Tudjunk kirándulni és biciklizni, de strandolni és várost nézni is. Ne repüljünk, de ne kelljen a horvát autópályamenti benzinkutaknál sem sorban állni (még ha azt picit kellemesebbé is teszi, hogy az ember mindig összefut ott ismerősökkel). És leginkább legyen viszonylag covidparamentes, már amennyire lehet, vagyis előnynek gondoltuk, ha mindenhol oltási igazolványt kérnek. Nagyjából ezek a vágyak fogalmazódtak meg a családban idén a nyaralás tervezésénél. A gép Ausztriát dobta, így az eredeti tervvel szemben nem hagytuk békés nyugdíjaskorunkra Salzburg környékét.
„Come and rock me Amadeus! Amadeus, Amadeus… Oh oh oh Amadeus…” Kimondottan giccsesnek érzem, hogy pont ezt a 80-as évekbeli, félig németül rappelt Falco-slágert játsszák a tóparti bárban, amit első este találtunk a Wallerseenél. Az egész nyaralást belengi a salzburgi születésű Mozart – vagy ahogy tizenöt éve az akkor óvodáskorú lányunk hívta, Mócer bácsi – szelleme, itt mégis inkább valamiféle chillout muzsikát, netán jazzt várna az ember, mintsem techno-popot.
A Stegerl am See afféle hippibár, ez lehet az óbudai Fellini Római Kultúrbisztró itteni megfelelője, retro berendezéssel, szúette padokkal – a vízben is székek és asztalok, kellemes lábfürdő mellett söröznek a tisztességesen ellazult vendégek. Nem igazán passzol a meseszép vidéki Ausztriába, ahol az utolsó fűszál is egyenesen áll, és nagyjából mindenhol helyben főzött, netán valamilyen menő bajor sört kínálnak. A Seekirchen nevű kisvároshoz közeleső partmenti bárba viszont eljutott a globális Aperol Spritz-őrület, a hangulat is inkább ehhez és a félliteres söröskorsóban felszolgált feketeribiszke-szörphöz hozza meg az ember (és gyereke) kedvét.
Az 1326 méter magasan lévő Schafbergalmnál azt tanácsolja a vonatot felügyelő vasutas, hogy szálljunk le és az utolsó 400 métert gyalog tegyük meg.
A zene alkotó ereje segített Miklósi Ákoséknak megtalálni a közös hangot a gyerekekkel – a Common Vibe Egyesület azért alakult meg öt éve Hangonyban, hogy alternatívát mutasson az Ózd környéki fiataloknak. Ma már két zenekar, a Várkonyi Csibészek és a Kifia beindítása fűződik a nevükhöz, és szeptembertől szeretnének egy harmadikat is. A cél az, hogy előbb-utóbb a korábbi diákok egyengessék a tehetséges gyerekek útját.
„A közösségi zenét kezdtük el használni eszközként. Akkor még nem is tudtuk, hogy mi ez, de éreztük, hogy a gyerekek végre figyelnek. Még azok is, akiknek tényleg nehezükre esik végigülni két órát. Ez varázslat volt az elején” – emlékszik vissza Miklósi Ákos, a Common Vibe Egyesület alapítója. Ákos ezelőtt már több éve foglalkozott önkéntesen Ózd környéki hátrányos helyzetű gyerekekkel, és munkája közben gondolkodott azon, hogy a zene alkotó erejével köt szorosabb kapcsolatot velük.
ADAKOZOL? Minden hónapban írunk egy szervezetről, amit szerintünk érdemes támogatni. Miért teszünk így? Mert Magyarországon kevesen élnek jól (a jól élők közül sokan olvassák a Forbest), de nagyon sokan küzdenek mindennap. Ez így igazságtalan, és mindenkinek van egy kis felelőssége benne.
Miután megismerte a helyi közösséget, és találkozott Bárdos Marcellel – aki később az egyesület mentora lett –, 2016 végén belevágott a tehetséges, de a lehetőségektől elszigetelt gyerekek felzárkóztatásába. Egy évvel később már tematikus, kiscsoportos foglalkozásokkal tartottak tábort a Várkonyi Csibészekkel, a Common Vibe első osztályával.
Itt született meg az első daluk is, a Bajdázó eredetijét átdolgozó Lekapcsolom a villanyt. „Ezzel robbantunk be, szerencsére felfigyeltek ránk – mondja Ákos. – Főként önkormányzati és a Budapest Bár zenekartól érkező támogatásból alakítottunk át egy hangonyi próbatermet stúdióvá, hogy legyen egy kis fészkünk, ahol meg tudjuk tartani a foglalkozásokat.”
