Néhány évig kitartott a hite, hogy egy jó iskola sokat tud segíteni egy gyereknek, de aztán belátta, hogy csak az oktatással nem lehet gyökeresen megváltoztatni az életesélyeiket. Az Igazgyöngy Alapítvány és Alapfokú Művészeti Iskola megálmodóját és vezetőjét, L. Ritók Nórát az elmúlt húsz évben teljesen beszippantotta a hátrányos helyzetű gyerekek művészeti oktatása, aztán meg a szociális munka. Ma már kezdi belátni: túl nagy teher van rajta, nem tudja egyszemélyben továbbvinni az összes felelősséget, így hatvanévesen arra készül, hogy öt év múlva át tudja adni a stafétabotot. Mivel képzőművész is, ha van egy kis ideje, rajzolással tisztítja ki a lelkét. Mostanában gubancosak a képei.
„Anyu sem bír velem, ha így rajtam van a méreg. Ilyenkor senki sem parancsolhat nekem” – darálta a kilencéves, Márk nevű roma kisfiú, szinte megsajnálva Nóri nénit, a rajztanárt, aki asszisztens kollégájával tehetetlenül állt, miközben ő kíméletlenül csúfolta az egyik osztálytársát. Bár a verekedést le tudták állítani, Márk egyszemélyes, kegyetlen játéka teljesen bedöntötte az egész órát. Közben kopogtak, és teljesen véletlenül éppen a kisfiú édesanyja bukkant fel az ajtóban, mert segítséget akart kérni egy recept kiváltásában. Végignézve tomboló fiát, ő is csak megrántotta a vállát, majd távozott.
„Egyszerűen nem tudtunk Márkkal mit kezdeni, a társa édesanyját gúnyolta a testi fogyatéka miatt, márpedig a cigány gyerekeknél az efféle anyázás, apázás extrém mértékben sértő” – mondja a történetet felidézve Nóri néni, vagyis L. Ritók Nóra, aki szerint még a legjobb tanár is eszköztelenné válik, amikor ilyen érzelmi állapotot kell kezelnie. Mindez egy szegregált osztályban zajlott tavaly, a rajzfoglalkozáson összesen húszan voltak, mindannyian hátrányos helyzetű roma gyerekek, nagyobb részük sajátos nevelési igényű, vagy viselkedészavaros – meg mind nagyon öntörvényű. Ettől még mindannyian rendezett, tiszta ruhában, amire az Igazgyöngynél kezdettől nagy figyelmet fordítanak.
„Ez nem az a munka, ami hagyja, hogy az ember azt higgye, nála van a bölcsek köve” – teszi hozzá Nóra. Szerinte igenis fontosak az efféle tapasztalatok. Neki mindenek fölött azért, hogy tovább harcoljon a szegregált oktatás ellen. „Muszáj integrált környezetbe helyezni ezeket a gyerekeket, hogy legyen előttük kortárs minta. Én nem vagyok elég, velük egykorú kell.”
Ami másnak szemét, az neki alapanyag: Koralevics Rita papírhulladékból készíti lámpáit és lakáskiegészítőit. A Paper Up!-ot nemcsak itthon, hanem külföldön is imádják.
„Volt, hogy elfüstöltem a botmixert a konyhában” – meséli Koralevics Rita, hogyan kezdett kísérletezni a papírral. A Képzőművészeti Egyetem képgrafika szakán végzett tervező évekig a NextArt Galéria alkotója volt, főleg szitanyomatokkal, rézkarccal és számítógépes grafikákkal foglalkozott.
Első gyermekének megszületése után nem tudta a lakásban folytatni műhelyhez kötött munkáit, így olyan alkotói munkát keresett, amivel háztartási keretek között tud létrehozni háromdimenziós tárgyakat. Ekkor jutott eszébe a papír. Műhelyének telephelyén működött egy nyomda, ahonnan rendszeresen kiszórták a papírhulladékot.
„Belemarkoltam, és mindig hoztam haza egy kicsit. Beáztattam, botmixerrel ledaráltam, és kevertem hozzá ragasztót. Néha még a kislányomat is bevontam.”
Kezdetben csak kópiákat csinált, és olyan banális használati tárgyakat másolt le a papír és a ragasztó keverékéből, mint a pohár vagy a tányér. Látta, hogy a kísérleti anyagban mennyire sok lehetőség van, a tárgyak színe és mérete könnyen variálható. Később a konyhát műhelyre, a ragasztót papírcementre és vízbázisú lakkra cserélte, így a termék erősebbé, valamint tűz- és vízállóvá vált.
