Magyarországon ritkán hallható hírességekkel, irodalmi és filmes nagyágyúkkal készített interjúival már a rendszerváltás előtt nevet és ismertséget szerzett. Később milliókat ültetett a tévé elé lazán elmélyült beszélgetős műsoraival, közben világjáró dokumentumfilmjeivel nyitottságot és toleranciát tanított. Versenyszellem és törtetés nélkül lett az ország legkedveltebb televíziósa, de ha tükörbe néz, jó tíz éve már csak az írót látja, és ettől jobban érzi magát, mint leglátványosabb sikerei csúcsán. Egy ország ismeri a hangját és a gesztusait, ötven éve kérdez, felfedez és mesél, sikerkönyvek szerzőjeként sem fogy ki a történetekből. Új könyve ősszel jelenik meg, most beszél róla először.
Kepes András valahogy úgy van vele, mint Lona néni, a néhai grófné. Egykori riportalanya a budai Várnegyed kopottas, régi tárgyakkal zsúfolt szobájában arról beszélt, hogy amikor az ember kilencven lesz, rájön, hogy a múlt nem a tárgyakban van. Kilencvenen túl Lona néni már nem tudta, mikor is volt pontosan az első bálja, hogy hívták a táncosát, de tisztán emlékezett a férfi illatára, az első csókra, és bőrén érezte férje simogatását. Nem tudta felidézni az ávós nevét, aki átadta családjának a kitelepítési határozatot, de a mozdulatát kísérő lenéző grimaszát igen. Törlődtek nevek, dátumok, helyszínek, megmaradt a lényeg.
Ahogy Lona néni memóriájának szitáján az illatok, a gesztusok és az érintések akadtak fenn, úgy Kepes András életét fiatalkora óta a fontos mondatok rendszerezik. „A világot anekdotákban, viccekben és szikrázó mondatokban látom. Ezeket szüleimtől vagy mástól hallottam, én mondtam a gyerekeimnek, olyat is, amit megbántam, vagy olvastam valahol, és mélyen bevésődtek. Mindenkinek az életében vannak ilyen mondatok, legfeljebb nem tudatosítja magában. Értékrendet szabnak, és irányítanak.”
Az egyik fontos mondatot anyjától raktározta el. A bölcs és szigorú erkölcsű asszony morális kérdésekben nem ismert tréfát – „olyan elvei voltak, hogy egy jezsuita kolostorban is dobtak voltak tőle egy hátast”. Intelme András kamasz agyába sült bele: „Kisfiam, amikor lányokkal kezdesz járni, mindig arra gondolj, hogy örülnél-e neki, ha mások úgy viselkednének a nővéreddel, mint ahogy épp te.” És ezzel bizony nem könnyítette meg az életét a lányok dolgában. „Egy időre teljesen szétcseszte a szexuális fejlődésemet – mondja, ma már inkább kuncogva. – Mire rájöttem, hogy minek örülne a nővérem, már két házasságon túlvoltam.”
Nincs szombat, amikor ne állna hosszú sor a pultja előtt, és amikor a koronavírus-járvány miatt hirtelen a nyakán maradt 250 kiló mozzarella, egyetlen Facebook-poszt hatására pikpakk gazdára talált az egész készlet. Gódor András 31 éve dolgozik a Fény utcai piacon, és ma már mindenki – ha budai, biztosan – úgy ismeri, hogy A Sonkás vagy esetleg A Sajtos.
„Azt láttam, hogy a nehéz kezű henteseknek nem megy a felvágott. A felvágott finom, vékony dolog” – mondja Gódor András, aki már 1989-ben is a különlegességeket vadászta, habár élelmiszerben ez még egészen mást jelentett Magyarországon akkor, mint manapság. Eredetileg két barátjával nyitott boltot a Fény utcában, a még meg nem újult piacon, és tőkehússal is dolgoztak, ami cége elindításával 1998-ban változott meg.
A késztermékekre specializálódott – bár nem mondja ki, neki finom-e a keze –, abból is a legtőkeigényesebb, legtöbb munkát és odafigyelést igénylő verziót választotta, az egyedi, prémium termékek értékesítését. „Mindig szerettem enni. Mindig olyat próbáltam adni, ami nem köszön vissza minden pultból. Mindig tetszett, hogy ha másfajta termékeket árulok, jó emberek találnak meg.” A megújult piac második emeletén a táblája azt hirdette: „minőségi felvágottak”. Tizenöt éve került ki mellé a lényegre törőbb A Sonkás név.
