Elvitte a járvány a bankok profitját az első negyedévben, mégsem bánták, hogy 55 milliárd forintnyi adót előre kért tőlük az állam. Mert segíteni akarnak a gazdaság feltámasztásában, és akkor végül nekik is jó lesz. Jelasity Radován, az Erste Bank vezére a Bankszövetség új elnökeként gyárlátogatások mellett a bankokba is várja a politikusokat.
Az elmúlt években ritkán hallott elismeréssel szólt a bankokról a pénzügyminiszter, amikor a bankszövetségi tisztújításkor videóüzenetet küldött a szektornak. Azt mondta, nemcsak jó, hanem rossz időkben is számítani lehet a bankokra. Miért is? A bankrendszer nemcsak azt bizonyította, hogy nehezebb időkben is ott áll az ügyfelek mögött, de azt is, ha kell, készen áll arra, hogy extra befizetéssel járuljon hozzá az államkassza bevételeihez. Nem ismerek még egy olyan szektort Magyarországon, amely nemhogy nem kért halasztást az adókötelezettségei teljesítésére, de még a jövőben fizetendő összeget is hajlandó volt előre átutalni – így 55 milliárd forintot fizettünk be a költségvetésbe előre.
De azért, gondolom, nem a bankok jelentkeztek önként, hogy ezt nagyon szeretnék. Valóban nem, de nem emlékszem, hogy egyetlen banknál is azt mondták volna, ezt nem tartják méltányolható, fair kérésnek. A bankszektor a gazdaság tükre, és tudjuk, hogy minél jobban megy a gazdaságnak, annál jobban teljesítenek a bankok is. Ez is az alapja a bankok elkötelezettségének a gazdaság stabilitása és fejlesztése iránt.
Pár éve még nem így gondolták a felek. Az előző válság után nagy volt az egymásnak feszülés. Akkor is mindvégig a tárgyalóasztalnál ültünk, és kerestük a konszenzust. De míg akkor olyan gazdasági válság volt, amelyik pénzügyi kitettségekből született, most egy olyan civilizációs kihívással szembesültünk, ami egészségügyi krízisből indult és gyűrűzött tovább. Ennek a válságnak a bankszektor is érintettje, mint ahogy különféle mértékben sok más ágazat is. Az elmúlt tíz évben a szektor megerősödött, és Patai Mihály vezetésével a Bankszövetségnek sikerült sokkal hatékonyabb együttműködést felépítenie a kormánnyal és a Magyar Nemzeti Bankkal a közös érdekek, a gazdasági fejlődés mentén. Itt voltam 2011-ben is, emlékszem a bankok akkori helyzetére, és egyértelmű, hogy ez most egy más világ.
Az employer branding szárnyalásának lehettünk tanúi az elmúlt négy-öt évben, mintha az lenne mindenre a megoldás. Pedig tudjuk jól, hogy jól működő vállalatot létrehozni, fenntartani: csapatmunka. Egyik terület sem fontosabb a másiknál, mindenkire szükség van, a marketing hiába jó, ha a HR nem, vagy a középvezetők alatt magas a fluktuáció. Pár évig másról sem szóltak a hírek, mint hogy a HR és a hozzá […]
Az employer branding szárnyalásának lehettünk tanúi az elmúlt négy-öt évben, mintha az lenne mindenre a megoldás. Pedig tudjuk jól, hogy jól működő vállalatot létrehozni, fenntartani: csapatmunka. Egyik terület sem fontosabb a másiknál, mindenkire szükség van, a marketing hiába jó, ha a HR nem, vagy a középvezetők alatt magas a fluktuáció.
Pár évig másról sem szóltak a hírek, mint hogy a HR és a hozzá kapcsolódó támogatócsapatok egyre kedvesebb, már-már csábító hangon hívogatták az egyre magabiztosabb munkavállalókat. Akik néha be sem mentek az egyeztetett állásinterjúra, néha a szerződés aláírásának napján maradtak el, vagy szóltak oda (jó esetben) telefonon, hogy meggondolták magukat. Ha alá is írtak, akkor sem ment ritkaságszámba, hogy két-három hónap múlva odébbálljanak.
Megtehették, mert a munkaerőpiaci helyzet, a munkaerőhiány, a fluktuáció, a gazdasági pörgés lehetővé tette.
