Tudjunk kirándulni és biciklizni, de strandolni és várost nézni is. Ne repüljünk, de ne kelljen a horvát autópályamenti benzinkutaknál sem sorban állni (még ha azt picit kellemesebbé is teszi, hogy az ember mindig összefut ott ismerősökkel). És leginkább legyen viszonylag covidparamentes, már amennyire lehet, vagyis előnynek gondoltuk, ha mindenhol oltási igazolványt kérnek. Nagyjából ezek a vágyak fogalmazódtak meg a családban idén a nyaralás tervezésénél. A gép Ausztriát dobta, így az eredeti tervvel szemben nem hagytuk békés nyugdíjaskorunkra Salzburg környékét.
„Come and rock me Amadeus! Amadeus, Amadeus… Oh oh oh Amadeus…” Kimondottan giccsesnek érzem, hogy pont ezt a 80-as évekbeli, félig németül rappelt Falco-slágert játsszák a tóparti bárban, amit első este találtunk a Wallerseenél. Az egész nyaralást belengi a salzburgi születésű Mozart – vagy ahogy tizenöt éve az akkor óvodáskorú lányunk hívta, Mócer bácsi – szelleme, itt mégis inkább valamiféle chillout muzsikát, netán jazzt várna az ember, mintsem techno-popot.
A Stegerl am See afféle hippibár, ez lehet az óbudai Fellini Római Kultúrbisztró itteni megfelelője, retro berendezéssel, szúette padokkal – a vízben is székek és asztalok, kellemes lábfürdő mellett söröznek a tisztességesen ellazult vendégek. Nem igazán passzol a meseszép vidéki Ausztriába, ahol az utolsó fűszál is egyenesen áll, és nagyjából mindenhol helyben főzött, netán valamilyen menő bajor sört kínálnak. A Seekirchen nevű kisvároshoz közeleső partmenti bárba viszont eljutott a globális Aperol Spritz-őrület, a hangulat is inkább ehhez és a félliteres söröskorsóban felszolgált feketeribiszke-szörphöz hozza meg az ember (és gyereke) kedvét.
Az 1326 méter magasan lévő Schafbergalmnál azt tanácsolja a vonatot felügyelő vasutas, hogy szálljunk le és az utolsó 400 métert gyalog tegyük meg.
A budaörsi Icon legtöbb ázsiai ihletésű fogása magától is megszólal, de ettől még lehetne sztorit pakolni melléjük.
gazából Icon Budaörs lenne az Icon Buda, de 250 méterre van Nagy-Budapest jelenlegi határától. Lehet, hogy ők már tudnak valamit a budapesti városvezetés expanziós terveiről, amit mi még nem, úgyhogy a név ezen felén kár volna lovagolni, a másik fele meg már ki van próbálva: viseli egy nívós debreceni állócsillag is, igaz, hajdúsági nyelvjárásban K-val írják.
A Buda-széli Icon másfél éve nyílt meg, bele a tutiba: a korlátozásokat a budaörsi Wolt-kínálatot feldobó szusikiszállítással és terasszal is igyekeztek átvészelni. Ketten viszik, Botos Tamás séf és a szervizért is felelős tulajdonos, Szigeti Kristóf. A parányi, nyolcszékes, látványkonyhás vendégtérben meghatározó a jelenlétük.
Hiába koptatták meg rendesen ezt a szót a 2010-es évek, az Icon fúziós konyhát visz, olyannyira, hogy sokkal inkább Magyarországon megvalósított ázsiait főzés ez, mintsem ázsiai csavarok egy magyar menüben. Az előételben marinált körte, szójaalapú tare szósz és japáncitrom találkoznak egy bébipolip-tempura alatt a lassan, füstön krémesre készült zeller kivájt belsejével. Az utóbbi gazdag íze képes szalonnás asszociációkat ébreszteni, de mire eszünkbe juthatna, hogy egy íz-ellentétpárokkal ilyen biztos kézzel dolgozó konyha vega alapokon is megállna, érkezik egy vagjúrámen. A magyar ihletésűnek mondott lé a mizó miatt fanyarabb annál, a marhahússzeletek a frissen kitöltött levesben készülnek el. Ötfogásos, fix vacsoramenük vannak, így ez a rámen is egy tálkányi, nem pedig egy tál, de stratégiai szerepe van abban, hogy a végére jóllakjon az ember.
