„Ült már Rolls-Royce-ban?” „Nem hiszem” – mondtam barátságosan, bár kicsit furcsállottam a kérdést, amit a Václav Havel repülőtéren várakozó sofőr rögtön nekem szegezett, midőn kinyitotta egy királykék (katalógusnyelven Salamanca-kék) Ghost hátsó ajtaját. Gondoltam, elmúltak már azok az idők, amikor nagy szám volt a nyugati autó. Egy perccel később, már a kasmírszürke bőrülés kényelmes ölelésében, miután az ajtó magától becsukódott utánam, kezdtem kapiskálni, miért indokolt 2021-ben is a kérdés. (Esküszöm, nem nyújtózkodtam, elvégre az emberből előbújik az úrilány, ha sofőrt lát, de ő is maximum egy gombot nyomhatott meg, mert csak suhanó alakja tűnt föl a halk kattanás előtt.)

Első testi kontaktusom a státusszimbólumok netovábbjával a Prága belvárosáig megtett harminc perc alatt további felismerésekhez juttatott: nem kell ahhoz autófanatikusnak lenni, hogy az ember kalapot emeljen egy műszakilag és dizájnszempontból is utánozhatatlanul exkluzív csodamasina előtt. Akkora, mint egy csatahajó, de olyan halkan siklik, mint amikor hullám sincs a vízen. Komfortos, mint egy luxusszálloda minibárja a hátsó ülésekbe rejtett pezsgőhűtővel és törhetetlen poharakkal, és romantikus, mint egy kandallós-birkaszőnyeges mezítlábas filmjelenet az utastér mennyezetébe épített csillagos égboltot idéző lámpácskákkal és az ülések előtti valódi birkagyapjú szőnyegszettel.

Az első felületes benyomások másnap aztán elmélyültek, de ahogy egy igazi Forbes-listás is tenné, előbb a prágai Four Seasons következett.

Gondolával a Moldván
Azt mondják a prágaiak (legalábbis a cseh Forbes főszerkesztője, aki szintén a csapatunk tagja volt), hogy a városnak jót tett a pandémia. Némi levegőhöz jutott az egyébként turistákkal klasszikusan tömött Károly híd, csendesebbé váltak a belvárosi utcák. A turisták ugyan mostanában már oda is kezdenek visszatérni, akárcsak Budapestre, de egyelőre pont annyian vannak, amitől kellemesen nyüzsög a város, élet van a teraszokon és a Moldva partján.

Amikor sok évvel ezelőtt utoljára Prágában jártam, nem jutott eszembe a sétahajókázás, bár az is igaz, hogy nem pont a folyópartra esett a szállásom. A Four Seasons prágai egysége – egész pontosan egy neoreneszánsz, egy neoklasszicista és egy barokk palota együttese egy negyedik új épülettel összekombinálva – viszont ideális helyen van ahhoz, hogy az ember pár lépés után beüljön egy fagondolába. Például a Charlotte Garrigue-ról elnevezettbe. Ebben egyrészt megtudhatja, hogy a csehek amerikai származású hősnője az első csehszlovák elnök, Tomáš Masaryk felesége, a nők egyenjogúságáért száz évvel ezelőtt küzdő irodalmár és feminista volt, másrészt sikkesen sörözhet vagy pezsgőzhet az Óvárost és a Kisoldalt összekötő hidak alatt, például a Kampa-sziget felderítésével. Amíg le nem szakad az ég.