Puskás Ferenc óta Hanga Ádám kosárlabdázó az első magyar, aki magára öltheti a spanyol királyi gárda mezét a legmagasabb szinten. Az ide vezető út hátrányokkal, kudarcokkal volt kikövezve, de Ádámot hajtotta a szenvedély, sérülései nem hegeket hagytak, hanem csiszolták a jellemét.
Kudarcokból és sérülésekből kell építkezni, gyémánttá keményedni – sugárzik a tapasztalat Hanga Ádámból, napjaink legjobb magyar kosárlabdázójából. Születése pillanatában hátrányból indult: egyenlítői-guineai származása rasszista megjegyzések céltáblájává tette, ráadásul a családja sem volt teljes, édesapja elhagyta Magyarországot Ádám hároméves korában. Édesanyja és nagyszülei nagy szeretettel nevelték. A tanulás sosem volt neki az első, csibészesen nőtt fel, azzal foglalkozott, ami érdekelte. Ez pedig a kosárlabda lett, a mindig a legjobbra törekvés lépett az életébe.
A játékban kiteljesedhetett, szenvedélye vitte előre, ám a profi karrierben semmit nem adnak ingyen. Jó egyéni teljesítménye ellenére nem sikerült bajnokságot nyerniük fehérvári csapatával, az Albacomppal. Spanyolországba igazolásával új szintre ért, ahol még többet vártak el. Az NBA kapuja is csalogatóan tárult ki előtte, de azzal az üzenettel: belépés csak még jobb játékkal. Minden szakértő szerint elérte, de a kapu még zárva, Ádám keresett hát másikat.
Amikor mondták, hogy a Real Madrid érdeklődik, nem foglalkoztam a számokkal, csak azt tudtam, hogy ott akarok játszani a legjobbak között.
Az út egészen Európa legjobb bajnokságáig, a topcsapat Barcelonáig vitte. Hanga Ádám mára a csúcson érezheti magát, négyéves küzdelem után megnyerték a bajnokságot, napjai mégis keserédesek. „Mintha megcsaltak volna” – mondja. Klubja ugyanis úgy döntött, felbontja a csapatkapitány élő szerződését Barcelonában. Ez a szerződésbontás ugyanakkor újabb lehetőséget is hozott.
Kéz a kézben húzta magával a raktárpiacot a tavaly többévnyi fejlődést lesprintelő e-kereskedelem. Sosem voltak még ilyen derűsek a lassan kiskereskedelmi ingatlanokat is leköröző logisztikai kilátások, már ha a fejlesztői oldalt nézzük – a bérlőknek továbbra is sorba kell állniuk egy-egy kedvező helyért, de a soha nem látott tempóban készülő beruházások könnyíthetnek a kereskedők szorult helyzetén.
Már bevett frázis, hogy a járványhelyzet jelentősen az online rendelések felé tolta a vásárlási idősávok és a korlátozások között navigáló magyarokat. 2020-ban egy év alatt negyven százalékkal növekedett az internetes kiskereskedelem forgalmának értéke, idén pedig már a teljes 2019-es forgalom négyötödét levásároltuk az első félévben. A kereskedelem fizikai igénye azonban nem veszett el, csak máshol csapódik le: az online rendelések kiszolgálása a logisztika kihívása lett, és míg a sorok eltűntek a boltokból, egyre nagyobb lett a torlódás a raktárak piacán.
A holtponton lendített Nem mondhatjuk, hogy nem jött jókor a robbanásszerű keresletbővülés a raktárosoknak: az elmúlt évtizedben felívelő piac megtorpanni készült, a gondok azonban inkább a kínálati oldalon jelentkeztek. Ugyan a működőtőke-befektetések pörgették az ipari ingatlanfejlesztéseket, elsősorban vidéki – kecskeméti, debreceni, komáromi és tatabányai – beruházások bővítették a kapacitásokat, az úthálózat kiépítettsége miatt a logisztikai feladatok azonban hagyományosan elsősorban Budapesten és agglomerációjában koncentrálódtak.
2020 elején a főváros környéke vészesen közelített ahhoz, hogy egy üres dobozt se lehessen elejteni a jobb lokációkon, a kihasználatlanság két százalék alá csökkent, a bérlők a meglévő és fejlesztés alatt álló szabad területek hiányában sehova se tudtak költözni. Így kényelmes dolga volt annak a pár tulajdonosnak, akinél a raktárportfólió nagy része összpontosult, ők a bérlők kényszerhelyzete miatt elegánsan tudtak árazni. A szűkös kínálati oldal diktálta piac regionális viszonylatban is túlárazódott, ami a nemzetközi versenyt figyelve okozhat gondot: a külföldi érdeklődők Csehország és Lengyelország felé tolódnak, ha igényeiket itthon nem tudják jó ár-érték aránnyal teljesíteni.
Erre moccanhat a piac is: az Amazon gigacsarnokmodelljét egyre többen követnék.
