Papírbolt, dizájnbolt és műhely keveréke, ahova minden bekerülhet, ami a tulajdonosoknak tetszik.
„Sajnos ennél nagyobb méretben most nincs ebből a plakátból, de tudunk nyomtatni belőle, pár perc az egész. Akkor egy A3-as, igaz?” A Klauzál téri Lúd laborban még nem érződik az újranyitás, az egyórás interjú alatt egyetlen vevő fordul meg az üzletben, ő viszont szinte rögtön megkapja, amit szeretne. Mónus Noémi (becenevén Mimi) ajánlatára a hölgy először udvariasan szabadkozik, de végül aztán hagyja magát meggyőzni. A kérdéses plakát Mimi márkája, a Papetri paperworks része. Ez az üzlet egyik előnye: a saját tervezésű plakátokból azonnal tud nyomtatni, ha nincs a készleten, de a naptárak elkészítésére is elég néhány nap.
„Nem ars poetica, de jó szempont: olyan tárgyakat árulunk, ami jó ajándék lehet” – mondja Böröcz László. A Lúd labor mégsem csak a turistákat célozza, hetven százalékban helyiek a vásárlók. Mimiék úgy látják, turistából is kétféle van: aki belelkesül a kitűzők, befőzőcímkék, füzetek, pecsétek és trópusi állatos dekorációk láttán és aki azonnal kifordul, mert nem találja a budapestes bögrét vagy hűtőmágnest.
Mimi a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen végzett építőművészként, utána szabadúszó volt, többek között a Fővám és Gellért téri négyes metrómegállókat tervező Sporaarchitectsnek dolgozott. 2012 karácsonyán – egy elmaradó kifizetés miatt – úgy döntött, megpróbálja eladni saját készítésű füzeteit egy vásárban. Ő lepődött meg a legjobban, milyen jól fogynak a noteszek. A gyártást tíz évvel korábban kezdte el, praktikus okból: „Aki sokat rajzol az utcán, tudja, hogy szinte sosincs olyan, ami megfelelő méretű, jó papírból készül és nem esik szét.” 2004 óta nem vett füzetet magának.
Már több mint négy év telt el azóta, hogy az Uber kivonult az országból. Sokat vitáztunk akkoriban arról, hogy a szabályozó hatóságnak bele kell-e szólnia a piac működésébe, de abban már akkor is egyetértettünk, hogy az Airbnb napjai meg vannak számlálva. Az Airbnb helyzete ugyanakkor némileg eltér az Uber esetétől, noha annak szabályozása sem a problémát orvosolta, hanem […]
Már több mint négy év telt el azóta, hogy az Uber kivonult az országból. Sokat vitáztunk akkoriban arról, hogy a szabályozó hatóságnak bele kell-e szólnia a piac működésébe, de abban már akkor is egyetértettünk, hogy az Airbnb napjai meg vannak számlálva.
Az Airbnb helyzete ugyanakkor némileg eltér az Uber esetétől, noha annak szabályozása sem a problémát orvosolta, hanem egyszerűen ellehetetlenítette a társaság működését. Az Uber elleni legmarkánsabb érvek az adóelkerülés, illetve a taxisokhoz képesti lazább szabályozói környezet voltak. Utóbbi talán az Airbnb esetében is fennáll, de az adó kérdése semmiképpen: általa a bérbeadás piaca fehéredett, és félő, hogy az új szabályozás a tendencia visszafordulásához vezet.
Persze lehet pozitív hatásról is beszámolni, ha az így felszabaduló kínálat hirtelen megjelenik a budapesti hosszú távú bérbeadás piacán, nyomás alá helyezve az árakat, és számos magyar fiatalnak megadva a lehetőséget, hogy a külváros helyett a belvárost válassza. Ugyanakkor fontos érv a szabályozás ellen a magántulajdonhoz való jog, és annak korlátozása. Szobák, ingatlanok bérbeadása mindig is működött Magyarországon, gondoljunk csak a balatoni Zimmer frei hirdetésekre. A különbség az, hogy ezekkel szemben az Airbnb hasonló árszint mellett jobb minőségű megoldást kínál, átlátható platformon, ami az ideutazók számára garancia a minőségre. Nem beszélve arról, hogy a fiatalabbak a pár perc alatt telefonról lefoglalható kislakásokat preferálják a szállodákkal szemben, részben az árazás, részben a végtelenül egyszerű online kommunikáció miatt.
