Tokaj-Hegyalján egy nagy presztízsű borászat alkalmazott főborásza, szülőhelyén, Badacsonyban a családi minibirtok szakmai vezetője. Ujvári Vivien a borok kedvéért ingázik az ország két vidéke között, pedig eredetileg nem is erre a pályára készült.
„Miért is ne? Jó ötlet” – mondta a telefonba Ujvári Vivien 2008-ban, amikor egy gyerekkori barátja felhívta azzal, hogy nem kellene-e második diplomaként a szőlész-borász képzést is elvégezniük. Utólag visszanézve a könnyűipari mérnök Vivien pont egy ilyen lökésre várt, ez segített neki visszatalálni a gyökereihez.
Vivien a Balatontól több mint egy kőhajításnyira, de még a tó látóterében, a Szent György-hegy lábánál, Raposkán, az akkor 150 fős településen nőtt fel. A házuktól nem messze fekvő kis, 0,65 hektárnyi szőlő már az 1850-es években is a családjáé volt, ez bővült 1935-ben Ujvári Pál bevásárlásaival és Kozma Teréz hozományával. A hegy déli oldalán álló kápolna alatti kiváló területeket a későbbi rendszer magáévá tette, de ez a kis olaszrizling-hangsúlyos minibirtok az Ujváriaké maradt.
A gyerek Vivien még viszonylag jól el is volt azzal, hogy a hétvégéket és a délutánokat a családdal a kertben dolgozva kellett töltenie, de a kamasznak már nem volt kedve hozzá. „Nem repesett a boldogságtól. Én sem örültem neki, amikor gyerekkoromban egész nyarakat a szőlőben töltöttem” – mondja édesapja, aki a nyugdíj előtt és azóta is borászati feldolgozók, rozsdamentes kóracél tartályok tervezésével foglalkozik. Vivien a szőlőtől elfordulva előbb a könnyűipari mérnöki pályát választotta, borászként ma is nagy hasznát veszi a mérnöki tudásnak, például amikor a szüret közepén megáll a modern prés, vagy erjedéskor a tartályok hűtőrendszere.
Trellay Levente az élet elrontójának a fast dolgokat tartja, szerinte a rövid távra szóló gyors és olcsó megoldások többet ártanak, mint használnak. Ruhaválasztásai is ezt tükrözik.
Karrier Építészcsaládba született, valószínűleg csak ezért nem lett belőle építész. Trellay Levente dacból más irányba indult: etológiát és tájépítészetet tanult. Bár tinédzserkorában elvágyódott itthonról (Németországban fejezte be a gimnáziumot, és kezdte el az egyetemet, majd egy rövidebb svájci kitérő után Bécsbe költözött), végül a budapesti élet egyik kikerülhetetlen alakjává vált.
A nevéhez kötődik – jobbára alapítóként – a Telep-Art Galéria, a Konyha étterem, a Budapest Bagel üzletek, az Iron & Wind, a 100 Szikra motoros társulás, az Einfach Berlin közösségi projekt, valamint az ország legpozitívabb kezdeményezéseit összegyűjtő Highlights of Hungary, utóbbinak több éve aktív kurátora.
Rengeteg dolgot csinál, és mindent maximális erőbedobással, de csak addig, amíg az nem megy valami más rovására. „Az időmet nem cserélem pénzre. Ha munkáról van szó, nekem fontosabb az egészséges egyensúly, mint az, hogy a lehető legtöbb pénzt keressem” – mondja, hozzátéve, hogy sosem egyedül állt, áll egy-egy projekt mögött, hanem mindig mindent többedmagával csinál. „Egy ember nem érthet mindenhez, viszont csapatban nagyon jó dolgokat lehet összehozni.”
Stílus Levente otthonról hozza a stílusérzékét. Szülei megjelenése is karakteres, a nagymamája pedig – akinek rendszeresen segít egy-egy fuvarral – már volt, hogy háromszor is megkérte rá, forduljanak vissza, mert az indulás után mégsem érezte a szettjét az igazinak. A család stílusérzéke valószínűleg nem véletlen, Levi szerint az építészet és a divat szorosan összefüggnek.
„Mindkettőben ugyanazok az alapszabályok érvényesek. Vannak korszakok és stílusok, de a harmonikus, örökérvényű széphez mindkét területen megfelelő arányok kellenek. Persze, vannak dolgok, amik attól izgalmasok, hogy eltérnek a szabályoktól, de ezek rövid életűek, és a végén mindig visszatérünk az alapokhoz.”
