Kicsiben gondolkodtak, hirtelen lettek nagyok. A Játéknetet alapító két házaspárnak elég volt nyolc-kilenc húzós..
Németh Kinga és Hankó Tamás nyár közepére várták első gyermeküket, így valamikor 2006 tavaszán lelkesen nekiláttak, hogy Lovag utcai, első közös lakásukban habos-babos kislányszobává varázsolják a konyhából nyíló apró helyiséget. Egyik este a konyhában ücsörögve éppen azon mérgelődtek, mennyire nehéz igazán jó gyerekjátékokat vásárolni. Tamás testvére gyermekeinek próbáltak időnként ajándékot venni, és a csillámpónik és G.I. Joe-k világában teljesen járatlan fiatal házaspár azt tapasztalta, hiába kérdezősködnek a hipermarketek játékosztályain a korosztályos ajánlásról, nem kapnak megbízható információt. Belegondoltak, mi lesz majd, ha az ő gyermeküknek kell jobbfajta játékok után szaladgálniuk – és megegyeztek abban, hogy semmi kedvük a gyér áruházi kínálatból válogatni.
Tamás akkoriban hajkozmetikai termékekkel ügynökösködött, volt kereskedelmi háttere, zavarta, ha nem működik jól egy piac. „Miért nem indítunk játékwebáruházat?” – bökte ki még aznap este Kingának, miután villámgyorsan feltérképezte a netes játékpiaci viszonyokat. Akkoriban az online kereskedelem még csíráiban létezett csak, a játékfelhozatalban egy érdemi online szereplő volt, a tulli.hu, így a fellelkesült Tamás azonnal felhívta barátját, Bognár Ákost, hogy közölje vele: megtalálta a piaci rést.
Ákos korábban IT-s újságíró volt, egy időben a PC World főszerkesztője, 2006 tájékán pedig éppen a Szoftver.net nevű webáruházon ügyködött feleségével, Krisztinával. A két harmincas évei elején járó házaspár a nyár végére össze is dobta a játéknet.hu webáruházat. Tamásék Lovag utcai babaszobájából iroda lett, majd pár hét múlva már itt sorakoztak a Gulliver nagykereskedésből beszerzett játékok. „Először csak egy polcot ürítettünk ki a spájzban, hogy elférjenek, aztán kettőt, majd lassan az egész lakást ellepték a csomagok” – mondja Tamás, aki a legelső rendelést személyesen szállította ki 2006 szeptemberében, „valahova az agglomerációba”. Egy Thomas-figurás puzzle volt.
Süle Kati elmúlt ötven, öltözködésében mégis annyi kísérletezőkedv és bátorság van, ami a fiatalabbakra is ritkán jellemző. Szerinte nem ő az, aki különösebben bátor lenne, inkább a többség bátortalan.
Karrier Ha egy későbbi korba születik, talán már gyerekkorában tudja magáról, hogy személyi stylist akar lenni. Süle Kati viszont akkor született, amikor ez a szakma még csak nem is létezett, így az álommunkához kicsit kanyargósabb út vezetett el. A bölcsészkar elvégzése után a műkereskedelem felé vette az irányt: galériáknál lett művészettörténész és műbecsüs. Dolgozott a Kati Zoób divatháznak is, ahol először a prêt-à-porter, majd az haute couture darabok eladásáért felelt. Időközben egy kézműves magazinnak is készített do-it-yourself anyagokat, így az alkotásba és az újságírásba is belekóstolt. A többféle tapasztalat egy ponton összeért, amikor a 2000-es években álnéven (a Szex és New York után szabadon, Keti Bredsó néven) blogolni kezdett, hogy stílustippeket adjon a nagyközönségnek. Bár korábban csak a barátainak segített az öltözködésben, a blog hatására lassan, de biztosan bővülni kezdett az ügyfélköre. Ma már elmondhatja magáról, hogy tíz éve dolgozik személyi stylistként, és hálás feladatnak tartja, hogy az a dolga, hogy mindenkiben meglássa a szépet.
