Nem csoda, ha nincs női előmenetel, amikor nincsenek rá minták. Vagy legalábbis elfelejtjük őket. hat példakép: anyák, akiket érdemes ismerni.
Kanizsai Dorottya (1490–1532) Korának legművelteb főúrnője a szó klasszikus értelmében nem volt anya, mégis egy generáció köszönhet neki törődést. Kétszeres nádorfeleség volt (Geréb Péterhez, majd Perényi Imréhez ment hozzá), ami tekintélyt, a tudáshoz való hozzáférést garantálta neki. Mindezt megosztotta a hozzá került növendék lányokkal és legényekkel, érdeme szerint segítette a szegényeket, de ő temettette el a mohácsi vész halottait is.
Orlai Petrich Soma: Perényiné Kanizsai Dorottya a mohácsi csata után összeszedi a halottakat
Klasszikusan öltözködő, konzervatív férfinak vallja magát, de ez nem biztonsági játék Málnay B. Levente részéről: szerinte bátorság kell ahhoz, hogy az ember letegye a garast valami markáns mellett.
Karrier „Igyekszem nem elszállni magamtól” – mondja Málnay B. Levente, és aki tudja, hogy magyar tévés szakember még nem jutott olyan magas pozícióba Európában, mint ő, érti, hogy miért nem elszállás már önmagában ez a kijelentés. Az AMC Networks International Közép- és Észak-Európáért felelős ügyvezető alelnöke, vezérigazgatója a nagy egókról elhíresült tévésszakmában az önkritikáját érzi az egyik legnagyobb erényének. „A kihívásokra tanulási lehetőségként tekintek, a tehetséges embereket pedig nem lenyomni, hanem motiválni szeretném, hogy még jobbak legyenek. Nem esik le a gyűrű az ujjamról, ha el kell ismernem, hogy valaki jobban ért valamihez nálam, inkább felkérem az illetőt adott feladatra.” Szakmai sikernek tartja, hogy jelenlegi munkahelyén a vezetői csapatából több mint tíz év alatt még soha senki sem mondott fel.
Stílus Az öltözködés nem tölt be központi szerepet az életében, mégis fontos. Műgyűjtő lévén (lásd Forbes 2018/6) frappáns hasonlattal szemlélteti, miért: „Ez olyan, mint egy képnél a keret. Nem mindegy, milyen az az öt százalék, ami körülveszi. Nem a legfontosabb, de az első benyomás gyakran azon áll vagy bukik.” Hogy mi az az öt százalék, ha a megjelenéséről van szó? Az ápoltság, a jó kiállás, az alkalomhoz illő öltözék és a kimagasló minőség. Ezeket elengedhetetlennek tartja.
„Nagyon boldog ember vagyok, aki jó ideje rendben van önmagával. Mindent a magam szórakoztatására és örömére teszek, ezalól az öltözködés sem kivétel.” Nem érdeklik például az ismert, akár státuszszimbólumnak is értelmezhető márkanevek, ahogy mondja, a legmagasabb minőséget keresi: Zegna, Larusmiani, Brioni ruhák és a Vass Cipő lábbelijei sorakoznak a gardróbban. „Tévésként egész életemben márkákat építettem. A márkákat fontosnak tartom, hiszen segítenek orientálódni, de ha öltözködésről van szó, ennél többet nem jelentenek. Nekem az a fontos, hogy mit garantál az adott név.”
Bohém burzsoá földszint
Málnay B. Levente életében minden területen jelen van egyfajta kettősség. Tizenkét évig zenetévéket vezetett, közben szenvedélyes operarajongó, konzervatív létére boldog házasságban él az övétől eltérő világnézetű feleségével (aki a korábbi televíziós újságíró, most az Unicef-et vezető Mészáros Antónia), az öltöny és a zakó mellett pedig a covid óta sokszor tárgyalásokra is piképólót és farmernadrágot húz. A kettősség az otthonában is megjelenik: az emelet az art deco jegyében lett berendezve, a földszintet a bohém burzsoá világ ihlette. „Ebben a két irányzatban így együtt van meg mindaz, ami vagyok. Az art deco elegáns, mégis modern irányzat, a bohém burzsoá pedig maga a szín, az életöröm és a játékosság” – magyarázza. A minimállal nem tudna azonosulni, „vizuális kockázatkerülésnek” érzi. „Bátorság, ha az ember úgy dönt, leteszi a garast valami markáns, például az art deco mellett.”
