Tokaj-Hegyalján egy nagy presztízsű borászat alkalmazott főborásza, szülőhelyén, Badacsonyban a családi minibirtok szakmai vezetője. Ujvári Vivien a borok kedvéért ingázik az ország két vidéke között, pedig eredetileg nem is erre a pályára készült.
„Miért is ne? Jó ötlet” – mondta a telefonba Ujvári Vivien 2008-ban, amikor egy gyerekkori barátja felhívta azzal, hogy nem kellene-e második diplomaként a szőlész-borász képzést is elvégezniük. Utólag visszanézve a könnyűipari mérnök Vivien pont egy ilyen lökésre várt, ez segített neki visszatalálni a gyökereihez.
Vivien a Balatontól több mint egy kőhajításnyira, de még a tó látóterében, a Szent György-hegy lábánál, Raposkán, az akkor 150 fős településen nőtt fel. A házuktól nem messze fekvő kis, 0,65 hektárnyi szőlő már az 1850-es években is a családjáé volt, ez bővült 1935-ben Ujvári Pál bevásárlásaival és Kozma Teréz hozományával. A hegy déli oldalán álló kápolna alatti kiváló területeket a későbbi rendszer magáévá tette, de ez a kis olaszrizling-hangsúlyos minibirtok az Ujváriaké maradt.
A gyerek Vivien még viszonylag jól el is volt azzal, hogy a hétvégéket és a délutánokat a családdal a kertben dolgozva kellett töltenie, de a kamasznak már nem volt kedve hozzá. „Nem repesett a boldogságtól. Én sem örültem neki, amikor gyerekkoromban egész nyarakat a szőlőben töltöttem” – mondja édesapja, aki a nyugdíj előtt és azóta is borászati feldolgozók, rozsdamentes kóracél tartályok tervezésével foglalkozik. Vivien a szőlőtől elfordulva előbb a könnyűipari mérnöki pályát választotta, borászként ma is nagy hasznát veszi a mérnöki tudásnak, például amikor a szüret közepén megáll a modern prés, vagy erjedéskor a tartályok hűtőrendszere.
Már több mint négy év telt el azóta, hogy az Uber kivonult az országból. Sokat vitáztunk akkoriban arról, hogy a szabályozó hatóságnak bele kell-e szólnia a piac működésébe, de abban már akkor is egyetértettünk, hogy az Airbnb napjai meg vannak számlálva. Az Airbnb helyzete ugyanakkor némileg eltér az Uber esetétől, noha annak szabályozása sem a problémát orvosolta, hanem […]
Már több mint négy év telt el azóta, hogy az Uber kivonult az országból. Sokat vitáztunk akkoriban arról, hogy a szabályozó hatóságnak bele kell-e szólnia a piac működésébe, de abban már akkor is egyetértettünk, hogy az Airbnb napjai meg vannak számlálva.
Az Airbnb helyzete ugyanakkor némileg eltér az Uber esetétől, noha annak szabályozása sem a problémát orvosolta, hanem egyszerűen ellehetetlenítette a társaság működését. Az Uber elleni legmarkánsabb érvek az adóelkerülés, illetve a taxisokhoz képesti lazább szabályozói környezet voltak. Utóbbi talán az Airbnb esetében is fennáll, de az adó kérdése semmiképpen: általa a bérbeadás piaca fehéredett, és félő, hogy az új szabályozás a tendencia visszafordulásához vezet.
Persze lehet pozitív hatásról is beszámolni, ha az így felszabaduló kínálat hirtelen megjelenik a budapesti hosszú távú bérbeadás piacán, nyomás alá helyezve az árakat, és számos magyar fiatalnak megadva a lehetőséget, hogy a külváros helyett a belvárost válassza. Ugyanakkor fontos érv a szabályozás ellen a magántulajdonhoz való jog, és annak korlátozása. Szobák, ingatlanok bérbeadása mindig is működött Magyarországon, gondoljunk csak a balatoni Zimmer frei hirdetésekre. A különbség az, hogy ezekkel szemben az Airbnb hasonló árszint mellett jobb minőségű megoldást kínál, átlátható platformon, ami az ideutazók számára garancia a minőségre. Nem beszélve arról, hogy a fiatalabbak a pár perc alatt telefonról lefoglalható kislakásokat preferálják a szállodákkal szemben, részben az árazás, részben a végtelenül egyszerű online kommunikáció miatt.
