Szerző: Freund Tamás
Az áltudományos információk, az összeesküvés-elméletek és álhírek soha nem tapasztalt hatékonysággal terjednek a szakmai kontrollt nélkülöző közösségi médián keresztül. Az áltudományos vélekedések terjesztőinek leggyakoribb motivációi a félreértelmezett vallási-világnézeti alapokon nyugvó téveszmék, összeesküvés-elméletek, félelmek, fóbiák vagy a nyers anyagi érdek. Máskor a népszerűség keresése, esetleg az egyéni identitás, a csoporthoz való tartozás kifejezésének szükséglete hajtja őket.
A befogadó közösség úszik a szelektálatlan információáradattal, megbabonázva az információ elérhetőségének könnyűsége, gyorsasága által.
A befogadó közösség az információ elérhetőségének könnyűsége, gyorsasága által megbabonázva úszik a szelektálatlan információáradattal. Így nem aggasztja a minőségi kontroll hiánya, hitelesnek fogad el mindent, amit elég sokan állítanak. A hiteles tudományos vélemény lejáratását motiválhatják rövidlátó politikai-gazdasági törekvések is, amelyek a könnyebb utat bemutatva szereznek híveket elméleteiknek.
Az áltudományok terjedésének kedvez a tudományos eredmények tömegessé, egyre bonyolultabbá és a nem szakértő kutatók számára is egyre átláthatatlanabbá válása. Az adott területtel közvetlenül foglalkozó tudósok bevonása nélkül szinte lehetetlen ellenőrizni a megállapítások, új felfedezések, kutatási eredmények, valamint mindezek közösségi médiumokban megjelenő interpretációinak helyességét, hitelességét.
Éppen ezért kulcskérdés a bizalom. Bizalom a tudósokban, bizalom a tudományos módszerekben, a tudományos intézményekben, és bizalom a hiteles információforrásokban. A források használatára, az áltudomány és tudomány közti különbségtételre, a tudományos módszer alapvető kritériumaira már a középiskolai oktatásban is nagy hangsúlyt kell fektetni.
A tudománybarát társadalomért nekünk, tudósoknak is többet kell tennünk. Ki kell alakítanunk kommunikációs csatornáinkat, és nemcsak a tudományos eredményeket, hanem a tudomány működésének szigorú rendjét is megismerhetővé, átláthatóvá kell tennünk. Többek között ez vezetett akkor is, amikor néhány hónappal ezelőtt meghirdettem a Középiskolai MTA Alumni Programot, amelynek keretében mára 1300 köztestületi tagunk vállalta, hogy tudományos előadásokat tart középiskolákban országszerte és a határokon túl is.
Szerencsére van mire építenünk, a tudósok iránt töretlen a bizalom világszerte. A Nézőpont Intézet ez év januári közvélemény-kutatása szerint a magyar emberek háromnegyede bízik a tudósokban, a tudományban, és kiemelkedő a bizalom a Magyar Tudományos Akadémia iránt is. Ebben a tekintetben jobban állunk, mint más kiemelt társadalmi csoportok, az orvosok, papok, jogászok, politikusok vagy a katonák.
A pandémia különleges kihívás elé állította az egész világot, minden országot, minden társadalmi réteget. Hirtelen igen szorossá vált a kapcsolat a tudós közösség és a döntéshozók között, talán eddig soha nem tapasztalt együttműködés alakult ki. Záporoznak a kérdések a társadalom minden szintjéről. Meddig fog tartani a válsághelyzet? Száműzhető-e végleg ez a vírus a környezetünkből, és ha nem, hogyan lehet vele együtt élni? Mikor indítható újra a gazdaság, a megszokott közösségi élet? Beoltassuk-e magunkat, és ha igen, melyik vakcinával?
Annyi bizonyos, hogy nyugodtan oltassuk be magunkat bármelyik hatóságilag engedélyezett, az orvostudomány elvárásainak megfelelő vakcinával. A többi kérdésre azonban a legújabb felfedezések sem adnak ma még biztos választ. De egyre pontosabb előrejelzéseink és egyre jobb válaszaink vannak, ami az elmúlt évtizedek orvosbiológiai, matematikai, informatikai, közgazdasági, pszichológiai, szociológiai alapkutatásainak köszönhető. Egy tudósaiban bízó, tudománybarát társadalomban képes csak kibontakozni az anyagi világnak és az emberi szellemnek az a megismerése, ami képes biztosítani jóllétünket és túlélésünket a Földön.
A szerző a Magyar Tudományos Akadémia elnöke.