Szeretetkapitalizmus
Nagygyörgy Miklós: Apa meg én
„Amikor a kapualjban csókolóztam, vagy a fesztiválokat jártam, nem gondoltam volna, hogy életem csúcsának élem majd meg az apaságot. Tizenegy évvel ezelőtt érkezett az első gyerekünk, nekem tényleg ezzel teljesedett be az életem” – mondja Nagygyörgy Miklós. Hozzáteszi: a lányoknak különösen fontos, hogy az édesapjuk jelen legyen, imádja és elfogadja őket úgy, ahogy vannak. Három lányával ezt van lehetősége gyakorolni, és látja a pozitívumokat. „Mernek kérni egy fagyit, fel mernek tenni kérdést egy felnőttnek, látom, hogy bizalommal vannak a külvilág iránt, és ezt nagyon jó érzés kísérni.”

A Miklós által megálmodott, majd a Mito reklámügynökség apáival (Farkas Bercivel, Kovács Balázzsal és Pőcze Balázzsal) összehozott vállalkozás 2019-ben 246 apa-gyerek párost vitt közös kalandra, 2020-ra pedig már 18 kétnapos és tíz egynapos programról szóltak a tervek, sőt apa-papa programötletek is születtek. A koronavírus nyilván közbeszólt, de gyorsan reagáltak, már a 2020-as tavaszi karantén második napján elindult a Muti, mit játszotok nevű közösségi oldal, és nagyon gyorsan tizenkétezer tagja lett, a játékötletekből könyv is készült.

Közben elkezdtek azon dolgozni, hogy legyen helyszín, kalandház, elindultak nyári, szabadtéri elvonulós apa-gyerek programok, vagyis még a covid ellenére is fejlődtek. A kétnapos tematikus hétvégékre apa és gyerek érkezik, ideális esetben a trénerek vezetésével összerakott kalandok 15–18 párossal zajlanak. A játékok alatt nemcsak a gyerek-apa páros kapcsolata mélyül, egyfajta csapatépítés is kialakul az apák között, és az esti felnőtt programokon lehetőség van apafókuszú beszélgetésekre is.

Miklós annyira megtalálta magát ebben a szeretetprojektben, hogy tavaly nyáron el is engedte a másik munkáját, és teljes erővel arra koncentrál, hogy az Apa meg én rentábilis üzleti vállalkozássá fejlődjön. Neki ez a szeretetkapitalizmus.

Állítsuk fejlődő pályára az apaságunkat
Kertész András: Apaszerda
Kertész András business coach és tréner, egykori operaénekes negyvenévesen lett apa, amit szerencsés fordulatként emleget. Úgy mondja, érett férfiszemélyiségébe talált bele az apaság, és rengeteg kaput nyitott meg. „Mi, férfiak nehezen mondunk ki dolgokat, még mindig a tradicionális apaszerepeket követjük. Úgy látom, nagy szükség lenne rá, hogy az apaságról, a kételyekről, aggályokról, gondolatokról többet beszéljünk nagyobb fórumokon, komolyabb társadalmi párbeszédet elindítva – mondja. – Le vagyunk maradva a szeretet tudatosításában.”

Mint operaénekes András húsz évig az érzelmeivel dolgozott, ezért nem szokatlan, sőt természetes érzelmekről beszélni. Amikor fia megszületett, éppen egy nagy projekten dolgozott, sokszor napi tíz–tizenkét órán át, nehezen tudott igazán ott lenni a kicsi körül. A projekt végeztével elhatározta, hogy heti egy napot munka helyett a kisfiával tölt. A kalandokból Apaszerda blog, közösségi tartalmak születtek, és hamarosan egy könyv is megjelenik. Egyfajta misszió is volt ez: írni az apaságról, a kételyekről, gondolatokról.

Tapasztalatból mondja, hogy egy férfi fel tud töltekezni a gyerekével, ugyanakkor nehéz feladat, hogy a jelen lévő apa és a pénzkereső apa egyensúlyát önmagában megteremtse. „Óriási kihívás elfogadni, hogy ha kevesebbet dolgozom, és így többet lehetek a gyerekemmel, akkor kevesebbet is keresek. Az segített, hogy tudatosítottam magamban: ez egy életszakasz. Most kicsi a fiam, most tudom pelenkázni, megteremteni azt a bensőséges kapcsolatot, aminek kamaszként, felnőttként is meglesz a hozadéka.” Bár nehezek a hétköznapok, hisz benne, hogy egy kis mozgástere mindenkinek van.„A nők akkor fognak tudni igazán kiteljesedni, ha a férfiak egyenlő szerepet vállalnak a gyermekekről való gondoskodásban, a házimunkákban. Sajnos, a mai magyar társadalomban ez a téma nagyon marginális, és a politikai gondolkodás is szembe megy vele. Szükség van rá, hogy fejlődő pályára tegyük az apaságunkat, mi férfiak. Komoly munka vár ránk az érzelmeinkkel kapcsolatban.”
András hozzáteszi: „Ott lenni fizikailag, igazán a jelenben lenni, szeretni és sokat ölelni, megtalálni a jelenkor férfiának a munka-magánélet egyensúlyát. Szerintem ez a modern apák feladata.”

