy az interneten találkozni mindenféle videókkal, hírekkel. És akkor a sok fárasztó konteót és megmondóembert ne is említsem – az ismerősi körömben is többször felcsendült a „nade influenzában többen meghaltak” mantra, felidézve bennem Kacskovics professzor keserű megjegyzését, miszerint mára mindenki virológus szakemberré változott.
A Forbes Nextben elmondott sztorik talán segítenek tisztábban látni a helyzetet. Kiderül, mire elég a kormány támogatása. Az is, hogyan lesz egy sokéves kutatásból hirtelen a vakcinagyártás potenciális csodafegyvere. És a kutatók életébe is betekintést nyerünk, hiszen közösségi távolságtartás ide, gumikesztyűbe dudálás oda, ezek az emberek nap mint nap veszedelmes vírusok és baktériumok közelében töltik az idejüket; többet viszont nem mondok, azt hiszem, Bánlaki D. Stella és Fekete Emese cikkei magukért beszélnek. Akárcsak Bagi László összeállítása arról, milyen állatokat eszünk szerte bolygónkon úgy, hogy bár ne tennénk.
Zsólyomi Norbert divatfotósként és magánemberként is követi a trendeket, ruhatárában sem a kortalan stílus híve, de van, amit biztosan nem venne fel.
Karrier
Az indulás nem volt egyszerű. Az első ügynökségi vezető, akinek megmutatta a portfólióját, azt javasolta, felejtse el a fényképezést, de pont ez kellett ahhoz, hogy Zsólyomi Norbertről ma azt mondhassuk, a hazai divatszakma egyik kikerülhetetlen alakja. „Amikor elhatároztam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni, szakmai tapasztalatom még nem igazán volt, önbizalmam viszont annál inkább. Hálás vagyok érte, hogy rögtön lerombolták az egómat, mert ennek hatására nagyon komolyan kitanultam a szakmát.”
Ma már nincs olyan hazai divatlap, ahol ne jelent volna meg munkája, a legnagyobbak rendszeresen publikálják anyagait. Többször kapott külföldi állásajánlatot, de nem hagyná itt Budapestet, külföldi munkát csak projektalapon vállal. Élvezi, hogy a kreativitás a mindennapjai része, és büszke rá, hogy közel húsz éve jelen van a szakmában. „Teljesen mindegy, mekkora név vagy, mert az önmagában semmire sem garancia. Ha nem tudsz haladni a korral, hamar elfelejtenek.”
Nemcsak a ruhatárát jellemzik a karakteres dolgok
Stílus
Mivel Norbi a divatszakmában dolgozik, talán senkit sem lep meg a tény, hogy mindig érdekelte a divat, azonban az öltözködéssel, mint önkifejezési eszközzel sokáig nem élhetett szabadon. „Nyolc évvel ezelőtt még 130 kiló voltam. Ekkora súllyal az ember nem azt hordja, amit akar, hanem azt, amit tud. Ez az a helyzet, amikor nem te döntesz a stílusodról, hanem a kínálat. Sokáig nem tudtam úgy öltözni, ahogy szerettem volna, mert a 3XL méret csak az amerikai márkák kínálatában van, így akkoriban a ruhatáram gyakorlatilag csak Ralph Lauren ingekből állt…”
Aztán két év alatt megszabadult hatvan kilótól, és valahányszor cserélnie kellett a ruhatárát, mert épp egy mérettel kisebbre váltott, mindig könnyebb és élvezetesebb lett a ruhavásárlás. Ma már olyan ruhatára van, amilyenre mindig vágyott, és kifejezetten élvezi azt az öltözködésbeli szabadságot, amit a fogyás révén ért el, most egyszerűen csak felveszi, ami tetszik neki. Gardróbja finoman szólva is impozáns: száznál több farmernadrágja van, pedig még csak nem is ez a ruhadarab a kedvence. Leginkább a napszemüvegekért és a kalapokért rajong, utóbbiból minden külföldi utazásáról hazahoz egyet valamelyik helyi kalapkészítő műhelyéből. A márkák közül legjobban a Saint Laurent és a Celine hozza lázba, de a luxusmárkák mellett a turizást is megemlíti: a legjobb farmereket az Astorián szokta beszerezni egy kis turkálóban, darabját kétezer forintért, és rendszeresen jár a Retrockba is különlegességekre vadászni.
Elismeri a magyar tervezőket, de a kreációikat nem viseli, szerinte a hazai divat még mindig inkább csak a nőket szolgálja ki. Alig akad itthon olyan dizájner, aki férfiruhákra szakosodott – az a pár pedig, aki szóba jöhetne, nem az ő stílusát képviseli. Értékeli a kortalan stílust, de nem magán, neki fontosabb, hogy haladjon a korral, és kövesse a trendeket. Mivel nyitott az újra, sok minden tetszik neki, és néha még magát is meglepi azzal, hogy milyen irányba változik az ízlése.
