Azt szokták mondani, azért jobb a Tátra szlovákiai oldalát választani, mert a lengyeleknél, aki csak teheti, egyszer egy évben elvonul a hegyekbe. Valójában talán a szlovákok sincsenek ezzel másképp, csak hát a lengyelek negyvenmillióan vannak, a szlovákok meg csak ötmillióan. Ráadásul több és magasabb hegycsúcs van a szlovák oldalon, és még a turistaútvonalak is hosszabbak. Ennek megfelelően Szlovákia felé vettük az irányt, hogy megnézzük, mire jutott egy szlovák házaspár és a világ legnagyobb német szállodalánca egy-egy századfordulós tátrai grand hotellel, alig pár hegycsúcsra egymástól.
Írta: Cseke Eszter és S. Takács András
Az elmúlt években ezeken a hasábokon is jó néhányszor áradoztunk türkiz hegyi tavakról, gőzölgő gejzírekről és alvó vulkánokról Patagóniától a Dolomitokon át Brit-Kolumbiáig. Aztán bő egy évvel ezelőtt arról írtunk, hogyan tértünk haza az iskolák és óvodák bezárásának napján Afrikából, egy éve pedig arról tudósítottunk, mely covidbiztos magánszigeteken nyaralnak a Forbes-listák szereplői, ahol az Indiai-óceán közepén érkezéskor és induláskor is PCR-tesztet végeznek a vendégeken… Hála az átoltottságnak, mára kevés biztonságosabb és hívogatóbb hely van a világon, mint Közép-Európa, így nyár végére most a Magas-Tátrát ajánlanánk egy vírusbiztos kirándulásra: lenyűgöző látvány, kelet-európai vendégszeretet és gyerekkorunk ízei.
Királyok, Bryan Adams, kilós aranylánc – Grand Hotel Kempinski Se repülőre, se vonatra, se hajóra nem kell szállni, csupán néhány óra az út autóval. Ráadásul egyre szebb és drámaibb tájakon kanyargunk, mire megérkezünk a Csorba-tóhoz. Alighogy begurulunk a szecessziós épületegyüttes főbejárata elé, már nyitja is a kaput egy öltönyös ajtónálló. Mire a londiner kipakolja a bőröndöket, egy harmadik fiatalember megkaparintja a slusszkulcsot, hogy leparkolja a kocsit.
Rafał Brzoska öt éve még a csőd szélén állt. A lengyel csomagkirály ma viszont már ott van a milliárdosok listáján, miután arra fogadott, hogy az e-kereskedelem jövője nem a házhoz szállítás – derül ki az amerikai Forbes cikkéből.
Írta: Iain Martin // Fordította: Knittel Martin
2016 nyarán egyre szűkült Rafał Brzoska mozgástere. Az akkor 38 éves lengyel vállalkozónak majdnem két évtizedes munkája volt abban, hogy 120 millió dolláros biznisszé hizlalta a szupermarketek kuponjait terjesztő – egykor egy kollégiumi szobából elinduló – InPostot. De a kényszerű verseny az állami postával megviselte a céget, így Brzoska 65 millió dolláros hitellel a nyakában, a behajtók elől fejvesztve menekülve próbált új befektetőket meggyőzni.
„Az volt az egyik fő célom, hogy visszafizessem az összes hitelemet a bankoknak és mindenkinek, aki csak kölcsönadott nekünk – emlékszik vissza az idén 43 éves Brzoska. – A befektetők nem értették, hogy erre mi szükség van, mire azt mondtam nekik: ebben az országban szeretnék élni, és csak egy nevem, egy arcom van.”
A befektetőket nem Brzoska haldokló postai szolgáltatása, hanem az e-kereskedelmet kiszolgáló csomagautomata-spinoff érdekelte, amit a vállalkozó 2010-ben alapított. A húszezer dolláros installációs díjú, hűtőszekrény méretű utcai automatákba az Amazon és egyéb online kereskedők szállítanak. Különösen azért népszerűek, mert – az USA-val ellentétben – Európában a postások nem hagyják őrizetlenül, az ajtó előtt a csomagokat. Ez a gyakorlat megálljt parancsol a csomaglopásoknak (az amerikaiak 54 százalékát károsították már meg így), csakhogy aki lemarad a futárról, az mehet a postára sorba állni.
A csőd szélén táncoló Brzoska 2016 nyarán leállította levélkézbesítő üzletágát, még azelőtt, hogy tárgyalni kezdett későbbi megmentőjével, az Advent Internationallel. A bostoni székhelyű magántőke-befektető csoport a következő év áprilisában vásárolta fel az InPost részvényeit a tőzsdén. A 110 millió dolláros befektetés kiváltotta a vállalat hiteleit, és további 125 millió dollárral segítette Brzoskát, hogy egy év alatt megduplázza, azaz 4400 darabosra növelje a csomagautomata-hálózatát.
Kedves, de ravasz díl volt. A lengyelek nyugati társaikhoz képest később kezdték igazán elfogadni az e-kereskedelmet, de 2017-ben már egyenletes, 20,4 százalékos éves növekedéssel lehetett számolni. Aztán jött a járvány, és az online vásárlások 36 százalékot ugrottak egyetlen év alatt, tavaly az InPost bevételei 677 millió dollárra nőttek, és Brzoska automatái ma Lengyelország csomagszállítmányainak 36 százalékát kezelik.