Relax Sport és kultúra nélkül nem tudná elképzelni az életét, és a kettősség itt is tetten érhető. Bevallása szerint borzasztóan teniszezik (de imádja), nem focizik (de meccsekre rendszeresen jár), és akkor a legboldogabb, ha múzeumba mehet (de kerüli a kiállításmegnyitókat). Amiben viszont nincs ellentmondás: szenvedélyes műgyűjtő, aki a képzőművészet mellett az operaművészetben is órákra el tud veszni, főleg, ha a 70-es évek előadóit hallgathatja.
Málnay B. Levente kedvncei1. Eb-jegy: Élete egyik legnagyobb közösségi élménye volt, amikor a magyar csapat 2-0-ra megverte az osztrákokat. 2. Borotva és borotvaecset: A villanyborotváját a karantén alatt cserélte klasszikusra. Már nem térne vissza a régihez. 3. Kitüntetés: Egy régi fotó tanúsága szerint az egyik felmenője hat kitüntetést is kapott európai uralkodóktól. Elhatározta, hogy összegyűjti őket ajándékul az édesapjának. Ez az egyik, amit már megszerzett. 4. Szivartartó: Hetente egyetlen szálat szív, ahhoz viszont szertartásosan ragaszkodik: nem indulhat el nélküle hétvége. 5. Rádió: Nagymamája hozta gyerekkorában egy ausztráliai látogatásról. Ma is működik. 6. Darth Vader-figura: A Csillagok háborúja bemutatójának évében, 1977-ben kapta ajándékba az édesapjától. A végtelenül boldog gyerekkor és a film iránti rajongás meghatározó az életében. 7. Fejhallgató:Bang & Olufsen. Az esetek 99 százalékában operát hallgat vele.
Puskás Ferenc óta Hanga Ádám kosárlabdázó az első magyar, aki magára öltheti a spanyol királyi gárda mezét a legmagasabb szinten. Az ide vezető út hátrányokkal, kudarcokkal volt kikövezve, de Ádámot hajtotta a szenvedély, sérülései nem hegeket hagytak, hanem csiszolták a jellemét.
Legalább százhúsz, de lehet, hogy inkább száznegyven. Ennyiszer vesznek kézbe egy lábbelit egy-egy műveletre Csengeren, a Szamos Cipő manufaktúrájában, onnan, hogy az alapanyag megérkezik a gyártósorra, addig, míg a cipő a készáruraktárba kerül. A Szamos sokáig a német Josef Seibel fő beszállítója volt, aztán válságos szakítás következett – szerencse, hogy közben épp átálltak a sajátmárkás gyerekcipőkre. Juhász János tulajdonos most három évet adott magának, hogy a járvány után sínre tegye a cégét, aztán békésen, nyugodtan átadhassa a következő generációnak.
Azt szokták mondani, azért jobb a Tátra szlovákiai oldalát választani, mert a lengyeleknél, aki csak teheti, egyszer egy évben elvonul a hegyekbe. Valójában talán a szlovákok sincsenek ezzel másképp, csak hát a lengyelek negyvenmillióan vannak, a szlovákok meg csak ötmillióan. Ráadásul több és magasabb hegycsúcs van a szlovák oldalon, és még a turistaútvonalak is hosszabbak. Ennek megfelelően Szlovákia felé vettük az irányt, hogy megnézzük, mire jutott egy szlovák házaspár és a világ legnagyobb német szállodalánca egy-egy századfordulós tátrai grand hotellel, alig pár hegycsúcsra egymástól.
