Szepsy István, Gere Attila, Heimann Zoltán – csak néhányan a vezető borvidékeink vezető borászai közül, akiknek a pincéjében sétálva Kádár Hungary hordókat láthatunk. Ugyanez megtörténhetne velünk Ausztráliában, Kínában, Dél-Afrikában, Dél- vagy Észak-Amerikában, Új-Zélandon és Európa-szerte: a világ összesen 35 országában biztosan találnánk a Kádár-logóval billogozott hordókból a borospincékben. Magyarország legtekintélyesebb és legrégebben működő kádárüzemében valami különlegeset készítenek.
Az Északi-középhegység meredek, sziklás részein a kocsánytalan tölgy a szokásosnál lassabban, de sűrűbben nő, és nem vegyül más tölgytípusokkal, ami nagyon ritka. A sziklák tölgye (Quercus petraea) a hordókészítéshez használt tölgyfajok közül a legtömörebb. Sűrű szálú, hordóként használva aromás és alacsony tannintartalmú – ezt, és csakis ezt keresi a Kádár Hungary.
„Ami fát mi használunk, olyan fája senki másnak nincs a világon, máshol nem létezik ilyen mennyiségben ez a minőség. Nekünk a termőhely a lényeg, a terroir, mint a szőlőnél. A tölgy sem tudja, hogy ő éppen magyar vagy szlovák, csak a mikroklímát ismeri”
– mondja Kalydy András, miközben végighúzza kezét az irodája falára függesztett domborzati országtérkép északi részén. A Kádár Hungary ügyvezetője halványan elmosolyodik, amikor megkérdezem, saját erdőterületeik nincsenek-e. Tavaly 3500 köbmétert vettek a keze alatt lapuló erdőkből, faigényüket lényegében csak a teljes Északi-középhegység elégítené ki, és magonconként legalább 130 éves befektetésben gondolkodhatnának. Így is épp elég, hogy a vezetőnek három évre előre kell látnia.
Pisztrángot enni, biciklizni, fröccsöt inni, kéktúrázni, helyi termelők portékáiból piacozni és elszánt lokálpatrióták bisztróiban ücsörögni – a Dunakanyar sűrített élményt ad akár néhány óra alatt is. Kilenc oldalban bejárjuk.
Nagymarosi Termelői Piac Nagymaros főterén Csak pár lépést kell tenni a vasútállomástól, hogy a kistermelői piacra jussunk, amit az önkormányzat működtet, de eredetileg helyi civilek hoztak létre 2011-ben. Bár a piac teljesen fedetlen, egész évben, minden szombat délelőtt kinyit, ami részben az elkötelezett környékbelieknek köszönhető. Ők a turistaszezonon kívül is életben tartják azzal, hogy Verőcétől Szobig veszik a fáradságot, és ideutaznak beszerezni az élelmiszereiket. És persze az árusok is többnyire a környező települések kistermelőiből kerülnek ki, árulnak húst, tejterméket, kenyeret, zöldséget, gyümölcsöt, no, meg olyan spécibb termékeket, mint a GaBko csilik, György Ottó zöldségkrémjei, vagy a részben újrahasznosított anyagokból készített táskák, ékszerek és mostanában szájmaszkok. A piac csak délig van nyitva, úgyhogy érdemes korán jönni, különösen, ha a Malomkert Ökológiai Gazdaság bivaly-, szürkemarha- vagy mangalicatermékeiből akarunk vásárolni, amiket egyik portréalanyunk, Tóth Imre melegen ajánlott kipróbálni. Viszont utána bóklászhatunk még egyet a piac melletti, szimplán csak „zsibvásár” néven futó antikvitáspiacon, az kicsit tovább tart nyitva. Mellette ott a Bor-Piac nevű be- és kiülős hely, ahol ehetünk mondjuk egy házi buciban felszolgált pulled pork szendvicset ebédre, vagy akár estig is elüldögélhetünk egy jobb bor mellett.
Piknik Manufaktúra Nagymaros, Hunyadi sétány 2. A hangulatos, fehérre meszelt épület közvetlenül a bringaút mellett áll, nyári hétvégéken messziről ki lehet szúrni az előtte parkoló bicikliseregről. A 2017-ben megnyitott ételbárban kint és bent is fogyaszthatunk, többek közt pizzát, lepényt, hamburgert és salátákat, de van napi levesük és egytálételük is. A benti térben a sarokban dobszerkó és erősítők, rögtön látszik, hogy nem csak az evésről szól a hely, gyakran szerveznek koncerteket és más programokat, és tavaly óta szobákat is kiadnak a Manufaktúra mögötti fogadóban.
Mihályi Patisserie Vác, Köztársaság út 21. A Franciaországban edződött Mihályi László cukrászmester 2008-ban Vácon nyitott egy olyan progresszív cukrászdát, aminek a túlélésére nem biztos, hogy sokan fogadtak volna. Ehhez képest idén harmadszor nyerte el a Dining Guide-tól az év cukrászdája címet. Itthon újszerűnek számító, illetve hagyományos süteményeket (Dobos desszert) újragondoló desszertjei időnként egy miniatűr erdőre hasonlítanak (Barangoló), máskor egy kis követ (Dunakavics) mintáznak – egyformán látványosak és finomak, de olcsónak éppen nem nevezhetők. Tortákat, macaronokat és fantasztikusan jó fagylaltot is vásárolhatunk a sétálóutcában levő picike üzlethelyiségben, aztán kiülhetünk az előtte levő néhány asztal egyikéhez, de persze elvitelre is kérhetjük az édességeket.
