Tudjunk kirándulni és biciklizni, de strandolni és várost nézni is. Ne repüljünk, de ne kelljen a horvát autópályamenti benzinkutaknál sem sorban állni (még ha azt picit kellemesebbé is teszi, hogy az ember mindig összefut ott ismerősökkel). És leginkább legyen viszonylag covidparamentes, már amennyire lehet, vagyis előnynek gondoltuk, ha mindenhol oltási igazolványt kérnek. Nagyjából ezek a vágyak fogalmazódtak meg a családban idén a nyaralás tervezésénél. A gép Ausztriát dobta, így az eredeti tervvel szemben nem hagytuk békés nyugdíjaskorunkra Salzburg környékét.
„Come and rock me Amadeus! Amadeus, Amadeus… Oh oh oh Amadeus…” Kimondottan giccsesnek érzem, hogy pont ezt a 80-as évekbeli, félig németül rappelt Falco-slágert játsszák a tóparti bárban, amit első este találtunk a Wallerseenél. Az egész nyaralást belengi a salzburgi születésű Mozart – vagy ahogy tizenöt éve az akkor óvodáskorú lányunk hívta, Mócer bácsi – szelleme, itt mégis inkább valamiféle chillout muzsikát, netán jazzt várna az ember, mintsem techno-popot.
A Stegerl am See afféle hippibár, ez lehet az óbudai Fellini Római Kultúrbisztró itteni megfelelője, retro berendezéssel, szúette padokkal – a vízben is székek és asztalok, kellemes lábfürdő mellett söröznek a tisztességesen ellazult vendégek. Nem igazán passzol a meseszép vidéki Ausztriába, ahol az utolsó fűszál is egyenesen áll, és nagyjából mindenhol helyben főzött, netán valamilyen menő bajor sört kínálnak. A Seekirchen nevű kisvároshoz közeleső partmenti bárba viszont eljutott a globális Aperol Spritz-őrület, a hangulat is inkább ehhez és a félliteres söröskorsóban felszolgált feketeribiszke-szörphöz hozza meg az ember (és gyereke) kedvét.
Az 1326 méter magasan lévő Schafbergalmnál azt tanácsolja a vonatot felügyelő vasutas, hogy szálljunk le és az utolsó 400 métert gyalog tegyük meg.
Rafał Brzoska öt éve még a csőd szélén állt. A lengyel csomagkirály ma viszont már ott van a milliárdosok listáján, miután arra fogadott, hogy az e-kereskedelem jövője nem a házhoz szállítás – derül ki az amerikai Forbes cikkéből.
Írta: Iain Martin // Fordította: Knittel Martin
2016 nyarán egyre szűkült Rafał Brzoska mozgástere. Az akkor 38 éves lengyel vállalkozónak majdnem két évtizedes munkája volt abban, hogy 120 millió dolláros biznisszé hizlalta a szupermarketek kuponjait terjesztő – egykor egy kollégiumi szobából elinduló – InPostot. De a kényszerű verseny az állami postával megviselte a céget, így Brzoska 65 millió dolláros hitellel a nyakában, a behajtók elől fejvesztve menekülve próbált új befektetőket meggyőzni.
„Az volt az egyik fő célom, hogy visszafizessem az összes hitelemet a bankoknak és mindenkinek, aki csak kölcsönadott nekünk – emlékszik vissza az idén 43 éves Brzoska. – A befektetők nem értették, hogy erre mi szükség van, mire azt mondtam nekik: ebben az országban szeretnék élni, és csak egy nevem, egy arcom van.”
A befektetőket nem Brzoska haldokló postai szolgáltatása, hanem az e-kereskedelmet kiszolgáló csomagautomata-spinoff érdekelte, amit a vállalkozó 2010-ben alapított. A húszezer dolláros installációs díjú, hűtőszekrény méretű utcai automatákba az Amazon és egyéb online kereskedők szállítanak. Különösen azért népszerűek, mert – az USA-val ellentétben – Európában a postások nem hagyják őrizetlenül, az ajtó előtt a csomagokat. Ez a gyakorlat megálljt parancsol a csomaglopásoknak (az amerikaiak 54 százalékát károsították már meg így), csakhogy aki lemarad a futárról, az mehet a postára sorba állni.
A csőd szélén táncoló Brzoska 2016 nyarán leállította levélkézbesítő üzletágát, még azelőtt, hogy tárgyalni kezdett későbbi megmentőjével, az Advent Internationallel. A bostoni székhelyű magántőke-befektető csoport a következő év áprilisában vásárolta fel az InPost részvényeit a tőzsdén. A 110 millió dolláros befektetés kiváltotta a vállalat hiteleit, és további 125 millió dollárral segítette Brzoskát, hogy egy év alatt megduplázza, azaz 4400 darabosra növelje a csomagautomata-hálózatát.
Kedves, de ravasz díl volt. A lengyelek nyugati társaikhoz képest később kezdték igazán elfogadni az e-kereskedelmet, de 2017-ben már egyenletes, 20,4 százalékos éves növekedéssel lehetett számolni. Aztán jött a járvány, és az online vásárlások 36 százalékot ugrottak egyetlen év alatt, tavaly az InPost bevételei 677 millió dollárra nőttek, és Brzoska automatái ma Lengyelország csomagszállítmányainak 36 százalékát kezelik.
