Ahányszor belépek a Casadonna Reale kapuján, mindig ugyanaz a hangulat fog el: ünnepélyes pillanat ez, részben az erőfeszítéstől, ami az idejutáshoz kell, részben a gyönyörű és különleges környezet láttán. Nápolytól és Rómától is többórás autóút Castel di Sangro, ez az abruzzói kisváros, ahol az egykori kolostorból kialakított étterem-hotel a domboldal szőlőültetvényében, a kertben bújik meg, épp a terasszal szemben hatalmas gesztenyefa. Itt kapja meg a vendég az első kis falatkákat délután, ha az étteremhez tartozó néhány vendégszoba valamelyikében tölti az éjszakát (na, meg a csodálatos reggelit, lásd a Casadonna hotelről szóló cikkünket a 110. oldalon).

Romito, a csendes zseni a világon egyedülálló műfajt teremtett itt. Talán csak Japánban vannak hozzá hasonlóan elmélyült séfek, akik minimalista stílusban alkotnak, de ő sohasem járt a szigetországban, nem onnan nyerte az inspirációt. Filozófiájának az az alapja, hogy a tányéron csak az kaphat helyet, ami nélkül az étel semmiképp sem működik. Így jöttek létre az olyan legendás klasszikusai, mint a tökéletesre grillezett gombából és alatta petrezselyemkrémből álló ördögszekér-laskabomba vagy a kacsamell, amihez mindössze egy kis pisztáciakrém dukál.
Semmi díszítés, semmi jus vagy egy kis ehető virág, csak a lényeg. Ez persze óriási kockázattal is jár, hiszen ha nem működik az étel, nincs, ami elterelje a figyelmet. De működik. Annyi kísérletezés, gondolat és persze zsenialitás van a kombinációi mögött, tökéletes technológiai tudással kombinálva, hogy megdöbbentő a hatás.

Zöldségmenü, de nem azért
Idén újabb merész újítással állt elő: egy kizárólag zöldségételekből álló kóstolómenüvel. És ehhez nem kerített történetet a fenntarthatóságról és más, manapság divatos témákról, egyszerűen izgatja a téma, hogy hogyan lehet teljes értékű, a húsokkal és halakkal felérő ételeket készíteni növényekből. Egy teljesen új kulináris nyelv létrehozása a célja, csak az alapanyagok esszenciájával dolgozik, nem ad hozzá olajat vagy zsiradékot sem. A krémek és a szószok, mártások is egytől egyig vízalapúak.

A fogások ízprofilja is rendkívüli, eleinte édesebb tételek jönnek, majd egyre inkább a savanyú felé kanyarodik a menü, végül a keserű lesz domináns. Ebből is sejthető, hogy Romito étlapja inkább a haladóknak javasolható, olyanoknak, akik szeretnek elgondolkozni rajta, mitől is működik egy különleges ízkombináció, és nem riadnak meg, ha elsőre nem feltétlenül harmonikusnak tűnő ingerek érik őket.

Pár éve egy villám sújtotta a büszke gesztenyefát, középen kettényílt, de nem adta meg magát, továbbra is délcegen áll.