Sakura Cukrászda Nagymaros, Magyar utca 11. A nevében a japán cseresznyevirágzást idéző hely egy hangulatos nagymarosi utcában van. Reggelizőhelynek is megjárja, a kávé átlagon felüli, a cukrászda országosan is az élmezőnyben szerepel. Francia jellegű süteményekben és fagyiban a legerősebbek. Bent, az utcán a fák alatt vagy a hangulatos belső udvarban is leülhetünk egy roppanós lapok közé zárt franciakrémesre. Az alapító, Balogh Nóra a legjobb mesterektől tanult, személyes kedvence a pisztáciás-málnás sütemény. Nem csoda, hogy a visegrádi várhoz tartó japán turisták is szívesen megállnak itt fotózni, és német, holland biciklisek is szívesen tesznek erre egy kitérőt.
Ördögmalom pisztrángos Visegrád, Apátkúti völgy Adja magát, hogy az ember halat egyen a Duna mellett, van is több pisztrángos, nekünk ez a kedvencünk. A gyönyörű környezet – patak, tó, vízesés, erdő – kirándulással kombinált pecázásra vagy pusztán egy jó ebédre is remek, és bár kicsit odébb van még, jó, ha tudjuk, hogy a karácsonyi halat is minden évben ki lehet itt fogni.
Renaissance Étterem Visegrád, Fő utca 11. Erősen Mátyás király és Beatrix által ihletett lovagi étterem, kosztümös pincérekkel, agyagedényekkel, hatalmas adagokkal, reneszánsz hangulattal. Külföldi vendégekkel vagy a lovagkorért rajongó gyerekekkel még nagyobb élmény, szombatonként össze lehet kötni a programot egy kis lovagitorna-nézéssel a visegrádi vár Salamon-tornyában.
Forgó étterem Dunabogdány, Strand utca 2. Ha autóval jövünk mondjuk Visegrádról Budapest felé (vagy fordítva), nagyon praktikus itt megállni enni, mert az étterem egy sarokra van csak a 11-es úttól, viszont a teraszáról rálátni a Dunára. Az 1988 óta üzemelő, kicsit oldszkúl berendezésű étterem belső tere és kiülős része is meglehetősen nagy, úgyhogy azon sem kell túlságosan izgulni, hogy kapunk-e helyet. Az étlap nagyobbrészt magyaros, olyan fogásokkal, mint a harcsapaprikás, a csülök pékné módra vagy az egészben sült pisztráng, de van rajta néhány olyan kilógó tétel is, mint például a vöröslencsecurry. De bármit rendelhetünk, korrektül főznek.
Cirpi borház Dunabogdány, Kossuth Lajos utca 110. Ahol majdnem kétezer évvel ezelőtt állt a Castrum Cirpi, ókori római erődítmény, nagyjából ott most remek borbár üzemel. A Dunától pár lépésre, autóval, busszal vagy biciklivel könnyen megközelíthető helyen lehet kulturáltan iszogatni. Mostanában péntekenként tapasozós borkóstolót tartanak, és visszatértek az itallapra az élő koncertek is.
Rácz fogadó Kisoroszi, Hősök tere 3. A Szentendrei-sziget északi csúcsán – ahol a helybeliek szerint még mindenki köszön mindenkinek – klasszikus konyhát visznek halászlétől cigánypecsenyén át marhaszegyig, de aki nemcsak egy borjúpaprikásért ugrana be, hanem innen derítené fel a Dunakanyart, az a fogadóban vagy a hozzá tartozó felújított parasztházak valamelyikében is kivehet egy szobát. A környéken lehet golfozni, kenuzni és lovagolni is.
Dömörkapu Rengeteg Szentendre, Dömörkapu út Szentendrét már egyszer jó alaposan feltérképeztük (Forbes, 2016/4), ezért a Dunakanyar déli kapuját most éppen csak érintve egyetlen helyet ajánlunk innen. Az is kiesik a belvárost sűrű csapatokban ostromló turisták fő útvonalából – ha valaki kicsit nomád módra szeretne lazulni, annak ez az erdei kultbüfé pont ideális hely. Sör, kávé, tea, koncertek és biciklis gyorssegélypont.
Nincs szombat, amikor ne állna hosszú sor a pultja előtt, és amikor a koronavírus-járvány miatt hirtelen a nyakán maradt 250 kiló mozzarella, egyetlen Facebook-poszt hatására pikpakk gazdára talált az egész készlet. Gódor András 31 éve dolgozik a Fény utcai piacon, és ma már mindenki – ha budai, biztosan – úgy ismeri, hogy A Sonkás vagy esetleg A Sajtos.
Ahogy vegetáriánus szülei étrendjükkel valószínűleg újítónak számítottak a 80-as évek Magyarországán, úgy később Tihanyi Tamás a vegán táplálékkiegészítők piacán lett trendformáló. Elsők között kezdett saját márkanév alatt növényi alapú fehérjeport árulni. A Naturize kezdettől nyereséges.
Nagy Réka igazi zöldveterán. Az országban az elsők között, a 2010-es évek elején kezdett zöld életmódról írni Ökoanyu fantázianéven. Azt gondolta, egykönyves szerző lesz – most négynél jár. Szerinte az életmódváltás nemcsak a tisztítószerünket, az ételünket és a bolygót menti meg, hanem az emberi kapcsolatainkat is.
