Hajszárító és egyéb hajmaceráló eszközök híján a rövid haj 1872-ben eggyel kevesebb gondot jelentett, amikor Hugonnai Vilma útnak indult, hogy Svájcban elvégezze az orvosi egyetemet. Az ékszereit tette pénzzé, hogy kijöjjön a diákévei alatt. A vegetarianizmusra emberkísérletként tekintett – ami ráadásul olcsó is. 

Vegetáriánus, sokat sportoló, rövid hajú értelmiségi nő. Amikor Szécsi Noémivel a Nemzeti Múzeummal szemközti kávézóba menekültünk az aktuális nyári hőhullám elől, ez a karakter sűrűn előfordul a körúton. A 19. század végén azonban dr. Hugonnai az elsők között lehetett, aki így élt. 
Azt vallotta, hogy aki a gyomrát irányítani tudja, az a fegyelmével mindent el tud érni. Az orvostanhallgató mással is pukkasztott polgárt abban az időben, amikor a legtöbb nő még fűzőben szorongatta magát: rendszeresen sportolt, holott egy úrhölgynek nem illett sem izzadnia, sem barnulnia. Az a munka jele volt. 

Szécsi Noémi főleg az ő orvosi feljegyzéseire támaszkodott a Lányok és asszonyok aranykönyve című művelődéstörténeti kötetében, amiben annak az eddig kevésbé kutatott területnek a mélyére ásott, hogy a 19. és a 20. században a különböző társadalmi státuszú nők hogyan éltek. Milyen tisztálkodási irányelveknek kellett megfelelniük, mivel igyekeztek akkoriban orvosolni a meddőséget vagy éppen a nem kívánt terhességeket, és hogyan játszhatták ki a szűzkultuszt azok, akiket igyekeztek teljes tudatlanságban férjhez adni, több-kevesebb sikerrel. 

A Szentesen született, de agronómus apjának munkája miatt több Csongrád megyei faluban és kisvárosban sűrű költözések között nevelkedett Noémi Kertész Erzsébet Vilma doktorasszony című kötetében találkozott először dr. Hugonnaival, aki később kutatásainak fő forrása, példaképe és munkásságában sokszor visszaköszönő eleme is lett.

Noémit már négyévesen könyvtárba járt. Tanítónő édesanyja már akkor beíratta, és megtanította neki, hogyan kell könyvet kölcsönözni, amikor még sem írni, sem olvasni nem tudott. Az első kölcsönzött kötete A tücsök és a hangya volt, amit a könyvtár cukrászdájában egy gesztenyepürével ünnepeltek. Ez volt könyvmolysága kezdete.

A pragmatikus finnek és a drága cselédek
„Amikor kint ezt tanultam, itthon még azt sem tudta senki, hogy ilyen létezik. Azt hittem, hogy egy-két évvel azután, hogy hazajövök, már itt is tanítani fogják, és a nemek közötti egyenlőség terén is sokkal jobb lesz a helyzet, ehelyett pont az ellenkezője történt” – mondja Noémi a finnországi ösztöndíja alatt tanult women’s studies nevű szakról, ami a mai gender studiesnak felel meg, és itthon 2018-ban rendeleti úton tiltották be.

A finn nyelvvel gimnazistaként találkozott, amikor egy cserediákprogramnak köszönhetően kint tölthetett pár hetet. Ez akkor a Nyugatot és a világ megnyílását jelentette, ahová visszavágyott. Később az egyetemen ezért is kapott rögtön a külföldi ösztöndíj lehetőségén. Az, hogy a latin szakról az első év után angolra váltott, nemcsak azt határozta meg, hogy külföldi félévei során a Magyarországon még nem létező kurzusokat válassza, hanem gondolkodásmódját, preferenciáit és későbbi írói munkásságát is. 

