Ahogy az ember nem akarja az apja zenéjét vagy a híradóját hallgatni, úgy azt a sört sem szívesen issza, amit a szülei szeretnek – vallják a Bukovinszky testvérek, akik 2013-ban vették meg a legrégebbi magyar kisüzemi főzdét, a Szent Andrást. Azóta százmilliókat költöttek fejlesztésre, és amellett, hogy megtartották a főzde régi klasszikus söreit, ma egészen extrém kísérleteket is folytatnak. A covid alatt az earl grey tea ízesítésű portertől a sárgabarackos-bazsalikomos és a kókuszaromájú komlóval megbolondított IPA-ig bátorkodtak.
Jó, jó, hogy van ez a sok gyümölcsös sörkülönlegesség, de azért egy rendesen megkomlózott, cseh típusú ivósört is készíthetne már valamelyik kisüzemi sörfőzde, célozgatott egy blogbejegyzésben a kézművessör-reneszánsz egyik belső ellentmondására Marosvári László, becenevén Ogre (Aki találkozott már vele, nem csodálkozik az Ogre néven, amit amúgy maga adott magának.), a magyar sörblogszféra törzskommentelője 2012-ben, a második Főzdefeszt után. Erre rögvest felhívta őt Simkó József, a Szent András Sörfőzde akkori tulajdonosa, és magyarázkodni kezdett, hogy mivel a nagyüzemek óriási mennyiségekben állítanak elő pilzeni típusú söröket, a piacon ilyesminek már nincs hely. Hacsak ők ketten nem tudnak kitalálni valami extrát, tette hozzá egy kis habozás után, ami mégis létjogosultságot adna egy újabb efféle alapsörnek. Mondjuk egy arcot, ami lehetne Ogre, aki eléggé ismert sörös körökben. Ogre azonnal Békésszentandráson termett, és miután összedugták a fejüket az ottani sörfőzőmesterekkel, meg is született a recept, abból pedig az Ogre söre nevű, erősen komlós, ízes pilzeni.
„Aztán mi átneveztük Ogre söréről szimplán Ogréra, mert egységesítettük a dizájnt. De szerencsére ennél komolyabb innovációink is voltak” – nevet Bukovinszky László, aki öt évvel idősebb bátyjával, Bélával 2013-ban vásárolta meg a Szent Andrást Simkó Józseftől, vagy ahogy ők emlegetik, Józsi bácsitól. Merthogy Józsi bácsi a nyugdíjhoz közeledve már nem érezte magát elég innovatívnak ahhoz, hogy helytálljon az akkoriban erősödő hazai sörforradalomban.
Annak idején amúgy is klasszikus kényszervállalkozásként jött létre a főzde, valamelyest erről árulkodik az Agro-Flott cégnév is. Miután ugyanis a rendszerváltást követően a mezőgazdasági talajjavító iparág tönkrement, mint munka nélkül maradt mélyépítő vállalkozó, Simkó József is kénytelen volt új megélhetés után nézni. Békésszentandráson pedig éppen eladó volt a Rózsa Presszó, így barátjával, Rozsán Csongorral megvásárolták, és 1993-ban elkezdtek sört főzni az elkerített hátsó udvarban.
Ekkoriban irgalmatlan sörhiány volt az országban, a nagy szocialista söripari trösztök privatizációja nem ment elég gyorsan ahhoz, hogy a friss demokrácia sörigényét kielégítse, ezért bőven maradt hely a piacon a munkanélküliség elől menekülő magánvállalkozóknak. Csakhogy a több mint négyszáz frissen alakult kisipari főzde kilencvenkilenc százaléka értékelhetetlen termékeket készített, miután azt tűzték ki maguknak versenyfeladatul, hogy ki tud olcsóbban sört főzni. Nem csoda, hogy azok az első generációs kisüzemek maradtak talpon, ahol a tulajdonosok rájöttek, hogy nem árban kell a konglomerátumokkal versenyezni, hanem minőségben.