„Szakmai ártalom, de ha valami, amit először teljes magabiztossággal elutasítottál, nagyon sokszor köszön rád vissza a divatanyagokban, akkor előbb-utóbb meg fog tetszeni. Rám abszolút jellemző, hogy amitől tavaly még a hideg rázott, azért idén már odáig vagyok.” Az ékszerekkel például pont ez történt. Sokáig vallotta, hogy egy férfi ne viseljen ékszereket, mostanra viszont az aranygyűrűk és nyakláncok nagy rajongója lett.
Nem tudja, milyen irányba változik majd a stílusa a jövőben, de egy dologban biztos: a rózsaszín piképóló nem tud vele annyiszor szembe jönni, hogy valaha is stílusosnak gondolja. „Ezt az egyet stabilan ki merem jelenteni: sohasem fog tetszeni. Az én fejemben ez a ruhadarab összeforrt azzal a réteggel, amelyiknek inkább pénze van, mint ízlése. Én nem akarok ilyen lenni.”
Relax
A nyolc évvel ezelőtti életmódváltása óta szabad idejével is tudatosabban gazdálkodik nem telhet el nap mozgás nélkül. Rendszeresen edz, de inkább kötelességből, mint hobbiból sportol. „Sokáig nem telhetett el nap tizenkét kilométer futás nélkül. Tavaly apa lettem, ezért a kilométerszám most valamivel kevesebb, de ugyanúgy a napi rutin része. Nem szerettem meg az edzést, inkább csak hozzászoktam, és elfogadtam, hogy az életem része kell, hogy legyen” – mondja.
A konyhában viszont kifejezetten szívesen tevékenykedik, mert az evés élvezetéről sosem mondana le. Szerinte izgalmas kihívás úgy finomat készíteni, hogy az egészséges is legyen. Egy időben még blogolt is, hogy másokkal is megoszthassa, ha készített valami különlegeset.
Az utazás mindig feltölti és inspirálja, Olaszország az abszolút kedvence. Szicíliában visszatérő vendég, az eredeti terv szerint a családjával idén kétszer is utaztak volna a szigetre. A másik nagy szerelme London, a város nyüzsgését nem tudja megunni. „Az egyetlen hely, ahol nem zavar a tömeg. A nagyvárosok összes negatívumát felülírja az a rengeteg impulzus, amit London ad.”
1. Arany ékszerek: Vintage darabok Palermóból, Szicíliából és Barcelonából. 2. Karóra: Movado. Antik, a feleségétől kapta ajándékba. 3. Parfümössze-lence: By Kilian. Mutatós és praktikus is, a kedvenc illatát bárhová magával viheti benne. 4. Öngyújtó: Színtiszta ezüst, bőrrel bevont különlegesség Japánból. Nem csak dísz, használja is. 5. Ezüstgyűrű: Egyedi darab, ékszerésszel készíttette, a foglalat egy amerikai antik érmét ölel körbe. 6. Napszemüveg: Tom Ford. A gyűjteménye 68 darabot számlál, de ez az abszolút kedvence.
Az Arcanum a 90-es években a Bibliával robbant be, ma már több mint negyvenmillió digitalizált oldalnál tart. A családi kézben lévő cég az elmúlt harminc évben szinte mindent beszkennelt, amit csak érdekesnek talált az országhatáron belül. Adatbázisait nemcsak kutatók használják, az évek során komoly Arcanum-függő réteg alakult ki.
Cristiano Ronaldo Instagramja sok szempontból nevezhető tipikus közösségimédia-fióknak. Azt leszámítva, hogy nem sokunknak van 225 millió követője, találunk rajta idilli családi fotókat, nyaralós képeket barátokkal, napszemüveges szelfiket, és természetesen a konditeremben pózolás sem hiányozhat a világ második legjobban kereső sportolójánál. Ez a követőszám viszont azt jelenti, hogy ő számít a világ egyik legértékesebb influenszerének, és személyes márkájának erősítése az őt […]
Néhány évig kitartott a hite, hogy egy jó iskola sokat tud segíteni egy gyereknek, de aztán belátta, hogy csak az oktatással nem lehet gyökeresen megváltoztatni az életesélyeiket. Az Igazgyöngy Alapítvány és Alapfokú Művészeti Iskola megálmodóját és vezetőjét, L. Ritók Nórát az elmúlt húsz évben teljesen beszippantotta a hátrányos helyzetű gyerekek művészeti oktatása, aztán meg a szociális munka. Ma már kezdi belátni: túl nagy teher van rajta, nem tudja egyszemélyben továbbvinni az összes felelősséget, így hatvanévesen arra készül, hogy öt év múlva át tudja adni a stafétabotot. Mivel képzőművész is, ha van egy kis ideje, rajzolással tisztítja ki a lelkét. Mostanában gubancosak a képei.
