Néhány héttel azután, hogy először találkoztak a céggel, megismerkedtek a piaccal, összerakták a szükséges Exceleket, és ki-ki eldöntötte, mit fog képviselni, a Portfolion csapatából mindenki, akinek pénze múlik az ügyön, jelentőségteljes rituáléra gyűlik össze, hogy eldöntsék, lesz-e befektetés, vagy sem. Ezt a rituálét Arénának hívják, és pont úgy kell elképzelni, ahogy hangzik. Magukra zárják a tárgyalót, és próbálnak mindent kibeszélni az üzletről, amit lehet.

„Ha valaki túlságosan saleses üzemmódba kapcsol, az az őszinteség kárára mehet. Ha azonban túl őszinte, és nem meri felkarolni a dolgot, feltárunk egy halom kockázatot, amitől jól meg is lehet ijedni” – mondja Molnár András vezérigazgató arról, hogy a moderátor szerepében mire kell figyelnie. Ugyanis az Aréna és egyben a kockázati tőke működésének lényege, hogy egyensúlyt teremtsenek a két hozzáállás között.

Megfontolt, alapos, okos. Komótos, konzervatív, biztonságos. Hatékony, profi, a kockázati tőke szürke eminenciásai. Néhány jelző, amivel az őket ismerők leírták a Portfolion csapatát anélkül, hogy tudtak volna az Arénáról. Amikor szembesítem a jelzőkkel, András nem ellenkezik, többnyire stimmel. „Szerintem ez előnyünk. Sok időt töltünk a csapatokkal, hogy megértsük a technológiát, az üzleti víziójukat, a félelmeiket és a lelkesedésüket is. És ez a hozzáállás akkor is megtérül, amikor az derül ki, hogy nem tudjuk magunkra venni a terhet, és akkor is, ha emberileg közelebb kerülünk egymáshoz, és végül kezet rázunk.”

„Láttuk, hogy fel fog épülni egy új iparág, és az OTP-re jellemző módon részt akartunk venni benne. Új ügyfeleket tudunk elérni, nagyobb hozamokat tudunk realizálni, nem is egyedül kell finanszíroznunk, és közben jó és progresszív cégek születnek. Jól nézett ki az egyenlet” – így foglalja össze Wolf László, az OTP vezérigazgató-helyettese, miért indították el 2010-ben a Portfoliont. (Wolfról mint Csányi Sándor legrégebbi jobbkezéről írt portrénk: Forbes 2023/4).

Egyetlen 6,8 milliárd forintos alapjából tizenhárom év alatt 166 milliárd forintos kezelt tőke lett nyolc alapban, nem mellesleg a Portfolion a magyar kockázati tőke egyik legsikeresebb intézménye lett. Portfóliójában indulása óta ott a legforróbb magyar startup, a Seon, az exitált Szallas.hu, a Tresorit, a Banzai Cloud és a Starschema, de olyan régiós ígéretek is vannak, mint a nemrég harmincötmillió dolláros kört behúzó FlowxAI, az éves szinten sokszoros növekedést mutató Novakid vagy a Pepita.hu mint a legnagyobb fejlődést produkáló e-kereskedő az országban.

Helyzetük speciális, hiszen az OTP-vel a hátuk mögött versenytársaikénál nagyobb védőhálóval, biztosabb forrásokból dolgoznak. Tudják, de nem élnek vissza vele. Nem egy olyan alapkezelő van a piacon, ahol a forrásbőség szintén rendelkezésre áll, de a piaci alapú működés nem mindig. Az OTP is elfogadta, hogy akkor jó, ha hagyják őket dolgozni, és ha a befektetői és az alapkezelői szerepek nem mosódnak össze.

Az elvárások egyszerűek: legyen a cég nyereséges, legyen tíz százalék fölötti hozam alaponként (de a reális hozam ennél jóval nagyobb, és ezt hozza is a Portfolion), vonjanak be társfinanszírozókat, hogy ne csak az OTP-é legyen a kockázat, és legyenek befektetéseik az agráriumban is, ami különösen fontos az OTP-nek.