„Szoktunk vele büszkélkedni, hogy a miénk Magyarország legrégebbi kisüzemi sörfőzdéje, igaz, az 1993-as évszámmal csak itthon számítunk réginek: 93 végű főzdealapítási dátumok Belgiumban is vannak, csak 16 vagy 17 van az évszám elején” – nevet Béla. Szerinte a kisüzemi főzdék és a sörgyárak közt az a fő különbség, hogy míg náluk a sörfőző írja a receptet, addig a nagyüzemeknél a könyvelő.
A békésszentandrási Rózsa kertjében beszélgetünk, Béla közben oda-odaköszön a szombati főzdetúrára érkező sok-sok vendégnek. Mint jó gazda, maga kezdi a körbevezetést, persze Szent András Sörfőzde feliratú pólóban, rövidnadrágban, cseppet sem cégvezetősen. Aztán amikor egy frissen csapolt meggyes sör kíséretében beszélgetni kezdünk, hamar kiderül, hogy már jó húsz évvel ezelőtt is mindennap erre vitt az útja, akkor is, amikor még semmi köze sem volt a sörfőzéshez. A szembeszomszédba járt ugyanis udvarolni mostani feleségének – így történt, hogy egyre gyakrabban elegyedett szóba Józsi bácsival.
29 évesen már McKinsey-partner volt, majd a globális tanácsadócég budapesti vezetője. 2013-2014-ben Bajnai Gordon kabinetfőnöke lett, levezényelte az Erste citibankos akvizícióját, segítette a CEU kényszerű Bécsbe költözését, aztán a Budapesti Városüzemeltetési Holdingot (BVH) is elindította a reformok útján, amikor tavaly év végén a főváros legnagyobb cége, a számos nagy problémával küzdő BKK élére került. Mi köti össze Walter Katalin, az ország egyik legbefolyásosabb asszonyának karrierpontjait? Ahogy ő mondja: „Az ember személyes változása, igénye a teljesítményre, a minőségre és a csapatjátékra, és arra, hogy nyomot hagyjon.”
„Jó napot! Miben segíthetek” – siet elém egy középkorú vagyonőr (történetesen nő), amint belépek a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) Rumbach Sebestyén utcai irodájának ajtaján. Szerda délelőtt ide vagy oda, rajtam kívül egyetlen civil sem sorakozik az ügyfélfogadó pultok előtt, és én is csak zavartan keresem a helyemet. „Bánlaki Stella vagyok, és Walter Katalinhoz jöttem.” Az őr egy pillanatra elgondolkodik, ki is lehetek én, és főleg, kit keresek ott. Aztán a plexifalak egyike mögött már emelkedik is a levegőbe egy kéz, mint kisdiáké, aki jól tudja a leckét. A vezérigazgató asszonyt eggyel arrébb, a fotocellás ajtó mögött találom majd, ott fogják nekem mutatni hozzá az utat.
„Az egyik első dolog volt, amit itt kértem, hogy felejtsük el a tisztelt vezérigazgató asszony megszólítást. A vezérigazgató olyan távolságtartó, és akkor még az asszony is ott van. Én a direkt kommunikációban hiszek, a szia vagy esetleg a kedves Kati tökéletesen megfelel” – mondja aztán a fotocella mögött a hatodikon Walter Katalin. Előtte papírok – felkészült az interjúra –, a közvetlensége mögött átgondolt válaszok. Az ország egyik legbefolyásosabb nője (2021-es listánkon a húszfős Üzlet kategória nyolcadik helyezettje) kedves és türelmes, de láthatóan nem vesztegeti az idejét. „Elég gyors vagyok, gyorsan tanulok, és egységnyi idő alatt elég sok munkát el tudok végezni, ez sokat segített a különböző pozíciókban” – mondja.
„Egy jókedvű doer vagyok, optimista, a leglehetetlenebb helyzetekhez is jókedvvel állok hozzá. Csinálni, változást elérni, megvalósítani, nekem ez számít.”
