Idén sem volt könnyű dolga az MVM Edison startupverseny győzteseiről döntő zsűrinek. Amegmérettetés azonban nemcsak az ötleteket mérte össze egymással, hanem képzési programja révén segített azok fejlesztésében is, az ezután kezdődő közös munka során pedig új lehetőségeket is megnyit a nyertesek számára.
Rekordszámú nevezőből választották ki az idén negyedik alkalommal megrendezett MVM Edison startupverseny nyerteseit. A zsűri dolgát azonban nem csak a pályázók száma nehezítette, ugyanis a korábbi évektől eltérően a jövő energetikáját meghatározó innovációk mellett a jövő otthonaira, városaira, a digitális infrastruktúrára vonatkozó ötletekkel, illetve fintech megoldásokkal is nevezhettek a kreatív fejlesztők. A váltás mögött ugyanaz a megfontolás húzódik, amely a versenyt lebonyolító, a hozzá tartozó képzési programot kidolgozó, de egyébként problémamegoldó- és ötletversenyeket is szervező, valamint a cégcsoporton belüli és azon kívüli innovációt is elősegítő Smart Future Lab Zrt., az első magyarországi, kifejezetten energetikai fókuszú inkubátorház 2016-os felállítása mögött is.
„Azt látjuk, hogy elmosódnak a határok az egyes iparágak között – mondja Márton István, a Smart Future Lab vezérigazgatója. – Új szereplők, új üzleti modellek jelennek meg az energetika világában is. Az ügyfelek egyszerűbb, kényelmesebb, az igényeiket messzemenőkig figyelembe vevő szolgáltatásokra vágynak. Mint MVM Csoport, mi is készek vagyunk végrehajtani ezeket a változtatásokat. Ehhez nyitottnak kell lennünk, és követni, bizonyos esetekben diktálni kell a trendet.”
Néha jólesik egy nyugalmas erdőbe menekülni, kicsit lefáradni és végül a túrát egy leves-sör menüvel zárni. Egy könnyen megközelíthető, de mégsem túl forgalmas távot jártam végig, ahol az út változatos, néha sűrű erdőben, máskor hegyi legelőkön át vezetett, és még az egyik legszebb kilátót is útba ejtettem a Dunakanyarban.
8:52 Lelakatolom a biciklim a budapesti Eiffel térnél. A vonatjegyet érdemes megvenni online, így egyből a vágányok felé vehetjük az irányt, és még tíz százalék kedvezményt is kapunk (így 1008 forintba kerül). 9:07 Kigördül a vonat a Nyugati pályaudvarról. A kocsiban wifi is van, de inkább azt figyelem az ablakból, ahogy a rozsdazónát földszintes házak, gyümölcsösök és zöldellő legelők váltják a Dunakanyarban. Bal kéz felől feltűnik a folyó, a visegrádi sípálya, majd a fellegvár is. 9:48 A vonat megérkezik Nagymaros-Visegrád állomásra. A peronról lelépcsőzve máris az Országos Kéktúra nyomvonalán találom magam, de mielőtt a hegyek felé venném az irányt, még teszek egy kis kitérőt (bal kéz felé indulva). 9:53 Először is beszerzem a kéktúrázók drogját (a pecsétet). Az állomás épülete szemben, a főváros felé tartó oldalon áll. A pecsételőhelyet alaposan sikerült elrejteni: „A női mosdó előtti oszlopon” – válaszolja a pénztáros hölgy. A legudvariasabb arcomat vettem elő, mégsem sikerült mosolyt csalnom az arcára, valószínűleg nem én vagyok az első, aki feltette ezt a kérdést. 9:58 Vizet szerzek a zöldség-gyümölcs bolt előtt, a kék nyomóskútból. 10:01 Nem mondhatnám, hogy a citrusos-juzus-mascarponés mousse (800 forint) tipikus eledel a túrázók körében, de nem tudok ellenállni, mielőtt nekivágok a túrának, még egy kis kitérőt teszek a Sakura Cukrászdába. A rózsaszínen virágzó fák alatt egy kávé (400 forint) és egy vajas croissant (300 forint) is maradásra csábít, de véget vetek a gourmet-reggelinek. 10:38 Nagymaros középkori eredetű település, de a 18. században elnéptelenedett, és német telepesek vették birtokba. Napjainkban is rendezett, macskaköves utcáin sok apró kis kincset lehet találni: szerencsére itt nem divat leverni az ereszek alatti fecskefészkeket, a Magyar utca végén pár percig nézegetem az általános iskola szecessziós kerámiadíszeit, a baglyokat, növényi díszeket. Az egyik háznál mézet is kapni (Rákóczi Ferenc utca 3.), a Fő téren pedig érdemes egy kört tenni a termelői piacon. Megnézem a középkori eredetű templomot, majd a kék jelzést követve tényleg nekivágok a vadonnak. 