A budaörsi Icon legtöbb ázsiai ihletésű fogása magától is megszólal, de ettől még lehetne sztorit pakolni melléjük.
gazából Icon Budaörs lenne az Icon Buda, de 250 méterre van Nagy-Budapest jelenlegi határától. Lehet, hogy ők már tudnak valamit a budapesti városvezetés expanziós terveiről, amit mi még nem, úgyhogy a név ezen felén kár volna lovagolni, a másik fele meg már ki van próbálva: viseli egy nívós debreceni állócsillag is, igaz, hajdúsági nyelvjárásban K-val írják.
A Buda-széli Icon másfél éve nyílt meg, bele a tutiba: a korlátozásokat a budaörsi Wolt-kínálatot feldobó szusikiszállítással és terasszal is igyekeztek átvészelni. Ketten viszik, Botos Tamás séf és a szervizért is felelős tulajdonos, Szigeti Kristóf. A parányi, nyolcszékes, látványkonyhás vendégtérben meghatározó a jelenlétük.
Hiába koptatták meg rendesen ezt a szót a 2010-es évek, az Icon fúziós konyhát visz, olyannyira, hogy sokkal inkább Magyarországon megvalósított ázsiait főzés ez, mintsem ázsiai csavarok egy magyar menüben. Az előételben marinált körte, szójaalapú tare szósz és japáncitrom találkoznak egy bébipolip-tempura alatt a lassan, füstön krémesre készült zeller kivájt belsejével. Az utóbbi gazdag íze képes szalonnás asszociációkat ébreszteni, de mire eszünkbe juthatna, hogy egy íz-ellentétpárokkal ilyen biztos kézzel dolgozó konyha vega alapokon is megállna, érkezik egy vagjúrámen. A magyar ihletésűnek mondott lé a mizó miatt fanyarabb annál, a marhahússzeletek a frissen kitöltött levesben készülnek el. Ötfogásos, fix vacsoramenük vannak, így ez a rámen is egy tálkányi, nem pedig egy tál, de stratégiai szerepe van abban, hogy a végére jóllakjon az ember.
Krémesre thermomixelt paradicsomos káposztaalapon következik egy darált mangalicával töltött gjóza (batyu). Ropogós malacfül kerül a kelkáposzta és kimcsi, azaz fermentált káposzta tetejére. Minden működik, és szerintem utóbbi, a kétféle káposzta keveréke a legnagyobb vívmány, amit abból az elfogult pozícióból mondok, hogy egy öt évvel ezelőtti koreai túrán úgy tűnt, egy életre túladagoltam a kimcsit. A friss növénnyel szelídítve és ésszel fermentálva most visszajött az életembe, másoknak is jó belépő lehet.
Rafał Brzoska öt éve még a csőd szélén állt. A lengyel csomagkirály ma viszont már ott van a milliárdosok listáján, miután arra fogadott, hogy az e-kereskedelem jövője nem a házhoz szállítás – derül ki az amerikai Forbes cikkéből.
Írta: Iain Martin // Fordította: Knittel Martin
2016 nyarán egyre szűkült Rafał Brzoska mozgástere. Az akkor 38 éves lengyel vállalkozónak majdnem két évtizedes munkája volt abban, hogy 120 millió dolláros biznisszé hizlalta a szupermarketek kuponjait terjesztő – egykor egy kollégiumi szobából elinduló – InPostot. De a kényszerű verseny az állami postával megviselte a céget, így Brzoska 65 millió dolláros hitellel a nyakában, a behajtók elől fejvesztve menekülve próbált új befektetőket meggyőzni.
„Az volt az egyik fő célom, hogy visszafizessem az összes hitelemet a bankoknak és mindenkinek, aki csak kölcsönadott nekünk – emlékszik vissza az idén 43 éves Brzoska. – A befektetők nem értették, hogy erre mi szükség van, mire azt mondtam nekik: ebben az országban szeretnék élni, és csak egy nevem, egy arcom van.”
