Tudjunk kirándulni és biciklizni, de strandolni és várost nézni is. Ne repüljünk, de ne kelljen a horvát autópályamenti benzinkutaknál sem sorban állni (még ha azt picit kellemesebbé is teszi, hogy az ember mindig összefut ott ismerősökkel). És leginkább legyen viszonylag covidparamentes, már amennyire lehet, vagyis előnynek gondoltuk, ha mindenhol oltási igazolványt kérnek. Nagyjából ezek a vágyak fogalmazódtak meg a családban idén a nyaralás tervezésénél. A gép Ausztriát dobta, így az eredeti tervvel szemben nem hagytuk békés nyugdíjaskorunkra Salzburg környékét.
„Come and rock me Amadeus! Amadeus, Amadeus… Oh oh oh Amadeus…” Kimondottan giccsesnek érzem, hogy pont ezt a 80-as évekbeli, félig németül rappelt Falco-slágert játsszák a tóparti bárban, amit első este találtunk a Wallerseenél. Az egész nyaralást belengi a salzburgi születésű Mozart – vagy ahogy tizenöt éve az akkor óvodáskorú lányunk hívta, Mócer bácsi – szelleme, itt mégis inkább valamiféle chillout muzsikát, netán jazzt várna az ember, mintsem techno-popot.
A Stegerl am See afféle hippibár, ez lehet az óbudai Fellini Római Kultúrbisztró itteni megfelelője, retro berendezéssel, szúette padokkal – a vízben is székek és asztalok, kellemes lábfürdő mellett söröznek a tisztességesen ellazult vendégek. Nem igazán passzol a meseszép vidéki Ausztriába, ahol az utolsó fűszál is egyenesen áll, és nagyjából mindenhol helyben főzött, netán valamilyen menő bajor sört kínálnak. A Seekirchen nevű kisvároshoz közeleső partmenti bárba viszont eljutott a globális Aperol Spritz-őrület, a hangulat is inkább ehhez és a félliteres söröskorsóban felszolgált feketeribiszke-szörphöz hozza meg az ember (és gyereke) kedvét.
Az 1326 méter magasan lévő Schafbergalmnál azt tanácsolja a vonatot felügyelő vasutas, hogy szálljunk le és az utolsó 400 métert gyalog tegyük meg.
Negyed évszázada élvezi az ügyfelek töretlen bizalmát a Friedrich Wilhelm Raiffeisen. A Raiffeisen Bank privátbanki üzletága a mai napig meghatározó szerepet játszik a piac fejlődésében, alapvető sztenderdeket fektettek le, komplex termékpalettát építettek, mindenki előtt jártak. 1996 ótarengeteg tapasztalat gyűlt össze, erről Bálint Attila üzletágvezetővel beszélgettünk.
„Úgy szoktunk fogalmazni, hogy mi nem paiacra léptünk, hanem piacot teremtettünk. Mindez pár évvel a rendszerváltás után merész vállalkozásnak számított, hiszen ekkor még kevés vagyonos ügyfél volt a piacon. Első ügyfeleink a legbátrabb első vállalkozók közül kerültek ki, akik a rendszerváltás hajnalán megvalósították az ötleteiket, miután a privatizáció lehetőségét és az egyre szabadabb hitelfelvételt kihasználva a saját lábukra álltak” – mesél a kezdetekről Bálint Attila üzletágvezető. Az évtizedek során a privátbanki üzletág szellemi bölcsőjeként a Raiffeisennél alapvető sztenderdeket fektettek le, és tapasztalt szakemberekkel, megkülönböztetett figyelemmel, valamint komplex termékpalettával állnak az ügyfelek rendelkezésére.
