A koronavírus-járvány napról napra, óráról órára átalakítja a gazdaságot. Valami jobb, korrektebb, okosabb születik, méghozzá most azonnal – írja az amerikai forbes vezető szerkesztője.
Az eddig szürreálisnak bizonyuló 2020-as év sokunknak talán az Idétlen időkig című filmet juttathatja eszünkbe. Az óramutató negyedsebességen vánszorog, miközben figyelemelterelésre vagy múlt századi szükségletekre költünk: kirakós játékok és élesztő röppen virtuális kosarunkba az internetes polcokról. Közben a világ olyan szédítő sebességgel alakul át, amilyenre a második világháború óta nem volt példa. Szeizmikus, maradandó változások álltak be mindössze hetek alatt abban, hogyan dolgozunk, tanulunk, és miként intézzük dolgainkat. A legjelentősebb változás gazdasági rendszerünkben megy végbe.
A kapitalizmus – ami eddig a jólét és a fejlődés legjobb hajtóerejének bizonyult – már a koronavírus-járvány kitörése előtt is komoly nyomás alatt volt. Az elmúlt évtized elismerésre méltó gazdasági növekedése és munkahelyteremtései ellenére sok amerikai érezte úgy, hogy a rendszer hibás, és a kemény munka, no, meg a szabályok követése többé nem katalizálja a sikert. „Ijesztő, hogy miközben minden korábbinál alacsonyabb volt a munkanélküliség aránya az afroamerikaiak, a latinók és a nők körében is, az emberek mégis ezt érezték” – mondja Michael Milken pénzügyi szakértő, aki belülről élt meg megannyi hasonló ciklust.
Ezeket az érzelmeket csak felerősítette az idei tavasz, különösen a fiatalok körében. Február végén, a COVID-korszak előtti utolsó héten az amerikai Forbes ezer harmincév alatti fiatalt kérdezett kapitalizmusról és szocializmusról. A válaszadók fele az előbbit, 43 százalékuk utóbbit ítélte meg pozitívan. Tíz héttel, nyolcvanezer elhunyttal és húszmillió állását vesztett amerikaival később megismételtük a felmérést, és az arányok megfordultak: 47 százalékuk választaná a szocializmust és 46 százalékuk a kapitalizmust. A fordulat a közbeszédben is tetten érhető: az olyan gondolatok, mint az alapjövedelem, a bérlői amnesztia vagy az állásgarancia egyre gyorsabban törnek előre a fősodorban.
Zsólyomi Norbert divatfotósként és magánemberként is követi a trendeket, ruhatárában sem a kortalan stílus híve, de van, amit biztosan nem venne fel.
Karrier
Az indulás nem volt egyszerű. Az első ügynökségi vezető, akinek megmutatta a portfólióját, azt javasolta, felejtse el a fényképezést, de pont ez kellett ahhoz, hogy Zsólyomi Norbertről ma azt mondhassuk, a hazai divatszakma egyik kikerülhetetlen alakja. „Amikor elhatároztam, hogy ezzel szeretnék foglalkozni, szakmai tapasztalatom még nem igazán volt, önbizalmam viszont annál inkább. Hálás vagyok érte, hogy rögtön lerombolták az egómat, mert ennek hatására nagyon komolyan kitanultam a szakmát.”
Ma már nincs olyan hazai divatlap, ahol ne jelent volna meg munkája, a legnagyobbak rendszeresen publikálják anyagait. Többször kapott külföldi állásajánlatot, de nem hagyná itt Budapestet, külföldi munkát csak projektalapon vállal. Élvezi, hogy a kreativitás a mindennapjai része, és büszke rá, hogy közel húsz éve jelen van a szakmában. „Teljesen mindegy, mekkora név vagy, mert az önmagában semmire sem garancia. Ha nem tudsz haladni a korral, hamar elfelejtenek.”
Nemcsak a ruhatárát jellemzik a karakteres dolgok
Stílus
Mivel Norbi a divatszakmában dolgozik, talán senkit sem lep meg a tény, hogy mindig érdekelte a divat, azonban az öltözködéssel, mint önkifejezési eszközzel sokáig nem élhetett szabadon. „Nyolc évvel ezelőtt még 130 kiló voltam. Ekkora súllyal az ember nem azt hordja, amit akar, hanem azt, amit tud. Ez az a helyzet, amikor nem te döntesz a stílusodról, hanem a kínálat. Sokáig nem tudtam úgy öltözni, ahogy szerettem volna, mert a 3XL méret csak az amerikai márkák kínálatában van, így akkoriban a ruhatáram gyakorlatilag csak Ralph Lauren ingekből állt…”
Aztán két év alatt megszabadult hatvan kilótól, és valahányszor cserélnie kellett a ruhatárát, mert épp egy mérettel kisebbre váltott, mindig könnyebb és élvezetesebb lett a ruhavásárlás. Ma már olyan ruhatára van, amilyenre mindig vágyott, és kifejezetten élvezi azt az öltözködésbeli szabadságot, amit a fogyás révén ért el, most egyszerűen csak felveszi, ami tetszik neki. Gardróbja finoman szólva is impozáns: száznál több farmernadrágja van, pedig még csak nem is ez a ruhadarab a kedvence. Leginkább a napszemüvegekért és a kalapokért rajong, utóbbiból minden külföldi utazásáról hazahoz egyet valamelyik helyi kalapkészítő műhelyéből. A márkák közül legjobban a Saint Laurent és a Celine hozza lázba, de a luxusmárkák mellett a turizást is megemlíti: a legjobb farmereket az Astorián szokta beszerezni egy kis turkálóban, darabját kétezer forintért, és rendszeresen jár a Retrockba is különlegességekre vadászni.