Három-négy beszállítóval indult, ma már a hazain kívül nyolc ország harminc márkájával dolgozik, és majdnem minddel személyes kapcsolatban áll, a közelebbiektől a beszállítást is maga intézi. „Sokat kóstolok. Az ízlésem visszaköszön a pultban, mert olyat nem fogok betenni, ami nekem nem ízlik.” Ha valahol megtetszik neki valami, utánanéz, kitől származik, hogyan készül, és persze számba veszi, hogy eladható-e Budán. Tudja, ha egy külföldi szalámispecialista otthon negyven euróért adja terméke darabját, abból ő itt nem fog megélni.
„Egy csomó ember eleve kizár engem azzal, hogy drága vagyok. De nem baj, én sem megyek be a Tescóba” – mondja a hentes-kereskedő vállát megvonva. Az országban sok esetben csak nála kapható áruk drágábbak az átlag hentesénél, nem beszélve a hiperek alacsonyabb minőségű termékeiről, de a gourmet boltok viszonylatában jó ár-érték arányú a kínálata. Legdrágább terméke most az Iberico belotta sonka, 56 ezer forint kilója, de a buja sertésből – amelyről azt tartják, hogy egész életében makkot eszik és gyógyfüvekben hempereg – negyven–ötven négy–öt kilós darab is elmegy évente. András utal rá, hogy az ilyesmi csak nálunk luxustermék, Spanyolországban magasabb presztízsű, szó szerint megközelíthetetlen márkák is léteznek. De ahol az embereknek olyan alapvetés mindennap sonkát enni, mint vizet inni, ez nem is meglepő. Talán spanyol barátaitól kölcsönözte üzlete mottóját: „Ne azért együnk sonkát, mert ünnep van, hanem azért legyen ünnep, mert jót eszünk!”
A forgalma felét viszont a magyar termékek teszik ki, és András igyekszik ezekkel sem kompromisszumot kötni, de úgy érzi, itthon még most is nagy hiányosságai vannak az élelmiszeriparnak. Pedig a minőségre szerinte van igény, sőt már húsz éve is volt, ő sohasem érezte a hiányát a keresletnek.
A forgalomnak is jót tesz, hogy a 95 százalékban visszajáró vendégeik tudják: egy családtól vásárolnak.
Minden megrendelőt szemügyre vett
„Amikor megnyitottam a boltot, elmentem egy partira. Gondoltam, viszek sonkát, spanyoloknál ez szokás, de nem tudtam, itt mit fognak szólni. Azóta tudom, hogy az emberek jobban örülnek neki, mint egy palack italnak, mert ilyet nem kapnak máskor.” Manapság már a Sonkás, na, meg a formás piros szeletelőgép esküvőkön, házbulikon, borkóstolókon is gyakran látott vendég, ahová pedig nem hívják, oda vegyes táljait rendelik. A szállodák, éttermek, borbárok megrendelései a cég forgalmának 15–20 százalékát teszik ki. Húsz százalékot hoz a gödöllői bolt is – András dányi, ahogy mondja, Gödöllő hazai pálya, és 2010 decemberében, amikor jött a lehetőség egy ottani üzlet megnyitására, lecsapott rá. Ott a húskészítmények mellett rögtön sajtot és más kiegészítőket – például olívabogyót, olajokat, eceteket, aszalványokat, befőtteket – is kínálni kezdett, és minthogy ezek is jól fogytak, innen már csak egy újabb jó lehetőség kellett, hogy 2013-ban a Fény utcain is kinyithasson A Sajtos. A cég forgalmának negyedét adó első emeleti sajtüzletet nem csak azok látogatják, akik az egy szinttel feljebb lévő Sonkást – a vevőkörben csak részben van átfedés.
A 2020-as járvány Gódorékat is rákényszerítette, hogy belevágjanak a házhoz szállításba. Így alakult, hogy életem eddigi legjobb húsvéti sonkáját maga a maszkos hentes nyújtotta át otthonom küszöbén, recept és egy doboz friss torma kíséretében. Természetesen nem voltam kivétel: a további 149 rendelői címen is így járt el. A rendeléseket az utolsó héten már le kellett állítaniuk, mert vállalhatatlanul soknak tűntek. A pozitív tapasztalatoknak köszönhetően András 25 éve dédelgetett álma, a webshop beindítása most célegyenesbe jutott, és júliusra be is fut.
A másik nagy álom, egy látványérlelővel kiegészített szentendrei bolt is megvalósulni látszik, év végén vagy 2021 elején talán már vásárolhatunk ott úgy, hogy közben egy üvegfal mögött 200–300 darab formás sonkát nézegetünk. Ezek a mester termékei lesznek, saját irányelvei szerint készíti majd vásárolt, hazai alapanyagból. (Mostanáig András saját késztermékeit csak a húsvétkor általam is kipróbált füstölt és főtt sonka, illetve a sült porchetta formájában kóstolhattuk meg.)
