Amikor a 90-es évek elején kirúgták a munkahelyéről, Nagy László hazafele betért egy kerékpárüzletbe, és jelentkezett az ott – egyébként nőknek – meghirdetett állásajánlatra. Nem sokkal később már üzletet alapított fiával, Andrással. Volt, hogy minden kerékpárt elloptak az óbudai Berguson pincehelyiségéből, de a Nagy családot semmi sem állította meg, és lassan háromszintes épületüket is kezdik kinőni. A pénz helyett inkább álmokat hajszolnak, de ez a hozzáállás hozza magával az üzleti sikereket is.
„Hogy állsz a lépcsőkkel?” – kérdezi tőlem Nagy András a Berguson emeleti raktárához vezető, meredeksége és szűkössége miatt már inkább létrába, mint lépcsőbe kapaszkodva. „Tériszonyom van” – válaszolom őszintén, de leküzdöm, és megyek utána. A padlástérben levő dobozok mögül felbukkan egy ajtó, mögötte intézi három kolléga az online rendeléseket.
Miközben az ügyvezető körbevezet a honlapjukon csak kerékpárháznak nevezett épület három szintjének irodáin, eladóhelyiségein és szervizén – ahol egy eredeti bakelitborítóról mosolygó Korda György felügyeli a munkálatokat –, szabadkozik. Elégedetlen az első ránézésre katonás rendbe állított kerékpárok elrendezésével. A Cube-tól a Meridán át a Kelly’sig sorakoznak a márkák, és András külön nehezményezi, hogy az egyik kampón nincs új kerékpár (nem bicikli: a család minden tagja ragaszkodik a kerékpár szóhasználathoz).
„Nem szeretem az ilyet. Még a végén azt gondolja a vevő, hogy nincs elég áru.” Andrásnak ez a mondata csak az interjú alatt nyert igazán értelmet. „Nem szeretjük, ha a bankszámlán áll a pénz. A pénz legyen áruban” – vázolja fel azt az alapelvüket, aminek megvalósulását egy Budakalászon bérelt, ötszáz négyzetméteres raktáruk segíti.
Anyu ötlete „»Fiatal eladónőt, szakmai gyakorlattal, német nyelvtudással fölveszek« – állt egy hirdetés hazafele egy kerékpárbolton. Hát mondom, ez nekem szól” – mondja pókerarccal Nagy László, András édesapja, szenvtelenséggel adva nyomatékot a poénnak. Pedig az a napja finoman szólva sem indult jól. A rendszerváltás után nem sokkal, 1993-ban járunk, László a Bartók Béla úton működő Számalk munkatársa volt, és itt lett a rendszerváltás utáni leépítések áldozata. A 11. kerületből azért indult haza gyalog Óbudára, hogy át tudja gondolni, miként közli majd családjával munkanélkülivé válását. De félúton, a Várban meglátott hirdetésnek köszönhetően már új munkahely hírével ért haza.
A szervizben egy eredeti bakelitborítóról mosolygó Korda György felügyeli a munkálatokat.
Saját szájíze szerint mutatja be az eleve ismeretlen és izgalmas tajvani konyhát a Széll Kálmán téri 101 Bistro, több olyan fogással, amikért mostantól időnként vissza kell térni.
A nyolc nagy kínai konyhairányzatot ábrázoló térképek pont úgy szokták ábrázolni Tajvant, mint a közigazgatásiak: különálló, be nem kategorizált sziget. A különbség csak annyi, hogy a tajvani konyhát tételesen – talán csak egyelőre, talán csak a túlzott részletesség hibáját kerülendő – még nem követeli magáénak az államkapitalista nagytesó.
A 40-es években Kína minden részéről ide menekültek a Kuomintang-tagok, akik a népi előtag nélkül képzelték el a demokráciát – történelméből adódóan az összes kínai régiós tradícióból, a különböző indokínai őslakosok konyhájából és a közeli Japán gasztronómiájából egyesítenek hatásokat az ország konyhájában. Hagytak némi nyomot a holland gyarmatosítók is, a modern kori fejlődés és az amerikai jelenlét pedig olyan csavarokat vitt bele, mint a szigeten hetven éve még nem honos marha, vagy a parmezán ázsiai konyhától szokatlanul önfeledt használata.
A 101 Bistróban ezen kever még egyet a Nagy-Britanniában és a többi között fermentálás-zászlóshajónak számító koppenhágai Nomában edződő Keve Márton séf, aki a tajvani konyha fogásait Magyarországon is hozzáférhető alapanyagokból, ezáltal olykor saját szájízű változtatásokkal készíti el. Ennek az eredménye egyrészt izgalmas és egyedi, másrészt a precízen belőtt arányok és elegáns fűszerezés miatt Ázsia-szkeptikusoknak is könnyen lehet kapudrog.
Ezt az egész sztorit a történelmi kanyarral együtt meg csak azért mesélem el, mert a 101 Bistróban nem fogják. Nem mintha ettől el lennének tévedve a vendégek, szombaton ebédidőben szépen megtelik az informális gasztrokocsmát idéző hely párokkal, akik szemlátomást tudják, hol járnak, és azt suttogják, hogy élőben is meg kell kóstolni a padlizsánt. (A 101 a „covid alatt nyitott az üzlet, mégis túlélték” sorozatunk következő szereplője: tavaly május óta nyomták a kiszállítást, leginkább művészi bento boxokkal.)