A lakásrenoválás minden folyamatát saját kezűleg végezte
Példaként az extra széles trapéznadrágot hozza fel, ami a 70-es években új és izgalmas volt, de később nevetségessé vált. Ahogy trapéznadrágot, úgy lábra cuppanó skinny farmert sem venne fel soha. A straight farmerben hisz, ami korszaktól függetlenül mindig jól állt a férfiaknak. „Az aktuális divat nem mindenkinek szól” – indokolja, és mint kiderül, ez a gondolat a nagyitól van. Gardróbjában csak időtálló, jó minőségű és szükséges holmik sorakoznak.
„Fiatalabb koromban egyszer Németországban stoppoltam, és felvett egy diplomata pasas – vagy legalábbis valaki egy Mercivel, aki diplomatának mondta magát –, és felajánlotta, hogy elvisz, ha nem gond, hogy útközben megáll egy üzletsornál. Amikor kiderült, hogy a pasi minden évben megáll ugyanott, és megvesz egy adott fazonú nadrágot, pár inget és cipőt, hogy ezzel letudja az egész éves ruhavásárlást, nagyon furán néztem rá. Azt mondta, higgyem el, idősebb koromra bennem is le fog tisztulni, hogy mire van szükségem, és mire nincs. Így lett.”
Levinél ez néhány klasszikus szabású farmert, pólót, inget, zakót, sport- és bőrcipőt jelent, ha ezek megvannak, minden élethelyzetre felkészültnek érzi magát. Ruháit sokszor másodkézből szerzi be, mert egyrészt a ruhaipar gazdasági és etikai hátterét problémásnak, másrészt a régen gyártott ruhákat a maiaknál jobb minőségűnek tartja.
„Egy dolgot utálok, az a gagyi. Értem, hogy a gazdaságot mozgatja, ha két hétre csinálnak dolgokat, de nem tudom megérteni, miért gyártunk bóvlit, miközben ugyanannyi idővel és energiával minőséget is elő lehetne állítani. Aki nem így gondolkodik, az pazarol” – mondja, és ennek szellemében, ha valamije mégis szétmegy, tűt és cérnát vesz a kezébe. Ez is a családból jön, a nagypapája még a zoknikat is megstoppolta.
Relax Városi arcnak tartja magát, szereti a nyüzsgést, de ha teheti, szabad idejében túrázik, hegyet mászik, snowboardozik, úszik vagy motorozik. Ha csak ki akarja szellőztetni a fejét, egy sima aszfaltút is megteszi, ha adrenalinra vágyik, a motokrosszpálya felé veszi az irányt. A mozgás mellett a kultúra a másik szenvedélye: képzőművészet, színház, könyvek. Három évvel ezelőtt búcsút intett az okostelefonjának és az otthoni internetnek, azóta még hangsúlyosabbá vált életében az offline kikapcsolódás.
Trellay Levente KEDVENCEI 1. Jegyzetfüzet és ceruza: Moleskin és Stabilo. Minden projektje papírról indul, mindig magánál hordja, és jegyzeteket készít vagy rajzol. 2. Telefon: Samsung. Akkor intett búcsút az okostelefonjának, amikor észrevette, hogy túl sokat nyomkodja. Nem bánta meg a döntést. 3. Parfüm: Montblanc. Régóta ezt az illatot használja. 4. Mérőszalag és bicska: Stanley és Victorinox. Mindig nála vannak, sok problémát meg tud velük oldani. 5. Napszemüveg: Ray Ban. Szívesebben venne Tiptont, de úgy érzi, még nem érett meg rá, fél, hogy bármikor ráülhet. 6. Kesztyű: Icon. A motorozás egyik elengedhetetlen kelléke.
Bár a koronavírus-járvány a kaputechnikára specializálódott Kling Kft. tevékenységét is érintette, a családi vállalkozás tagjai a rájuk jellemző rugalmassággal reagáltak a nehézségekre, miközben régi terveik megvalósításába is belevágtak.
A hazai piacot megelőzve ismerte fel a véleményvezérek növekvő erejében rejlő lehetőségeket a Post For Rent. A cég hiánypótló platformmal és integrált, all-in-one szolgáltatási palettával biztosít influenszer marketing támogatást mindenkinek, a startupoktól a Fortune 500 vállalatokig.
A Bridge Budapest vállalatvezetőket – kkv-től a multiig, állattenyésztőtől szoftverfejlesztőig – kért fel, hogy gondolkodjanak el, mik számukra a legfontosabb értékek, amelyek mankót nyújtanak döntéseikben, és vállalják fel ezeket. Azok, akik értékek mentén építenek cégeket, nagyobb eséllyel élik túl a válságokat – hirdeti 28 magyar cégvezető, akik az üzleti szolidaritás és társadalmi felelősségvállalás jegyében álltak össze. A mostani […]