Frau Doktor Walter
Három lánygyermek mellett Walter Katalin családjában nem sok esélye volt a patriarchátusnak vagy a nőket illető sztereotípiák rögzülésének. Főleg, hogy az 1987-ben Frankfurtba költöző Meggyes família már akkor nyitottan gondolkodott. Édesanyjuk a magyar irodalmat, öt nyelven beszélő édesapjuk a nyelvtanulást szerettette meg a lányokkal, és a patrióta szülők a hazaszeretetet is beléjük táplálták. Az oroszul és angolul tanuló Katalin a német iskolában is kitűnő maradt (elsajátította a német mellett a franciát és a spanyolt), és tovább falta Jókai könyveit.
„Mindketten csillagos ötösök voltunk, ez alapból benne volt abban a nyitottságban, amit a szüleinktől kaptunk” – mondja Wirtz Ágnes, Katalin húga, aki mindössze 14 hónappal utána született, és első perctől legjobb barátnőkként is tekintenek egymásra.
„A német tanulmányi rendszerben megtanultuk a kritikus gondolkodást is. Nem arról szólt az iskola, hogy a tanárnak hogyan tudunk megfelelni, hanem hogy hogyan tudjuk gondolatainkat felkészülten képviselni. Ez hatalmas szabadságot adott.”
Katalin úgy érezte, Németországból bármit elérhet az ember, ha képes tenni érte. „Felajánlották, hogy átugorhatom a 11. osztályt, tehát 10.-ből rögtön 12.-be mentem. Emlékszem, kint álltunk az iskolaudvaron, és valamelyik tanár azt mondta: jól van, Katalin, így akkor nem leszel kitűnő, de egy erős hármast azért elérhetsz. Nem értettem, hogy gondolja, hogy egy hármas az nekem pálya” – nevet.
Kiváló érettségije a német nemzeti tanulmányi ösztöndíjat is meghozta a legidősebb Meggyes lánynak, amivel aztán ingyen tanulhatott Németország akkor még különlegesnek számító magánintézményében, a European Business School (EBS) közgazdasági és jogi egyetemen. Mire lediplomázott, eltöltött egy-egy félévet Buenos Airesben és Phoenixben, gyakornokként a McKinsey-nél 2,5 hónapot New Yorkban, majd ugyanennyi időt a Goldman Sachs befektetési banknál Frankfurtban, így a globális pénzügyi cégek már tárt karokkal várták az évfolyamelsőt. Katalin, bár imádott utazni, és férje, a német Cornelius Walter mellett is elköteleződött, bízott benne, hogy egyszer még hazatér Magyarországra, így a McKinsey-t választotta – annak legalább volt budapesti irodája.
A közgazdasági doktori szintig az vitte, hogy tudta: a közép-európai régió klasszikus pénzügyi világában a két kis betűnek egy nő neve előtt nagy előnye lehet. Akkor még számított neki a megszólítás: a Frau Doktor Walter a Deutsche Banknál is jól csengett. „De nem ezért érte meg – mosolyodik el –, hanem mert az alatt az egy év alatt, amíg a dolgozatomat megírtam, hazajöttünk Budapestre, és a férjem megszerette.”
A Németországból hazatérő huszonévesek Frankfurt, London, Prága és Budapest között ingáztak, lényegében csak a hétvégéket töltötték a 2000-től otthonuknak nevezett Magyarországon. Katalin első gyermekük megérkezésekor lassított le kicsit. A magyar iroda vezetése után elvállalta a McKinsey regionális vezetőjének támogatását, ami kevesebb utazással járt. Összesen 15 évig dolgozott a vállalatnak, főleg pénzügyi intézményeknek – magyaroknak, németeknek, amerikaiaknak egyaránt, valamint meghatározó magyar vállalatoknak más szektorokban is. „A mai napig a McKinsey-t hívom az alma materemnek.” A férje 23 évig volt ott, de sohasem dolgoztak közös projekten. Azán jött a közélet.