A rendszerváltás utáni években az ELTE angol szakja meglepően progresszív volt a többi szakhoz képest. „Talán azért, mert sok oktató akkor már kijuthatott Amerikába vagy Angliába.” A szakon rengeteg nőket előtérbe helyező és nők által írt irodalmat olvastak, ami az angol irodalomban hangsúlyosabb, így magától értetődően be volt építve a tanrendbe. 

A Helsinki Egyetem Társadalomtudományi Intézetének több kurzusa szólt arról, hogyan lehet rekonstruálni a női szempontú történelmet. Az itt tanultakat máig használja a köteteiben. 

A szegényebb sorsú nők életét a legnehezebb feltérképezni az írott források hiánya miatt, mert ők nem vezettek naplót, és legtöbbször nem is leveleztek, mondja. „A nők sokáig úgy voltak benne a történelemben, mint a művelődéstörténeti vagy magánéleti kuriózumok képviselői. Ez most változik.” A magánlevelezések kutatásából például megtudjuk, hogyan változott a cselédek megbecsültsége a háború után. Ekkor már háztartási alkalmazottnak hívták őket, nőtt a bérigényük, de hiány volt belőlük. Aki tehette, még így is inkább maradt azokban a munkakörökben, amit a férfiak hagytak ott, amikor bevonultak a seregbe. 

„Az én gyerekkoromban alig volt női példakép, akire felnézhettem, erősen férfiközpontú volt minden, hosszú tanulási folyamat után magam is igyekszem visszaállítani az ismeretek egyensúlyát az írásaimmal, és ehhez magam is sokat olvasok, külön nőtörténeti témájú részlegem van a könyvespolcon, ahol előkelő helyet foglalnak el Szécsi Noémi kötetei” – mondta Szabó T. Anna író arról, hogy miért fontos a női szempontú történelmet is feltárni.

Ms. Columbo és a Zoom
Noémi nemcsak az oktatás, de a finn társadalom légköre miatt is jobban helyén érezte magát a skandináv országban. „Ami miatt örökké csodálom a finneket, az az, hogy praktikus megoldások vezetik az életüket, és egalitárius társadalomban gondolkodnak.”

Noémi az írói klisék szöges ellentéte. Olyan vele beszélgetni, mintha egy matematikussal ülnék szemben. Gyakorlatias gondolkodása a járvány alatt is megmutatkozott: bár egész életében író és újságíró volt, mégis elvégzett egy szakácsiskolát. 

Tarthatatlan írói pozíció, ha egy visszataszító jelenség ellen nem szólal fel, mert nem akar magának bajt.

Arra gondolt, hogy ha egyszer netán külföldre költözne, és nem tudna kint értelmiségi pályába kezdeni, akkor is legyen a kezében valamilyen kenyérkereseti lehetőség. „Fontos érezni, hogy van az emberben annyi kíváncsiság és rugalmasság – mondja –, hogy bele tudja magát egy teljesen más szakmába és közegbe helyezni. Nagy öröm volt ezt megélni.”
„Ámuló örömmel figyelem ezt a sokoldalúságot, szerény, de nagyon határozott jelenlétét az irodalomban. Tudja, mit akar, és meg is valósítja” – mondja Noémiről Szabó T. Anna. 

Hidas Judit író szerint Noémiből nagyon hiányzik mindenféle manír, megjátszás, írói allűr, van benne egyfajta gyermeki naivitás, de épp ettől vehető komolyan, amit mond, amit gondol. 

Abban, hogy jól viselje a járvány okozta bezártságot, most két és fél éves kisfia is sokat segített. Azt mondja, az, hogy a férjével látták, hogy a gyerekük a szemük előtt növekszik, sokat segített, hogy ne veszítsék el a jókedvüket, de Noémi arról is nyíltan beszél, hogy az elmúlt években az életközepi válsággal is meg kellett küzdenie. Az elmúlt időszakban fejben rendszerezte és kielemezte eddigi életútját. Most nem támaszt hatalmas elvárásokat az élet iránt, hanem igyekszik mindenre ajándékként tekinteni.
„Amikor a fiam született, nagyon boldog voltam, hogy negyvenhárom évesen szülhettem egy egészséges gyereket, de arra gondoltam, hogy most már soha többet nem leszek kórházban pozitív ok miatt. A lányom most érettségizett, nála ilyen még eszembe sem jutott.”

