Idén sem volt könnyű dolga az MVM Edison startupverseny győzteseiről döntő zsűrinek. Amegmérettetés azonban nemcsak az ötleteket mérte össze egymással, hanem képzési programja révén segített azok fejlesztésében is, az ezután kezdődő közös munka során pedig új lehetőségeket is megnyit a nyertesek számára.
Rekordszámú nevezőből választották ki az idén negyedik alkalommal megrendezett MVM Edison startupverseny nyerteseit. A zsűri dolgát azonban nem csak a pályázók száma nehezítette, ugyanis a korábbi évektől eltérően a jövő energetikáját meghatározó innovációk mellett a jövő otthonaira, városaira, a digitális infrastruktúrára vonatkozó ötletekkel, illetve fintech megoldásokkal is nevezhettek a kreatív fejlesztők. A váltás mögött ugyanaz a megfontolás húzódik, amely a versenyt lebonyolító, a hozzá tartozó képzési programot kidolgozó, de egyébként problémamegoldó- és ötletversenyeket is szervező, valamint a cégcsoporton belüli és azon kívüli innovációt is elősegítő Smart Future Lab Zrt., az első magyarországi, kifejezetten energetikai fókuszú inkubátorház 2016-os felállítása mögött is.
„Azt látjuk, hogy elmosódnak a határok az egyes iparágak között – mondja Márton István, a Smart Future Lab vezérigazgatója. – Új szereplők, új üzleti modellek jelennek meg az energetika világában is. Az ügyfelek egyszerűbb, kényelmesebb, az igényeiket messzemenőkig figyelembe vevő szolgáltatásokra vágynak. Mint MVM Csoport, mi is készek vagyunk végrehajtani ezeket a változtatásokat. Ehhez nyitottnak kell lennünk, és követni, bizonyos esetekben diktálni kell a trendet.”
Minden porcikámmal kívánom, hogy legyen kritikus és függetlenségre törekvő közéleti sajtó.
Eddig 13-szor írtuk le Kádár János nevét a magyar Forbes 2013-as indulása óta. Az Imedia adatbázisa szerint 13 közül egyszer került szóba a kádári cenzúra mibenléte, de akkor sem mentünk bele részletesen. Így aztán sorsszerű (vagy vicces egybeesés – tetszés szerint az egyik kihúzható), hogy éppen most szól egy egész bekezdés arról, hogy Kádár idejében a kisebb újságokban nagyobb volt a szabadság, mint a szélesebb közönséghez eljutókban. Pont most, amikor újra reflektorfénybe került, hogy a legerősebb online híroldal, az Index függetlensége egy cérnaszálon függ, amire ugyan nagyon vigyáz a szerkesztőség, de attól az még csak egy cérnaszál marad.
Ez itt nem a Kádár-rendszer, és nincs is olyan cenzúra, mint akkor volt. De a hatalom szisztematikusan hallgattatja el a vele kritikus sajtót, ügyes húzásokkal, gyors vagy lassú taktikával végzi ki a független közéleti médiát. Minél nagyobb egy lap, egy rádió, egy tévé, annál inkább megpróbálja behálózni. Ez történik az Indexszel is, igaz nem most kezdődött, és könnyen lehet, hogy még jó sokáig tart. Így jött létre nagyobb szerkesztőségekből a Magyar Hang, a Válasz Online és a Direkt36 vagy az azóta már megszűnt Abcúg is. Aki ezeket a szerkesztőségeket vagy a még létező nagyobbakat előfizetéssel, adománnyal támogatja, a működésüket biztosítja. Én így teszek, mert borzalommal figyelem, hogy mi folyik az elfoglalt szerkesztőségekben, és minden porcikámmal kívánom, hogy legyen kritikus és függetlenségre törekvő közéleti sajtó. Egy gazdaságilag független, az olvasókra támaszkodó újságot sokkal nehezebb kivégezni.
Kepes András nem csak a kádári cenzúráról, a magyar újságírókról is elmondja a véleményét, de azért Fekete Emese portréja valójában róla szól, és nem a médiáról. Arról, hogy miért az elmúlt tíz évben érzi igazán jól magát a bőrében, és hogy miről szól ősszel megjelenő új könyve; hogy miként nőtt fel szerte a világban és itthon (szülei egy időre nevelőintézetbe adták, mert külföldi kiküldetést kaptak az 50-es években), és hogy milyen hozzáállással készítette legsikeresebb műsorait.
A Jó élet rovatban Bánlaki D. Stella, Bujdosó Bori és Bagi László a Dunakanyar legjobb helyeit mutatja be kilenc oldalon, sokan vannak úgy vele, hogy már mozdulnának, de külföldre még nem érzik időszerűnek menni, nekik is hozzuk a friss infókat.
A Dunakanyar és Kepes András között van itt bizalmi ember a Fény utcai piacról (A sonkás), itt van a legnagyobb online játékkereskedő, az ország kádára, a videókazettákkal kezdő, most drónokkal kereskedő vállalkozó, a huszonöt legértékesebb magyar sportoló, és itt vannak a környezetvédők, akik nem akarnak lelkiismeretfurdalást, csak eredményeket.
Nincs szombat, amikor ne állna hosszú sor a pultja előtt, és amikor a koronavírus-járvány miatt hirtelen a nyakán maradt 250 kiló mozzarella, egyetlen Facebook-poszt hatására pikpakk gazdára talált az egész készlet. Gódor András 31 éve dolgozik a Fény utcai piacon, és ma már mindenki – ha budai, biztosan – úgy ismeri, hogy A Sonkás vagy esetleg A Sajtos.
Egy kis észak-magyarországi falu melletti dombokon gyógynövények illata keveredik a juhokéval. Itt, a Keleméri Farmon gazdálkodik Balogh-Nagy Erzsébet, akinek Île-de-France fajtájú bárányaiért sorban állnak a csúcséttermek és a külföldi vásárlók.
Magyarországon ritkán hallható hírességekkel, irodalmi és filmes nagyágyúkkal készített interjúival már a rendszerváltás előtt nevet és ismertséget szerzett. Később milliókat ültetett a tévé elé lazán elmélyült beszélgetős műsoraival, közben világjáró dokumentumfilmjeivel nyitottságot és toleranciát tanított. Versenyszellem és törtetés nélkül lett az ország legkedveltebb televíziósa, de ha tükörbe néz, jó tíz éve már csak az írót látja, és ettől jobban érzi magát, mint leglátványosabb sikerei csúcsán. Egy ország ismeri a hangját és a gesztusait, ötven éve kérdez, felfedez és mesél, sikerkönyvek szerzőjeként sem fogy ki a történetekből. Új könyve ősszel jelenik meg, most beszél róla először.