Krémesre thermomixelt paradicsomos káposztaalapon következik egy darált mangalicával töltött gjóza (batyu). Ropogós malacfül kerül a kelkáposzta és kimcsi, azaz fermentált káposzta tetejére. Minden működik, és szerintem utóbbi, a kétféle káposzta keveréke a legnagyobb vívmány, amit abból az elfogult pozícióból mondok, hogy egy öt évvel ezelőtti koreai túrán úgy tűnt, egy életre túladagoltam a kimcsit. A friss növénnyel szelídítve és ésszel fermentálva most visszajött az életembe, másoknak is jó belépő lehet.
Csicsókatextúrákra épül a másik főétel: krém, sült szelet és csipsz formájában is megjelenik; gravlaxként hűtőben pácolt, majd bőrére pirított, tömör és tömény ízű sügérfilé ül rajta. Elég intenzív, és itt ragyog a borpárosítás, egy testesebb-hordós-krémes bükki fehér (lehet végig borsorral is menni, vagy hozzánk hasonlóan csak egy-egy pohárral beszállni az elején vagy főfogásoknál).
A desszert egy szusirizsalapú, kókusztejes krém, citromnád és kaffir lime frissítik, kakaómorzsa mélyíti és liofilizált (fagyasztva szárított) málna díszíti. Azért írom csak azt, hogy díszít, mert valami kevésbé gegszerű, de a málna ízét markánsabban érvényesítő kiadásnak (júliusban például a friss gyümölcsnek) több íze és haszna lenne, transzformációból már van elég ebben a komoly arccal elviccelt tejberizsben.
Öndefiníciója szerint az Icon se nem étterem, se nem lakásétterem (hiszen nincsen ilyen kicsi lakás), hanem vacsoraklub, ami jól hangzik, de a gyakorlat a buktatóit is kihozza. Közös kapocs híján egy miniétterem annyira klub, amennyire egy random IC-kocsifülke vasúti utazóklub: nem nagyon. A közelség miatt az Iconban óhatatlanul mások estéjének is része lesz az ember (például a pezsgőkkel mulató, lármásabb baráti négyesé meg egy komótosan hömpölygő randié – fiktív példák, persze!), amit úgy lehetne ellensúlyozni, ha az este, az étkezés, az ételek sztorija ezt nem csak az ízekkel írná felül.
Mondjuk, egy bevezető háttértörténettel, a fogások közös és nem asztalonkénti bemutatásával, vagy éppen azzal, hogy koreografált módon gyülekeztetik megfelelő pontokon a vacsoraközönséget a tálalópult köré (jelen formájában a látványkonyha az árnyékként munkálkodó séffel és az őt az asztalok felől takaró pulttal komolyabb kihagyott ziccer, most túl sok múlik a vendégek proaktivitásán – ami a legtöbbüknek nem is lesz). Az a jó, hogy az Iconban bőven volna mit mesélni, szóval a nehezebbik része van készen.
Icon Buda
Budaörs, Budapesti út 106. A teszt időpontja: 2021. július 17.
Ezt ettük: Két degusztációs menü: 30 000 Két ásványvíz: 1580 Négy pohár bor: 7400 Két főre borravalóval: 42 500
Negyed évszázada élvezi az ügyfelek töretlen bizalmát a Friedrich Wilhelm Raiffeisen. A Raiffeisen Bank privátbanki üzletága a mai napig meghatározó szerepet játszik a piac fejlődésében, alapvető sztenderdeket fektettek le, komplex termékpalettát építettek, mindenki előtt jártak. 1996 ótarengeteg tapasztalat gyűlt össze, erről Bálint Attila üzletágvezetővel beszélgettünk.
Ahogy az ember nem akarja az apja zenéjét vagy a híradóját hallgatni, úgy azt a sört sem szívesen issza, amit a szülei szeretnek – vallják a Bukovinszky testvérek, akik 2013-ban vették meg a legrégebbi magyar kisüzemi főzdét, a Szent Andrást. Azóta százmilliókat költöttek fejlesztésre, és amellett, hogy megtartották a főzde régi klasszikus söreit, ma egészen extrém kísérleteket is folytatnak. A covid alatt az earl grey tea ízesítésű portertől a sárgabarackos-bazsalikomos és a kókuszaromájú komlóval megbolondított IPA-ig bátorkodtak.
Húst aligha fogunk sokkal többet enni, vegán húspótlókat annál inkább, csak az a kérdés, mennyivel. Meglepően sok hazai cég vágott bele növényi húshelyettesítők készítésébe. Van a piacon felbukkanók között, amelyik eleve vegetárius vagy vegán, de megjelentek a boltok polcain a hagyományos húsfeldolgozók növényi termékei is. A Pápai Húsnál és a Vegán-Manufaktúránál is azt látják, hogy ezeket egyelőre főleg az egészségtudatos, negyven alatti nők veszik.