A befektetőket nem Brzoska haldokló postai szolgáltatása, hanem az e-kereskedelmet kiszolgáló csomagautomata-spinoff érdekelte, amit a vállalkozó 2010-ben alapított. A húszezer dolláros installációs díjú, hűtőszekrény méretű utcai automatákba az Amazon és egyéb online kereskedők szállítanak. Különösen azért népszerűek, mert – az USA-val ellentétben – Európában a postások nem hagyják őrizetlenül, az ajtó előtt a csomagokat. Ez a gyakorlat megálljt parancsol a csomaglopásoknak (az amerikaiak 54 százalékát károsították már meg így), csakhogy aki lemarad a futárról, az mehet a postára sorba állni.
A csőd szélén táncoló Brzoska 2016 nyarán leállította levélkézbesítő üzletágát, még azelőtt, hogy tárgyalni kezdett későbbi megmentőjével, az Advent Internationallel. A bostoni székhelyű magántőke-befektető csoport a következő év áprilisában vásárolta fel az InPost részvényeit a tőzsdén. A 110 millió dolláros befektetés kiváltotta a vállalat hiteleit, és további 125 millió dollárral segítette Brzoskát, hogy egy év alatt megduplázza, azaz 4400 darabosra növelje a csomagautomata-hálózatát.
Kedves, de ravasz díl volt. A lengyelek nyugati társaikhoz képest később kezdték igazán elfogadni az e-kereskedelmet, de 2017-ben már egyenletes, 20,4 százalékos éves növekedéssel lehetett számolni. Aztán jött a járvány, és az online vásárlások 36 százalékot ugrottak egyetlen év alatt, tavaly az InPost bevételei 677 millió dollárra nőttek, és Brzoska automatái ma Lengyelország csomagszállítmányainak 36 százalékát kezelik.
„Sok érv szólt a befektetés ellen, és sokan nemet is mondtak” – mondja Paul Atefi, a KKR vezérigazgatója. A befektetőcég 2018-ban 145 millió dollárt adott az InPost további csomagautomata-installációira. Brzoskának most 11 734 automatája van Lengyelországban, 1100 az Egyesült Királyságban, és további pár száz Olaszországban. „Amikor automatánként néztük az üzletet, elég meggyőző volt. Néha az automaták megtérülése mindössze másfél év… Szeretjük ezt a céget.”
Az árrések is irigylésre méltóak. Brzoska két dollárt kér egy átvételért, miközben költségei megállnak az installáció és a helybérlés díjainál, valamint a munkabéreknél. 2020-ban az InPost 97 millió dolláros profitot ért el. „A csomagautomatáink évről évre megduplázzák a bevételeinket” – mondja Brzoska. „Lengyelországban több mint ötvenszázalékos EBITDA-marzs a cél – mondja David Kerstens, a Jefferies International elemzője. – Ez a hagyományos postai szolgáltatóknál általában egy számjegyű.”
Igazán az tett jót az üzletnek, mondja Marek Różycki, az Advent-InPost befektetés egyik tanácsadója, hogy a cég „papucstávolságra” helyezte el az automatáit a vásárlók otthonától és az irodáktól. „Nem túl vonzó, ha esőben kilométereket kell megtenned a legközelebbi automatáig, de Lengyelországban a legközelebbi mindössze 350 méterre van. Ez már majdnem olyan, mint a házhoz szállítás, csak még kényelmesebb.”
A „papucsszabály” felismerése nem jött könnyen: az Advent Brzoska ambiciózus, négy kontinensre való terjeszkedésére mondott nemet, mert a távolságok növelésével túlfeszítette volna az automatahálózatot. „Tipikus példája volt annak, amikor egy karizmatikus, nagyon vállalkozó szellemiségű ember irányít egy nagyon gyorsan növekvő üzletet – mondja Różycki. – De túl nagy projekt lett volna, túl kevés erőforrással.”