A saját szórakoztatására kitalált technológiai újítás aztán kezdte kinőni a konyhát. „Kimentem a Wampra árulni, mert már annyi tálkám volt, hogy nem tudtam velük mit kezdeni” – mondja. Egyszeri alkalomnak szánta, ám munkáit óriási érdeklődés fogadta. Itt figyelt fel rá Torma Beatrix, a hazai és külföldi lakberendezési magazinoknak dolgozó fotós. Ő kérte fel először Ritát, hogy kölcsönözzön neki tárgyakat a fotózásokhoz. Rita létrehozta a Paper Up! blogot, ahova felpakolta a fotókat, és egyre több felkérése lett.
Első saját tervezésű lámpája egy budapesti étterembe került, híre a lakberendezői szcéna fontos szereplőihez is eljutott. Dolgozott már a Kajahunak, a Librinek és a Márga Bisztrónak, de külföldről is szép számmal rendelnek tőle (legutóbb egy dubaji–mumbai cég érdeklődött a vázák iránt). A know-how miatt is keresik, nemzetközi workshopokra és építészeti egyetemekre hívják előadni. Rita látott már gyanúsan hasonló kanadai termékcsaládot, de önmagában a technológiát nem tudja levédetni. A formát – ami az anyagtól nem elválasztható – mindenesetre műnyilvántartásba vetette.
A papíralapanyag önmagában nem drága, a 35–100 ezer forintos lámpáknál a munka és a feltalált technológia szabja meg az árat. Ugyan már nem Rita darálja le a papírt, hanem előre aprított anyagot vásárol, az előkészítés és az utómunka rengeteg energiát és időt vesz el. Egy lámpa kézi gyártása három-négy hétig tart, egy normál méretű lámpához egy nagyobb vödörnyi papír kell. A rendszeres megrendelések miatt nem tud raktározni, de nem is tenné. „Annyira sok választási lehetőség van, hogy nem érdemes előre gyártani. A végén, biztos, hogy nem azt kérnék, ami van.”
Gyakran fából, fémből vagy bőrből készülő kiegészítőkkel dobja fel a végeredményt. Mivel ma már kétgyerekes anyuka, felvett egy gyakornokot. „Most a gyártáson van a hangsúly, de azért az új tervek is gyűlnek.” Szívesen bővítené a palettát szobor jellegű alkotásokkal és fali panelekkel is.
Koralevics Rita egyéni vállalkozó Alapítás éve 2018. 12. 01. Árbevétel (millió forint) 2018 1,6 2019 5,8 adózott eredmény n. a., mert a katás vállalkozóknak nem kell erről kimutatást készíteniük.
Az employer branding szárnyalásának lehettünk tanúi az elmúlt négy-öt évben, mintha az lenne mindenre a megoldás. Pedig tudjuk jól, hogy jól működő vállalatot létrehozni, fenntartani: csapatmunka. Egyik terület sem fontosabb a másiknál, mindenkire szükség van, a marketing hiába jó, ha a HR nem, vagy a középvezetők alatt magas a fluktuáció. Pár évig másról sem szóltak a hírek, mint hogy a HR és a hozzá […]
A Föld legpénzesebb lakói sem immunisak a koronavírusra. Ahogy a járvány egyre súlyosabbá vált Európában és Amerikában, összeomlottak a globális részvénypiacok, és ezzel vagyonok lettek semmivé.
Szakad az eső vasárnap Zebegény főterén, onnan egy lépésre szedett-vedett, de fedett kis betonplaccon minden hely foglalt: söröző emberek ülnek kinyalt táljaik felett, annak boldog tudatában, hogy bár még órák vannak hátra a Füstölgő Sarok BBQ zárásáig, nekik sikerült behúzniuk az utolsó adag marhaszegyet vagy oldalast.
Nincs szombat, amikor ne állna hosszú sor a pultja előtt, és amikor a koronavírus-járvány miatt hirtelen a nyakán maradt 250 kiló mozzarella, egyetlen Facebook-poszt hatására pikpakk gazdára talált az egész készlet. Gódor András 31 éve dolgozik a Fény utcai piacon, és ma már mindenki – ha budai, biztosan – úgy ismeri, hogy A Sonkás vagy esetleg A Sajtos.