A legtöbb diszruptív technológiát – teremtő rombolást – alkalmazó vállalat piacán kiforratlan az új megoldások szabályozása, és az új cégek régóta fennálló, sokszor már elavult üzleti modellekkel működő piaci szereplőket szorítanak ki. Önmagában ez a folyamat értéket teremthet a fogyasztók számára, versenyre ösztönözheti a szereplőket, és amennyiben fehéríti a gazdaságot, az államnak is előnyös, éppen ezért kell a szabályozónak a reguláció tökéletesítésén, nem a szigorításán, végképp nem az ellehetetlenítésen dolgoznia.
Ebben az az elkeserítő, hogy nem az új innováció szabályozói környezetét tökéletesítjük, hanem a régi, idejétmúlt üzleti modelleken alapuló vállalkozásokat segítjük ki reménytelen helyzetükből ahelyett, hogy a piacra bíznánk a megtisztulást. A taxisok esetében ez teljesen egyértelmű volt, de a szállodaiparban is számos olyan szereplő fog emiatt túlélni, akik az elmúlt években, minden idők legjobb turisztikai éveiben is éppen elérték a fedezeti szintet.
Csak félve gondolok bele, mi lesz a következő innováció, amit megbéklyóznak. Lehet, hogy a Netflix túlságosan elnyomja a reklámoktól nézhetetlenné vált klasszikus TV-adókat? Vagy az online webáruházak, élükön az Amazonnal, nyomás alá helyezik a plázákat? Vannak pozitív példák is, amikor az állam nem avatkozik be, mint a Malév kezének elengedése. Régiónkban egyedülálló módon nem öntöttük a feneketlen kútba az adófizetők pénzét egy olyan vállalkozást megsegítve, aminek ideje már rég lejárt, ezzel szemben előnyben részesítjük a fapadosokat, amelyek sokkal nagyobb értéket teremtenek a fogyasztók számára.
Fontos legalább magunknak beismerni: ha az innovatív technológiákkal szemben a régi modelleket részesítjük előnyben, az ország lemarad a visegrádi országokhoz mérve is. A vírus okozta sokk újból rámutatott, milyen sebezhetők recessziós környezetben a kis nyitott gazdaságok, milyen hamar leállnak a gépjármű-összeszerelő üzemek, és mennyi munkahely forog kockán egyik napról a másikra. Nem véletlen, hogy a régió több országa – élen a csehekkel – régóta igyekszik diverzifikálni a gazdaságát, aminek egyik markáns eszköze az innováció támogatása. Nekünk is ezt az irányt kell előnyben részesítenünk az elavult modellekkel szemben.
A szerző az Accorde Alapkezelő (Concorde Csoport) portfóliómenedzsere.
A Bridge Budapest vállalatvezetőket – kkv-től a multiig, állattenyésztőtől szoftverfejlesztőig – kért fel, hogy gondolkodjanak el, mik számukra a legfontosabb értékek, amelyek mankót nyújtanak döntéseikben, és vállalják fel ezeket. Azok, akik értékek mentén építenek cégeket, nagyobb eséllyel élik túl a válságokat – hirdeti 28 magyar cégvezető, akik az üzleti szolidaritás és társadalmi felelősségvállalás jegyében álltak össze. A mostani […]
Bár a koronavírus-járvány a kaputechnikára specializálódott Kling Kft. tevékenységét is érintette, a családi vállalkozás tagjai a rájuk jellemző rugalmassággal reagáltak a nehézségekre, miközben régi terveik megvalósításába is belevágtak.
Görbe Tamás és Hans Melo nem ismeri a távolság fogalmát, iparáguk legfrissebb és legjobb koponyáira vadásznak, hogy kvantumszámítógépekkel segítsenek megtervezni a jövő gyógyszereit. A Szilícium-völgy nagyágyúja, a Koshla Ventures és a Y Combinator is hisz víziójukban. Piacuk és a kockázatok is hatalmasak. Történetüket a Forbesnak mondták el először.
