Peták István és cége, az Oncompass húsz éve azon dolgozik, hogy feltérképezze a rosszindulatú daganatot okozó egyéni génmutációkat, így minél több rákbeteg jusson személyre szabott terápiához. Az Oncompass spinoffjával, az amerikai piacra csaknem hárommillió dollárnyi befektetéssel most belépő Genomate-tel ők hozhatják el a precíziós onkológia végső forradalmát. A Fehér Ház is felfigyelt rájuk.
Csaknem húsz évvel ezelőtt, amikor a Semmelweis Egyetem (SE) I. számú Patológiai és Rákkutató Intézetében laborvezető lett, mert az elődje nyugdíjba ment, Peták István nem akarta elfoglalni a korábbi laboratóriumi helyiséget. Körülnézett, és új helyet keresett, olyat, ami korábban nem létezett. Inkább beépíttette az intézet tetőterét.
„Nem kell valamit elfoglalni, újat is lehet építeni. Ez a kép is azt sugározza, hogy ebből bármi lehet – mutat István az irodájában lógó New York-i fotóra, felhőkarcoló-építők a magasban tartanak szünetet rajta. – Ez a legcsodálatosabb munka szerintem. Az építkezés. És az az érzés, hogy van tér a növekedésre.”
Az Oncompass Medicine budapesti központjában beszélgetünk, a lassan húsz évvel ezelőtti eset akkor jut a rákkutató eszébe, amikor Charles Clyde Ebbets legendás képéről kérdezem. István 2004 és 2010 között volt az SE Molekuláris Terápia Laboratóriumának vezetője, ma már amellett, hogy az Oncompass és a Genomate nevű cégeit vezeti, az egyetem Farmakológiai és Farmakoterápiás Intézetének részállású tudományos főmunkatársa, valamint a University of Illinois at Chicago (UIC) látogató professzora.
Mindig efelé húzott a szívem: lehessen mindennel viccelni. De a vicc – legalábbis a jó vicc – nem egyszerű műfaj. Köze van a bizalomhoz, a hatalomhoz, és ha félremennek a dolgok, a szégyenhez is. Jóízűt nevetni másokkal együtt azt jelenti, értjük egymást, bízunk egymásban. A gond akkor kezdődik, amikor nem vagy rosszul mérjük fel a terepet. Kiderül, hogy nem azonos az értékrendünk, vagy nem […]
Mindig efelé húzott a szívem: lehessen mindennel viccelni. De a vicc – legalábbis a jó vicc – nem egyszerű műfaj. Köze van a bizalomhoz, a hatalomhoz, és ha félremennek a dolgok, a szégyenhez is.
Jóízűt nevetni másokkal együtt azt jelenti, értjük egymást, bízunk egymásban. A gond akkor kezdődik, amikor nem vagy rosszul mérjük fel a terepet. Kiderül, hogy nem azonos az értékrendünk, vagy nem bízunk annyira egymásban, amennyire mélyre ment a vicc.
Még rosszabb, ha a többség érti a viccet, csak egyvalaki nem. Ha úgy érzi, rajta és nem vele nevetnek – ilyenkor jelenhet meg a szégyen és a düh. Különösen így van ez, ha hatalommal rendelkező személy viccelődött, akinek a viccén – már csak ilyenek vagyunk – még többen nevetnek. A szégyen mar és fáj. Ezért figyelünk nagyon rá, hogy mikor, kik előtt és mivel viccelünk: helyzet- és társaságfüggő, hogy mi vicces. Ha pedig egyszer kicsúszott egy rossz vicc – azaz egy rosszkor, rossz helyen elmondott vicc –, mit sem ér a magyarázkodás.
Balázsék naponta próbálják eldönteni, 2023-ban mivel lehet, és mivel nem lehet viccelni az ország nappalijában. Tudom, vannak helyzetek, amikor simán bunkók, kinevetnek akár élő műsorban embereket, máskor viszont az derül ki, hogyan változnak az értékeink. Akár listázni is lehetne, hogy kiderüljön, miben vagyunk igazán megosztottak, és mi az ország számára elfogadható.
A transzneműek és melegek például egyre megosztóbb téma, különösen hogy a kormány és a propagandamédia kelti az ellentéteket, és nem oszlatja őket egyszerű ismeretterjesztéssel. A Libri és a Líra megbírságolása után gyerekkönyveket fóliáznak le a könyvesboltok, hogy betartsák az új szabályokat, sőt a Libri sok üzletében akár le is vehetik a megbélyegzett darabokat a polcokról. Erről is beszélget G. Tóth Ilda Janikovszky Jánossal, a Móra Kiadó tulajdonosával a magazin utolsó oldalán.
Az utolsó oldalig sok jó sztorit, adatot és információt találsz. Knittel Martin negyventagúra bővítette a celeblistát, és ezerkétszáz címlapot nézett át és rendszerezett, hogy egy reprezentatív kutatást kiegészítve igazán megalapozott rangsort állítson össze. Kis Judit videóchaten és élőben beszélgetett a rák ellenszerét kutató Peták Istvánnal, akinek a cégénél (Genomate) már meg tudják mondani a betegeknek, hogy van-e valamilyen nekik kifejezetten hasznos terápiás módszer a világon.
Fekete Emese egy régi Forbes-arc új sztoriját írta meg. Bíró Roland, az arukereso.hu alapítója most a programozók nélküli IT-megoldások világát hozza el nekünk. Egy másik régi Forbes-sztori szereplője, Bodrogai Ferenc a higiéniaipapír-piacot reformálná meg, hogy ne kelljen kontinenseken át levegőt szállítani a vécépapír-gurigákban.
Augusztus 19. és 27. között rendezik meg Budapesten a világ harmadik legnagyobb sporteseményét, a szabadtéri Atlétikai Világbajnokságot. Tíz fontos, érdekes adat.
Lukács Lilla és Barabás Barna mögött nem volt többgenerációnyi ismeretanyag a borászkodásról, a Zelna mégis pár év alatt a Balatonfüred–Csopaki borvidék menő borászata lett. Sőt meghozta a nemzetközi elismertséget az olaszrizlingnek is. Azért jól jött a családi támogatás és az a körülmény, hogy a Zettwitz családban nem szokás a nyomásgyakorlás.
„Amikor a Danubiushoz mentünk, már akkor úgy álltunk oda, hogy meg akarjuk verni a Bochkorékat. Nagyon sokat hallgattam őket fiatalon, hittem benne, hogy meg tudjuk csinálni. Enélkül bele se kezdtünk volna, én legalábbis biztosan nem. Nem megyek oda veszíteni, nem megyek oda másodiknak. Janival meg Ferivel ott lebegett a fejünkben a két csávó: nem igaz, hogy senki sem tudja […]