Pincérünk annyit jelez, hogy kisadagosak a hideg és meleg tányérok (nagyobbacska tapasként érdemes számolni velük), meg érdeklődésünkre azt, hogy a háromféle baóból (jégcsapretek, császárhús vagy burger) a sertés lesz az izgalmasabb választás. Ez utóbbi tippet nem tudjuk eléggé megköszönni neki, remek szósz és omlós hús érkezik a parányi, édeskés, gőzölt zsemlében.
Tigrisparadicsom-saláta
A tintahaltoast két formázott amerikai bundáskenyérre emlékeztet, de a bundán belül finomra darált rákhús van, amit egy savas és tintahaltintával színezett majonézbe lehet mártogatni. A tigrisparadicsom-saláta annak ellenére egy nagyon jó caprese és toszkán kenyérsaláta kifordítás, hogy a középpontjába rejtett marinált tofu húsevő szemmel csak a tofuk világán belül tud izgalmas lenni. A paradicsomokat beterítő szójás öntet kifejezetten viccesen és ízletesen rímel a balzsamecetes eredetire, amit vizuálisan megidéz.
XO osztriga
Az itt sárga csilivel készülő (arany) kimcsi, azaz koreai ihletésű marinált fodroskel nem olyan veszedelmes, mint a neve ígéri, ellenben nagyon jól kíséri a zsírosabb fogásokat. Elsősorban a ropogós bőrű shou pa csirkecombfilé-szeleteket, amelyek csodálatos, gazdag, feketén csillogó levét mi gondolkodás nélkül az eleve hájasként felkonferált rizsre és az azt díszítő tokaszalonna-szeletekre öntjük, a végeredmény alapján helyesen. Kérünk még egy Tajvanon hétköznapi alapanyagnak számító osztrigát XO-szósszal: a szárított kagylóval, rákkal és sonkával készülő umamibomba izgalmas irányba viszi a nyers kagylót, ami máshogy nem is passzolna ebbe a sorba. Az én életemben inkább érdekes kitekintés marad, mint olyasmi, amit mostantól rendszeresen ki kell kérni.
Shou pa csirke
Desszertet könnyű választani, mert ottjártunkkor egy van: a nyitó bao kisütve, fánkként tért vissza, egy menet közben dicséretesen nem széjjelfolyó kókuszos lime-fagyit közrefogni.
Bao fagyi
Az egyébként is sűrű hűházást még italokkal lehet autentikusan szaporítani, olyannyira, hogy a sör az egyetlen, amit a kerületben máshol is lehet kapni, a kóla szó elhangzására pedig összerezzen a bartender. Mi csak szörpöztünk – a krizantém és a galagonya mennyeiek, szokatlanok, egy-egy kortyban már sziruposan sűrűek, de közben kellően fanyarok –, de aki a gasztrokocsma-koncepciót követné, az koktélok, long drinkek, jégre töltött ázsiai vodkák, ginek és whiskyk, szakék és szilvaborok között szökdelhet kedvére.
A nyitásról szóló beszámolók felemlegetik még egy hátsó udvar ígéretét. Sokat adna a dologhoz, mert a mindörökké-Moszkva tér hét forgalmi sávjára néző mostani terasz minden mással ellentétben nem a jó értelemben idézi meg Tajvant.
101 Bistro Budapest II., Széll Kálmán tér 5. A teszt időpontja: 2021. augusztus 14.
Ezt ettük: Sertésbao: 1390 Ft Tintahaltoast: 1990 Ft Tigrisparadicsom-saláta: 1790 Ft XO osztriga: 1990 Ft Kimcsi: 990 Ft Shou pa csirke: 2290 Ft Hájas rizs: 990 Ft Baofagyi: 1290 Ft Egy üveg szűrt víz: 490 Ft Két szörp: 1580 Ft Egy filteres kávé: 590 Ft Szervizdíj: 1923 Ft Összesen: 17 305 forint
A Blue Colibri egy olyan problémára fejlesztett megoldást, amire korábban nem igazán volt megfelelő platform: azonnal elérni egy cég olyan munkavállalóit is, akiknek nincs céges laptopjuk vagy telefonjuk. Már hat külföldi országban vannak jelen, platformjukat ötvenezer munkavállaló használja.
Átlagon felüli körülmények között élhetnek majd azok a 65 év feletti bérlők, akik az élményekkel és társasági eseményekkel teli mindennapokat választják a hamarosan nyitó Golden Palace Göd premium senior apartmanházban.
A zene alkotó ereje segített Miklósi Ákoséknak megtalálni a közös hangot a gyerekekkel – a Common Vibe Egyesület azért alakult meg öt éve Hangonyban, hogy alternatívát mutasson az Ózd környéki fiataloknak. Ma már két zenekar, a Várkonyi Csibészek és a Kifia beindítása fűződik a nevükhöz, és szeptembertől szeretnének egy harmadikat is. A cél az, hogy előbb-utóbb a korábbi diákok egyengessék a tehetséges gyerekek útját.