Wolf László a fő kapcsolattartó, minden fontosabb befektetési döntésről tájékoztatást kap, és a véleményére is kíváncsiak. „Furcsa szerep ez az enyém – mondja –, mert egyszerre kell képviselnem a Portfolion érdekeit és az OTP érdekeit, ugrálnom a két látásmód között.” És hogy Csányi Sándor mire kíváncsi? A nagyobb sikerekre, a nagyobb nehézségekre és elég sok mindenre az agráriumról.

Feltett szándékom volt
Az első OTP Kockázatitőke-alap 2010-ben indult. A 6,8 milliárd forintos Jeremie alap kezelésére Wolf László a Deloitte-vezetésen és pénzügyminiszterségen megedződött Oszkó Pétert kérte fel, aki nagy lendülettel, de még egyértelmű fókusz nélkül fogott a portfólió építésébe. Igaz, akkor még nem volt könnyű fókuszt találni. A Jeremie program ugyan beindította a kockázatitőke-piacot az országban, de a sikersztorik mellett hozta magával a megkérdőjelezhető gyakorlatokat és visszaéléseket is, amitől a Jeremie máig kétes megítélésű az ökoszisztémában.

Itthon még nem lehetett válogatni a befektetésre érdemes, skálázható, nemzetközi ambíciókkal bíró technológiai cégek között, a befektető és az alapkezelő szerepei összemosódtak. A LogMeIn már tőzsdén volt, a Prezi és a Ustream még épp csak elkezdett építkezni, kockázati tőkével még csak a Euroventures foglalkozott. Éretlen piac volt, még azt sem látta át, mit kell megtanulnia, pláne nem azt, hogyan.

Három év, több mint háromszáz befektetési lehetőség átvilágítása és nyolc befektetés nyomán később erős és jövedelmező márka lett a Portfolionból, és a Cryo Innovations agrárcéggel az első Jeremie-exitet is tető alá hozták. A sikereken felbuzdulva Oszkó Péter váratlan ötlettel állt az OTP elé: megvenné a Portfoliont.

„Feltett szándékom volt egy idő után, hogy úgy vigyem a céget, amit irányítok, illetve a velem dolgozó csapatot, mint a sajátomat. Ez nem ördögtől való gondolat, de a nyitottság a Portfolion tulajdonosi körében nem állt fenn, ami udvarias váláshoz vezetett” – kommentálta döntését Oszkó a Forbesnak még 2014-ben.

Az udvarias válásról Wolf László azt mondja, komolyan vehető szintig sosem jutott el a tárgyalás. „Nem akartuk kiengedni a kezünkből. A potenciál mellett az is szerepet játszott, hogy ha eladjuk az alapkezelőt, még annyi ráhatásunk sem marad a pénzünk sorsára, hogy legvégső esetben korrigálhassunk, ha úgy látjuk, nem megfelelő az irány.” Erre azóta sem került sor.

„A lehetőségek komplexitása húzott a Portfolionhoz.” Ezt már Molnár András mondja a Portfolion MOM parki irodájában. Könnyű neki elhinni, néhány válasza előtt hosszan gondolkodik, halk szavú, összeszedett. Leginkább akkor, amikor tényekről kell beszélni. A Kürt Zrt. amerikai spinoffjának vezetésétől került a kockázati tőke világába. Amikor a spinoff nem jött össze, a befektetőjük megkereste, hogy menjen oda dolgozni.

Miután hazaköltözött, a Day One Capital alapítócsapatához csatlakozott, majd 2014-ben átvette a Portfolion vezérigazgatói posztját. Legfőbb célja az lett, hogy az akkor már két alapban összesen 16,8 milliárd forintnyi tőkét kezelő cég opportunistába hajló befektetési stratégiájába mélyelemző hozzáállást vigyen.

