Rafał Brzoska öt éve még a csőd szélén állt. A lengyel csomagkirály ma viszont már ott van a milliárdosok listáján, miután arra fogadott, hogy az e-kereskedelem jövője nem a házhoz szállítás – derül ki az amerikai Forbes cikkéből.
Írta: Iain Martin // Fordította: Knittel Martin
2016 nyarán egyre szűkült Rafał Brzoska mozgástere. Az akkor 38 éves lengyel vállalkozónak majdnem két évtizedes munkája volt abban, hogy 120 millió dolláros biznisszé hizlalta a szupermarketek kuponjait terjesztő – egykor egy kollégiumi szobából elinduló – InPostot. De a kényszerű verseny az állami postával megviselte a céget, így Brzoska 65 millió dolláros hitellel a nyakában, a behajtók elől fejvesztve menekülve próbált új befektetőket meggyőzni.
„Az volt az egyik fő célom, hogy visszafizessem az összes hitelemet a bankoknak és mindenkinek, aki csak kölcsönadott nekünk – emlékszik vissza az idén 43 éves Brzoska. – A befektetők nem értették, hogy erre mi szükség van, mire azt mondtam nekik: ebben az országban szeretnék élni, és csak egy nevem, egy arcom van.”
A befektetőket nem Brzoska haldokló postai szolgáltatása, hanem az e-kereskedelmet kiszolgáló csomagautomata-spinoff érdekelte, amit a vállalkozó 2010-ben alapított. A húszezer dolláros installációs díjú, hűtőszekrény méretű utcai automatákba az Amazon és egyéb online kereskedők szállítanak. Különösen azért népszerűek, mert – az USA-val ellentétben – Európában a postások nem hagyják őrizetlenül, az ajtó előtt a csomagokat. Ez a gyakorlat megálljt parancsol a csomaglopásoknak (az amerikaiak 54 százalékát károsították már meg így), csakhogy aki lemarad a futárról, az mehet a postára sorba állni.
A csőd szélén táncoló Brzoska 2016 nyarán leállította levélkézbesítő üzletágát, még azelőtt, hogy tárgyalni kezdett későbbi megmentőjével, az Advent Internationallel. A bostoni székhelyű magántőke-befektető csoport a következő év áprilisában vásárolta fel az InPost részvényeit a tőzsdén. A 110 millió dolláros befektetés kiváltotta a vállalat hiteleit, és további 125 millió dollárral segítette Brzoskát, hogy egy év alatt megduplázza, azaz 4400 darabosra növelje a csomagautomata-hálózatát.
Kedves, de ravasz díl volt. A lengyelek nyugati társaikhoz képest később kezdték igazán elfogadni az e-kereskedelmet, de 2017-ben már egyenletes, 20,4 százalékos éves növekedéssel lehetett számolni. Aztán jött a járvány, és az online vásárlások 36 százalékot ugrottak egyetlen év alatt, tavaly az InPost bevételei 677 millió dollárra nőttek, és Brzoska automatái ma Lengyelország csomagszállítmányainak 36 százalékát kezelik.
„Sok érv szólt a befektetés ellen, és sokan nemet is mondtak” – mondja Paul Atefi, a KKR vezérigazgatója. A befektetőcég 2018-ban 145 millió dollárt adott az InPost további csomagautomata-installációira. Brzoskának most 11 734 automatája van Lengyelországban, 1100 az Egyesült Királyságban, és további pár száz Olaszországban. „Amikor automatánként néztük az üzletet, elég meggyőző volt. Néha az automaták megtérülése mindössze másfél év… Szeretjük ezt a céget.”
Az árrések is irigylésre méltóak. Brzoska két dollárt kér egy átvételért, miközben költségei megállnak az installáció és a helybérlés díjainál, valamint a munkabéreknél. 2020-ban az InPost 97 millió dolláros profitot ért el. „A csomagautomatáink évről évre megduplázzák a bevételeinket” – mondja Brzoska. „Lengyelországban több mint ötvenszázalékos EBITDA-marzs a cél – mondja David Kerstens, a Jefferies International elemzője. – Ez a hagyományos postai szolgáltatóknál általában egy számjegyű.”
