Pencz Máté, a magyar társalapítású brazil ingatlanportál, a több mint hárommilliárd dollárra értékelt Loft vezetője. Vagyona becslése szerint nagyjából 250 milliárd forint, az egyik leggazdagabb magyar a világon. Júliusban Magyarországon puhatolózott munkaerőügyben, és európai terjeszkedés esetén egy budapesti Loft-iroda létrehozását sem zárta ki. Háromnapos itt tartózkodása alatt ültünk le vele beszélgetni arról, mit láttak egykori lakóhelyén, a Havanna-lakótelepen a gyerekeivel, illetve, hogy mi a véleménye a magyar startup-ökoszisztémáról és a leggazdagabb magyarokról. Most hét ütős gondolatát idézzük kockázatvállalásról, üzleti döntésekről, ambícióról és világsikerről, amit szerinte nem lehet elérni úgy, hogy valami nem stimmel.
1. A magyarországi milliárdoslistáról Jó lenne Magyarországnak, ha az első ötben több olyan vállalkozó lenne, aki azért van a listán, mert valamilyen világsikert ért el. Mert az gyakorlatilag azt jelenti, hogy olyan terméket vagy szolgáltatást kellett letennie az asztalra, ami tényleg javítja az emberek életét, a fogyasztók kérik, és keresik. Világsikert nem tudsz elérni úgy, hogy valami nem stimmel.
2. A magyar startupokról Az az érzésem, hogy leginkább a nagyobb nyitottság hiányzik a befektetések, a kockázati tőke felé, és hiányzik kicsit a vállalkozókedv is, hogy még több vállalkozó, startup legyen. Látom, hogy sokat változott ez az utóbbi években, de nincsenek európai vagy világszinten ismert magyar startupok. Nem látom, miért ne lehetne több magyar startup, ami nagyobb szintre tudna növekedni.
Saját szájíze szerint mutatja be az eleve ismeretlen és izgalmas tajvani konyhát a Széll Kálmán téri 101 Bistro, több olyan fogással, amikért mostantól időnként vissza kell térni.
A nyolc nagy kínai konyhairányzatot ábrázoló térképek pont úgy szokták ábrázolni Tajvant, mint a közigazgatásiak: különálló, be nem kategorizált sziget. A különbség csak annyi, hogy a tajvani konyhát tételesen – talán csak egyelőre, talán csak a túlzott részletesség hibáját kerülendő – még nem követeli magáénak az államkapitalista nagytesó.
A 40-es években Kína minden részéről ide menekültek a Kuomintang-tagok, akik a népi előtag nélkül képzelték el a demokráciát – történelméből adódóan az összes kínai régiós tradícióból, a különböző indokínai őslakosok konyhájából és a közeli Japán gasztronómiájából egyesítenek hatásokat az ország konyhájában. Hagytak némi nyomot a holland gyarmatosítók is, a modern kori fejlődés és az amerikai jelenlét pedig olyan csavarokat vitt bele, mint a szigeten hetven éve még nem honos marha, vagy a parmezán ázsiai konyhától szokatlanul önfeledt használata.
A 101 Bistróban ezen kever még egyet a Nagy-Britanniában és a többi között fermentálás-zászlóshajónak számító koppenhágai Nomában edződő Keve Márton séf, aki a tajvani konyha fogásait Magyarországon is hozzáférhető alapanyagokból, ezáltal olykor saját szájízű változtatásokkal készíti el. Ennek az eredménye egyrészt izgalmas és egyedi, másrészt a precízen belőtt arányok és elegáns fűszerezés miatt Ázsia-szkeptikusoknak is könnyen lehet kapudrog.
Ezt az egész sztorit a történelmi kanyarral együtt meg csak azért mesélem el, mert a 101 Bistróban nem fogják. Nem mintha ettől el lennének tévedve a vendégek, szombaton ebédidőben szépen megtelik az informális gasztrokocsmát idéző hely párokkal, akik szemlátomást tudják, hol járnak, és azt suttogják, hogy élőben is meg kell kóstolni a padlizsánt. (A 101 a „covid alatt nyitott az üzlet, mégis túlélték” sorozatunk következő szereplője: tavaly május óta nyomták a kiszállítást, leginkább művészi bento boxokkal.)
Pincérünk annyit jelez, hogy kisadagosak a hideg és meleg tányérok (nagyobbacska tapasként érdemes számolni velük), meg érdeklődésünkre azt, hogy a háromféle baóból (jégcsapretek, császárhús vagy burger) a sertés lesz az izgalmasabb választás. Ez utóbbi tippet nem tudjuk eléggé megköszönni neki, remek szósz és omlós hús érkezik a parányi, édeskés, gőzölt zsemlében.
Tigrisparadicsom-saláta
A tintahaltoast két formázott amerikai bundáskenyérre emlékeztet, de a bundán belül finomra darált rákhús van, amit egy savas és tintahaltintával színezett majonézbe lehet mártogatni. A tigrisparadicsom-saláta annak ellenére egy nagyon jó caprese és toszkán kenyérsaláta kifordítás, hogy a középpontjába rejtett marinált tofu húsevő szemmel csak a tofuk világán belül tud izgalmas lenni. A paradicsomokat beterítő szójás öntet kifejezetten viccesen és ízletesen rímel a balzsamecetes eredetire, amit vizuálisan megidéz.