„Sok érv szólt a befektetés ellen, és sokan nemet is mondtak” – mondja Paul Atefi, a KKR vezérigazgatója. A befektetőcég 2018-ban 145 millió dollárt adott az InPost további csomagautomata-installációira. Brzoskának most 11 734 automatája van Lengyelországban, 1100 az Egyesült Királyságban, és további pár száz Olaszországban. „Amikor automatánként néztük az üzletet, elég meggyőző volt. Néha az automaták megtérülése mindössze másfél év… Szeretjük ezt a céget.”
Az árrések is irigylésre méltóak. Brzoska két dollárt kér egy átvételért, miközben költségei megállnak az installáció és a helybérlés díjainál, valamint a munkabéreknél. 2020-ban az InPost 97 millió dolláros profitot ért el. „A csomagautomatáink évről évre megduplázzák a bevételeinket” – mondja Brzoska. „Lengyelországban több mint ötvenszázalékos EBITDA-marzs a cél – mondja David Kerstens, a Jefferies International elemzője. – Ez a hagyományos postai szolgáltatóknál általában egy számjegyű.”
Igazán az tett jót az üzletnek, mondja Marek Różycki, az Advent-InPost befektetés egyik tanácsadója, hogy a cég „papucstávolságra” helyezte el az automatáit a vásárlók otthonától és az irodáktól. „Nem túl vonzó, ha esőben kilométereket kell megtenned a legközelebbi automatáig, de Lengyelországban a legközelebbi mindössze 350 méterre van. Ez már majdnem olyan, mint a házhoz szállítás, csak még kényelmesebb.”
A „papucsszabály” felismerése nem jött könnyen: az Advent Brzoska ambiciózus, négy kontinensre való terjeszkedésére mondott nemet, mert a távolságok növelésével túlfeszítette volna az automatahálózatot. „Tipikus példája volt annak, amikor egy karizmatikus, nagyon vállalkozó szellemiségű ember irányít egy nagyon gyorsan növekvő üzletet – mondja Różycki. – De túl nagy projekt lett volna, túl kevés erőforrással.”
Szerencsekarkötő Az InPost januárban ismét tőzsdére lépett Amszterdamban, 9,7 milliárd dolláros vállalati értékelés mellett, Brzoska részvénycsomagja jelenleg 1,1 milliárd dollárt ér. A befektetőket azzal győzte meg, hogy automatái olcsóbbak az Európa-szerte cikázó futároknál, és környezetkímélőbb alternatívát nyújtanak. Egy automata huszonnégy futárt vált ki, mondja Brzoska.
Amíg ő a csomagautomata-üzletét tökéletesítette, Európa postai szolgáltatói, a UPS és az Amazon a házhozszállítási kapacitásaikat növelték, és sarki boltok ezreit vonták be átvételi pontnak. Ez olcsó és gyors alternatíva volt, de a járványban robbanásszerűen növekvő e-kereskedelem Berlintől Bilbaóig a boltokat csomagokkal, valamint a visszaküldést intéző sorokkal torlaszolta el. „A kisboltok nem túl kényelmesek a csomagátvételre, különösen a járvány alatt” – mondja Kerstens.
Aztán jött a járvány, és az online vásárlások 36 százalékot ugrottak egyetlen év alatt.
Brzoska terve az, hogy ezeket a hosszú sorokat Európa-szerte csökkentse. Márciusban bejelentette, hogy 675 millió dollárért felvásárolja a Mondial Relayt, és az óriás futárszolgáltató egész Franciaországot lefedő hálózatának legforgalmasabb pontjainál állítja fel automatáit. Az impresszív eredmények nem maradtak észrevétlenek:
az Alibaba és a lengyel e-kereskedelmi nagyágyú, az Allegro is automatákat telepít Lengyelországban, és Európa postaóriásai – például a Deutsche Post – is az automatákra fogadnak.
Már nem Brzoska a kispályás, és nem is riad vissza a küzdelemtől. A csillagjegyének és (méretre szabott öltönyével összeegyeztethetetlen) szerencsekarkötőjének tulajdonítja, hogy cége a viadal előző köreiben túlélte a postaóriások támadásait. „Megmondtam a csapatomnak: skorpió vagyok. Túlélek, és ti is túl fogjátok élni velem, mert a skorpiók mindig ilyenek – a végsőkig harcolnak.”
Azt szokták mondani, azért jobb a Tátra szlovákiai oldalát választani, mert a lengyeleknél, aki csak teheti, egyszer egy évben elvonul a hegyekbe. Valójában talán a szlovákok sincsenek ezzel másképp, csak hát a lengyelek negyvenmillióan vannak, a szlovákok meg csak ötmillióan. Ráadásul több és magasabb hegycsúcs van a szlovák oldalon, és még a turistaútvonalak is hosszabbak. Ennek megfelelően Szlovákia felé vettük az irányt, hogy megnézzük, mire jutott egy szlovák házaspár és a világ legnagyobb német szállodalánca egy-egy századfordulós tátrai grand hotellel, alig pár hegycsúcsra egymástól.
Az első magyar orvosnő, a pragmatikus finnek és egy itthon betiltott képzés is meghatározza a létét. Bár egész életében író és újságíró volt, a covid alatt kitanulta a szakácsmesterséget is. A nők szempontjából vizsgálja a történelmet, de a kultúrtörténet mellett került már ki a kezéből családregény, történeti szatíra, irodalmi paródia, mese és rémhistória is.