Igazán az tett jót az üzletnek, mondja Marek Różycki, az Advent-InPost befektetés egyik tanácsadója, hogy a cég „papucstávolságra” helyezte el az automatáit a vásárlók otthonától és az irodáktól. „Nem túl vonzó, ha esőben kilométereket kell megtenned a legközelebbi automatáig, de Lengyelországban a legközelebbi mindössze 350 méterre van. Ez már majdnem olyan, mint a házhoz szállítás, csak még kényelmesebb.”
A „papucsszabály” felismerése nem jött könnyen: az Advent Brzoska ambiciózus, négy kontinensre való terjeszkedésére mondott nemet, mert a távolságok növelésével túlfeszítette volna az automatahálózatot. „Tipikus példája volt annak, amikor egy karizmatikus, nagyon vállalkozó szellemiségű ember irányít egy nagyon gyorsan növekvő üzletet – mondja Różycki. – De túl nagy projekt lett volna, túl kevés erőforrással.”
Szerencsekarkötő Az InPost januárban ismét tőzsdére lépett Amszterdamban, 9,7 milliárd dolláros vállalati értékelés mellett, Brzoska részvénycsomagja jelenleg 1,1 milliárd dollárt ér. A befektetőket azzal győzte meg, hogy automatái olcsóbbak az Európa-szerte cikázó futároknál, és környezetkímélőbb alternatívát nyújtanak. Egy automata huszonnégy futárt vált ki, mondja Brzoska.
Amíg ő a csomagautomata-üzletét tökéletesítette, Európa postai szolgáltatói, a UPS és az Amazon a házhozszállítási kapacitásaikat növelték, és sarki boltok ezreit vonták be átvételi pontnak. Ez olcsó és gyors alternatíva volt, de a járványban robbanásszerűen növekvő e-kereskedelem Berlintől Bilbaóig a boltokat csomagokkal, valamint a visszaküldést intéző sorokkal torlaszolta el. „A kisboltok nem túl kényelmesek a csomagátvételre, különösen a járvány alatt” – mondja Kerstens.
29 évesen már McKinsey-partner volt, majd a globális tanácsadócég budapesti vezetője. 2013-2014-ben Bajnai Gordon kabinetfőnöke lett, levezényelte az Erste citibankos akvizícióját, segítette a CEU kényszerű Bécsbe költözését, aztán a Budapesti Városüzemeltetési Holdingot (BVH) is elindította a reformok útján, amikor tavaly év végén a főváros legnagyobb cége, a számos nagy problémával küzdő BKK élére került. Mi köti össze Walter Katalin, az ország egyik legbefolyásosabb asszonyának karrierpontjait? Ahogy ő mondja: „Az ember személyes változása, igénye a teljesítményre, a minőségre és a csapatjátékra, és arra, hogy nyomot hagyjon.”
„Jó napot! Miben segíthetek” – siet elém egy középkorú vagyonőr (történetesen nő), amint belépek a Budapesti Közlekedési Központ (BKK) Rumbach Sebestyén utcai irodájának ajtaján. Szerda délelőtt ide vagy oda, rajtam kívül egyetlen civil sem sorakozik az ügyfélfogadó pultok előtt, és én is csak zavartan keresem a helyemet. „Bánlaki Stella vagyok, és Walter Katalinhoz jöttem.” Az őr egy pillanatra elgondolkodik, ki is lehetek én, és főleg, kit keresek ott. Aztán a plexifalak egyike mögött már emelkedik is a levegőbe egy kéz, mint kisdiáké, aki jól tudja a leckét. A vezérigazgató asszonyt eggyel arrébb, a fotocellás ajtó mögött találom majd, ott fogják nekem mutatni hozzá az utat.
„Az egyik első dolog volt, amit itt kértem, hogy felejtsük el a tisztelt vezérigazgató asszony megszólítást. A vezérigazgató olyan távolságtartó, és akkor még az asszony is ott van. Én a direkt kommunikációban hiszek, a szia vagy esetleg a kedves Kati tökéletesen megfelel” – mondja aztán a fotocella mögött a hatodikon Walter Katalin. Előtte papírok – felkészült az interjúra –, a közvetlensége mögött átgondolt válaszok. Az ország egyik legbefolyásosabb nője (2021-es listánkon a húszfős Üzlet kategória nyolcadik helyezettje) kedves és türelmes, de láthatóan nem vesztegeti az idejét. „Elég gyors vagyok, gyorsan tanulok, és egységnyi idő alatt elég sok munkát el tudok végezni, ez sokat segített a különböző pozíciókban” – mondja.
