Saját szájíze szerint mutatja be az eleve ismeretlen és izgalmas tajvani konyhát a Széll Kálmán téri 101 Bistro, több olyan fogással, amikért mostantól időnként vissza kell térni.
A nyolc nagy kínai konyhairányzatot ábrázoló térképek pont úgy szokták ábrázolni Tajvant, mint a közigazgatásiak: különálló, be nem kategorizált sziget. A különbség csak annyi, hogy a tajvani konyhát tételesen – talán csak egyelőre, talán csak a túlzott részletesség hibáját kerülendő – még nem követeli magáénak az államkapitalista nagytesó.
A 40-es években Kína minden részéről ide menekültek a Kuomintang-tagok, akik a népi előtag nélkül képzelték el a demokráciát – történelméből adódóan az összes kínai régiós tradícióból, a különböző indokínai őslakosok konyhájából és a közeli Japán gasztronómiájából egyesítenek hatásokat az ország konyhájában. Hagytak némi nyomot a holland gyarmatosítók is, a modern kori fejlődés és az amerikai jelenlét pedig olyan csavarokat vitt bele, mint a szigeten hetven éve még nem honos marha, vagy a parmezán ázsiai konyhától szokatlanul önfeledt használata.
A 101 Bistróban ezen kever még egyet a Nagy-Britanniában és a többi között fermentálás-zászlóshajónak számító koppenhágai Nomában edződő Keve Márton séf, aki a tajvani konyha fogásait Magyarországon is hozzáférhető alapanyagokból, ezáltal olykor saját szájízű változtatásokkal készíti el. Ennek az eredménye egyrészt izgalmas és egyedi, másrészt a precízen belőtt arányok és elegáns fűszerezés miatt Ázsia-szkeptikusoknak is könnyen lehet kapudrog.
Ezt az egész sztorit a történelmi kanyarral együtt meg csak azért mesélem el, mert a 101 Bistróban nem fogják. Nem mintha ettől el lennének tévedve a vendégek, szombaton ebédidőben szépen megtelik az informális gasztrokocsmát idéző hely párokkal, akik szemlátomást tudják, hol járnak, és azt suttogják, hogy élőben is meg kell kóstolni a padlizsánt. (A 101 a „covid alatt nyitott az üzlet, mégis túlélték” sorozatunk következő szereplője: tavaly május óta nyomták a kiszállítást, leginkább művészi bento boxokkal.)
Pincérünk annyit jelez, hogy kisadagosak a hideg és meleg tányérok (nagyobbacska tapasként érdemes számolni velük), meg érdeklődésünkre azt, hogy a háromféle baóból (jégcsapretek, császárhús vagy burger) a sertés lesz az izgalmasabb választás. Ez utóbbi tippet nem tudjuk eléggé megköszönni neki, remek szósz és omlós hús érkezik a parányi, édeskés, gőzölt zsemlében.
Tigrisparadicsom-saláta
A tintahaltoast két formázott amerikai bundáskenyérre emlékeztet, de a bundán belül finomra darált rákhús van, amit egy savas és tintahaltintával színezett majonézbe lehet mártogatni. A tigrisparadicsom-saláta annak ellenére egy nagyon jó caprese és toszkán kenyérsaláta kifordítás, hogy a középpontjába rejtett marinált tofu húsevő szemmel csak a tofuk világán belül tud izgalmas lenni. A paradicsomokat beterítő szójás öntet kifejezetten viccesen és ízletesen rímel a balzsamecetes eredetire, amit vizuálisan megidéz.
A zene alkotó ereje segített Miklósi Ákoséknak megtalálni a közös hangot a gyerekekkel – a Common Vibe Egyesület azért alakult meg öt éve Hangonyban, hogy alternatívát mutasson az Ózd környéki fiataloknak. Ma már két zenekar, a Várkonyi Csibészek és a Kifia beindítása fűződik a nevükhöz, és szeptembertől szeretnének egy harmadikat is. A cél az, hogy előbb-utóbb a korábbi diákok egyengessék a tehetséges gyerekek útját.
