„Az egyik kisfiúnak nem volt fogkeféje heteken keresztül. (…) Kapott tőlem ajándékba egy fogkefét. Annyira örült neki, hogy azzal akart aludni.” Ilyen és ehhez hasonló tapasztalatok érik a halmozottan hátrányos helyzetben lévő gyerekekkel foglalkozó óvodapedagógusokat. A mélyszegénységben élő gyerekek gyakran csak az óvodákban látnak folyóvizet, ott esznek aznap először és utoljára. Tisztasági csomagot vagy váltóruhát csak ritkán tudnak bevinni a szülők, játékra, olvasásra pedig csak az óvodában van lehetőségük. Pedig utóbbiak szociális és a felzárkózás szempontból is fontosak lennének.
Önös érdekből jó ügy
„Alapvetően nem vagyok adományozós alkat” – mondja Barát Hella. Az Örökbe fogadok egy ovit mozgalom alapítója korábban szkeptikusan állt a különböző segélyszervezetekhez, mivel úgy érezte, az átmeneti segítségnyújtás nem mindig ér célba, vagy a segíteni kívánt család sokszor nehezebb helyzetbe kerül az adományok felhasználása után, mint előtte volt. „Az volt a célom, hogy kihagyjam a szülőket, és célirányosan a gyerekekhez juttassam el a segítséget, az óvodapedagógusokkal egyeztetve.”
A mozgalmat személyes motiváció, önös érdek keltette életre: Hella a szülők klasszikus problémájával szembesült. Kétgyermekes édesanyaként helyet akart csinálni a lakásában, és nem tudta, mit kezdjen gyerekei feleslegessé vált játékaival. Egy színházi előadás után beszélgetett gyermekei egykori bölcsis gondozójával, Tóth-Hencz Edittel, aki azóta hátrányos helyzetű gyermekek óvodai felzárkóztatásával foglalkozik. Ő mutatott utat Hellának abban, hogyan találja meg azokat a helyeket, ahol tényleg szükség van a felhalmozott játékokra.
Az országban körülbelül hatszáz, többségében halmozottan hátrányos helyzetűekkel foglalkozó ovi van. Ezeken a jellemzően szegényebb településeken az önkormányzat csak aprópénzzel tudja támogatni az óvodákat, így a segítség minden szempontból jól jön nekik.
Hella először hat ilyen óvodával vette fel a kapcsolatot. Kiderült, hogy ezek az ovik sokszor az egyetlen biztos pontot jelentik az oda járó gyerekek életében, van, hogy csak itt esznek, fürdenek vagy játszanak. Hella tavaly ősszel létrehozta az Örökbe fogadok egy ovit Facebook-csoportot, ahol mindenkit arra bátorított: segítsen a rászoruló közösséget nevelő intézményeken. Idén februárban pedig már be is jegyezték a mozgalmat egyesületként, mert a többezres adományozói bázis kezelése már komolyabb rendszert kívánt.
Csodalények nélkül nem menne
A klasszikus adománygyűjtéssel sok esetben az a baj, hogy követhetetlenek, az adományozók nem tudják, hova kerülnek pontosan az adományok. „Nem akartam olyan tényezőket, amik dilemmát okoznának, így elkezdtem az óvodavezetőkkel beszélgetni – mondja Hella. – Megtaláltam ezeket a két világ közt lebegő csodalényeket: ismerik a társadalom elvárásait és szokásait, de rálátással bírnak a mélyszegénységben élő emberekre is. Pontosan tudják, melyik családnak lehet odaadni valamit, mert azt biztos, hogy használni is fogja.”
A rendszerben jelenleg 450 óvoda, 86 gyerekház, 40 tanoda, 48 gyermekotthon várja a segítséget, míg az örökbefogadók száma már elérte a 3300-at. Az Örökbe fogadok egy ovit oldalán gyors regisztrációt követően az irányítószám alapján, a legközelebbi intézményt javasolja az oldal. Az ovik nem klasszikus pályázati rendszer szerinti bemutatkozást írtak magukról. Elmesélik a szülők lehetőségeit, bemutatják a gyerekeket, és leírják az úgynevezett nincs-listát. Utóbbi azokat a hiányosságokat sorolja fel, amikre az óvodának leginkább szüksége van.
Az örökbefogadó kiegészítheti a saját csomagját, és eldöntheti, hogy személyesen, vagy futárszolgálattal küldi el az adományt. Hella létrehozta az Örökbe fogadtam egy ovit Facebook-csoportot is, ahol az örökbefogadók képekkel, leírásokkal mesélik el élményeiket egymásnak.
A figyelmükkel fogadnak örökbe
Költségeik nem igazán vannak, az egyetlen pénzigényes dolog az maga a program, ami mailben és sms-ben összeköti az örökbefogadót és az ovit. (Az irányítószám-alapú rendszert egy magyar szoftverfejlesztő, Kadlecsik Tamás ingyen fejlesztette le az egyesületnek.) Helláék mögé a harmadik leggazdagabb magyar, Gattyán György és a Docler cégcsoport alapítványa is beszállt, míg egy anonim támogató munkaerő-kölcsönzéssel segíti a munkát, ők többnyire az utókövetésben segédkeznek. „Tízmillió forintból vígan elmegy a rendszer” – mondja Hella. A későbbiekben szeretne egy koordinátort és egy tartalomgyártásért felelős alkalmazottat felvenni, a pénzből irodát is kínálna nekik.
Egy óvodát többen is örökbe fogadhatnak, és nemcsak magánszemélyeket, hanem közösségeket és cégeket is várnak. Legutóbb egy gimnáziumi osztály adakozott, és személyesen vitték el az ajándékokat a gyerekeknek. „Ott töltöttek egy egész délutánt. Az az önfeledt boldogság, ami mindegyikük arcán megjelent, hihetetlen volt! Non plus ultra, hogy a helyi postás is odakommentált az egyik poszt alá, hogy ő végignézte az egészet, és csodásnak találta.”
„A figyelmünkkel fogadunk örökbe. Ez nem arról szól, hogy fenntartóként rendszeresen segítenünk kell. Akkor segítünk, amikor tudunk” – mondja Hella. Az alapító szerint, ha már egy gyereknek lesz kabátja, megéri az egész. Ennél persze jóval többről van szó: Helláék és az örökbefogadók már 30 ezer gyerek életében hagytak nyomot, és több ezer kiégett pedagógusnak adtak reményt. „Libabőrös az egész évem” – mondja Hella.
„Az óvó nénik mindig mesélik, hogy a reggeli mennyire fontos pont. Sokszor inkább előre is hozzák, mert a gyerek akkor eszik először, és nem tud figyelni, mert haláléhes.” A koronavírus-járvány miatt az óvodák átmenetileg nyári üzemmódra álltak el, így folyamatosan kapcsolatban maradtak a szülőkkel is.
Örökbe Fogadok Egyesület
Az alapítás éve:
2020
A csapat:
1 fő + 3279 örökbefogadó + 624 intézményvezető
Éves költségvetés:
10 millió forint
(2020, becsült adat)
Mit kezdenének
10 000, 100 000 és 1 000 000
forinttal?
10 000:
Az intézményeket és az örökbefogadókat összekötő program költségeire fordítanák.
100 000:
Szintén a program költségeit fedeznék, hosszabb távon.
1 000 000:
A program költségeit fedeznék, csak még hosszabb távon.
A legnagyobb segítség az alapítványnak az, ha mindenki, akinek felhalmozódtak a még jó állapotú, de felesleges játékai, ruhái, eljuttatja őket az általa választott halmozottan hátrányos helyzetű óvodába.