A cég első 30 éve az alapítók, Boross István és felesége, Hedvig párosa alatt inkább szokásokon alapult. 2009–2010 körül István kezdeményezésére aktívan elkezdtek foglalkozni a generációváltás kihívásaival. A folyamat végére – Magyarországon talán elsőként – külső moderátor segítségét is igénybe véve összeállt egy „családi alkotmány”. István hozzáállását két dologban is úttörőnek mondhatjuk: a jövőkép megfogalmazásába bevonta a négy fiúgyermek – Dávid, Gábor, Bence és Bálint – generációját és nem vetette el külső segítség igénybevételét. Az „alkotmány” gyakorlati hasznát sajnálatos módon hamar megtapasztalták: 2015-ben István tragikus hirtelenséggel elhunyt. Szerencsére az alkotmány részét képezte egy vészhelyzeti protokoll, ami segített stabilizálni a cég működtetését.
A tulajdonlás teljes reformjáról István úgy gondolta, elég lesz rá 5–10 év múlva sort keríteni. A nyereség felhasználásáról ad hoc döntéseket hozott, a céges és magánvagyon között teljes volt az átjárhatóság. Ugyanakkor még életében a négy fiú kapta meg a tulajdon fejenként 20 százalékát, a szülőknél pedig maradt a 10-10 százalék. Sor került továbbá egy részletes vagyonjegyzék létrehozására.
A további lépések már István halála után, a pénzügyi vénával is megáldott Bence aktív közreműködésével történtek. A fő tevékenység – kereskedelem – és az ezt támogató infrastruktúra – ingatlan, flottakezelés etc. – szétválasztásra került több elemre, majd ezt követően elindult a holdingosítás. A testvéreknek több év távlatából immár egyértelmű: ha nem lett volna az alkotmány elvi vezetése és a struktúrapillérek, esélytelen lett volna kezelni a komplex és átláthatatlan helyzetet. A letisztított és rendszeresen értékelt cégstruktúra tette például lehetővé, hogy a közelmúltban az egyik testvér tulajdonát a többiek megvásárolták. A bizalmi vagyonkezelés gondolata ugyan felmerült, de úgy döntöttek, erre majd a következő generációnak való átadás előtt érdemes együtt visszatérniük.
