Az employer branding szárnyalásának lehettünk tanúi az elmúlt négy-öt évben, mintha az lenne mindenre a megoldás. Pedig tudjuk jól, hogy jól működő vállalatot létrehozni, fenntartani: csapatmunka. Egyik terület sem fontosabb a másiknál, mindenkire szükség van, a marketing hiába jó, ha a HR nem, vagy a középvezetők alatt magas a fluktuáció. Pár évig másról sem szóltak a hírek, mint hogy a HR és a hozzá […]
Az employer branding szárnyalásának lehettünk tanúi az elmúlt négy-öt évben, mintha az lenne mindenre a megoldás. Pedig tudjuk jól, hogy jól működő vállalatot létrehozni, fenntartani: csapatmunka. Egyik terület sem fontosabb a másiknál, mindenkire szükség van, a marketing hiába jó, ha a HR nem, vagy a középvezetők alatt magas a fluktuáció.
Pár évig másról sem szóltak a hírek, mint hogy a HR és a hozzá kapcsolódó támogatócsapatok egyre kedvesebb, már-már csábító hangon hívogatták az egyre magabiztosabb munkavállalókat. Akik néha be sem mentek az egyeztetett állásinterjúra, néha a szerződés aláírásának napján maradtak el, vagy szóltak oda (jó esetben) telefonon, hogy meggondolták magukat. Ha alá is írtak, akkor sem ment ritkaságszámba, hogy két-három hónap múlva odébbálljanak.
Megtehették, mert a munkaerőpiaci helyzet, a munkaerőhiány, a fluktuáció, a gazdasági pörgés lehetővé tette.
Ami másnak szemét, az neki alapanyag: Koralevics Rita papírhulladékból készíti lámpáit és lakáskiegészítőit. A Paper Up!-ot nemcsak itthon, hanem külföldön is imádják.
„Volt, hogy elfüstöltem a botmixert a konyhában” – meséli Koralevics Rita, hogyan kezdett kísérletezni a papírral. A Képzőművészeti Egyetem képgrafika szakán végzett tervező évekig a NextArt Galéria alkotója volt, főleg szitanyomatokkal, rézkarccal és számítógépes grafikákkal foglalkozott.
Első gyermekének megszületése után nem tudta a lakásban folytatni műhelyhez kötött munkáit, így olyan alkotói munkát keresett, amivel háztartási keretek között tud létrehozni háromdimenziós tárgyakat. Ekkor jutott eszébe a papír. Műhelyének telephelyén működött egy nyomda, ahonnan rendszeresen kiszórták a papírhulladékot.
„Belemarkoltam, és mindig hoztam haza egy kicsit. Beáztattam, botmixerrel ledaráltam, és kevertem hozzá ragasztót. Néha még a kislányomat is bevontam.”
Kezdetben csak kópiákat csinált, és olyan banális használati tárgyakat másolt le a papír és a ragasztó keverékéből, mint a pohár vagy a tányér. Látta, hogy a kísérleti anyagban mennyire sok lehetőség van, a tárgyak színe és mérete könnyen variálható. Később a konyhát műhelyre, a ragasztót papírcementre és vízbázisú lakkra cserélte, így a termék erősebbé, valamint tűz- és vízállóvá vált.
A saját szórakoztatására kitalált technológiai újítás aztán kezdte kinőni a konyhát. „Kimentem a Wampra árulni, mert már annyi tálkám volt, hogy nem tudtam velük mit kezdeni” – mondja. Egyszeri alkalomnak szánta, ám munkáit óriási érdeklődés fogadta. Itt figyelt fel rá Torma Beatrix, a hazai és külföldi lakberendezési magazinoknak dolgozó fotós. Ő kérte fel először Ritát, hogy kölcsönözzön neki tárgyakat a fotózásokhoz. Rita létrehozta a Paper Up! blogot, ahova felpakolta a fotókat, és egyre több felkérése lett.
Első saját tervezésű lámpája egy budapesti étterembe került, híre a lakberendezői szcéna fontos szereplőihez is eljutott. Dolgozott már a Kajahunak, a Librinek és a Márga Bisztrónak, de külföldről is szép számmal rendelnek tőle (legutóbb egy dubaji–mumbai cég érdeklődött a vázák iránt). A know-how miatt is keresik, nemzetközi workshopokra és építészeti egyetemekre hívják előadni. Rita látott már gyanúsan hasonló kanadai termékcsaládot, de önmagában a technológiát nem tudja levédetni. A formát – ami az anyagtól nem elválasztható – mindenesetre műnyilvántartásba vetette.
A papíralapanyag önmagában nem drága, a 35–100 ezer forintos lámpáknál a munka és a feltalált technológia szabja meg az árat. Ugyan már nem Rita darálja le a papírt, hanem előre aprított anyagot vásárol, az előkészítés és az utómunka rengeteg energiát és időt vesz el. Egy lámpa kézi gyártása három-négy hétig tart, egy normál méretű lámpához egy nagyobb vödörnyi papír kell. A rendszeres megrendelések miatt nem tud raktározni, de nem is tenné. „Annyira sok választási lehetőség van, hogy nem érdemes előre gyártani. A végén, biztos, hogy nem azt kérnék, ami van.”
Gyakran fából, fémből vagy bőrből készülő kiegészítőkkel dobja fel a végeredményt. Mivel ma már kétgyerekes anyuka, felvett egy gyakornokot. „Most a gyártáson van a hangsúly, de azért az új tervek is gyűlnek.” Szívesen bővítené a palettát szobor jellegű alkotásokkal és fali panelekkel is.
Koralevics Rita egyéni vállalkozó Alapítás éve 2018. 12. 01. Árbevétel (millió forint) 2018 1,6 2019 5,8 adózott eredmény n. a., mert a katás vállalkozóknak nem kell erről kimutatást készíteniük.
Barát Hella kezdeményezése egy gyerekszobából indult el. Az Örökbe fogadok egy ovit mozgalommal mi megválhatunk a feleslegessé vált játékoktól, a halmozottan hátrányos helyzetű óvodákban pedig örülnek nekik. Olyan gyerekek, akiknek a mindennapokban az óvoda jelenti az egyetlen biztos pontot.
Szakad az eső vasárnap Zebegény főterén, onnan egy lépésre szedett-vedett, de fedett kis betonplaccon minden hely foglalt: söröző emberek ülnek kinyalt táljaik felett, annak boldog tudatában, hogy bár még órák vannak hátra a Füstölgő Sarok BBQ zárásáig, nekik sikerült behúzniuk az utolsó adag marhaszegyet vagy oldalast.
Néha jólesik egy nyugalmas erdőbe menekülni, kicsit lefáradni és végül a túrát egy leves-sör menüvel zárni. Egy könnyen megközelíthető, de mégsem túl forgalmas távot jártam végig, ahol az út változatos, néha sűrű erdőben, máskor hegyi legelőkön át vezetett, és még az egyik legszebb kilátót is útba ejtettem a Dunakanyarban.