„A közösségi zenét kezdtük el használni eszközként. Akkor még nem is tudtuk, hogy mi ez, de éreztük, hogy a gyerekek végre figyelnek. Még azok is, akiknek tényleg nehezükre esik végigülni két órát. Ez varázslat volt az elején” – emlékszik vissza Miklósi Ákos, a Common Vibe Egyesület alapítója. Ákos ezelőtt már több éve foglalkozott önkéntesen Ózd környéki hátrányos helyzetű gyerekekkel, és munkája közben gondolkodott azon, hogy a zene alkotó erejével köt szorosabb kapcsolatot velük.
ADAKOZOL? Minden hónapban írunk egy szervezetről, amit szerintünk érdemes támogatni. Miért teszünk így? Mert Magyarországon kevesen élnek jól (a jól élők közül sokan olvassák a Forbest), de nagyon sokan küzdenek mindennap. Ez így igazságtalan, és mindenkinek van egy kis felelőssége benne.
Miután megismerte a helyi közösséget, és találkozott Bárdos Marcellel – aki később az egyesület mentora lett –, 2016 végén belevágott a tehetséges, de a lehetőségektől elszigetelt gyerekek felzárkóztatásába. Egy évvel később már tematikus, kiscsoportos foglalkozásokkal tartottak tábort a Várkonyi Csibészekkel, a Common Vibe első osztályával.
Itt született meg az első daluk is, a Bajdázó eredetijét átdolgozó Lekapcsolom a villanyt. „Ezzel robbantunk be, szerencsére felfigyeltek ránk – mondja Ákos. – Főként önkormányzati és a Budapest Bár zenekartól érkező támogatásból alakítottunk át egy hangonyi próbatermet stúdióvá, hogy legyen egy kis fészkünk, ahol meg tudjuk tartani a foglalkozásokat.”
Ebben a stúdióban tartanak egy-másfél évig közös próbákat azoknak a gyerekeknek, akik előtt már példaként lebeg a Várkonyi Csibészek által bejárt út. Egy „osztályban” mindig egy pár fős együttessel foglalkoznak, a Csibészek mellett jelenleg a Kifia zenekarral, szeptemberben indul a harmadik tagozat. Nem alacsony a belépési küszöb, kell a zenei tehetség, a motiváció, és különösen fontos az együttműködni akarás is. Ákost, Marcit és a csapat többi tagját bizalmas barátjukként kezelik a diákok, tudják, hogy bármikor fordulhatnak hozzájuk.
Ez nem csak arról szól, hogy elmegyünk haknizni A zene öröme mellett fontos szerepet kapnak az élmények is. Marci ezt bombának hívja. Manapság már ritka az olyan alkalom, amikor csak koncertezni mennek, előtte egy-egy programot is szerveznek közösen. Ezeket a bombákat mindig egy-egy cél kitűzése mellé dobják le, ami plusz motiváció: a Libri karácsonyi buliján való fellépésért beülhettek egy főpróbára a Radnóti Színházba, vagy a debreceni Campus Fesztivál előtt egész napos strandolás volt a jutalom. „Ez mondjuk utólag nézve nem volt túl jó döntés, az esti fellépésre zombik lettek a srácok” – mosolyog Marci.
Az élményalapú oktatást a több szempontból is kifejezetten sikeres első merítés, az egyesület működését megalapozó Várkonyi Csibészek fejlesztésével, közös foglalkozásaival csiszolták Ákosék. A csapattal 2018 áprilisában Brüsszelbe is eljutottak, a Nemzetközi Roma Napon léptek fel az Európai Parlamentben. Sokan még Pesten sem jártak ezelőtt, a koncertezés az A38 hajón hasonlóan egyedi élmény volt. „Egy évig nem győztük takarítani a kisbuszt, mert egy szerpentinnel kezdődik az út, amit nem bírtak a gyerekek… De most már szerencsére megszokták” – nevet Marci. Ruszó Dominik, a Csibészek énekese hozzáteszi: „Elég sokat utazunk, aminek nagyon örülök. De ez nem csak arról szól, hogy elmegyünk haknizni, – egy hálózatot akarunk kiépíteni, közös célokkal, közös úttal.”