Én a férfiak helyett beszélek
Herczeg Zsolt: Büfik és bukások
Virtuóz nyelvhasználat, szarkaz­mus, irónia, humor, karikatúra – ezek mind ott vannak Herczeg Zsolt újságíró, író, kommunikációs tanácsadó írásaiban. Cikksorozatnak induló, könyvvé szerkesztődő apanaplóját, a Büfik és bukásokat olvasva néha sírunk, néha könnyesre röhögjük magunkat. Szót ejt a párkapcsolatról, a férfiúságról, a nőiségről és a gyereknevelés minden vicces és kevésbé vicces aspektusáról is.

2016-ban kezdődött minden, amikor Zsolt első gyereke, Tomika megszületett, és vicces sztorikat mesélt róla a barátainak. (Azóta megjött Anna lánya is.) Ők sarkallták, hogy írja le ezeket, és küldje be a WMN szerkesztőségébe. A szerző aztán ott ragadt, a sorozatból könyv született, idén karácsonyra jön a második kötet.

„A Büfik és bukások olyan, mint a hagyma: több rétege van, sok héjat lehet lefejteni róla. Szórakoztató írások, de a humor csak vivőanyag, ami segít, hogy eljussanak a gondolataim az olvasóhoz. Nevettetni és elgondolkodtatni akarok.” Amikor az ember fontos témákról ír, óhatatlanul szembejönnek társadalmi problémák, és rá kell jönnie, hogy mi minden nincs rendben. „Én nőknek írok férfiakról, apákról, apaságról, de rajtuk keresztül az anyaságról és a nők helyzetéről is. A szófukarabb, gyengeségeiket, érzéseiket gyakran elfojtó férfiakat képviselem. Furcsa küldetéstudat ez, mert a férfiak privilegizált helyzetben vannak a nőkhöz képest, de amikor apák lesznek, háttérbe szorulnak. Én a férfiak helyett beszélek.”

Szerinte ma már sok férfi szeretne beszélni kétségeiről, osztaná meg érzéseit, többet és hasznosabban akar jelen lenni a gyereke életében, de nem képes rá, mert nem tudja, hogyan kell csinálni. Mert nem ilyen mintákat hozott otthonról, nincs mellette olyan nő, aki fogékony erre, esetleg beleszólnak a rokonok, vagy egészen egyszerűen rettenetesen sokat kell dolgoznia. „Úgy látom azonban, hogy most lassú változásnak vagyunk tanúi, szokták ezt csendes apaforradalomnak is nevezni.”

Alul megjelennek a gondolatok
Szél Dávid: Apapara
„Amikor az első gyerekünket vártuk, és az orvos úgy viselkedett velem az ultrahangvizsgálaton, mintha ott sem lennék, na, akkor kezdtem blogot írni az apaságról” – mondja Szél Dávid. Apapara című blogjának elődje 2010-ben indult, akkor, amikor a témával még nem sokan foglalkoztak.
A pszichológus szerző válogatott nyafogásaiból és büszkeségeiből 2015-ben könyv is született, és azóta is rendületlenül beszél, ír a témáról.

Úgy látja, az elmúlt tíz évben sokat változott, fejlődött ez a szcéna, volt már Apamagazin (igaz, meg is szűnt), apakönyvek, apablogok és sok helyen nem baba-mama, hanem családi saroknak hívják a kávézók gyerekező részét. A törődő apaság már nem valami fura dolog, de az is fontos, hogy csak a társadalom nagyon szűk rétege tud változtatni a meglévő berögződéseken, vagy egyáltalán ezen gondolkozni.

„Alul egyre inkább megjelennek egyenlőségpárti gondolatok meg irányok, de a politikai elit nem ezt az irányt képviseli. Legyen hagyományos családmodell, még akkor is, ha a most erőltetett hagyomány valójában sosem létezett. Legyen a nőnek és a férfinak is kijelölt szerepe, genderkérdésekkel nem kell foglalkozni. Vagyis nagyon ellentétes utak vannak, de az tény, hogy bekerült a közbeszédbe az apaság, bár mintha nem lenne cél, hogy egyenlőbbek legyünk.”

Dávid szerint pedig lehetne felülről is segíteni ezt. „Már óvodás-iskolás kortól el lehet kezdeni a témával foglalkozni intézményi szinten is, hívhatjuk ezt szexuális vagy akár önismereti nevelésnek, ahol lehet arról beszélni, hogy milyen fiúnak, lánynak lenni, miben más, miben ugyanolyan. Beszélhetünk a genderizmusról, az emancipációról, az üvegplafon hatásról. Mindez segíthetné a tudatosságot.”

Egyes skandináv országokban a család akkor veheti ki a családi támogatás teljes összegét, ha mindkét szülő otthon van valamennyit. Mert fontos, hogy lássák a felek, hogy a másik mit csinál. Másképp a dolgozó apa nem látja, milyen érzelmi, mentális és fizikai munka zajlik napközben otthon. Itthon már az is sokat segítene, ha csak néhány hetet otthon lehetnének együtt, mondja Dávid. Szerinte egyébként a három évig tartó gyes sem társadalmilag, sem gazdaságilag nem tesz jót, és egyéni szinteken sem feltétlenül.