11:35 Elérem a Julianus barát tornyot. A bástyaszerű kilátótorony 1939 óta áll itt a két világháború közötti természetjáró egyesület, az Encián Turisták keze nyomán. A csigalépcsőn felkapaszkodva az egyik legszebb panorámában lehet részünk a Dunakanyarból. A Hegyes-tető 482 méter magas csúcsáról egészen különleges a perspektíva, egyszerre látszik a folyó kanyarulata, a Visegrádi-hegység, a Szentendrei-sziget csúcsa és a Börzsöny tömbje is. 11:59 A Köves-mezőn balra kanyarodik az út. Ez a túra egyik legszebb része, a környező erdők közötti széles, gyepes területen, az úgynevezett csapásréteken hajtották régen az állatokat – a Duna-parti utat némileg levágva – a német marhavásárokra. A tölgy- és vadkörtefák, a gyepes terület közepén álló úgynevezett hagyásfák védelmet nyújtottak, a gyümölcsök pedig táplálékul szolgáltak a csordások, gulyások számára. 12:07 A kék jelzést egyébként nehéz eltéveszteni, de a réteken figyelni kell, az egyik kanyart a magas fű miatt először sikerül is benéznem. Semmi vész, ha száz, kétszáz méter után nincs jelzés, érdemes visszasétálni az utolsóig és körülnézni, merre megy tovább az út. 12:38 A Törökmező Turistaház kalandparkját és miniállatkertjét kihagyom, de egy Borsodi–Nógrádi sör-ropi kombó (530 forint) idejére maradok. A TörökmeZoo egyébként ingyen látogatható, és olyan börzsönyi ritkaságokat is megtekinthetünk, mint a hullámos papagájok, zöld agutik, szurikáták és kacagójancsik (nem vicc, létezik ilyen ausztrál madár). 13:45 Hatalmas réten vezet az út. Kényelmes tempóban megyek, fotózgatok, majd az út egy balkanyar után ismét a bükkös-tölgyes erdő sűrűjébe visz. 15:02 A sportpálya mellett elérem Kóspallagot. A hegyekkel körülvett falu a 20. század elején még a dohánytermesztésről volt ismert, ma már inkább favágók, erdészek lakják. Templomát 1804-ben avatták fel. 15:12 A Mini Coop előtt megeszek egy almát néhány helybeli favágó társaságában, ők is gyümölcsnapot tartanak talán, a bolttal majdnem szemben vízhez is juthatunk a kék nyomóskútból. A Fő utcán elindulok a katolikus templom irányába, majd a kálváriadombon át a kisinóci turistaházhoz. Hétköznap csak a faluból van busz, így a túra akár itt, Kóspallagon is befejezhető. 15:17 Lefotózok egy hunyorgó macskát, egy kombi Trabant tetején nyújtózik. 16:08 Befutok a Kisinóci Turistaházhoz. A sörterasz mindig jó választás. 17:37 Elindul a busz a kismarosi vasútállomásra. A jegy 310 forint, az út 22 perc. Csak hétvégén közlekedik, és nem jó lekésni, mert ezután már csak a faluból van busz. (De ez sem tragédia, két kilométer gyalogtávolságra van.) 18:16 A vonat pontosan indul, és mindössze 38 perc elteltével be is gördül a Nyugati pályaudvarra. A vonatjegy az online kedvezménnyel 837 forint.
Szepsy István, Gere Attila, Heimann Zoltán – csak néhányan a vezető borvidékeink vezető borászai közül, akiknek a pincéjében sétálva Kádár Hungary hordókat láthatunk. Ugyanez megtörténhetne velünk Ausztráliában, Kínában, Dél-Afrikában, Dél- vagy Észak-Amerikában, Új-Zélandon és Európa-szerte: a világ összesen 35 országában biztosan találnánk a Kádár-logóval billogozott hordókból a borospincékben. Magyarország legtekintélyesebb és legrégebben működő kádárüzemében valami különlegeset készítenek.
A romantikus álmok és a hiányzó profit konfliktusával jellemezte nemrégen Kovács Károly előadóként a Tokaji borvidéket egy országos borkonferencán. És valóban, minél több a romantikus állom Tokajban a világ legjobb furmintjáról, amely megveri a nagy burgundi fehéreket, meg a milliókat érő aszúkról, amelyekért királyok és milliárdosok állnak sorba, annál több az elhagyott, elvadult szőlőterület és a veszteséges birtok.
Magyarországon ritkán hallható hírességekkel, irodalmi és filmes nagyágyúkkal készített interjúival már a rendszerváltás előtt nevet és ismertséget szerzett. Később milliókat ültetett a tévé elé lazán elmélyült beszélgetős műsoraival, közben világjáró dokumentumfilmjeivel nyitottságot és toleranciát tanított. Versenyszellem és törtetés nélkül lett az ország legkedveltebb televíziósa, de ha tükörbe néz, jó tíz éve már csak az írót látja, és ettől jobban érzi magát, mint leglátványosabb sikerei csúcsán. Egy ország ismeri a hangját és a gesztusait, ötven éve kérdez, felfedez és mesél, sikerkönyvek szerzőjeként sem fogy ki a történetekből. Új könyve ősszel jelenik meg, most beszél róla először.