Salamon András évtizedek óta tanít filmeseket, és tapasztalataiból mindig is szeretett volna iskolát létrehozni. A Lumiere Filmiskola két félresiklott próbálkozás után maradt talpon, sikeréhez azonban Hollywood is kellett.
Szokatlanul nagy tömeg gyűlt össze 1980 szeptemberében a budapesti Kulich Gyula téri pszichiátriai klinika udvarán. Nagyjából kétszázan vártak az Orgazmus Kék Fényben című jótékonysági koncertre, de nem mindenki tudta, pontosan ki fog zenélni. A plakáton csak a műsor figyelemfelkeltő címe, a számlista, egy mondat („Ha valóban a jövőből jöttél, tégy brutálissá, de szelíden, hogy ne fájjon”) és öt név volt olvasható: M. Jenő, M. Péter, K. László, S. Lajos és S. András. A koncerttel a pszichiátrián fekvő fiatalok drogproblémáinak kezelésére gyűjtöttek, az underground bandát pedig értelmiségi, rendszerkritikus fiatalok alkották. Ők voltak az URH, és bár a következő évben már fel is oszlottak, mégis mint a korszak meghatározó formációja vonultak be a rockzene-történelembe.
A dobszerkó mögött Salamon András ült, és szentül hitte, hogy nagyszerű jazzdobos is lehetne belőle. A baj csak az volt, hogy a filmeket még a zenénél is jobban szerette. Kisgyerekkorától kezdve játszott filmekben, feltűnő fizimiskája, vörös haja, szeplői és ösztönös tehetsége miatt kézről kézre adták a rendezők. A színészetbe nem, de a forgatások misztikus világába menthetetlenül beleszeretett.
„Nagyon sok ember intenzív munkája, ordítozása, pátyolgatása, figyelme mentén valami megszületik. Nekem ez a dolog egyszer csak már nem volt sem ismeretlen, sem romantikus. A létezésemhez tartozott” – mondja mosolyogva a Benczúr utcai polgári lakásban, a Lumiere Filmiskola főhadiszállásán. A lázadódobos-múlt már csak a mondatai eszességén érződik, elegáns és udvarias, tele történetekkel. Éppen festik az iskolát, és mivel nincsenek diákok, olyan az egész, mintha csak András renoválná a lakását. „Felépítettük, vigyázunk is rá” – mondja.
Nick Knight korunk egyik legnagyobb hatású és legvizionáriusabb fotóművészeként következetesen feszegeti műfaja határait. Nem véletlen, hogy az új BMW i7 bevezetése során őt kérte fel a BMW Group arra, hogy a Forwardizmus koncepcióját közvetítve olyan képeket készítsen, melyeken tükröződik az öröm, hogy láthatjuk és megtapasztalhatjuk a jövőt, még mielőtt az valóra válna. Knight úr, egyszer […]
Nick Knight korunk egyik legnagyobb hatású és legvizionáriusabb fotóművészeként következetesen feszegeti műfaja határait. Nem véletlen, hogy az új BMW i7 bevezetése során őt kérte fel a BMW Group arra, hogy a Forwardizmus koncepcióját közvetítve olyan képeket készítsen, melyeken tükröződik az öröm, hogy láthatjuk és megtapasztalhatjuk a jövőt, még mielőtt az valóra válna.
Nick Knigt munkában
Knight úr, egyszer azt mondta, hogy a fotográfia félreértett műfaj: az emberek azt hiszik, az igazságot örökíti meg, amit a szemünkkel látunk. Ön szerint azonban épp az a lényege, hogy azt mutatja, amit nem látunk, a művész érzékelésének tükörképét. Hogyan lehetséges ez?
A fénykép egy kontextusból kiragadott pillanat. Egy kis részletet mutat meg valamiből, ami vágyainkat tükrözi. Nem tényszerű felvétele annak, ami előttünk van. A fényképeim arról szólnak, amit látni akarok, amire vágyom és ami meglep.