A legtöbb diszruptív technológiát – teremtő rombolást – alkalmazó vállalat piacán kiforratlan az új megoldások szabályozása, és az új cégek régóta fennálló, sokszor már elavult üzleti modellekkel működő piaci szereplőket szorítanak ki. Önmagában ez a folyamat értéket teremthet a fogyasztók számára, versenyre ösztönözheti a szereplőket, és amennyiben fehéríti a gazdaságot, az államnak is előnyös, éppen ezért kell a szabályozónak a reguláció tökéletesítésén, nem a szigorításán, végképp nem az ellehetetlenítésen dolgoznia.
Ebben az az elkeserítő, hogy nem az új innováció szabályozói környezetét tökéletesítjük, hanem a régi, idejétmúlt üzleti modelleken alapuló vállalkozásokat segítjük ki reménytelen helyzetükből ahelyett, hogy a piacra bíznánk a megtisztulást. A taxisok esetében ez teljesen egyértelmű volt, de a szállodaiparban is számos olyan szereplő fog emiatt túlélni, akik az elmúlt években, minden idők legjobb turisztikai éveiben is éppen elérték a fedezeti szintet.
Csak félve gondolok bele, mi lesz a következő innováció, amit megbéklyóznak. Lehet, hogy a Netflix túlságosan elnyomja a reklámoktól nézhetetlenné vált klasszikus TV-adókat? Vagy az online webáruházak, élükön az Amazonnal, nyomás alá helyezik a plázákat? Vannak pozitív példák is, amikor az állam nem avatkozik be, mint a Malév kezének elengedése. Régiónkban egyedülálló módon nem öntöttük a feneketlen kútba az adófizetők pénzét egy olyan vállalkozást megsegítve, aminek ideje már rég lejárt, ezzel szemben előnyben részesítjük a fapadosokat, amelyek sokkal nagyobb értéket teremtenek a fogyasztók számára.
Fontos legalább magunknak beismerni: ha az innovatív technológiákkal szemben a régi modelleket részesítjük előnyben, az ország lemarad a visegrádi országokhoz mérve is. A vírus okozta sokk újból rámutatott, milyen sebezhetők recessziós környezetben a kis nyitott gazdaságok, milyen hamar leállnak a gépjármű-összeszerelő üzemek, és mennyi munkahely forog kockán egyik napról a másikra. Nem véletlen, hogy a régió több országa – élen a csehekkel – régóta igyekszik diverzifikálni a gazdaságát, aminek egyik markáns eszköze az innováció támogatása. Nekünk is ezt az irányt kell előnyben részesítenünk az elavult modellekkel szemben.
A szerző az Accorde Alapkezelő (Concorde Csoport) portfóliómenedzsere.
Az elmúlt évtizedekben a válságokban volt a legkönnyebb befektetni, csak meg kellett venni minőségi cégek részvényeit. Most ez megdőlt, sok jó papír nagyon drága, miközben a magyar befektető számára már az ingatlanbefektetés is elvesztette vonzerejét. Mi folyik itt? Mi maradt még? Hova tegyük a pénzt? Befektetési helyzetkép és tippek kisbefektetőknek.
Két vezető privátbankár egy asztalnál. Kállay András a Raiffeisen nemzetközi privátbanki hálózatát, Bálint Attila a magyarországi privátbanki üzletágat és az alapkezelőt irányítja. Mind a ketten sokat megéltek az elmúlt hónapokban, van mit mesélniük.
Személyisége nem egyszerű, de Szekeres Viktor bulldogként megy előre. Átadta IT-cége vezetését, és tőzsdére vitte a Glostert. Mert az iszonyatos versenyben növekednie kell, és ezt a tőkepiacról finanszírozza.
Legfontosabb borvidékünk elsőszámú női arca lett még azelőtt, hogy nők a szakmában csoportosan megjelentek volna – ráadásul külföldi létére. Berecz Stéphanie előtt bőven álltak akadályok, de franciás eleganciával vette őket szépen sorra.