A korlátozások enyhítésével újra egyre több kiállítást vezet és előadást tart, mellette fordít, és a Hidas Judittal indított Ms. Columbo esteken dolgozik. Ezeken a találkozókon olyan témákat dolgoznak fel, mint hogy mennyire számít egy könyvben a szerző neme, hogyan jelenik meg az abúzus az irodalomban, és milyen etikai kódex kellene a kezeléséhez, kiadói oldalról hogyan látják jelenleg a szakemberek a nőket mint szerzőket és a helyzetüket. „Szerettük volna, ha létrejön egy olyan platform – mondja Judit –, ami lehetőséget ad problémáink artikulálására, ami találkozási pontot kínál az írónőknek, hogy jobban megismerjék egymást, és kezdjenek el együttműködni, illetve ami közös fórumot biztosít az írónőknek és az olvasóknak.”

Noémi szerint azért van szükség az estekre, mert a magyar irodalomban még mindig nincs felépítve a női irodalom hagyománya. „Szabó Magdával és Kaffka Margittal le volt eddig tudva. Ezen igyekszünk változtatni visszamenőleg is, és a jelenben is építenünk kell egy női hagyományt azzal, hogy aktívan jelen vagyunk.” A járvány előtt indított esteket felolvasások tették ki, később Zoomon szakmai beszélgetések zajlottak, idén ősszel Nemzedékek címmel folytatódik a programsorozat még több szerzőnő bevonásával.

A jövőben Noémi nőtörténeti kultúrtörténeti vonalon írna tovább: tervben van egy átfogó kötete is a huszadik század női irodalmáról. Turi Tímea, a Magvető kiadó főszerkesztője azt mondja, különösen becsüli benne, hogy kockázatkereső, könyvről könyvre tud váltani, kísérletezik, de közben hű marad értékeihez. „A könyvkészítés munkafolyamatát egészben látja. Hosszú ideig a kiadó kincse volt az az üveg vodka, amit nehéz helyzetekre, vésztartaléknak ajándékozott nekünk. Kiélezett helyzetekben mindig nagy és kollegiális szeretettel emlegettük ilyenkor.”

A munkássága mellett az igazságérzetének is hangot ad. Szerinte tarthatatlan írói pozíció, ha egy visszataszító jelenség ellen nem szólal fel, mert nem akar magának bajt, de azt is veszélyesnek tartja, ha egy írót „beleuszítanak” egy helyzetbe, ahol sérülhet a reputációja. „A melegellenes törvény mélységesen felzaklatott, és szóvá is tettem, de azt sem fogom megígérni senkinek, hogy egy másik kormány minden intézkedésével egyet fogok érteni. Értelmiségiként az a dolgunk, hogy gondolkodjunk, és felszólaljuk, ha társadalmi igazságtalanságot látunk, kövesse el bárki.” 

DÍJAI:
 József Attila-díj (2011)
Az Európai Unió Irodalmi Díja (2009)

KÖNYVEI:

Finnugor Vámpír (2002)

A kismama naplója (2003)

A baba memoárja (2004)

Kommunista Monte Cristo (2006)

Utolsó kentaur (2009)

Nyughatatlanok (2011)

Mandragóra utca 7. (2012)

Gondolatolvasó (2013)

Hamisgulyás – Társszerző: Fehér Béla (2015)

Tetűmese – Társszerző: Szathmáry P. István (2015)

Egyformák vagytok (2017)

A modern budapesti úrinő (2017) – Társszerző: Géra Eleonóra

A budapesti úrinő magánélete (2018) – Társszerző: Géra Eleonóra

Lányok és asszonyok aranykönyve (2019)