Szerencsekarkötő Az InPost januárban ismét tőzsdére lépett Amszterdamban, 9,7 milliárd dolláros vállalati értékelés mellett, Brzoska részvénycsomagja jelenleg 1,1 milliárd dollárt ér. A befektetőket azzal győzte meg, hogy automatái olcsóbbak az Európa-szerte cikázó futároknál, és környezetkímélőbb alternatívát nyújtanak. Egy automata huszonnégy futárt vált ki, mondja Brzoska.
Amíg ő a csomagautomata-üzletét tökéletesítette, Európa postai szolgáltatói, a UPS és az Amazon a házhozszállítási kapacitásaikat növelték, és sarki boltok ezreit vonták be átvételi pontnak. Ez olcsó és gyors alternatíva volt, de a járványban robbanásszerűen növekvő e-kereskedelem Berlintől Bilbaóig a boltokat csomagokkal, valamint a visszaküldést intéző sorokkal torlaszolta el. „A kisboltok nem túl kényelmesek a csomagátvételre, különösen a járvány alatt” – mondja Kerstens.
Aztán jött a járvány, és az online vásárlások 36 százalékot ugrottak egyetlen év alatt.
Brzoska terve az, hogy ezeket a hosszú sorokat Európa-szerte csökkentse. Márciusban bejelentette, hogy 675 millió dollárért felvásárolja a Mondial Relayt, és az óriás futárszolgáltató egész Franciaországot lefedő hálózatának legforgalmasabb pontjainál állítja fel automatáit. Az impresszív eredmények nem maradtak észrevétlenek:
az Alibaba és a lengyel e-kereskedelmi nagyágyú, az Allegro is automatákat telepít Lengyelországban, és Európa postaóriásai – például a Deutsche Post – is az automatákra fogadnak.
Már nem Brzoska a kispályás, és nem is riad vissza a küzdelemtől. A csillagjegyének és (méretre szabott öltönyével összeegyeztethetetlen) szerencsekarkötőjének tulajdonítja, hogy cége a viadal előző köreiben túlélte a postaóriások támadásait. „Megmondtam a csapatomnak: skorpió vagyok. Túlélek, és ti is túl fogjátok élni velem, mert a skorpiók mindig ilyenek – a végsőkig harcolnak.”
Tavaly tartottunk utoljára élőben Kilövést, mi is izgatottan vártuk az idei elsőt, hogy bemutathassuk a júliusi magazint. Újra személyesen találkozni az olvasókkal? Hús-vér embereket hallgatni a színpadon? Jó társaságban fröccsözni a teraszon? Jó volt…
A covid óta egyértelműen másképp gondolunk a munkára, főleg az irodai munkára, nem csoda, hogy az irodapiac is minden irányban elkezdett a rugalmasság felé haladni. Az IMMOFINANZ saját irodamárkája, a myhive eddig is a piac előtt járt, de most két új lehetőséget is kínál meglévő és új ügyfeleinek: rugalmasan bérelhető közösségi irodatereket, illetve teljesen személyre szabható, a bérlő válláról minden gondot levevő irodákat. Mindezt a myhive márkától megszokott magas minőségben, közösségépítő szemléletmóddal.
A kiabálós műsorvezető, aki álmából felkeltve is levezet egy show-t, és a fotós, aki a meztelen nőket fényképezi – Ördög Nóra és Nánási Pál sokak fejében így él, pedig már régóta több lábon állnak. Szakmájukban még mindig a legsikeresebbek, de most inkább közös márkájukat építik. A Nánásiék ma már külön brand a piacon, amibe a Nekem A termékcsalád és kisboltjai, valamint a közösségimédia-portfólió is beletartozik. A házaspár igazi mézesbödön a szponzoroknak, a márka pedig egyelőre van annyira erős, hogy két balatoni kisboltot is fenntartson.
Saját szájíze szerint mutatja be az eleve ismeretlen és izgalmas tajvani konyhát a Széll Kálmán téri 101 Bistro, több olyan fogással, amikért mostantól időnként vissza kell térni.