Stílus A gyermek Kati hamar eldöntötte, mi az, amit nem szeretne: követni a konvenciókat. Diplomata szüleinek határozott véleményük volt arról, hogyan kellene kinéznie, de neki is megvolt a maga elképzelése, ezért sokat küzdött, hogy úgy öltözhessen, ahogy akar. „A szocializmus azt sulykolta, hogy legyél észrevehetetlen, olvadj bele a közegbe. Az egyéniséget veszélyforrásnak tartották, ferde szemmel néztek rád, ha kilógtál a sorból. A szüleim is hasonló elveket vallottak, hiszen abban a korban szocializálódtak. Borzasztóan zavarta őket, hogy velük ellentétben én látható akartam lenni” – mondja, majd hozzáteszi, hogy azóta ugyan kinyílt a világ, de az emberek gondolkodása zárt maradt. Szerinte ő sem azért lóg ki a sorból, mert annyira extravagáns lenne, hanem mert az utcakép nagyon unalmas. Az emberek zöme nem tanul meg látni: nem figyelnek a színekre, a formákra, a fazonokra, az anyagokra és a minőségre sem. Szinte mindenki biztonsági játékos, ő viszont sosem venne fel olyan mainstream darabokat, mint például a farmer vagy a Converse tornacipő. Kedvenc márkái nincsenek, nem hisz abban, hogy az ember stílusát márkáknak kellene meghatározniuk. High end, fast fashion és vintage darabok is sorakoznak a gardróbjában, és az egyes outfitjein belül is keverni szokta őket. Szeret játszani a rétegekkel, a fotózáson viselt szettjéről is kiderül, hogy valójában három réteget rejt: egy tüll alsószoknyát, egy ruhát és egy kimonóként viselt másik ruhát. Nem hisz „a kevesebb több” elvben, inkább a karakterességet tartja fontosnak. Például imádja halmozni az ékszereket, pedig az egyes darabjai már önmagukban is figyelemfelkeltők, és szinte műtárgynak is megállnák a helyüket. Arra a kérdésre, hogy az idő múlása miként hatott az öltözködésére, nevetve közli: felszabadítóan. „Fiatalon is kilógtam a sorból, de bevallom, akkor még volt bennem valamennyi megfelelési kényszer. Ma már egyáltalán nincs. Önazonosnak érzem magam, nem zavar az öregedés. Látom a ráncaimat, de sosem az érdekelt, hogyan szabadulhatnék meg tőlük, hanem hogy mi az, ami kompatibilis velük.” A védjegyének számító piros rúzsról sem akart lemondani soha, inkább megkereste azt, amelyik nem folyik bele az apró ráncokba, hanem a helyén marad. Sajnálja, hogy a nők nagy része nem így gondolkodik, és a legtöbben inkább elengedik a nőiességüket egy bizonyos kor felett. Neki ma, nagymama létére is ugyanaz a célja a megjelenésével, ami tinikorában volt: hogy látható legyen. Úgy véli, ennek itthon még mindig nincs meg a kultúrája, az öltözködést csak kevesen merik önkifejezésre használni. Beszédesnek tartja a hazai elit öltözködési kultúráját is, ami egyetlen célt szolgál: a megjelenésükkel is demonstrálni, mennyi pénzük van. „Tetőtől talpig Gucciba öltözni nem stílus, hanem reklámhordozás. Bemenni egy turkálóba, és meglátni, hogy a sok érdemtelen holmi közt mi az, ami figyelemre méltó, na, az már valami! Ahhoz kell az ember is, aki viselni fogja!”
Nemcsak a ruhatára, de az otthona és a parfümgyűjteménye is impozáns
Relax Minden érdekli, amiben alkothat, legyen szó bútorfelújításról, lakásátalakításról, ékszerkészítésről vagy akár kertészkedésről. „Ha valamiben benne van az a kihívás, hogy a katyvaszból valami kerek egészet csináljak, vevő vagyok rá. Mindenben ott van a szépség, csak észre kell venni és meg kell tudni mutatni.” A sport is mindennapjai része, rendszeresen tornázik, gyalogol, és a pingpongért is rajong. Amikor a karantén alatt a társasház kertjében felállított pingpongasztalon meccseket játszottak a fiatalok, kérdés nélkül beszállt melléjük. Szabad idejében olvas, filmeket néz, kiállításra megy, utazik, vagy a Youtube-on kutat hasznos videók után. Mostanában leginkább az önismeret foglalkoztatja, rengeteg pszichológiai témájú könyvet és videót fogyaszt. „A szakmám miatt fontos, hogy megértsek bizonyos lelki folyamatokat, például az öregedést, a párkapcsolatok dinamikáját, vagy a szülő-gyerek kapcsolatot. Ezek azok a dolgok, amik olyan elakadásokat okoznak az emberekben, amik aztán a megjelenésükön is nyomot hagynak.”
Gyűrű: Gera Noémi Jewellery. Üreges, felülről bele lehet nézni, a világegyetem stilizált verzióját rejti. 2. Óra: Picto. Hivatalosan férfióra, de nem hisz az ilyesfajta hivatalos kategóriákban. A mérete miatt választotta. 3. Karkötő: Simon Viktória. Szereti azokat az ékszereket, amik akár műtárgyként is megállnák a helyüket. Ez az egyik kedvence. 4. Parfüm: Givenchy Ysatis. A jó parfüm olyan harmóniában van a viselőjével, hogy szinte észrevehetetlen, a rossz viszont ordít. Sokáig kereste azt az illatot, ami tökéletesen passzol a személyiségéhez. 5. Tartós rúzs: L’oréal. A matt piros rúzs a védjegye, sosem mondana le róla. 6. Szemüveg: Theo. Azt vallja, a szemüveg öltöztet. Ha már így van, szeret karakteresebb darabokat választani.