Nagy az érdeklődés a Csibészek iránt, a korlátozások feloldása után nyár végén már több helyen is felléptek, zenéjükkel ugyanúgy megmozgatják az idősebb korosztályt, mint a fesztiválozó fiatalokat. Hangonyban a zenekar tagjaival egyidős, vagy még fiatalabb iskolások is szeretik őket, egyszer az egyik általános iskola udvarán átsétálva hangos sikítás, tapsolás követte őket. „Mintha a Beatles jelent volna meg” – nevetnek.
Sokat számít a Csibészek hírneve a programnak is, ma már egy új osztály toborzásánál az iskolákban nem kell bemutatni az egyesületet. Dominikék a fiatalabbak, a Beri Ádám vezette Kifia tagjainak útját is egyengetik, a programnak célja is, hogy a korábbi osztályok segítsék egymást, Ákosék azt szeretnék, ha idővel ők vennék át a stafétabotot.
Az egyesületet eleinte saját pénzből és a közvetlen környezetből érkező felajánlásokkal tartották fenn, most már magánadományok és a koncertekért kapott fellépti díj a fő forrás. Utóbbit a covidhelyzet jelentősen csökkentette. Ahogy mondják, pénz nélkül is sok mindent meg lehet oldani, de nagyon sok energiát vesz el a zsonglőrködés, arra pedig kevesebb idő marad, ami igazán fontos.
Mostani célkitűzésük egy budapesti stúdió felépítése, a IX. kerületi önkormányzattól kaptak kedvezményesen egy helyiséget, szeptembertől pedig szeretnének egy újabb osztályt. Közben persze a gyerekek egyéni terveivel is törődnek, a Csibészek közül Orsós Sanyi jövőre felvételizik a Zeneakadémiára, Boros Patrik a miskolci Bartókban klasszikus gitár, Dominik ugyanitt jazz-ének szakon tanul. A program előtt Domi nem is gondolta volna, hogy zenével fog foglalkozni: „Ha nem kerülök be, lehet, hogy nem is ezt az utat választom. Nagy szerencsém volt, hogy megtaláltak.”
Common Vibe Egyesület
Alapítás éve: 2018 (Ez az egyesületi bejegyzés dátuma, de a csapat már 2016 végén összeállt.) A csapat: 7 fő Éves költségvetés: 7 millió forint Mit kezdenének 10 000, 100 000 és 1 000 000 forint adománnyal? 10 000: Két húrkészletet tudnának venni a hangszerekhez. 100 000: Tíz gyerek iskolakezdését támogathatnák belőle tanszerekkel. 1 000 000: Az egyesületi kisbuszt újítanák fel, és az új osztály beindítását részfinanszíroznák.
A kiabálós műsorvezető, aki álmából felkeltve is levezet egy show-t, és a fotós, aki a meztelen nőket fényképezi – Ördög Nóra és Nánási Pál sokak fejében így él, pedig már régóta több lábon állnak. Szakmájukban még mindig a legsikeresebbek, de most inkább közös márkájukat építik. A Nánásiék ma már külön brand a piacon, amibe a Nekem A termékcsalád és kisboltjai, valamint a közösségimédia-portfólió is beletartozik. A házaspár igazi mézesbödön a szponzoroknak, a márka pedig egyelőre van annyira erős, hogy két balatoni kisboltot is fenntartson.
Pár éve még ragaszkodott volna a fekete ceruzaszoknyához és a tűsarkúhoz, de Veres Rita, az Edisonplatform vezetője munkahelyváltása óta sokkal szabadabban áll ahhoz, hogyan is öltözhet egy vezető.
Klasszikusan öltözködő, konzervatív férfinak vallja magát, de ez nem biztonsági játék Málnay B. Levente részéről: szerinte bátorság kell ahhoz, hogy az ember letegye a garast valami markáns mellett.
