A Piszke Papírt megmentő Bodrogai Ferenc új alapokra helyezné az egészségügyipapír-gyártást. Rossz hír a tekercselt vécépapírnak, de jó hír a bolygónak.
„A legjobbkor szálltunk ki, ebből a gödörből nem kerültünk volna ki élve” – mondja Bodrogai Ferenc, a papírgyáros. A rendszerváltás után építette fel a Forest Papírt, 2016-ban egy exitig jutott. Az olasz Sofidel vásárolta meg a lakossági papírhigiéniai üzletágukat. Ez volt a cél, szinte mindent előre elterveztek (Forbes, 2016/6).
Az olaszokkal hároméves versenytilalmi szerződést írtak alá a lakossági szegmensre. Addig a közületi üzletet vitték tovább. 2019-ben, amikor újra szabad lett a pálya, felkarolta az egykor jól csengő – a privatizáció áldozatává lett – Piszke Papír márkanevet, hogy újra tartalommal töltse meg (a karrierjét is itt kezdte ötvenhat éve).
Az elmúlt években brutális árverseny bontakozott ki a piacon. A legtöbb versenytárs úgy érezte, vállalható a veszteség, ha cserébe piacot nyernek. Csakhogy a költségek elszálltak, miközben az üzletláncok igyekeztek féken tartani a nagy beszállítók árait. A kicsi Piszke a mérete miatt szerencsés helyzetben volt: hiába emelkedtek a költségek, tudtak árat emelni. A tudatosabb vásárlókat célozták meg eleve, a Crepto márkát is „kizöldítették”. A szektor szereplői milliárdos veszteséggel zárták az elmúlt évet. A Piszke csoport 9,7 milliárd forint árbevétel mellett 823 milliós adózott eredményt ért el.
Írta: Litkai Gergely Nagyon nehéz elképzelni, milyen lesz a világ 2050-ben, amikor azt sem tudom elképzelni, hogy Magyarország ilyen 2023-ban. Mennyiben határozza meg a jövőnket, ahogy a jövőről gondolkodunk? Egyre több kutatás szerint az önmeghatározó emlékekhez (self-defining memories) hasonlóan az önmeghatározó jövőkép (self-defining future projection) is legalább annyira fontos. Az ént és az indentitást egyaránt táplálják jelentős jövőbeli eseményekkel […]
Írta: Litkai Gergely
Nagyon nehéz elképzelni, milyen lesz a világ 2050-ben, amikor azt sem tudom elképzelni, hogy Magyarország ilyen 2023-ban. Mennyiben határozza meg a jövőnket, ahogy a jövőről gondolkodunk? Egyre több kutatás szerint az önmeghatározó emlékekhez (self-defining memories) hasonlóan az önmeghatározó jövőkép (self-defining future projection) is legalább annyira fontos. Az ént és az indentitást egyaránt táplálják jelentős jövőbeli eseményekkel kapcsolatos várakozások.
Mekkora változás kell mégis ahhoz, hogy ne omoljon össze bolygónk ökológiai rendszere, társadalmunk és gazdaságunk? Az Earth4All elemzése szerint a következő évtizedben a világtörténelem leggyorsabb gazdasági átalakulását kell levezényelni. Csakhogy ez jóval nagyobb, mint amekkora a Marshall-terv, a zöld forradalom, a holdra szállás vagy a kínai gazdasági csoda volt. Lehetséges ez egyáltalán?
Milyen legyen tehát 2050-ben a világ? Az Earth4All kezdeményezés egészen pontosan leírja. A milyenséget először is új jólléti mutatókkal mérjük, a növekedés olyan országokra koncentrálódik, ahol ezekre valóban szükség van a szegénység megszüntetésére. A leggazdagabb tíz százalék „csak” a jövedelem negyven százalékával rendelkezik a világon. Oktatással és az egészségügy általános fejlesztésével nő a nemi egyenlőség, így elérhető, hogy ne emelkedjen kilencmilliárd fölé a bolygó lakossága. A mezőgazdaság regeneratív és természetpozitív, étrendünk jóval egészségesebb, és jóval kevesebb húst tartalmaz. Az energiánk tiszta, évtizedenként megfeleztük a kibocsátást, hogy 2050-re elérjük a nettó zéró kibocsátást.
