A kardióedzésnek is tökéletes, tizenöt perces hegymenet után még kicsit kapkodva veszem a levegőt, amikor egy XII. kerületi kapunál megnyomom a bal felső, Koppány feliratú csengőt. A családnévhez tartozó egyik jelölt, Szabolcs nyit kaput, sarkában megtermett, csokoládébarna kutya vizslat. „Schokónak már megvolt a reggeli torna” – mondja a bemutatkozás után mosolyogva, én pedig halkan nyöszörögve követem őt és az ebet.
A villába lépve egyfajta jutalom gyanánt elém tárul Budapest irigylésre méltó panorámája. Itt bent köszönt Szabolcs édesapja, Koppány János, az Intland Software társalapító-vezérigazgatója, valamint Moksony Réka, a családi vállalat ügyvezetője is. A harmadik Koppány, Zsolt még egy nagy gyártóipari céggel tárgyal egy szobával arrébb.

Amikor Londonban jártam akkoriban, még azt kérdezték, tényleg sok ló van Magyar­országon? A németeknél már az volt a kérdés, hogy mennyibe kerül a termékünk.

Amíg rá várunk, beszélgetünk a házról és a kilátásról, amit Jánosék csak ritkán élveznek, idejük többségét ugyanis a vállalat stuttgarti irodájában töltik. Szabolcs, a pénzügyi igazgató ekkor előre is elnézést kér, ha nem jutna eszébe egy-egy magyar szó, már gyerekkora óta kint él. Éppen elgondolkodom, németül beszél-e a kutya is (ha már német vizsla), amikor Zsolt, a műszaki vezérigazgató is csatlakozik a beszélgetéshez.
Így ülünk le öt plusz egyen a kanapé szecessziós színkavalkádjába, és már veszem a levegőt az első kérdéseim egyikéhez, amikor Schoko közbeugat: megjött a gázóra-leolvasó. Nevetve várjuk, míg lenyugszik, hogy János elkezdhesse mesélni családi vállalkozásának történeté.

Macerás nekik ez a piac
Az Intland Software GmbH-t, mely az internet land kifejezésből kapta a nevét, 1998-ban alapította meg János és Zsolt, akik akkor már sikeres vállalkozónak számítottak a német piacon. Első cégüket, a Multixot a Cygnus vásárolta fel. Az Intlanddal eleinte ennek a sikersztorinak a tapasztalatát és az üzletvezetés alatt látott, még kiaknázatlan lehetőségeket akarta továbbvinni a testvérpár. Egy online együttműködést elősegítő, forráskódelemző szoftvert kezdtek készíteni a felhasználóknak, ennek azonban akkor még kemény technológiai gátja volt: egyszerűen nem engedte az internetes infrastruktúra a megvalósítást, és a piac sem erre vitte a céget.

Koppány János, Koppány Zsolt, Moksony Réka, Koppány Szabolcs és Schoko, a német vizsla. A szilícium-völgyi hekkeres-kutyás DNS egyértelműen beleolvadt az Intland életébe.

Így átpozicionálták működésüket, és az Intland Software ma már application lifecycle managementtel (ALM, magyarul alkalmazások életciklusának kezelése) foglalkozik. Zanzásítva ez egy szoftver teljes életútjának végigkövetését, menedzselését jelenti a kezdeti igények, elvárások meghatározásától a fejlesztésen, frissítéseken át egészen a „nyugdíjba küldés” pillanatáig.

Az erősen szabályozott gyártócégeknél – az autóiparban, valamint a gyógyszer- és egészségügyi technológiai (medtech) vállalatoknál – jönnek jól az Intland zászlóshajójához, a Codebeamerhez hasonló alkalmazások. Relevanciájuk az utóbbi időben az autóipari forradalomban jelentősen felértékelődött, a Tesla által felbolygatott piac ugyanis egyre jobban tolódik a szoftverfejlesztés irányába. „A hardvert manapság már mindenki le tudja gyártani – mondja János –, így lassan a szoftver fogja meghatározni az autót. Ez lesz a megkülönböztető tényező.”