Vállvetve, versengve
„Tudtuk, hogy ez lassú hajó, de eleinte nehéz volt elfogadni. Hetekig gondolkozunk, hogy valamibe befektetünk-e. Aztán ha befektettünk, akkor még egy-két év, hogy egyáltalán kiderüljön, abba az irányba indul-e a cég, ami a döntésünk alapja volt. Ha erre is igen a válasz, utána még öt-hat-hét évig dolgozunk a csapatokkal azon, hogy egyszer eladjuk” – mutat rá András a ma már triviális, de akkor újszerű nehézségekre.

Mindenesetre beleálltak. 2012-ben a Day One Capitallel magvető alapot hoztak létre. Az alapot a Day One kezelte, a Portfolion pénzzel szállt be, de a két céget számos befektetés és egykori kolléga ma is összeköti.

A korai fázisú portfólió nehezen talált magára. Ahogy András mondja: „Nem ezektől a cégektől lett a Portfolion az, ami.” Abból a korábbi menedzsmenttől átvett nyolc vállalkozásból már csak a Cellum és a Nanushka aktívak. Előbbiben csak formaságok miatt tulajdonos az alap, de közös munkáról rég nincs szó. A Nanushkával próbálkoztak egy ideig, de a cég végül drasztikusan más növekedési stratégiát választott, és abban a Portfolion nem akart, és nem tudott partner lenni. A tavaly sikeres exitet lebonyolító Gravity R&D-ből pedig még régebben kiszálltak.

A ma aktív portfólió sokkal ígéretesebb képet fest. Élén minden bizonnyal a Seon áll (sztorijukat mi is régóta követjük, utoljára az ötven leggazdagabb magyar listájának legfiatalabb szereplőjeként írtunk az alapítóról – Forbes, 2023/1). Történelmi jelentőségű, 94 millió dolláros befektetési körük már az ötödik alkalom volt, hogy a Portfolion bizalmat szavazott a cégnek. Volt, hogy kivásároltak angyalbefektetőt, volt, hogy tagi kölcsönnel szálltak be, de azóta Kádár Tamás és Jendruszák Bence alapítókkal tartanak, hogy a cégnek egyetlen fizető ügyfele volt.
Az igazgatóságban Pálfalvi Márk, a csapat egyik fiatal, de meghatározó tagja ül, neki ez az eddigi legnagyobb feladata a Portfolionnál. „Azokon a helyeken – mondja Márk –, ahol eddig dolgoztam, nem volt magától értetődő, hogy a véleményem nemcsak úgy elhangzik, hanem a cég döntéshozói meg is fontolják. Itt pedig mindennap azt érzem, hogy András, Jenő, én és a junior kollégák is együtt építjük nagy nemzetközi szereplővé a céget, nem pedig ők kitalálják, mit csináljunk, és mi végrehajtjuk.”

A portfólióban van még a Deligo, a Haidekker fivérek mesterségesintelligencia-alapú menzája – a testvérek második próbálkozása az Autohop exitje után. És ott a friss román csillag, a FlowxAI is, aminek előző tőkebevonási körét a Portfolion vezette, majd elmeneteltek egy friss, 35 millió dolláros körig, amiben szintén részt vettek.

„Vannak versenytársaink, akikkel vállvetve küzdünk a közös portfóliócégekben, de ha jön egy új lehetőség, akkor meg versenyeznünk kell. Ez a piac sajátja” – mondja Pásztor Aurél, a Portfolion partnere. Ő is a Day One-tól igazolt át, majd a kockázatitőke-üzletág vezetője lett. Szerinte versenyezni ezen a piacon vagy időzítéssel, vagy bizalmi kapcsolat kialakításával lehet, elismerve azt, hogy ha valaki sokkal több pénzt ad kisebb tulajdonrészért, nem biztos, hogy a bizalmi kapcsolat lesz a döntő. De az értékelés és a többi feltétel mellett (nagy részüket már sztenderdizálta a piac) ez az, amiben teljesen egyéni, hogy ki mit tud hozni. „Nagyon sokszor érzem úgy, hogy nem egy term sheetre mondanak igent, hanem a kollégára, aki adja – teszi hozzá András. – Őt fogadták be a csapatba, neki sikerült elfogadtatni a céggel a Portfoliont és önmagát is.”