„Ezek mindig fejlődési szakaszok. Az elején az számított, hogy legyenek nemzetközi kihívások, lehetőségekkel teli közeg, a work hard, play hard. De közel a negyvenhez még fontosabb lett, hogy Magyarországon befolyásoljak pozitívan dolgokat.”
„Németországban arra szocializálódtam, hogy a társadalmi és politikai hozzájárulás nemhogy természetes, de bizonyos adottságok mellett kvázi kötelesség. Úgy éreztem, hogyha azt akarom, hogy hosszú távon otthonom legyen itt, és a gyerekeim is itt éljenek, akkor muszáj aktívan tennem valamit a jövőért.”
Walter Katalinnak csak érintőlegesen volt kapcsolata Bajnai Gordonnal, 2013 januárjában mégis két hét mérlegelés után mellé állt, és részt vett a Haza és Haladás, valamint az Együtt megalapításában. Egyike volt azoknak, akik Bajnai és Bojár Gábor mellett félmillió forintnál többet tettek bele a rövid életű szociálliberális pártba. „Másfél év volt, 2014 tavaszán volt a parlamenti választás, és aztán nyáron az európai uniós választás, Gordon ezután szállt ki. Utána én sem láttam a saját szintemen olyan munkalehetőséget, ahol a potenciális hatásom megérte volna azt a személyes árat, amit az ember egy ilyenbe beletesz.”
Katalin nem tudta, mibe érkezik meg, amikor visszatért a gazdasági szférába 2014 júniusában. „Magyarország nem könnyű hely ilyen szempontból. Nem felejtenek – mondja. – Németországból folyamatosan kaptam a lehetőségeket, de nem akartam menni, ebben a kérdésben nem döntök racionálisan.”
Majdnem egy év eltelt, mire az Erste megvette a Citibankot, ő pedig az akvizíció élére kerülhetett, és megtalálhatta a következő szakmai feladatot. „A McKinsey-ből mindig a közeget hiányolja az ember. Gordon mellett a minőségi szellemi, intellektuális közeg megvolt. Ehhez képest nagyobb váltás volt az Erste, az a klasszikus és nagy szervezet, amelyben nehezebb dolgokat megmozgatni.”
2019 januárjától aztán az Allianz kelet-közép-európai értékesítési vezetője volt, onnan édesanyja váratlan halála miatt váltott fél év után, hogy aztán 2019 szeptemberében elvállalja a Central European University (CEU) COO pozícióját és az egyetem részleges kényszerű Bécsbe költöztetésének vezetését. A Soros György által alapított egyetem akadémiai közegében megint abban a szellemi-intellektuális hubban találta magát, amiben lubickolni tudott. Komoly erkölcsi dilemmát is okozott neki, amikor decemberben az akkor már főpolgármesternek megválasztott Karácsony Gergely megkereste, hogy pályázzon a BVH élére.
„Az Együtt időszakából jól ismertem ezt a társaságot. Amikor megvolt az önkormányzati választási eredmény, én is elkezdtem gondolkodni, és ők is gyorsan jelentkeztek” – mondja Katalin arra, hogyan hallott a pozícióról. Akkoriban bejárta a magyar sajtót: egy gyors pályázatot követően Waltert választották a BVH élére. Ahogy a főpolgármester akkor nyilatkozta: „aki egy milliárdos céget akar vezetni, megfelelő önéletrajzot egy nap alatt is meg tud írni. Walter Katalin életrajza szerint pedig alkalmas erre a feladatra.” „Úgy éreztem, hogy nyolcvanévesen megbánom, ha kihagyom a lehetőséget. A CEU olyan közeg, ahol ezt megértették” – mondja erre Walter.
Egyértelmű, hogy Walter Katalin mindig a kihívásokat kereste, és nem félt kockázatot vállalni. Utóbbihoz szerinte – amellett, hogy férjével munkájuk által stabil anyagi hátteret tudtak teremteni – az is kellett, hogy nagy érzelmi biztonságban nőjön fel, és hogy tudja, bárhol a világon megállná a helyét. „Amit kaptunk otthonról, hozzájárult ahhoz az optimizmushoz, aminek alapján azt gondolom, hogy helyesen döntök.”