A divatfilmről azt mondta, hogy a narratíva a bemutatott tárgyból fakad. Mit jelent ez a BMW i7 esetén?
Az autó és alkotóelemei egy sor értéket, meghozott döntést képviselnek. Ezek közvetítéséhez előbb meg kell értenünk őket. Erre a ’80-as évek közepén jöttem rá, amikor Yohji Yamamoto japán tervezőnek dolgoztam. A ruhái merőben különböztek mindentől, amit addig bárki látott. (…) A divat arról szól, hogy elvetjük a mostanit, és valami újjal helyettesítjük. Yamamoto pontosan ezt tette akkoriban, és úgy érzem, a BMW ugyanezt teszi a BMW i7-tel.
Meséljen még az autóból fakadó narratíváról!
Amikor beszálltam a BMW i7-be, éreztem, hogy ez egy biztonságos és izgalmas tér, amelynek része a luxus, és amelyben a stressz elolvad. Olyan, mintha kifejezetten neked készült volna, testre szabottan; ez szintén a luxus alkotóeleme. Felismertem benne egyfajta elkötelezettséget is a jövő iránt: máris része egy új világnak, amely most tárul fel előttünk.
Jövőbe mutató vizuális világ
Az új BMW i7 a Forwardizmus jegyében született, egy új korszak kezdetét jelzi. Mit jelent ez Önnek?
Azt, hogy nem kell félni az eljövendő kortól, a társadalomban zajló változásoktól. Művészként feladatom tükrözni, hogy kik vagyunk, és olyan világot teremteni, amelyben élni szeretnénk, teli gyönyörű dolgokkal, amelyek érzelmileg megérintenek. (…)
Szeretnék egy humanista Forwardizmust megtapasztalni. A technológia lehetővé teheti számunkra, hogy jobb emberek legyünk; csak meg kell találnunk a módját, hogy miként használjuk anélkül, hogy elidegenednénk mindattól, ami emberi mivoltunk szempontjából fontos.
Miként tükröződik a Forwardizmus koncepciója a BMW i7-es képeiben?
Szeretem az elképzelést, hogy a Forwardizmus a jövőbe tart, ahelyett, hogy a múltra utalna vissza. Ezért fordítottam meg a színeket, hogy egy olyan színtérben dolgozzak, amely azt üzeni: „Ez új. Ez olyasmi, amit még nem láttál.” Ez volt a kiindulópontom, amikor olyan képi anyagokat alkottam, amelyek elgondolkodtatják az embereket valami újról és a jövőről.
A legtöbben még fel sem fogtuk a metaverzum mibenlétét, míg Ön már a divatvilágban betöltött szerepét kutatja. Mit tartogat Önnek a közeljövő?
A metaverzum megismerése izgat leginkább. A rengeteg elérhető tudás, az emberekkel való kommunikáció új módjai lenyűgözőek. (…) A jövő új válaszokat igényel arra, hogy kik vagyunk, hogyan akarunk viselkedni, és szerintem a virtuális világ segíthet ebben.
A teljes interjú a BMW Group weboldalán, a bmw.com-on jelent meg. Szerző: Jelena Pecic; fotó: Nick Knight, Britt Lloyd; művészeti vezető: Madita O’Sullivan.
Hányszor edzünk egy héten? A legtöbben a heti minimum 3 edzést tartják ökölszabálynak. Igen ám, de kinek van manapság ideje naponta, vagy akár kétnaponta 2-3 órát egy edzőteremben tölteni? A jó hír, hogy hála egy magyar innovációnak, már azok is bele tudnak szorítani egy hatékony edzést a hétköznapjaikba, akik eddig ezt időszűkében nem biztos, hogy […]
Vannak szálláshelyek, ahova nem lehet csak úgy szobát foglalni. A Casadonna is kizárólag olyan vendégeket fogad, akik a helyszínen kívánnak vacsorázni. És reggelizni!