Milyen legyen egy cég 2050-ben? Egy cég kizárólagos célja, hogy társadalmilag hasznos célt teljesítsen be. Olyan céget nem lehet bejegyezni, ami ezt nem tudja pontosan meghatározni. A jelenlegi tevékenységi köröket (ingatlankiadás, nehézipari gépgyártás, előadóművészet) átveszi a THC – mármint a társadalmilag hasznos cél. A tulajdoni és jövedelmi viszonyok is megváltoznak, a cél a megtermelt profit minél kevésbé torz elosztása, a legkisebb és a legnagyobb jövedelmek közötti szorzó nem haladja meg a tízet, a vállalatok együttműködnek és versenyeznek egymással a társadalmi jóllét növelése érdekében. Az ipar és a kereskedelem csak akkor termel távoli helyeken, ha ennek társadalmi hasznossága megkérdőjelezhetetlen. A munkaidő heti három-négy nap, a szociális ellátások helyét pedig átveszi az általános alapjövedelem, vagy ha így jobban tetszik, a javakból való részesedés.
Mindehhez milyen politika kellene? Az IPCC (az ENSZ kormányközi testületének) jelentése is kitér rá, hogy mik a minimumelvárások egy olyan politikai rendszerrel szemben, ami meg tudja oldani az előttünk álló problémákat. Az inkluzív kormányzás, a fejlesztések esetében a klímakérdések figyelembe vétele vagy a természetpozitivitás elengedhetetlenek. Simon Caney oxfordi kutató több ilyen javaslattal is előállt, például hogy minden kormánynak legyen kötelező a jövőről szóló vízióját előterjesztenie, amit egy független testület, a Jövő Tanácsa vizsgál meg, és véleményez. Vagy hogy működik egy választott Jövő Különbizottság, ami a jövő generációinak érdekeit képviseli, és a törvényjavaslatokat ilyen szempontból vizsgálja. Természetesen minden ilyen intézmény független, kompetens és működőképes.
És milyenek legyünk mi? Magunkat a szükségesség elve alapján határozzuk meg, és tisztában vagyunk a halandóságunkkal. Nem próbálunk rendkívüli erőforrásigénnyel hamis halhatatlanságot építeni magunknak. A boldogságot ott keressük, ahol nagyobb eséllyel megtalálhatjuk. Kapcsolati hálónk kiterjedt, fontos a spiritualitás, az önismeret, tudatosan, egészségesebben, kisebb ökológiai lábnyommal táplálkozunk, és nem új házat veszünk, hanem a jelentősen támogatott épületfelújításoknak köszönhetően szinte nulla energiafelhasználású otthonunkban élünk, tizenöt percre onnan, ahol dolgunk van. Csak akkor utazunk nagyobb távolságra, ha elengedhetetlenül szükséges, hosszú hétvégéken a régiónkban kirándulunk, amit a nagy sebességű vasúti hálózatnak köszönhetően kibocsátásmentesen tudunk megtenni.
Mindez csak utópia, mondhatnánk. Pedig nem, hanem az a kiindulópont, amiből a jelent meg kell terveznünk. A tökéletes világokról szóló filmek lényege amúgy is az, hogy milyen borzalmasak. Ám nekünk nem egy tökéletes világot kell elképzelni, csak egy sokkal jobbat. Ami, lássuk be, nem olyan nehéz. Ráadásul jóval kevesebb vesztese lesz ennek a kellemes jövőnek, és az elképzelése sem annyira megterhelő. Ezen a jövőn gondolkodni izgalmas, felemelő, és sokkal jobb emberré tesz minket.
A szerző humorista, zöldaktivista, a Dumaszínház alapítója.
A Móra mintaboltban még nem látni az úgynevezett gyermekvédelmi törvény miatt befóliázott könyveket. Készülnek rá?Meg kell tanulnunk újraolvasni a könyveinket, miközben próbájuk a gyerekeket rávenni, hogy újra olvassanak. Új szemüveggel nézzük át az összes kiadványunkat – az aktív címszám kétezer körül van –, ezt a szemüveget eddig nem hordtuk, de most kaptunk egyet. Volt nálunk vendégségben két tizenéves […]
Írta: Justin Birnbaum // Fordította: Gólya Ági Toto Wolff a Mercedes–AMG Petronas főhadiszállásán, az angliai Brackley-ben egy tágas szobában nézelődik, és szeme megakad egy ezüstszínű autó hátsó tengelyén. A jobb kerék eltört, és ez zavarja. Ha tehetné, azonnal megjavíttataná, de most nem a gyárban van, és az ezüst kocsi nem egy nyolcmillió dolláros Forma–1-es autó. Csak egy klasszikus […]
Szallas.hu, Seon, Tresorit, Starschema, Banzai Cloud – jó nevű cégek és szép exitek állnak a Portfolion mögött, meg persze egy nagyvállalati nagyágyú a maga stabilitásával és irigylésre méltó erőforrásaival. Molnár András és csapata már több régiós, mint magyar befektetést kezel, de legjobban azt szeretik, hogy nemcsak az üzletet, hanem az embert is elemezniük kell.