Az iparág rohamos digitalizációja pedig rengeteg megoldandó feladattal jár. Az autonóm autókhoz tartozó, belsős csapatok által megírt, több százmillió soros kódokat a régi szoftverek egyszerűen nem tudják kiszolgálni, nem képesek ekkora adatmennyiség és bonyolultság kezelésére. A piaci momentumot szerencsésen elcsípő Intland itt lépett színre a Codebeamerrel. Felhőalapú alkalmazásukat ma már a legnagyobbak – köztük a BMW, a Daimler, az Audi és a Fiat Chrysler is – használják.
Autóipari fókuszukat (ez jelenleg bevételeik nagyjából felét adja) szándékosan építgették Stuttgartból, a Mercedes-Benz és a Porsche bölcsőjéből. ALM-szempontból ennek a szektornak vannak a legbonyolultabb, legspecifikusabb fejlesztési igényei, hiszen már régóta ezernyi eszközzel foglalkoznak. Ha ezt a bonyolultságot sikerül egy cégnek megugrania, bármelyik másik szegmenst meghódíthatja – az Intland pedig már sikeresen belépett a medtech ajtaján is.

„Egyik nagyon szép projektünk a világ legnagyobb orvosi eszközgyártójával, a Med­tronickal volt. Egy olyan, az agyba beépíthető szenzort csináltak a Codebeamer platformján, ami csökkenti a Parkinson-kóros betegek remegését. De a gyógyszeriparban is kiépítettük már a pozíciónkat, a Roche-nál egy piacvezető szoftvergyártó rendszerét cserélték le a miénkre” – mondja János.

A járműipar ráadásul nemcsak a szoftver funkcióinak adott jó alapot, de a felhasználók számát is felturbózta. „Sokszor a beszállítóknak is integrálódniuk kell a mi rendszerünkbe, hiszen az adatcsere a mi platformunkon zajlik” – mondja Zsolt. Megoldásukat ma már nagyjából ötszázezren használják. „Kiajánlják a szoftvert. A kereskedelmi hálózatunkban nemcsak ügyfélként, hanem kvázi indirekt eladóként, promoterként is szerepet vállalnak a gyártók.”

A digitalizációs folyamatok erőre kapása mellett ráadásul a versenyben is szerencséje van a Koppány családnak: egy olyan lomha góliátnak, mint az IBM, a HP vagy a Siemens, fikarcnyi az Intland által egymilliárd dollárra becsült piac, egyszerűen nem éri meg foglalkozni vele. Hasonló ALM-szolgáltatásaik ugyan nekik is vannak, de a felhőbiznisz sokkal jobban érdekli őket.

A német határ­őrségnek is mi nyújtottunk szoftver­támogatást.
Nem tudom, akkor éppen volt-e tartózkodási engedélyünk.

„Macerás nekik ez a piac – mondja Réka. – Kevésbé lehet egy standard szolgáltatást kiépíteni, majd nagy mennyiségben eladni. Persze azért elég vonzó a kockázatitőke-befektetőknek ez a terület, és páran már rámozdultak a mi autóipari fókuszunkra is, viszont ők inkább kisebb startupokkal foglalkoznak még. Hosszú távon azonban érdemes figyelni rájuk, mert jelentős tőke van mögöttük.”

Hekkerek, kutyák, indiánsátor
„Zsolttal ketten az MTA Központi Fizikai Kutatóintézetében (KFKI) dolgoztunk, és 1986-ban mentünk ki” – kezdi János a cég alapításának történetét. Az úti célt a piaci hozzáállás határozta meg, nem volt mögötte személyes motiváció. „Amikor Londonban jártam akkoriban, még azt kérdezték, tényleg sok ló van Magyarországon? A németeknél már az volt a kérdés, hogy mennyibe kerül a termékünk. Azonnal el tudtunk kezdeni dolgozni.”

