Miközben az inflációs várakozásokban októberben már nem volt érdemi változás, a befektetési helyzetképet újra átrajzolta, hogy megugrottak a rövid állampapírok hozamai, a lakosságnak szánt kötvények feltételeit pedig megédesítette a kibocsátó. Utóbbira bizonyára legalább részben azért kényszerült az Államadósság Kezelő Központ (ÁKK), mert a befektetői pénzek egyre erősebben kezdtek áramlani a befektetési alapok felé, az állampapírok irányából is.
Minden mindennel összefügg, de hogyan? Miért kaptak rá a befektetők újra az évekig hanyagolt pénzpiaci és kötvényalapokra? Kinek érdemes ezeken elgondolkodni? Mit hozhatnak az állampapírokkal összevetve? Vegyük végig.

Jöhet a visszavágó
A kiindulópont, hogy nagyon fontos pillanatban vagyunk, érdemes jól átgondolni a befektetési döntést. A minimális kockázatú termékkörben mozgó befektetők már kénytelenek voltak zsebre tenni az idei brutális negatív reálhozamot, ami abból fakad, hogy az infláció minden várakozást felülíróan pörgött fel, ettől pedig az elért hozamok messze-messze lemaradtak. Most viszont jöhet a visszavágó, a következő években remélhetőleg újra lesz lehetőség tisztességes reálhozamra. Repkednek a szemünk előtt a 12–16 százalékos potenciális kockázatmentes kamatok, amiket akár még tovább növelhetünk.

Először az állampapírokról. Előző számunk lapzártájakor még csak azt tudtuk, hogy jönnek a tizenegy százalékos kamatok, és visszatér a kínálatba a diszkontkincstárjegy-hozamhoz kötött kamatozású Bónusz. Azóta nemcsak a részletek jelentek meg, hanem az új papírok kibocsátása is lezajlott. Röviden összefoglalva: a Bónusz kapásból 11,32 százalékos kamattal indít, az inflációkövető, tehát változó kamatozású Prémium papírok pedig kaptak egy 11,75 százalékos fix kamatozású bevezető időszakot. Erre azért volt szükség, mert a korrekt inflációkövetéshez meg kell várni, hogy kiderüljön, mekkora is pontosan az éves átlagos infláció. Ezt viszont értelemszerűen mindig csak a tárgyév végeztével lehet megállapítani, így mindenképp van egy késés az infláció lekövetésében.