XO osztriga
Az itt sárga csilivel készülő (arany) kimcsi, azaz koreai ihletésű marinált fodroskel nem olyan veszedelmes, mint a neve ígéri, ellenben nagyon jól kíséri a zsírosabb fogásokat. Elsősorban a ropogós bőrű shou pa csirkecombfilé-szeleteket, amelyek csodálatos, gazdag, feketén csillogó levét mi gondolkodás nélkül az eleve hájasként felkonferált rizsre és az azt díszítő tokaszalonna-szeletekre öntjük, a végeredmény alapján helyesen. Kérünk még egy Tajvanon hétköznapi alapanyagnak számító osztrigát XO-szósszal: a szárított kagylóval, rákkal és sonkával készülő umamibomba izgalmas irányba viszi a nyers kagylót, ami máshogy nem is passzolna ebbe a sorba. Az én életemben inkább érdekes kitekintés marad, mint olyasmi, amit mostantól rendszeresen ki kell kérni.
Shou pa csirke
Desszertet könnyű választani, mert ottjártunkkor egy van: a nyitó bao kisütve, fánkként tért vissza, egy menet közben dicséretesen nem széjjelfolyó kókuszos lime-fagyit közrefogni.
Bao fagyi
Az egyébként is sűrű hűházást még italokkal lehet autentikusan szaporítani, olyannyira, hogy a sör az egyetlen, amit a kerületben máshol is lehet kapni, a kóla szó elhangzására pedig összerezzen a bartender. Mi csak szörpöztünk – a krizantém és a galagonya mennyeiek, szokatlanok, egy-egy kortyban már sziruposan sűrűek, de közben kellően fanyarok –, de aki a gasztrokocsma-koncepciót követné, az koktélok, long drinkek, jégre töltött ázsiai vodkák, ginek és whiskyk, szakék és szilvaborok között szökdelhet kedvére.
A nyitásról szóló beszámolók felemlegetik még egy hátsó udvar ígéretét. Sokat adna a dologhoz, mert a mindörökké-Moszkva tér hét forgalmi sávjára néző mostani terasz minden mással ellentétben nem a jó értelemben idézi meg Tajvant.
101 Bistro Budapest II., Széll Kálmán tér 5. A teszt időpontja: 2021. augusztus 14.
Ezt ettük: Sertésbao: 1390 Ft Tintahaltoast: 1990 Ft Tigrisparadicsom-saláta: 1790 Ft XO osztriga: 1990 Ft Kimcsi: 990 Ft Shou pa csirke: 2290 Ft Hájas rizs: 990 Ft Baofagyi: 1290 Ft Egy üveg szűrt víz: 490 Ft Két szörp: 1580 Ft Egy filteres kávé: 590 Ft Szervizdíj: 1923 Ft Összesen: 17 305 forint
Kívül pamut, belül vízhatlan, tépőzárral rögzíthető, és ami a legfontosabb: többször használatos. A Cibi újraszalvéta Czibolya Katalin hulladékmentesítő ötletéből született, de a termékből Szemenyei Rella épített márkát.
A kiabálós műsorvezető, aki álmából felkeltve is levezet egy show-t, és a fotós, aki a meztelen nőket fényképezi – Ördög Nóra és Nánási Pál sokak fejében így él, pedig már régóta több lábon állnak. Szakmájukban még mindig a legsikeresebbek, de most inkább közös márkájukat építik. A Nánásiék ma már külön brand a piacon, amibe a Nekem A termékcsalád és kisboltjai, valamint a közösségimédia-portfólió is beletartozik. A házaspár igazi mézesbödön a szponzoroknak, a márka pedig egyelőre van annyira erős, hogy két balatoni kisboltot is fenntartson.
Az Egyenlítő Alapítvány nemrég javaslatcsomagot állított össze, hogy a fejvadászcégek és a vállalatok kiválasztási eljárásaikban el tudják engedni rossz gyakorlataikat, és színesebb menedzsmentet alakíthassanak ki. Heal Edina alapítványi vezetővel és a szervezet néhány tagjával sorra vettük a még ma is a nők és karrierjük között álló akadályokat és a lehetőségeket a megugrásukra.
Egyszerű ruhákban jár, nincs autója, az ember könyvtárosnak nézné, de amióta tizenhét évvel ezelőtt egymilliárd forintot keresett a budapesti tőzsderészvények eladásán, már magát is vagyonosnak tartja. Korányi G. Tamás neve legendás tőzsdesztorikkal forrt össze, és bár volt időszak, amikor vagyona nyílegyenesen tartott a nulla felé, a történésznek induló tőzsdei újságíró, majd laptulajdonos az ország elmúlt harminc évének egyik legismertebb és legsikeresebb kisbefektetője. Sziporkázó társasági ember, akinek a kötvények és részvények iránti gazdaságtörténeti lelkesedésénél talán csak térképgyűjtő szenvedélye nagyobb. És akinek a tőzsdézés mindig egy nagy társasjáték marad, amire nem lehet ráunni.