Itthonról ezt nem lehetett volna, gondolják, teljesen más volt a hozzáállás a rendszerváltás előtt. A KFKI például monopolhelyzetben árusíthatta a TPA nevű miniszámítógépet – a „kell vagy nem kell?” világában pedig hiába volt meg a testvérek technikai tudása, az üzleti szemléletet Zsolt szerint már külföldön kellett eltanulniuk. Persze a piaci környezet is más volt. Ma már hiába a gluténmentes konyha jutna eszembe a gmk betűszóról, a 80-as évek kontextusában értelmezve nem véletlen, hogy kevés vállalkozói sikersztorit ismerünk, az IT-szektorból pedig még annál is kevesebbet.

A Multixot ezért is kezdték a németeknél, és itt is szerencsésen feküdtek rá a még járni tanuló informatikai szektor piaci hullámzásaira. A mindenki által befutónak ítélt Pascal programnyelvet egy másik, a C váltotta fel, valamint megjelent az Unix operációs rendszer és az internet is, a testvérpár ezekre összpontosított. „Sokan nem ismerték fel a jelentőségét – mondja János. – Persze mondhatnám azt is, hogy vizionáriusok voltunk, de csak hatalmas szerencsénk volt.”

Az egyre több megkeresés, a számlaképesség miatt pedig kellett egy cím, így Stuttgartban telepedtek le. „A Grenzschutznak, azaz a német határőrségnek is mi nyújtottunk szoftvertámogatást. Nem tudom, akkor éppen volt-e tartózkodási engedélyünk. Emlékszem, hogy Zsolt az egyik megbeszélésre kofferrel érkezett, és amikor kérdezték, mikor jön vissza, azt felelte, vagy a jövő héten, vagy soha. Daliás idők voltak” – nevet János.

Koppány János társalapító-vezérigazgató leginkább európainak mondja a cégét.

A forráskód-analízissel (két kódnyelv közötti összefüggések feltárásával) foglalkozó Multix szoftverét egy magyar go-játékossal, Rigó Istvánnal fejlesztették. A kínai eredetű játék tökéletes alapja volt a rendszerüknek, elegáns, szervezett és szigorúan logikus szabályrendszere hasonló gondolkodásmódra épül, mint a termékük. Nem is kérdés, hogy sikeres megközelítést használtak: az egyik leggyorsabb lett az általuk használt szoftver, és egy San José-i kiállításon felkeltette a Cygnus figyelmét.

Cégüket megvették, Zsolték pedig kikerültek a Szilícium-völgybe, a ma már a Google-főhadiszállásnak is otthont adó Mountain View-ban dolgoztak egy évig. „Egészen más őrületet láttunk ott. Hekkerek, kutyák meg indiánsátor – ez nagyon tetszett nekem” – mosolyog János. Szabolcs nevetve helyesel: „Igen, ez látszik.”

A Cygnus időközben egy 674 millió dolláros tranzakcióban összeolvadt az amerikai Red Hattel (amit aztán az IBM 34 milliárd dollárért 2018-ban vett meg). A „nagyon kicsi” részesedésük az üzletből lehetővé tette, hogy létrehozzák az Intlandot, így a Szilícium-völgyből visszakerültek az egyik stuttgarti ismerősük pincéjébe. A fűtés egy nagy IBM-számítógép volt. „Télen kicsit hideg volt.”

Az ötvenéves juniorok
Az Intland ma már 130 fős csapattal dolgozik, harmincan Stuttgartban, százan Magyarországról segítik a cég előremenetelét. Az ALM-fókuszváltás után, az utóbbi pár évben fejlődtek rohamosan. 2010 után érkezett a munkavállalók „első hulláma” – köztük Réka – a céghez, akkor még alig érték el a tizenöt főt. Büszkék rá, hogy a növekedés ellenére meg tudták őrizni a családi cég hangulatát és a lapos szervezeti struktúrát.

