Szabó József három évtizeddel ezelőtt kezdte fölépíteni halgazdaságát, ami mára az ország egyik legkorszerűbbjévé vált. Az itteni tavakban úszkáló akasztói szikipontyok ott vannak a magyar top éttermek étlapján, és az Aranyszalag után hamarosan megkaphatják az európai eredetvédelmi megjelölést is.
Ha van valami, ami valószerűtlenül jól áll a szikár alföldi tájnak, a téli verőfény biztosan az. A Kiskunságot átszelő főút két oldalát birkalegelők szegélyezik, a tájba csak néhol pöttyöz bele egy-egy facsoport, akol vagy fóliasátor.
Akasztó község húsz éve még a juhász-vállalkozó Stadler Józsefről és a korát meghazudtoló, a semmi közepébe felépített stadionjáról volt híres, ma már kijelenthető, hogy az ország pontyfővárosa. Köszönhetően egy akkoriban alig harmincéves fiatalembernek, aki egy másik sikeres vállalkozása után az olajár emelkedése miatt kényszerült váltani. „Itt mindig fúj a szél” – mondja Szabó József, miközben körbenézünk, a horgásztanya melletti tó hullámain akár szörfversenyt is lehetne rendezni. (Nem terveznek, maradnak a horgászversenyeknél.)
„Harminc éve a környéken nem volt más, csak birkalegelők. Itt, ahol most ülünk, 2003-ban még napraforgótáblák voltak” – mondja a tulajdonos a csárda asztalánál, majd kaviáros pirítóst rendel a pincértől. A ritkaságnak számító szibériai tokhalak, vágótokok és vizák is itt, az egykori legelő helyén úszkálnak.
Minden porcikámmal kívánom, hogy legyen kritikus és függetlenségre törekvő közéleti sajtó.
Eddig 13-szor írtuk le Kádár János nevét a magyar Forbes 2013-as indulása óta. Az Imedia adatbázisa szerint 13 közül egyszer került szóba a kádári cenzúra mibenléte, de akkor sem mentünk bele részletesen. Így aztán sorsszerű (vagy vicces egybeesés – tetszés szerint az egyik kihúzható), hogy éppen most szól egy egész bekezdés arról, hogy Kádár idejében a kisebb újságokban nagyobb volt a szabadság, mint a szélesebb közönséghez eljutókban. Pont most, amikor újra reflektorfénybe került, hogy a legerősebb online híroldal, az Index függetlensége egy cérnaszálon függ, amire ugyan nagyon vigyáz a szerkesztőség, de attól az még csak egy cérnaszál marad.
Ez itt nem a Kádár-rendszer, és nincs is olyan cenzúra, mint akkor volt. De a hatalom szisztematikusan hallgattatja el a vele kritikus sajtót, ügyes húzásokkal, gyors vagy lassú taktikával végzi ki a független közéleti médiát. Minél nagyobb egy lap, egy rádió, egy tévé, annál inkább megpróbálja behálózni. Ez történik az Indexszel is, igaz nem most kezdődött, és könnyen lehet, hogy még jó sokáig tart. Így jött létre nagyobb szerkesztőségekből a Magyar Hang, a Válasz Online és a Direkt36 vagy az azóta már megszűnt Abcúg is. Aki ezeket a szerkesztőségeket vagy a még létező nagyobbakat előfizetéssel, adománnyal támogatja, a működésüket biztosítja. Én így teszek, mert borzalommal figyelem, hogy mi folyik az elfoglalt szerkesztőségekben, és minden porcikámmal kívánom, hogy legyen kritikus és függetlenségre törekvő közéleti sajtó. Egy gazdaságilag független, az olvasókra támaszkodó újságot sokkal nehezebb kivégezni.
Kepes András nem csak a kádári cenzúráról, a magyar újságírókról is elmondja a véleményét, de azért Fekete Emese portréja valójában róla szól, és nem a médiáról. Arról, hogy miért az elmúlt tíz évben érzi igazán jól magát a bőrében, és hogy miről szól ősszel megjelenő új könyve; hogy miként nőtt fel szerte a világban és itthon (szülei egy időre nevelőintézetbe adták, mert külföldi kiküldetést kaptak az 50-es években), és hogy milyen hozzáállással készítette legsikeresebb műsorait.
A Jó élet rovatban Bánlaki D. Stella, Bujdosó Bori és Bagi László a Dunakanyar legjobb helyeit mutatja be kilenc oldalon, sokan vannak úgy vele, hogy már mozdulnának, de külföldre még nem érzik időszerűnek menni, nekik is hozzuk a friss infókat.
A Dunakanyar és Kepes András között van itt bizalmi ember a Fény utcai piacról (A sonkás), itt van a legnagyobb online játékkereskedő, az ország kádára, a videókazettákkal kezdő, most drónokkal kereskedő vállalkozó, a huszonöt legértékesebb magyar sportoló, és itt vannak a környezetvédők, akik nem akarnak lelkiismeretfurdalást, csak eredményeket.
Kutasi Tamás tizenkét éves kora óta saját mézét eszi. A Brunner Méhészet 48 éves alapítója a Duna-Ipoly Nemzeti Park területén vezeti bioméhészetét. Speciális technológiát fejlesztett ki, segítségével kis mennyiségben gyűjthető fajtamézeket is elő tud állítani. A koronavírus-járvány miatt egyre többen keresik a hagyományos, immunerősítő, természetes élelmiszereket, ugyanakkor a kínálat a tavalyinál szűkebb lesz a kedvezőtlen időjárás miatt.
Kicsiben gondolkodtak, hirtelen lettek nagyok. A Játéknetet alapító két házaspárnak elég volt nyolc-kilenc húzós karácsonyi szezon, elfáradtak. Egyik beszállítójuk, a modellvasutakkal és makettekkel, valamint a Thomas gőzmozdonnyal berobbanó Modell & Hobby Kft. négy éve vette meg a céget, tavaly év végén pedig megszüntette. Magát a játéknet.hu piacvezető webáruházat persze nem – és szerencséjére a karantén ideje alatt az pont kompenzálta a nagykereskedelem zuhanását.
A koronavírus-járvány napról napra, óráról órára átalakítja a gazdaságot. Valami jobb, korrektebb, okosabb születik, méghozzá most azonnal – írja az amerikai forbes vezető szerkesztője.
Az employer branding szárnyalásának lehettünk tanúi az elmúlt négy-öt évben, mintha az lenne mindenre a megoldás. Pedig tudjuk jól, hogy jól működő vállalatot létrehozni, fenntartani: csapatmunka. Egyik terület sem fontosabb a másiknál, mindenkire szükség van, a marketing hiába jó, ha a HR nem, vagy a középvezetők alatt magas a fluktuáció. Pár évig másról sem szóltak a hírek, mint hogy a HR és a hozzá […]