Bajnai, Soros, Karácsony – neve az évek alatt összefonódott a baloldallal, miközben mindig is gazdasági-menedzseri pozíciókban maradt, és egyszer sem került a politika frontvonalába.
„Szeretek abban hinni, hogy lehet ez olyan ország, amiért érdemes tenni, és majd 25 évnyi eredményes szakmai múlttal engedtessék meg, hogy értékrend alapján döntsek – mondja. – Én nem politizálok, én úgy gondolom, hogy a fővárosi cégeknél lehetőségeim vannak, hogy jó irányba változtassak dolgokon.”
Wirtz Ágnes szerint nővéréből elsőként az emberek leginkább „a fejét” látják, vagyis hogy felkészült, gyors felfogású és strukturált gondolkodású. Ugyanakkor, szerinte, mióta Katalin közélethez közeli pályán mozog, az igazi önmaga, amilyennek ő mindig is ismerte. „Már abból, ahogy gyerekkorában falta a magyar irodalmat, Jókai hősnőit, látszott, hogy benne valami olyan romantika van, ami a hazafisághoz csatol vissza. Ő tényleg az, aki egy nemzetközi karriert hagyott ott ezért” – mondja Ágnes. Hozzáteszi: „Mi mindhárman, testvérek nagyon mosolygósak és pozitívak vagyunk, talán épp ilyen karakterekre van szüksége az országnak.”
Karrierjével párhuzamosan Katalin hét évig volt az UNICEF- board tagja, és ma is kuratóriumi tagja és támogatója a húga által alapított – gyermekotthonokban vagy nevelőszülőknél nevelkedő gyerekeket támogató – Világszép Alapítványnak. A Transparency Internationalt is vagy egy évtizeden át gálánsan támogatták férjével – a havi ezer euróval kilógtak a magánadományozók sorából –, illetve a Halácsy Péter által alapított Budapest Schoolba is befektettek.
„Ha az ember élt érettebb társadalomban, látja, hogy ezek fontosak. Mi abszolút nulláról, sőt mínuszról indultunk, mert voltak tanulmányi hiteleink, de hogyha az ember a teljesítményével elér egyfajta anyagi biztonságot, akkor kulcsfontosságú, hogy társadalmi felelősséget vállaljon. Egy egykulcsos adórendszerben ez még inkább így van.”
Egy kormányváltásnál potenciálisan miniszteri poszton is számolnának vele
Mondd ki
„Én láttam az OTP-t, a Molt, mindent a 2000-es években. Ezek a fővárosi cégek azon a szinten ragadtak, sőt az előtt. Részben az elkötelezettség hiánya miatt, részben mert annyi mindent befolyásolt a politika” – mondja Katalin, aki a Városüzemeltetési Holding megreformálására még a járvány előtt letette a stratégiát. 2020 végén Karácsony Gergely megkérdezte tőle, hogy a megbízott vezetőt váltva átvenné-e a hatalmas kihívások előtt álló BKK vezetését. „Én ilyenekre nem szoktam nemet mondani” – somolyog Walter tágas és világos, de egyszerűen berendezett irodájában, egy metrótérképpel szemben ülve.
Szeretek abban hinni, hogy ez lehet olyan ország, amiért érdemes tenni, és majd 25 évnyi eredményes szakmai múlttal engedtessék meg, hogy értékrend alapján döntsek.