Elismeri a magyar tervezőket, de a kreációikat nem viseli, szerinte a hazai divat még mindig inkább csak a nőket szolgálja ki. Alig akad itthon olyan dizájner, aki férfiruhákra szakosodott – az a pár pedig, aki szóba jöhetne, nem az ő stílusát képviseli. Értékeli a kortalan stílust, de nem magán, neki fontosabb, hogy haladjon a korral, és kövesse a trendeket. Mivel nyitott az újra, sok minden tetszik neki, és néha még magát is meglepi azzal, hogy milyen irányba változik az ízlése.
„Szakmai ártalom, de ha valami, amit először teljes magabiztossággal elutasítottál, nagyon sokszor köszön rád vissza a divatanyagokban, akkor előbb-utóbb meg fog tetszeni. Rám abszolút jellemző, hogy amitől tavaly még a hideg rázott, azért idén már odáig vagyok.” Az ékszerekkel például pont ez történt. Sokáig vallotta, hogy egy férfi ne viseljen ékszereket, mostanra viszont az aranygyűrűk és nyakláncok nagy rajongója lett.
Nem tudja, milyen irányba változik majd a stílusa a jövőben, de egy dologban biztos: a rózsaszín piképóló nem tud vele annyiszor szembe jönni, hogy valaha is stílusosnak gondolja. „Ezt az egyet stabilan ki merem jelenteni: sohasem fog tetszeni. Az én fejemben ez a ruhadarab összeforrt azzal a réteggel, amelyiknek inkább pénze van, mint ízlése. Én nem akarok ilyen lenni.”
Relax
A nyolc évvel ezelőtti életmódváltása óta szabad idejével is tudatosabban gazdálkodik nem telhet el nap mozgás nélkül. Rendszeresen edz, de inkább kötelességből, mint hobbiból sportol. „Sokáig nem telhetett el nap tizenkét kilométer futás nélkül. Tavaly apa lettem, ezért a kilométerszám most valamivel kevesebb, de ugyanúgy a napi rutin része. Nem szerettem meg az edzést, inkább csak hozzászoktam, és elfogadtam, hogy az életem része kell, hogy legyen” – mondja.
A konyhában viszont kifejezetten szívesen tevékenykedik, mert az evés élvezetéről sosem mondana le. Szerinte izgalmas kihívás úgy finomat készíteni, hogy az egészséges is legyen. Egy időben még blogolt is, hogy másokkal is megoszthassa, ha készített valami különlegeset.
Az utazás mindig feltölti és inspirálja, Olaszország az abszolút kedvence. Szicíliában visszatérő vendég, az eredeti terv szerint a családjával idén kétszer is utaztak volna a szigetre. A másik nagy szerelme London, a város nyüzsgését nem tudja megunni. „Az egyetlen hely, ahol nem zavar a tömeg. A nagyvárosok összes negatívumát felülírja az a rengeteg impulzus, amit London ad.”
1. Arany ékszerek: Vintage darabok Palermóból, Szicíliából és Barcelonából. 2. Karóra: Movado. Antik, a feleségétől kapta ajándékba. 3. Parfümössze-lence: By Kilian. Mutatós és praktikus is, a kedvenc illatát bárhová magával viheti benne. 4. Öngyújtó: Színtiszta ezüst, bőrrel bevont különlegesség Japánból. Nem csak dísz, használja is. 5. Ezüstgyűrű: Egyedi darab, ékszerésszel készíttette, a foglalat egy amerikai antik érmét ölel körbe. 6. Napszemüveg: Tom Ford. A gyűjteménye 68 darabot számlál, de ez az abszolút kedvence.
Az áprilisi nagy szakadás után lassú kilábalás kezdődött májusban a világgazdaságban, és júniusban sem állt le. De a folytatás teljesen bizonytalan. Magyarország a koronaválságot is unortodox módon kezeli, az eredmény hamarosan magáért beszél majd. A Forbes negyedéves makroösszefoglalója.
Ami másnak szemét, az neki alapanyag: Koralevics Rita papírhulladékból készíti lámpáit és lakáskiegészítőit. A Paper Up!-ot nemcsak itthon, hanem külföldön is imádják.
A legforróbb magyar startupok növekedési sztoriját nem állítja meg, legfeljebb csak lassítja a koronavírus. A tavaly összeállított lista élmezőnyéből többen is milliódolláros új befektetést húztak be az elmúlt tizenkét hónapban, az üzleti terveken nem kellett változtatniuk, csak óvatosságból finomhangoltak. Akinek van tartaléka, nagyot nyerhet a mostani válságos időszakban, amikor minden a feje tetejére áll, és pillanatok alatt átalakulnak a fogyasztói szokások. Persze egy bukó így is volt.
Az ELTE Immunológiai Tanszékének tanszékvezetője, Kacskovics Imre által életre hívott gyógyszerkutató konzorciumot 300 millió forinttal támogatja a magyar állam. A cél egy hatékony koronavírus-gyógyszer kifejlesztése, a megoldás pedig elméleti síkon már létezik. Mire elég ez a pénz? Hogy rak össze valaki egy ilyen szervezetet? Mennyit alszik? És hogyan működik majd a magyar gyógyszer?
Azonnali leállás, pontos helymeghatározás, kármentés, pillanatok alatt új fejlesztések, versenyfutás az idővel, miközben mindenkinek irány haza távmunkára – nagyon kemény, egyben igen izgalmas két hónapon vannak túl a magyar vállalkozások. Négy olyan cég vezetője mesélt friss élményeiről, akinek a sztoriját az elmúlt években megírtuk a Forbesban.
A Föld legpénzesebb lakói sem immunisak a koronavírusra. Ahogy a járvány egyre súlyosabbá vált Európában és Amerikában, összeomlottak a globális részvénypiacok, és ezzel vagyonok lettek semmivé.