ÚT A TUDATOS BEFEKTETÉSHEZ
Az elmúlt 25 évben megduplázódott a szakma által kezelt számlák száma, a kezelt vagyon pedig több mint tízszeresére nőtt. A magyaroknál
még mindig nagyon erős vagyoni elemnek számít az ingatlan, emellett azonban új befektetési formák és vagyonátadási lehetőségek is megjelentek. Ma már az osztalékfizetés jelentős pénzforrás minden vállalkozó életében, és előszeretettel forgatnak certifikátokat is. „Korábban a származtatott piaci eszközökhöz nem igazán volt hozzáférés, ma viszont éppoly megkerülhetetlenek, mint a fenntarthatósági szempontok. Egyre több befektető finanszíroz megtakarításával tudatosan olyan cégeket, amelyek a számukra fontos értékek mentén, meghatározott módon működnek, és a jövőképükkel egybeeső stratégiai tervvel rendelkeznek” – mutat rá az üzletágvezető.
Nagyot változott 25 év alatt az is, hogy ki vesz igénybe privátbanki szolgáltatást. Ma a kezdő vállalkozók helyett növekvő számú alkalmazott, menedzser és örökös alkotja az ügyfélkör gerincét. Egyértelműen megfigyelhető a generációváltás a piacon a rendszerváltás utáni első vállalkozók idősödésével, ezzel pedig előtérbe kerül az utódlási folyamatok tervezése is. „Érdemes a vagyonátadási procedúrát előre felépíteni, nem mindegy ugyanis, milyen mechanizmusok lépnek életbe, ha egy vagyon tulajdonosával nem várt esemény történik. Egy jól felépített út kifejezetten pozitívan hat a cégértékre, ha azonban kapkodásba hajlik az utódlás kérdése, az könnyen a cég végzetéhez vezethet” – magyarázza Bálint Attila.
Annak érdekében, hogy minden régi és új ügyfelet a legjobban tudjanak támogatni céljaik elérésében, a Raiffeisennél 25 év után is a szüntelen fejlődésben látják a siker titkát. Ennek jegyében csak az elmúlt egy évben jelentős beruházásokon vannak túl, Királyhágó utcai fiókjuk például 20 év működés után exkluzív környezetben, a Hillside Offices irodaházban folytatja működését, a Raiffeisen Bank új székházba költözött, miközben megújult a bank mobilapplikációja, és jelenleg is zajlik a brokerage-platform fejlesztése. „Komoly beruházásokkal építjük a jövőt, és arra számítunk, hogy előremutató megoldásaink az új generáció igényeivel is találkoznak” – foglalja össze a szakember.
Hacsak nem jön az eddigieknél is súlyosabb járványhullám, a hazai ingatlanok tovább drágulnak – de még a járvány sem biztos, hogy megakasztja az eddigi trendeket. Az állami támogatások és a pénzügyi környezet is az ingatlanpiac felé tereli a tőkét, a lakossági hitelállományban is van még tér a növekedésre. A legsúlyosabb probléma az építőanyagok drágulása, az eddig bejelentett kormányzati intézkedések arra lehetnek csak elegendők, hogy az anyaghiány csillapodjon kicsit.
Világszerte elismert matematikus, a Yale-en vagy a Princetonon is tárt karokkal várnák, mégis főként Budapesten kutat és tanít. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöki székét is megjáró Lovász László már kamaszkorában csodagyereknek számított, pályafutása során pedig az összes rangos díjat megkapta, nemrég például a matematikai Nobel-díjnak tekintett Abel-díjat. A 73 éves kutató a számítógép-tudománnyal összekapcsolva a „futottak még” matematikai irányzatok közül a fősodorba emelte a gráfelméletet.
Adam Wyden hedge fund menedzser csiszolatlan tőzsdegyémántokkal megtizenegyszerezte befektetői vagyonát az elmúlt tíz évben, és maga is bezsebelt százmillió dollárt. A legnagyobb aggodalma most az, hogy apja, Ron Wyden oregoni demokrata szenátor halálba adóztatja nyereségeit.
Nagy trauma egy családban, ha kiderül, hogy a várva várt gyerek nem egészséges. Az Egy Sima, Egy Fordított – Egyesület az Inklúzióért tagjai részben ismerik az érzést, de megküzdöttek vele, és ma már azon dolgoznak, hogy mások fogyatékossággal élő gyerekei is befogadóbb világban élhessenek.