„Ő ide azzal a szándékkal jött, hogy segít Budapestnek élhető várossá válni azáltal, hogy az önkormányzati szférába is behozza a hatékonyság- és gazdasági fókuszú vezetést, bizonyítja, hogy ezek szerint a szempontok szerint is lehet itt cégeket működtetni, és nemcsak politikai alapon” – mondja Sághy Andrea, aki előbb a BVH-nál, majd a BKK-nál dolgozik HR-vezetőként Katalin mellett. Andrea hozzáteszi: ezzel Katalin őt és a vállalat szélesebb dolgozói körét is motiválja, és ez hosszú távon is fontos lehet az utánpótlás szempontjából. „Ő egy felhatalmazó vezető, transzparencia és nyitott kommunikáció, közvetlenség és pozitivitás jellemzi, és ezt a kultúrát szeretné itt építeni.”
Katalin szeret és tud is delegálni, csapatjátékosnak mondja magát.
„Mondd ki, ne tartsd magadban, a McKinsey-nél így szocializálódtam, és ma is ezt vallom.”
A McKinsey-nél elég nagy mennyiségű munkához hozzászokik az ember, de Katalin híres volt arról, hogy megtalálja a munka-magánélet egyensúlyt. Ott sokan azért akartak mellé kerülni, mert tudták, hogy akkor el tudnak majd menni hétköznap esténként színházba, ami egyébként nem volt jellemző. Katalin a karrierszüneteit is a gyermekeivel töltötte, és elmondása szerint ma is nagyon odafigyel, hogy egy kis énidő és sport mellett amennyit csak tud, családjával legyen. Ugyanakkor elismeri, hogy ha az ember egy új munkahelyen kezd, az mindig intenzív, és ő 2019 januárja óta szinte állandóan újmunkahely-állapotban van. Gyermekei ezt fel is rótták neki, férje viszont, aki 2020 augusztusában otthagyta a McKinsey-t, hogy befektetőként, impact investorként és családja közelében töltse nyugdíj előtti éveit, sokat segített.
Mi a közös a betöltött pozícióiban? – kérdezem. „Tulajdonképpen semmi” – nevet. A környezete viszont azt mondja: Katalin mindegyikben gyorsan, éles látással mérte fel az aktuális állapotokat, az összefüggéseket, jól eligazodott a vállalati működésben, és értéket akart teremteni, csapatmunka által. Akik ismerik, jolly jokerként hivatkoznak rá.
„Szabad kezem van, és nem kértek volna fel, ha nem tudnák, hogyan akarom csinálni” – mondja a BKK-nál betöltött pozíciójáról. Informátoraink szerint Walter jó menedzser, és nem célja frontvonalbeli politikussá válni, de egy kormányváltásnál potenciálisan miniszteri poszton is számolnának vele. Ahogy ezt felvetem neki, nem zárkózik el. Arra a kérdésre, hogy meddig tervez a BKK élén, ennyit mond: „2024-ben lesz a következő önkormányzati választás, addig idő és itt feladat is van bőven.”
Schumicky Balázzsal egy gyönyörűen felújított kétszintes lakásban beszélgetünk a Szerb utcában. Két éve ilyenkor aligha lett volna üres, az akkor elérhető durván 16 ezer kiadó budapesti apartmant mindig megtöltötték a turisták – mára a piac majdnem kétharmada eltűnt. A több lakást is üzemeltető Balázs biznisze túlélte a covidjárvány hozta tisztítótüzet, de mint a Magyar Apartmankiadók Egyesületének elnöke azzal is meg kell küzdenie, hogy havonta szigorodnak a rövid távú lakáskiadásra vonatkozó kerületi szabályok. Szerinte most ott tartunk, hogy Pest belső kerületeiben már szinte esélytelen belépni a piacra.
Pál mindig vállalkozó volt, kerülte a kötöttségeket. Gyakorlott üzletember, és sokáig nem szerette, hogy munkája és felesége miatt sok rajta a reflektorfény. Nóra kezdettől alkalmazott volt, de korábban is kikacsintott a vállalkozói létbe, és a jövőre nézve is ilyen tervei vannak. Tizenkilenc éves kora óta rutinosan mozog a nyilvánosság előtt, itthon az ő arcával adják el a legtöbb terméket. Közös márkájuknál most összeadódik az eddigi tudás.
