Dömdödöm megszólalt

Dömdödöm, te miről írsz? – kérdezték az ELTE folyosóján a 80-as évek végén csoporttársai Boldizsár Ildikót, amikor azt a feladatot kapták magyar-esztétika szakon, hogy adjanak le egy esszét bármilyen, számukra kedves alkotásról. Lehet az vers, regény, szobor vagy festmény is. A többiek sorolták témáikat: Shakespeare, Dosztojevszkij, Pilinszky. Ildikót ugyanezek a csoporttársak nevezték el Lázár Ervin sohasem beszélő mesefigurájáról. A kapott becenevéhez hűen most is csak a vállát vonta meg tanácstalanul.
A határidő előtti este, amikor már végképp nem tudta, miről írjon, mérgében csapott egyet, és úgy hátra vágta magát a székében, hogy a mögötte lévő könyvespolcról a fejére esett a főbérlője egyik könyve. A Micimackó. A newtoni fordulat vége az lett, hogy mivel már úgyis minden mindegy volt, olvasni kezdte a történetet ott, ahol kinyílt. A fejezetben annyi eső esik, hogy ellepi az ár az egész világot, de Malacka a végére kiügyeskedi, hogy ne fulladjon bele.

Iskolateremtők:
KORÁBBAN EBBEN A SOROZATBAN:
Fischer Iván, Dévény Anna,
Csíkszentmihályi Mihály, Chikán Attila, Horn György, Korniss Péter, Halász Judit, Vitray Tamás, Lovasi András, Polgár Judit, Földessy Margit, Nádasdy Ádám, Vekerdy Tamás, Mikulás Ferenc, L. Ritók Nóra,
Benkő Vilmos, Marék Veronika


„Akkor azt éreztem, hogy én vagyok Malacka, és elönt engem is az ár. Még nem tudtam, de ez volt az első meseterápiás élményem. Hirtelen eldöntöttem, hogy én ezt írom meg, egy szusszal el is készült. Reggel frissen, még melegen vittem az esszét Balassa Péter tanár úrnak. Azt hittem, azt fogja mondani: »Kisasszony, ez nagyon szép, de inkább fáradjon át a Kiss János altábornagy utcába, ott van az óvókőképző.«”