Az üzleti sajtóban gyakran olvashattuk (akár csak pár hónappal korábban is), hogy „vérzivataros” időkben kell helytállnia a HR-nek, a toborzónak. Hát most kiderült, hogy mi is igazából az a vérzivatar… S nagy kérdés, hogy a közelmúlt gyors változásai, a mai helyzet kialakulása milyen változást igényel a munkáltatók hozzáállásában és a vezetői kommunikációban. Hallunk róla, hogy nem egy helyen kisangyalként masíroznak vissza mindazok, akik pár hete még kérették magukat, és sosem látott teljesítményt produkálva igyekeznek megszilárdítani a helyüket. Ami most, lássuk be, gyakran bizonytalan. Emiatt aztán a vezetők között is akad, nem is kevés, aki máris váltott, és fenyegető hangnemmel, karcsúsított feltételekkel akarja rövid pórázon tartani az újra kiszolgáltatottnak hitt alkalmazottakat.
Hosszú távon azonban biztos, hogy nem ez az út. A jó szakemberre ugyanis mindig szükség lesz, és mindig keresett lesz a munkaerőpiacon – akkor is, ha L alakú jövőre, akkor is, ha felpattanó folytatásra számíthatunk. A túlzásba vitt kedvesség vagy szigor helyett a fix pontokra épülő, konkrétumokat közvetítő, határozott vezetői kommunikációra van szükség. Békeidőben és „háborúban” is: leépítésnél és kapacitásbővülésnél is. Ugyanis csak a kiegyensúlyozott, következetes, stabil alapokról induló vezetői kommunikáció teremthet olyan környezetet a munkavállaló számára, ahol biztonságban érzi magát, és ahol transzparens módon megértheti a vállalati célokat is. A megrendelésállomány csökkenését és növekedését is, és azt is, hogy ebben neki mi a szerepe, a felelőssége.
Ha a vezető a kommunikáció eszközeivel lehetővé teszi a számára, hogy ezt megértse, akkor nem fog pár forintért odébbállni egy megbízható munkakörnyezetből, ahol jó a közösség, és ahol számíthat a vezetőjére. Tudni fogja, hogy vezetője is számít rá – hiszen jó munkaerő, ezért meg is becsüli –, így a helye is fix, és meg fogják találni az útját-módját, hogy válság vagy krízis idején is kerüljön valahonnan egy áthidaló megoldás. Ami, ha nem is ideális, de átmenetileg megfelel mindkét félnek.
Addig is tudatosítania kell a vezetőnek, hogy most sokkal fontosabb az egyértelmű, akár gyakran ismétlődő, rövid üzenetek szerepe. Válság idején se idő, se hely nincs a hosszú, érthetetlen, tekergőző körmondatokra: mondjuk el egyenesen az embereinknek, mire számíthatnak, és mit várunk.
Minden bizonyosság jobb a bizonytalanságnál – még a rossz bizonyosság is.
A bizonyosságot pedig nyílt és gyakori, a másikat partnerként kezelő kommunikációval lehet létrehozni és megerősíteni. Készülve azokra az időkre – legyen ez néhány hét vagy pár hónap –, amikor lehet, hogy új helyzet áll elő a gazdaságban: és ezzel a munkaerőpiacon is. Abban bizonyára egyetértünk, hogy egy vezetőnek sem lesz kedve újra elővenni a behízelgő, kedveskedő stílust. Ami, tudjuk jól, már a járvány előtt is természetellenes volt: annak is, aki mondta, és annak is, akihez szólt.
Fektess be a mérésbe, kiválasztásba, fejlesztésbe, megtartásba most is, most a leginkább, mert csak akkor maradsz életben, ha jó embereid lesznek. Ne veszítsd el őket, ne mondj le róluk, hosszú távon mindig megéri!
A romantikus álmok és a hiányzó profit konfliktusával jellemezte nemrégen Kovács Károly előadóként a Tokaji borvidéket egy országos borkonferencán. És valóban, minél több a romantikus állom Tokajban a világ legjobb furmintjáról, amely megveri a nagy burgundi fehéreket, meg a milliókat érő aszúkról, amelyekért királyok és milliárdosok állnak sorba, annál több az elhagyott, elvadult szőlőterület és a veszteséges birtok.
Mázli és jó időzítés – a Banga házaspár szemfülesen először webáruházat indított, majd hosszú tárgyalások után megszerezte a világ egyik legnagyobb kozmetikai franchise-ának magyarországi jogait, és 2012-ben megnyitotta első The Body Shop feliratú, sötétzöld portálos boltját Budapesten. A hirtelen jött gyors növekedés és a koronavírus-járvány ugyan megtépázta cégüket, de a megnégyszereződött netes forgalom segített a túlélésben.
Egy kis észak-magyarországi falu melletti dombokon gyógynövények illata keveredik a juhokéval. Itt, a Keleméri Farmon gazdálkodik Balogh-Nagy Erzsébet, akinek Île-de-France fajtájú bárányaiért sorban állnak a csúcséttermek és a külföldi vásárlók.