Nem tartoznak a radikális kockázatvállalók közé, ez tény, erősíti meg Simó György is, a cégre talán legközelebbről rálátó versenytárs, a befektetésekkel és szürkeállománnyal is kapcsolódó Day One Capital alapító-partnere. „De nem is kerülik. Azt, hogy akkor befektettek a Seonba, amikor a srácok még senkit sem tudtak meggyőzni a magyar piacon, nem nevezném biztonsági játéknak. A méretükből adódóan természetesen van bennük bizonyos nagyvonalúság. Mint sok hangszeren játszó vállalati alapkezelők esetenként könnyebben kockáztatnak egy-kétmillió eurót.”

Egy alapkezelő jövőképét legjobban a pénztermelő képessége határozza meg, ezt a Portfolion sem téveszti szem elől. A munkájuk nehézségét azonban jól mutatja, hogy bár pénzügyi befektetők, elsősorban ez mégiscsak egy people’s business. A végcél a hozam, de ennek eléréséhez nemcsak a céget és a piacot kell elemezni, hanem a céget építő embereket is. Előfordult már, hogy kihagytak egy potenciálisan nagyon jövedelmező lehetőséget, mert nem működött a kémia.

„Pénzügyi befektetők vagyunk, nem is szeretnénk mások lenni, de nem abban vagyunk jók, hogy mindegy, milyen áron, csak tegyük be a lábunkat – foglalja össze Molnár András a befektetői hitvallást. – A kockázati tőkéről azt mondják, hogy szükséges rossz. Lényegében mesterséges állapotot állít elő, azt, hogy többet tudok költeni ma, mint amennyit a profitom megengedne. De mi nem a szükséges rossz akarunk lenni. Ha nem tudjuk megfogalmazni magunknak, hogy hogyan leszünk ennél több egy csapat életében, akkor nem mi vagyunk az ideális befektetők.”

A skála másik oldalán
2015 körül jöttek igazán lendületbe. Ekkor hosszas tárgyalások után a Portfolion akkori becslésünk szerint kétmilliárd forintért vette meg a miskolci egyetemisták által alapított Szallas.hu hetven százalékát a Central Médiacsoporttól. A tranzakcióban az Eximmel közös alappal vettek részt. Eredetileg olyan közepes cégeket kerestek, amelyek erős üzleti tervvel rendelkeztek, de a válság visszavetette a fejlődésüket. Később ez megváltozott, az ígéretes növekedésű cégekre kezdtek lőni, és idővel ebből az alapból nőtt ki a Portfolion különálló növekedési portfóliója, amit Nieder Jenő vezérigazgató-helyettes vezet 2016 óta.

A két alap közti különbséget úgy fogalmazza meg, hogy ha a korai fázisban nemzetközi fókuszú, technológiai cégeket keresnek, akkor a növekedési portfólióban jól működő, jövedelmező, helyi titánokat, akiket felvásárlásokkal, piacszerzéssel építenek még nagyobbra még gyorsabban. Az új, dedikált csapatot igénylő portfólió felé 2020-ban egy második, már huszonötmilliárd forintos magántőkealappal köteleződtek el még erősebben. Míg a korai fázisban fél- és ötmillió euró közötti a jellemző befektetés, a növekedési fázisban akár ötvenmillió eurós is lehet egy-egy üzlet.

