Jártamban-keltemben és a munkahelyen mostanában mintha egyre gyakrabban hallanám azt a kérdést, hogy „van valakinek egy töltője?”. Mintha az elővárosi vonaton is többen dugnák be útközben a konnektorba a telót. Persze lehet, hogy csak beképzelem, hiszen a szerkesztőségben eddig is töltöttünk laptopot és telefont, mert mindkettő fontos munkaeszköz, meg a vonaton is nyilván azért van a konnektor, hogy használjuk. Az viszont biztos, hogy tegnap este kicsit leszidtam magam, amikor észrevettem, hogy több órára bekapcsolva maradt a rádió.
Elég retró ez így leírva, de mi néha hallgatunk „rendes” rádiót a konyhában. Például, amikor töltődik a telefon, és nem akarok rajta Youtube-videót vagy podcastot kapcsolni (ez így már nem annyira retró, ugye?). Szóval reggel csak pár percre akartam lehalkítani egy telefon miatt, és vacsora után vettem észre, hogy úgy maradt. Fenébe. Ilyen tél jön most, magamon is látom, hogy tudatosabb lettem. Kora reggel nem villanyt kapcsolok, hanem felhúzom a redőnyöket az első napsugarakért, a hús mellett a sütőtök is meg tud sülni a sütőben szombat délelőtt, és a töltő sem lóg üresen a konnektorban éjszakára.
Szalai Péter egyenesen Berlinig, a világ legnagyobb technológiai szakkiállításáig ment, hogy megnézze a legújabb rezsibarát háztartási cuccokat az akár tizenegy kiló ruhát egyszerre tisztává varázsoló mosógéptől a néhány ezer forintos izzóig, amit ha most betekersz, leghamarabb tizenegy év múlva kell lecserélned. Megmutatjuk azt is, mennyit fogyasztanak az otthoni kütyük és gépek.