„Egy jókedvű doer vagyok, optimista, a leglehetetlenebb helyzetekhez is jókedvvel állok hozzá. Csinálni, változást elérni, megvalósítani, nekem ez számít.”
Frau Doktor Walter
Három lánygyermek mellett Walter Katalin családjában nem sok esélye volt a patriarchátusnak vagy a nőket illető sztereotípiák rögzülésének. Főleg, hogy az 1987-ben Frankfurtba költöző Meggyes família már akkor nyitottan gondolkodott. Édesanyjuk a magyar irodalmat, öt nyelven beszélő édesapjuk a nyelvtanulást szerettette meg a lányokkal, és a patrióta szülők a hazaszeretetet is beléjük táplálták. Az oroszul és angolul tanuló Katalin a német iskolában is kitűnő maradt (elsajátította a német mellett a franciát és a spanyolt), és tovább falta Jókai könyveit.
„Mindketten csillagos ötösök voltunk, ez alapból benne volt abban a nyitottságban, amit a szüleinktől kaptunk” – mondja Wirtz Ágnes, Katalin húga, aki mindössze 14 hónappal utána született, és első perctől legjobb barátnőkként is tekintenek egymásra.
„A német tanulmányi rendszerben megtanultuk a kritikus gondolkodást is. Nem arról szólt az iskola, hogy a tanárnak hogyan tudunk megfelelni, hanem hogy hogyan tudjuk gondolatainkat felkészülten képviselni. Ez hatalmas szabadságot adott.”
Katalin úgy érezte, Németországból bármit elérhet az ember, ha képes tenni érte. „Felajánlották, hogy átugorhatom a 11. osztályt, tehát 10.-ből rögtön 12.-be mentem. Emlékszem, kint álltunk az iskolaudvaron, és valamelyik tanár azt mondta: jól van, Katalin, így akkor nem leszel kitűnő, de egy erős hármast azért elérhetsz. Nem értettem, hogy gondolja, hogy egy hármas az nekem pálya” – nevet.
Kiváló érettségije a német nemzeti tanulmányi ösztöndíjat is meghozta a legidősebb Meggyes lánynak, amivel aztán ingyen tanulhatott Németország akkor még különlegesnek számító magánintézményében, a European Business School (EBS) közgazdasági és jogi egyetemen. Mire lediplomázott, eltöltött egy-egy félévet Buenos Airesben és Phoenixben, gyakornokként a McKinsey-nél 2,5 hónapot New Yorkban, majd ugyanennyi időt a Goldman Sachs befektetési banknál Frankfurtban, így a globális pénzügyi cégek már tárt karokkal várták az évfolyamelsőt. Katalin, bár imádott utazni, és férje, a német Cornelius Walter mellett is elköteleződött, bízott benne, hogy egyszer még hazatér Magyarországra, így a McKinsey-t választotta – annak legalább volt budapesti irodája.
A közgazdasági doktori szintig az vitte, hogy tudta: a közép-európai régió klasszikus pénzügyi világában a két kis betűnek egy nő neve előtt nagy előnye lehet. Akkor még számított neki a megszólítás: a Frau Doktor Walter a Deutsche Banknál is jól csengett. „De nem ezért érte meg – mosolyodik el –, hanem mert az alatt az egy év alatt, amíg a dolgozatomat megírtam, hazajöttünk Budapestre, és a férjem megszerette.”
A Németországból hazatérő huszonévesek Frankfurt, London, Prága és Budapest között ingáztak, lényegében csak a hétvégéket töltötték a 2000-től otthonuknak nevezett Magyarországon. Katalin első gyermekük megérkezésekor lassított le kicsit. A magyar iroda vezetése után elvállalta a McKinsey regionális vezetőjének támogatását, ami kevesebb utazással járt. Összesen 15 évig dolgozott a vállalatnak, főleg pénzügyi intézményeknek – magyaroknak, németeknek, amerikaiaknak egyaránt, valamint meghatározó magyar vállalatoknak más szektorokban is. „A mai napig a McKinsey-t hívom az alma materemnek.” A férje 23 évig volt ott, de sohasem dolgoztak közös projekten. Azán jött a közélet.
