A benzinkúton továbbra sem leszünk ott

Az Ilcsi története 1958-ben, a masszív hiánygazdaság éveiben indult. Azokban az években, amikor nyugati krémekről álmodni sem lehetett, és aki parfümmel színezte volna a napját, a kámforral csábító Pitralon és a bántóan émelyítő Krasznaja Moszkva közül választhatott. Így volt ez gyakorlatilag minden kozmetikai termékekkel, import szóba sem kerülhetett, jóllehet, a minőségre meglett volna az igény.


Katona Ilona ekkor főzte meg és adta el az első, természetes alapanyagokból, saját recept szerint készülő krémjeit. Szerette a természetet, felmenői között falusi javasasszonyok és csontkovácsok is voltak. De talán ennél is fontosabb, hogy négy nyelven beszélt, mindig bújta a külföldi szakirodalmat, konferenciákra járt, képezte magát. A krémeknek hamar hírük ment, Ilcsi néni pedig ügyesen fejlesztette a családi vállalkozást. Fia, az eredetileg fotós végzettségű Molnár Ferenc eleinte a sofőr szerepét vállalta magára, újonnan vásárolt Trabantjával szállította édesanyját mezőről mezőre, erdőről erdőre. „Bár volt jogosítványa, az egész emberiség jobban járt, hogy nem vezetett.”


Az amúgy is szoros anya-fia kapcsolatot ezek az utak tovább erősítették, és Ferenc alaposan kiképezte magát gyógynövényekből. Mint mondja, édesanyja „nyakig volt a krémekben”, ő pedig vitte a cég ügyeit. Idővel egyre nagyobb szerepet vállalt a termékfejlesztésben, aztán édesanyja halála után teljesen a vállára vette. „Édesanyám a boszorkánykonyhában kitalálta a dolgokat, én meg szép formába öntöttem. Ő alkotott, én meg piacképessé tettem mind a céget, mind a készítményt.”