„Sok érv szólt a befektetés ellen, és sokan nemet is mondtak” – mondja Paul Atefi, a KKR vezérigazgatója. A befektetőcég 2018-ban 145 millió dollárt adott az InPost további csomagautomata-installációira. Brzoskának most 11 734 automatája van Lengyelországban, 1100 az Egyesült Királyságban, és további pár száz Olaszországban. „Amikor automatánként néztük az üzletet, elég meggyőző volt. Néha az automaták megtérülése mindössze másfél év… Szeretjük ezt a céget.”
Az árrések is irigylésre méltóak. Brzoska két dollárt kér egy átvételért, miközben költségei megállnak az installáció és a helybérlés díjainál, valamint a munkabéreknél. 2020-ban az InPost 97 millió dolláros profitot ért el. „A csomagautomatáink évről évre megduplázzák a bevételeinket” – mondja Brzoska. „Lengyelországban több mint ötvenszázalékos EBITDA-marzs a cél – mondja David Kerstens, a Jefferies International elemzője. – Ez a hagyományos postai szolgáltatóknál általában egy számjegyű.”
Igazán az tett jót az üzletnek, mondja Marek Różycki, az Advent-InPost befektetés egyik tanácsadója, hogy a cég „papucstávolságra” helyezte el az automatáit a vásárlók otthonától és az irodáktól. „Nem túl vonzó, ha esőben kilométereket kell megtenned a legközelebbi automatáig, de Lengyelországban a legközelebbi mindössze 350 méterre van. Ez már majdnem olyan, mint a házhoz szállítás, csak még kényelmesebb.”
A „papucsszabály” felismerése nem jött könnyen: az Advent Brzoska ambiciózus, négy kontinensre való terjeszkedésére mondott nemet, mert a távolságok növelésével túlfeszítette volna az automatahálózatot. „Tipikus példája volt annak, amikor egy karizmatikus, nagyon vállalkozó szellemiségű ember irányít egy nagyon gyorsan növekvő üzletet – mondja Różycki. – De túl nagy projekt lett volna, túl kevés erőforrással.”
Szerencsekarkötő Az InPost januárban ismét tőzsdére lépett Amszterdamban, 9,7 milliárd dolláros vállalati értékelés mellett, Brzoska részvénycsomagja jelenleg 1,1 milliárd dollárt ér. A befektetőket azzal győzte meg, hogy automatái olcsóbbak az Európa-szerte cikázó futároknál, és környezetkímélőbb alternatívát nyújtanak. Egy automata huszonnégy futárt vált ki, mondja Brzoska.
Amíg ő a csomagautomata-üzletét tökéletesítette, Európa postai szolgáltatói, a UPS és az Amazon a házhozszállítási kapacitásaikat növelték, és sarki boltok ezreit vonták be átvételi pontnak. Ez olcsó és gyors alternatíva volt, de a járványban robbanásszerűen növekvő e-kereskedelem Berlintől Bilbaóig a boltokat csomagokkal, valamint a visszaküldést intéző sorokkal torlaszolta el. „A kisboltok nem túl kényelmesek a csomagátvételre, különösen a járvány alatt” – mondja Kerstens.
Aztán jött a járvány, és az online vásárlások 36 százalékot ugrottak egyetlen év alatt.
Brzoska terve az, hogy ezeket a hosszú sorokat Európa-szerte csökkentse. Márciusban bejelentette, hogy 675 millió dollárért felvásárolja a Mondial Relayt, és az óriás futárszolgáltató egész Franciaországot lefedő hálózatának legforgalmasabb pontjainál állítja fel automatáit. Az impresszív eredmények nem maradtak észrevétlenek:
az Alibaba és a lengyel e-kereskedelmi nagyágyú, az Allegro is automatákat telepít Lengyelországban, és Európa postaóriásai – például a Deutsche Post – is az automatákra fogadnak.
Már nem Brzoska a kispályás, és nem is riad vissza a küzdelemtől. A csillagjegyének és (méretre szabott öltönyével összeegyeztethetetlen) szerencsekarkötőjének tulajdonítja, hogy cége a viadal előző köreiben túlélte a postaóriások támadásait. „Megmondtam a csapatomnak: skorpió vagyok. Túlélek, és ti is túl fogjátok élni velem, mert a skorpiók mindig ilyenek – a végsőkig harcolnak.”
Klasszikus reszelgetős makettműhelynek indultak, majd a 2008-as válságot túlélve jó nagyot váltottak. A Limes Model ma már a hazai makettpiac legnagyobb szereplője, ám tulajdonosai nem érik be az építőiparral és az ingatlanpiaccal. Most épp az állatgyógyászat forradalmasításán dolgoznak.
Elképesztő száguldással a hétszeresére emelkedett a Masterplast árfolyama az elmúlt egy évben a tőzsdén, ritkán látható átértékelődést láthattak a befektetők. A dupla szintlépésről, az alapanyagár-robbanás okairól és az elszálló lakásárakról is kérdeztük Tibor Dávidot, a cég elnökét.