„Ezek mindig fejlődési szakaszok. Az elején az számított, hogy legyenek nemzetközi kihívások, lehetőségekkel teli közeg, a work hard, play hard. De közel a negyvenhez még fontosabb lett, hogy Magyarországon befolyásoljak pozitívan dolgokat.”
„Németországban arra szocializálódtam, hogy a társadalmi és politikai hozzájárulás nemhogy természetes, de bizonyos adottságok mellett kvázi kötelesség. Úgy éreztem, hogyha azt akarom, hogy hosszú távon otthonom legyen itt, és a gyerekeim is itt éljenek, akkor muszáj aktívan tennem valamit a jövőért.”
Walter Katalinnak csak érintőlegesen volt kapcsolata Bajnai Gordonnal, 2013 januárjában mégis két hét mérlegelés után mellé állt, és részt vett a Haza és Haladás, valamint az Együtt megalapításában. Egyike volt azoknak, akik Bajnai és Bojár Gábor mellett félmillió forintnál többet tettek bele a rövid életű szociálliberális pártba. „Másfél év volt, 2014 tavaszán volt a parlamenti választás, és aztán nyáron az európai uniós választás, Gordon ezután szállt ki. Utána én sem láttam a saját szintemen olyan munkalehetőséget, ahol a potenciális hatásom megérte volna azt a személyes árat, amit az ember egy ilyenbe beletesz.”
Katalin nem tudta, mibe érkezik meg, amikor visszatért a gazdasági szférába 2014 júniusában. „Magyarország nem könnyű hely ilyen szempontból. Nem felejtenek – mondja. – Németországból folyamatosan kaptam a lehetőségeket, de nem akartam menni, ebben a kérdésben nem döntök racionálisan.”
Majdnem egy év eltelt, mire az Erste megvette a Citibankot, ő pedig az akvizíció élére kerülhetett, és megtalálhatta a következő szakmai feladatot. „A McKinsey-ből mindig a közeget hiányolja az ember. Gordon mellett a minőségi szellemi, intellektuális közeg megvolt. Ehhez képest nagyobb váltás volt az Erste, az a klasszikus és nagy szervezet, amelyben nehezebb dolgokat megmozgatni.”
2019 januárjától aztán az Allianz kelet-közép-európai értékesítési vezetője volt, onnan édesanyja váratlan halála miatt váltott fél év után, hogy aztán 2019 szeptemberében elvállalja a Central European University (CEU) COO pozícióját és az egyetem részleges kényszerű Bécsbe költöztetésének vezetését. A Soros György által alapított egyetem akadémiai közegében megint abban a szellemi-intellektuális hubban találta magát, amiben lubickolni tudott. Komoly erkölcsi dilemmát is okozott neki, amikor decemberben az akkor már főpolgármesternek megválasztott Karácsony Gergely megkereste, hogy pályázzon a BVH élére.
„Az Együtt időszakából jól ismertem ezt a társaságot. Amikor megvolt az önkormányzati választási eredmény, én is elkezdtem gondolkodni, és ők is gyorsan jelentkeztek” – mondja Katalin arra, hogyan hallott a pozícióról. Akkoriban bejárta a magyar sajtót: egy gyors pályázatot követően Waltert választották a BVH élére. Ahogy a főpolgármester akkor nyilatkozta: „aki egy milliárdos céget akar vezetni, megfelelő önéletrajzot egy nap alatt is meg tud írni. Walter Katalin életrajza szerint pedig alkalmas erre a feladatra.” „Úgy éreztem, hogy nyolcvanévesen megbánom, ha kihagyom a lehetőséget. A CEU olyan közeg, ahol ezt megértették” – mondja erre Walter.