Utóbbi időnként jobban terheli az embereket, de a nagyobb felelősség, a multiknál jellemző kibújási lehetőségek hiánya értékessé teszi a munkát. „Olyan emberekkel szeretünk dolgozni, akik szeretnek gondolkodni – mondja Réka. – Egyéni sikereket is fel lehet építeni. Erről talán kicsit leszoktak az emberek itthon, követik a kőbe vésett folyamatokat, amikre nem igazán tesznek javaslatot.”

Hatalmas előnyüknek látják azt is, hogy olyan világklasszisoknak dolgozhatnak közvetlenül az Intlandnál, mint az LG vagy a Volkswagen – ez a magyar piacon nem feltétlenül jellemző a szektorban. „Az az első számú cél, hogy felhasználóinkat sikeressé tegyük” – mondja Szabolcs. Többször említik, hogy beszélgetnek ügyfeleikkel, és az igényeikhez alakítják szoftverüket. Amikor lecsapom a feldobott labdát, hogy ez félmillió felhasználónál mégis hogyan lehetséges, Szabolcsék szeme felcsillan. Várhatták a kérdést. „Egytucatnyi kulcsügyfelünk van, ezek a legkomplexebb felhasználói esetek, önmagukban lefedik több száz cég igényét.”

Erre Nemes-Solymosi Anita, az ABB Kft. digitális projektmenedzsere is ráerősít. Ő azóta ismeri az Intlandot, hogy a Codebeamer elősegítette az ABB minőségbiztosítási, mérnöki folyamatainak digitalizációját. „Az Intland nagyot nőtt az elmúlt években, de még mindig az ügyfeleivel szorosan együttműködve dolgozik. Kíváncsiak az igényekre, személyre szabják a szoftverüket.” Anita, aki két ABB-s pozíció között az Intlandnál dolgozott, a vállalati kultúráról is mesél: „Továbbra is fontos érték a családias cégkultúra, a vezetőség külön koncentrál erre.”

A családi tulajdonú cégnél akarva-akaratlanul is felmerül a kérdés, hogy távoli vagy már közeli terv-e a generációváltás. „Hát semmiképpen sem távoli” – nevet jóízűen Zsolt. Élvezik a munkájukat, de kellenek a fiatal, frissebb arcok a céghez, és a külsős tehetségektől sem zárkóznak el. A magyar generációváltási problémákat Szabolcs – aki az Intlandhoz való csatlakozása előtt tranzakciós tanácsadóként járta végig a külsős ranglétrát – kint is megtapasztalta.

„Sokszor juniornak hívják a tulajdonosok az ötvenéves kollégáikat, és panaszkodnak, hogy még nem annyira tudnak megbízni bennük – mondja. – Ott egész más léptékben gondolkodnak, száznyolcvan–kétszáz éves családokról van szó. Szívesen látják a famíliát a cégben, viszont ahhoz, hogy a menedzsmentposztokat átvehessék, ugyanezt egy külső vállalatnál is el kell érniük. Ez egészséges szűrőként biztosítja a külső tudás és a mély felelősségérzet kapcsolatát.”

A második generációt képviselő Szabolcs német modellt követő karrierje miatt is kérdezem Jánoséktól, hogy magyar vagy német cégnek gondolják-e magukat. „Európainak mondanám” – felel János, azzal a kiegészítéssel, hogy a szilícium-völgyi hekkeres-kutyás DNS is egyértelműen beleolvadt az Intland életébe. Schoko álmosan pislog a párnáján. „A kutyák miatt sokszor a falhoz lapulva közlekednek a kávéjukkal, reggelijükkel a kollégák. Tíz körül mindegyik eb elfekszik egy számára szimpatikus sarokban, délután egykor pedig megjelennek a gazdik a pórázzal, és megint elszabadul a pokol.”

Intland Software GmbH
Alapítás:
1998
Tulajdonosok:
Koppány János, Koppány Zsolt, Koppány Szabolcs
Létszám:
130 fő
Árbevétel
(millió euró):
2019
14
2020 
20
Adózott eredmény:
Nincs adat
Forrás: cégközlés