A járvány által átrajzolt raktárpiacra azonban új fejlesztők is érkeztek. Felismerték, hogy a kevés építkezés és a költözések alacsony száma burkolt, meg nem valósuló keresletet takar, amit bőven ki lehet aknázni új logisztikai parkok átadásával. Az intenzív fejlesztési szakasz gombamód gyarapította az új raktárakat, így az elmúlt évek jellemző, pár tízezer négyzetméteres átadásait többszörösen felülmúlja a már 350–400 ezer négyzetmétert is megközelítő várható idei éves fejlesztési volumen. Emiatt fel is ugrott négy százalékra a kihasználatlanság, de a raktárak még mindig tele vannak, és a bérlői kereslet hamarosan az új épületeket is megtölti.
Kedvezőbben fog a toll Az új tranzakciókkal az árnövekedés is lassul, de egy jól felszerelt, központi hely akár már – a koronavírus által a raktárakhoz képest ellentétes irányba kimozdított – irodapiaci bérletek alsó határát is elérheti. A 2014 óta nagyjából 35 százalékot ugró, öt és fél, hateurós négyzetméterár Budapesten átlagosnak mondható, míg a nagyobb, agglomerációban és vidéken levő „szendvicspaneles big bokszok” már inkább öt euró alatt mozognak.
Ennél lejjebb már nem igazán lehet menni, legalábbis az egy–kétezer négyzetméteres bérleti szerződéseknél. Az új fejlesztésekre ugyanis itt is – akárcsak bármilyen más építkezésnél – érvényesek a megnövekedett telekárak és alapanyagköltségek, és kemény árazási padlót szabnak a fejlesztőknek.
Jóval kedvezőbb dolguk van azoknak az óriás bérlőknek, akik hosszabb távra raknának tele nagyobb területeket is. A több tízezer négyzetméteres tranzakcióknál már nem fog olyan erősen a toll, a fejlesztők szívesen adnak a biztos pénzáramlásért cserébe olcsóbban – akár három–négy euróért – bérbe raktárakat. Úgy tűnik, erre moccanhat a piac is: az Amazon gigacsarnokmodelljét egyre többen követnék, a több százezres parkok és az „XXL” raktárak alacsonyabb fajlagos költséggel készülnek Magyarországon is a nagyobb szereplőknek.
Köszönöm, inkább építek magamnak Az ipari ingatlanok az intézményi befektetők szemében is felértékelődtek. Sokkal erősebbek lettek a makrogazdasági fundamentumok: az alacsonyabb kockázat miatt kisebb a hozamelvárás, így a befektetési érték emelkedni tud. Az elvárt hozam csökkenése pedig lehetővé teszi a kedvezőbb bérleti díjat. A befektetés értékét tovább növeli, hogy a raktárakat könnyen és jó áron adhatják el a tulajdonosok.
Ráadásul megjelent a vállalati befektetői kör is a logisztikai ingatlanok piacán. Egyre gyakoribb, hogy a raktárakat megtöltő kereskedők saját tulajdonú logisztikai központokat létesítenek a budapesti agglomeráció délkeleti szektorában, a reptérfolyosó gigaberuházásaihoz csatlakozva. A Pepco Gyálon épített 27,2 milliárd forintból százezer négyzetméteres raktárbázist, a Jysk pedig Vecsésen készül regionális raktárának kétkörös – 143 ezer és 115 ezer négyzetméteres – átadására.
Ez még azonban inkább a járványhelyzet előtti, gyengécske fejlesztői akaratból adódik: egyszerűen nem volt a piacon olyan beruházó, aki kielégítette volna a nagyobb helyért udvarló szereplők igényeit. Az agilisabb fejlesztői környezetben viszont már át lehet gondolni, érdemes-e kisebb igényű kereskedőknek saját raktárépületbe fektetni.
A modern bérraktárállomány volumene (m ) és kihasználatlansági rátája (%) megyénként. Az adatokat és a szakmai közreműködést köszönjük Borbély Gábornak, a CBRE ingatlantanácsadó vezető elemzőjének.
Már illatgyertyából is választhatunk ökotudatosan, hogy az üvegtől a kanócig minden fenntartható forrásból származzon. Tokaji Márti és German Juraj az Andyourstories szójagyertyákkal a valóságukból akart kiszakadni – mára alig tudják tartani a lépést vegán gyertyát követelő követőtáborukkal.
Mindent egybevetve létezik itthon náluk nagyobb papír-írószeres cég, de évente közel ötmilliárdos forgalmukkal a klasszikus kiskereskedelmi bolthálózatok között ők a piacvezetők. Bukor Ferenc régi vágású kereskedő, a következő generáció viszont már hőtérképekkel innoválná a Pirex üzleteit.
Világszerte elismert matematikus, a Yale-en vagy a Princetonon is tárt karokkal várnák, mégis főként Budapesten kutat és tanít. A Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnöki székét is megjáró Lovász László már kamaszkorában csodagyereknek számított, pályafutása során pedig az összes rangos díjat megkapta, nemrég például a matematikai Nobel-díjnak tekintett Abel-díjat. A 73 éves kutató a számítógép-tudománnyal összekapcsolva a „futottak még” matematikai irányzatok közül a fősodorba emelte a gráfelméletet.