Egyértelmű, hogy Walter Katalin mindig a kihívásokat kereste, és nem félt kockázatot vállalni. Utóbbihoz szerinte – amellett, hogy férjével munkájuk által stabil anyagi hátteret tudtak teremteni – az is kellett, hogy nagy érzelmi biztonságban nőjön fel, és hogy tudja, bárhol a világon megállná a helyét. „Amit kaptunk otthonról, hozzájárult ahhoz az optimizmushoz, aminek alapján azt gondolom, hogy helyesen döntök.”
Bajnai, Soros, Karácsony – neve az évek alatt összefonódott a baloldallal, miközben mindig is gazdasági-menedzseri pozíciókban maradt, és egyszer sem került a politika frontvonalába.
„Szeretek abban hinni, hogy lehet ez olyan ország, amiért érdemes tenni, és majd 25 évnyi eredményes szakmai múlttal engedtessék meg, hogy értékrend alapján döntsek – mondja. – Én nem politizálok, én úgy gondolom, hogy a fővárosi cégeknél lehetőségeim vannak, hogy jó irányba változtassak dolgokon.”
Wirtz Ágnes szerint nővéréből elsőként az emberek leginkább „a fejét” látják, vagyis hogy felkészült, gyors felfogású és strukturált gondolkodású. Ugyanakkor, szerinte, mióta Katalin közélethez közeli pályán mozog, az igazi önmaga, amilyennek ő mindig is ismerte. „Már abból, ahogy gyerekkorában falta a magyar irodalmat, Jókai hősnőit, látszott, hogy benne valami olyan romantika van, ami a hazafisághoz csatol vissza. Ő tényleg az, aki egy nemzetközi karriert hagyott ott ezért” – mondja Ágnes. Hozzáteszi: „Mi mindhárman, testvérek nagyon mosolygósak és pozitívak vagyunk, talán épp ilyen karakterekre van szüksége az országnak.”
Karrierjével párhuzamosan Katalin hét évig volt az UNICEF- board tagja, és ma is kuratóriumi tagja és támogatója a húga által alapított – gyermekotthonokban vagy nevelőszülőknél nevelkedő gyerekeket támogató – Világszép Alapítványnak. A Transparency Internationalt is vagy egy évtizeden át gálánsan támogatták férjével – a havi ezer euróval kilógtak a magánadományozók sorából –, illetve a Halácsy Péter által alapított Budapest Schoolba is befektettek.
„Ha az ember élt érettebb társadalomban, látja, hogy ezek fontosak. Mi abszolút nulláról, sőt mínuszról indultunk, mert voltak tanulmányi hiteleink, de hogyha az ember a teljesítményével elér egyfajta anyagi biztonságot, akkor kulcsfontosságú, hogy társadalmi felelősséget vállaljon. Egy egykulcsos adórendszerben ez még inkább így van.”
Mondd ki
„Én láttam az OTP-t, a Molt, mindent a 2000-es években. Ezek a fővárosi cégek azon a szinten ragadtak, sőt az előtt. Részben az elkötelezettség hiánya miatt, részben mert annyi mindent befolyásolt a politika” – mondja Katalin, aki a Városüzemeltetési Holding megreformálására még a járvány előtt letette a stratégiát. 2020 végén Karácsony Gergely megkérdezte tőle, hogy a megbízott vezetőt váltva átvenné-e a hatalmas kihívások előtt álló BKK vezetését. „Én ilyenekre nem szoktam nemet mondani” – somolyog Walter tágas és világos, de egyszerűen berendezett irodájában, egy metrótérképpel szemben ülve.
Szeretek abban hinni, hogy ez lehet olyan ország, amiért érdemes tenni, és majd 25 évnyi eredményes szakmai múlttal engedtessék meg, hogy értékrend alapján döntsek.
„Ő ide azzal a szándékkal jött, hogy segít Budapestnek élhető várossá válni azáltal, hogy az önkormányzati szférába is behozza a hatékonyság- és gazdasági fókuszú vezetést, bizonyítja, hogy ezek szerint a szempontok szerint is lehet itt cégeket működtetni, és nemcsak politikai alapon” – mondja Sághy Andrea, aki előbb a BVH-nál, majd a BKK-nál dolgozik HR-vezetőként Katalin mellett. Andrea hozzáteszi: ezzel Katalin őt és a vállalat szélesebb dolgozói körét is motiválja, és ez hosszú távon is fontos lehet az utánpótlás szempontjából. „Ő egy felhatalmazó vezető, transzparencia és nyitott kommunikáció, közvetlenség és pozitivitás jellemzi, és ezt a kultúrát szeretné itt építeni.”