A Sonkás-kedvencek Legnépszerűbb termék: Serrano gran reserva Fehér sertésből készülő, tengeri sóval, legalább 17 hónapig érlelt spanyol sonka. 8500 Ft/kg Legdrágább termék: Iberico belotta Egész életében szabadon tartott, makkoltatott, ibériai fekete sertésből készülő sonka, tengeri sóval érlelik legalább 24 hónapig. 56 000 Ft/kg Legújabb termék: Crepinett paprikás és spenótos-parmezános Francia mintára készült sült májpástétom (magyar termék). 4980 Ft/kg A Gódor család kedvence: Saját, főtt mangalicasonka friss tormával 7800 Ft/kg
A Sajtos-kedvencek Legnépszerűbb termék: Bivalymozzarella Friss bazsalikommal és paradicsommal vagy pizzára sütve ajánlják. 1490 Ft/csomag (250 gr) Legdrágább termék: Szarvasgombás pecorino moliterno Olasz, juhtejből készült sajt sok szarvasgombával. 16 800 Ft/kg Legújabb termék: Bivaly burrata Friss tejszínnel (stracciatella) töltött bivalymozzarella. 1500 Ft/csomag (200 gr) A Gódor család kedvence: Krémes Gorgonzola dolce extra Óriás gorgonzola, friss, krémes állag és a kékpenész találkozása. Körtével, tésztára, rizottóba. Vagy csak úgy. 5500 Ft/kg
Mindenki beállt Gódor András minden reggel fél négykor kel dányi otthonában. Ötkor már a Fény utcai és a gödöllői üzleteiben is ég a lámpa, indul az előkészítés, hogy hétkor nyitni lehessen. Nehéz olyan munkaerőt találni, aki mindezek után mosolyogva, tévedés nélkül mesél a kínálatban található 600 húsáru vagy a 300 féle tejtermék bármelyikéről, és még megbízható is. Összesen huszonöten dolgoznak ma a cégben, ebben András felesége a jolly joker, két lánya a sajtokért, vejei a húsáruért felelnek.
A 29 éves Eszter turisztikát tanult, a 26 éves Evelin divattervezést, férjeik (akik szintén testvérek) pedig ács- és kőművesszakmákat, a munkaerőhiány és az összhang hatására mégis mind a Sonkás Kft.-ben kötöttek ki. „Ebben nőttünk fel, mindig is tudtunk együtt dolgozni” – mondja Eszter arra, hogy vannak-e családi konfliktusaik. Szerinte a forgalomnak is jót tesz, hogy a 95 százalékban visszajáró vendégeik tudják, egy családtól vásárolnak, a lányok a betérőkkel rendszeresen elbeszélgetnek. Bennük így csepegett le apjuk egy másik gyakran ismételgetett mottója, miszerint az élelmiszer bizalmi termék – és tudják, hogy ez egyre inkább így lesz.
A forgalomnak is jót tesz, hogy a 95 százalékban visszajáró vendégeik tudják: egy családtól vásárolnak.
Szepsy István, Gere Attila, Heimann Zoltán – csak néhányan a vezető borvidékeink vezető borászai közül, akiknek a pincéjében sétálva Kádár Hungary hordókat láthatunk. Ugyanez megtörténhetne velünk Ausztráliában, Kínában, Dél-Afrikában, Dél- vagy Észak-Amerikában, Új-Zélandon és Európa-szerte: a világ összesen 35 országában biztosan találnánk a Kádár-logóval billogozott hordókból a borospincékben. Magyarország legtekintélyesebb és legrégebben működő kádárüzemében valami különlegeset készítenek.
Pisztrángot enni, biciklizni, fröccsöt inni, kéktúrázni, helyi termelők portékáiból piacozni és elszánt lokálpatrióták bisztróiban ücsörögni – a Dunakanyar sűrített élményt ad akár néhány óra alatt is. Kilenc oldalban bejárjuk.
Kicsiben gondolkodtak, hirtelen lettek nagyok. A Játéknetet alapító két házaspárnak elég volt nyolc-kilenc húzós karácsonyi szezon, elfáradtak. Egyik beszállítójuk, a modellvasutakkal és makettekkel, valamint a Thomas gőzmozdonnyal berobbanó Modell & Hobby Kft. négy éve vette meg a céget, tavaly év végén pedig megszüntette. Magát a játéknet.hu piacvezető webáruházat persze nem – és szerencséjére a karantén ideje alatt az pont kompenzálta a nagykereskedelem zuhanását.
Nagy Réka igazi zöldveterán. Az országban az elsők között, a 2010-es évek elején kezdett zöld életmódról írni Ökoanyu fantázianéven. Azt gondolta, egykönyves szerző lesz – most négynél jár. Szerinte az életmódváltás nemcsak a tisztítószerünket, az ételünket és a bolygót menti meg, hanem az emberi kapcsolatainkat is.