A Szallas.hu sikersztorija tavaly ősszel azzal ért a csúcsra, hogy a lengyel Wirtualna Polska Holding 82 millió euróért megvette az avasi lakótelepről induló startupot. A Portfolion kicashelt, köszönik, igen jó üzlet volt, de azt nem osztják meg, mennyire jó. Elég annyi, hogy Wolf László ezt említi meg először, amikor a büszkeségekről beszél. De a növekedési portfólióban van a Codecool is. Melléjük mint első befektető, 2017-ben állt oda a Portfolion másfél millió euróval, amit a következő években összesen három és fél millió euróra növeltek. Végül a Szallas.hu exitjének bejelentése után egy nappal jött a hír: a Codecool is összebútorozik a lengyel Software Development Academyvel. Az egyesítéssel létrejövő cég már nyolc országban lesz ott, a közép-európai régióban tizenöt–húszezer magánszemélyt, valamint négyszáz vállalatot fognak kiszolgálni.

„Nagy előnyünk, hogy a biztos anyagi háttér miatt hosszú távon, több befektetési körön át a cégekkel tudunk tartani. Ez máshol nem evidens” – mondja Nieder Jenő. Hosszú ideje mentek a végpontok közötti titkosítást elsők között használó, IT-biztonsági Tresorittal, aminek 2018-as, 11,5 millió eurós körében vettek részt. A Tresoritot 2022-ben a Swiss Post vásárolta fel 47 millió svájci frankért, akkori árfolyamon úgy 17,7 milliárd forintért kivásárolva ezzel a teljes pénzügyi befektetői gárdát, köztük a Portfoliont, míg a menedzsment megtartott magának tíz százalék tulajdonrészt.

Egy másik nagy exit a Banzai Cloudé volt 2020-ban – a cég három év alatt jutott el oda, hogy a Cisco figyelmét felkeltse. A korai befektetés mellett itt a Portfolion és személyesen András azzal is hozzájárult a sikerhez, hogy egy üzletben jártas CEO-t adott a csapatnak Flautner Krisztián személyében. Mátyás Jánosnak és Csendes Miklósnak komoly technológiai víziójuk volt, de passzoló üzleti stratégiájuk nem igazán. „Krisztiánt régebbről ismertem, és mivel korábban is kérdeztem technológiákról, megkértem, hogy üljön le Jánossal és Miklóssal, csak igyanak meg egy kávét. De volt bennem mögöttes szándék arról, hogy miért találkozzanak. Pár hét egyezkedés és tárgyalás után Krisztián is beszállt. Ez nemcsak validálás volt számunkra, hanem lényegében felállt a dream team: technológia, sales, operáció” – mondta nekünk András még az exit idején.

A növekedési portfólió külön szegmense a buyout, ami bár távol áll a klasszikus kockázati tőke működésétől, a Portfolionnak és az OTP-nek mégis fontos és jövedelmező üzletág. Ezen a terepen olyan régi, jól felépített cégek menedzsmentjét gyúrják újra, ahol problémát okoz a generációváltás, és menedzsment-buyout nélkül nem lenne biztosítva a vállalkozás jövője.
2020-ban a Nádudvari termékek mögött álló Nagisz Zrt. felvásárlását 14,5 milliárd forintos üzletre becsültük (ezzel az összeggel szerepeltek akkori exitlistánkon). Ehhez jócskán meg kellett emelni a Portfolion alapvetően tízmilliárd forintos Zöld Magántőke Alapjának tőkéjét, és az ötvenmilliótól négymilliárdig terjedő tőkekihelyezési mandátumon is túlmerészkedtek.

„Amerikában nem arra építik a cégeket, hogy ötven évig családon belül maradjanak – mondja Nieder Jenő –, hanem hogy egy idő után akárki beléphessen, akinek megvan az eszközkészlete ahhoz, hogy előrevigye őket. A kelet-közép-európai gazdaságokban ezzel nem állunk jól, pedig jó lenne, ha ez is a cégek természetes evolúciójának része lenne.”

A korai fázisú portfólió:
Deskbird, Deligo, FlowXAI, Norbr, Seon, Cursor Insight, Onesoil, Edrone, Novakid, Mindgram

Az érett fázisú portfólió:
Finshape, Packhelp, Ontotext, Codecool, VCC Live, Pepita.hu, Shiwaforce