Ebben a stúdióban tartanak egy-másfél évig közös próbákat azoknak a gyerekeknek, akik előtt már példaként lebeg a Várkonyi Csibészek által bejárt út. Egy „osztályban” mindig egy pár fős együttessel foglalkoznak, a Csibészek mellett jelenleg a Kifia zenekarral, szeptemberben indul a harmadik tagozat. Nem alacsony a belépési küszöb, kell a zenei tehetség, a motiváció, és különösen fontos az együttműködni akarás is. Ákost, Marcit és a csapat többi tagját bizalmas barátjukként kezelik a diákok, tudják, hogy bármikor fordulhatnak hozzájuk.
Ez nem csak arról szól, hogy elmegyünk haknizni A zene öröme mellett fontos szerepet kapnak az élmények is. Marci ezt bombának hívja. Manapság már ritka az olyan alkalom, amikor csak koncertezni mennek, előtte egy-egy programot is szerveznek közösen. Ezeket a bombákat mindig egy-egy cél kitűzése mellé dobják le, ami plusz motiváció: a Libri karácsonyi buliján való fellépésért beülhettek egy főpróbára a Radnóti Színházba, vagy a debreceni Campus Fesztivál előtt egész napos strandolás volt a jutalom. „Ez mondjuk utólag nézve nem volt túl jó döntés, az esti fellépésre zombik lettek a srácok” – mosolyog Marci.
Az élményalapú oktatást a több szempontból is kifejezetten sikeres első merítés, az egyesület működését megalapozó Várkonyi Csibészek fejlesztésével, közös foglalkozásaival csiszolták Ákosék. A csapattal 2018 áprilisában Brüsszelbe is eljutottak, a Nemzetközi Roma Napon léptek fel az Európai Parlamentben. Sokan még Pesten sem jártak ezelőtt, a koncertezés az A38 hajón hasonlóan egyedi élmény volt. „Egy évig nem győztük takarítani a kisbuszt, mert egy szerpentinnel kezdődik az út, amit nem bírtak a gyerekek… De most már szerencsére megszokták” – nevet Marci. Ruszó Dominik, a Csibészek énekese hozzáteszi: „Elég sokat utazunk, aminek nagyon örülök. De ez nem csak arról szól, hogy elmegyünk haknizni, – egy hálózatot akarunk kiépíteni, közös célokkal, közös úttal.”
Nagy az érdeklődés a Csibészek iránt, a korlátozások feloldása után nyár végén már több helyen is felléptek, zenéjükkel ugyanúgy megmozgatják az idősebb korosztályt, mint a fesztiválozó fiatalokat. Hangonyban a zenekar tagjaival egyidős, vagy még fiatalabb iskolások is szeretik őket, egyszer az egyik általános iskola udvarán átsétálva hangos sikítás, tapsolás követte őket. „Mintha a Beatles jelent volna meg” – nevetnek.
Sokat számít a Csibészek hírneve a programnak is, ma már egy új osztály toborzásánál az iskolákban nem kell bemutatni az egyesületet. Dominikék a fiatalabbak, a Beri Ádám vezette Kifia tagjainak útját is egyengetik, a programnak célja is, hogy a korábbi osztályok segítsék egymást, Ákosék azt szeretnék, ha idővel ők vennék át a stafétabotot.
Az egyesületet eleinte saját pénzből és a közvetlen környezetből érkező felajánlásokkal tartották fenn, most már magánadományok és a koncertekért kapott fellépti díj a fő forrás. Utóbbit a covidhelyzet jelentősen csökkentette. Ahogy mondják, pénz nélkül is sok mindent meg lehet oldani, de nagyon sok energiát vesz el a zsonglőrködés, arra pedig kevesebb idő marad, ami igazán fontos.
Mostani célkitűzésük egy budapesti stúdió felépítése, a IX. kerületi önkormányzattól kaptak kedvezményesen egy helyiséget, szeptembertől pedig szeretnének egy újabb osztályt. Közben persze a gyerekek egyéni terveivel is törődnek, a Csibészek közül Orsós Sanyi jövőre felvételizik a Zeneakadémiára, Boros Patrik a miskolci Bartókban klasszikus gitár, Dominik ugyanitt jazz-ének szakon tanul. A program előtt Domi nem is gondolta volna, hogy zenével fog foglalkozni: „Ha nem kerülök be, lehet, hogy nem is ezt az utat választom. Nagy szerencsém volt, hogy megtaláltak.”
Common Vibe Egyesület
Alapítás éve: 2018 (Ez az egyesületi bejegyzés dátuma, de a csapat már 2016 végén összeállt.) A csapat: 7 fő Éves költségvetés: 7 millió forint Mit kezdenének 10 000, 100 000 és 1 000 000 forint adománnyal? 10 000: Két húrkészletet tudnának venni a hangszerekhez. 100 000: Tíz gyerek iskolakezdését támogathatnák belőle tanszerekkel. 1 000 000: Az egyesületi kisbuszt újítanák fel, és az új osztály beindítását részfinanszíroznák.
Átlagon felüli körülmények között élhetnek majd azok a 65 év feletti bérlők, akik az élményekkel és társasági eseményekkel teli mindennapokat választják a hamarosan nyitó Golden Palace Göd premium senior apartmanházban.