Katalin szeret és tud is delegálni, csapatjátékosnak mondja magát.
„Mondd ki, ne tartsd magadban, a McKinsey-nél így szocializálódtam, és ma is ezt vallom.”
A McKinsey-nél elég nagy mennyiségű munkához hozzászokik az ember, de Katalin híres volt arról, hogy megtalálja a munka-magánélet egyensúlyt. Ott sokan azért akartak mellé kerülni, mert tudták, hogy akkor el tudnak majd menni hétköznap esténként színházba, ami egyébként nem volt jellemző. Katalin a karrierszüneteit is a gyermekeivel töltötte, és elmondása szerint ma is nagyon odafigyel, hogy egy kis énidő és sport mellett amennyit csak tud, családjával legyen. Ugyanakkor elismeri, hogy ha az ember egy új munkahelyen kezd, az mindig intenzív, és ő 2019 januárja óta szinte állandóan újmunkahely-állapotban van. Gyermekei ezt fel is rótták neki, férje viszont, aki 2020 augusztusában otthagyta a McKinsey-t, hogy befektetőként, impact investorként és családja közelében töltse nyugdíj előtti éveit, sokat segített.
Mi a közös a betöltött pozícióiban? – kérdezem. „Tulajdonképpen semmi” – nevet. A környezete viszont azt mondja: Katalin mindegyikben gyorsan, éles látással mérte fel az aktuális állapotokat, az összefüggéseket, jól eligazodott a vállalati működésben, és értéket akart teremteni, csapatmunka által. Akik ismerik, jolly jokerként hivatkoznak rá.
„Szabad kezem van, és nem kértek volna fel, ha nem tudnák, hogyan akarom csinálni” – mondja a BKK-nál betöltött pozíciójáról. Informátoraink szerint Walter jó menedzser, és nem célja frontvonalbeli politikussá válni, de egy kormányváltásnál potenciálisan miniszteri poszton is számolnának vele. Ahogy ezt felvetem neki, nem zárkózik el. Arra a kérdésre, hogy meddig tervez a BKK élén, ennyit mond: „2024-ben lesz a következő önkormányzati választás, addig idő és itt feladat is van bőven.”
Jóllehet Magyarország nem számít hajóépítő-nagyhatalomnak, sportos hajók terén mégis az élvonalba tartozik. Az egyik legelismertebb gyártó a Déry Attila és Mezey Zoltán által alapított etyeki–paloznaki Flaar. Az űrtechnológiát is felhasználó, áramvonalas karbonhajóik szépek, gyorsak, és tele vannak innovációkkal – nem véletlenül úsznak már német, svéd vagy épp olasz vizeken is. A legjobban persze a Balatonon érzik magukat, ott több rekordot is tartanak.
A gender egyenlőség témája egyre kiemelkedőbb szerepet kap a hétköznapokban és a munkaerőpiacon is. Ma már szinte nem is tudunk úgy elmenni egy HR-es konferenciára, hogy ne legyen az egyik fő téma a nők helyzete a munkaerőpiacon. Sokan sokféleképpen próbálják megvalósítani az ideális munkahelyet mind nők, mind férfiak számára, legyen szó kvótákról, apa-szabadságról, cégen belüli óvodáról. A Praktiker Kft. ügyvezető igazgatójával és HR igazgatójával beszélgettünk arról, hogyan lehet kitüntetett családbarát munkahelyet teremteni kvóták nélkül, érdemi alapon és emberségesen.
Nagyon ritka, hogy egy üzlet bő száz éve szinte ugyanazon a helyen működjön. A Központi Antikváriummal pont ez a helyzet, 1891 óta a Múzeum körúton működik – a tulajdonosi kör többször változott, a hangulata viszont semmit: áthatja a történelem és a régiségek szeretete. A mai tulajnak nincs rá annyi ideje, mint szeretné, de az üzlet szakmai vezetése igazi fanatikusok kezében van.