Néhány héttel azután, hogy először találkoztak a céggel, megismerkedtek a piaccal, összerakták a szükséges Exceleket, és ki-ki eldöntötte, mit fog képviselni, a Portfolion csapatából mindenki, akinek pénze múlik az ügyön, jelentőségteljes rituáléra gyűlik össze, hogy eldöntsék, lesz-e befektetés, vagy sem. Ezt a rituálét Arénának hívják, és pont úgy kell elképzelni, ahogy hangzik. Magukra zárják a tárgyalót, és próbálnak mindent kibeszélni az üzletről, amit lehet.
„Ha valaki túlságosan saleses üzemmódba kapcsol, az az őszinteség kárára mehet. Ha azonban túl őszinte, és nem meri felkarolni a dolgot, feltárunk egy halom kockázatot, amitől jól meg is lehet ijedni” – mondja Molnár András vezérigazgató arról, hogy a moderátor szerepében mire kell figyelnie. Ugyanis az Aréna és egyben a kockázati tőke működésének lényege, hogy egyensúlyt teremtsenek a két hozzáállás között.
Megfontolt, alapos, okos. Komótos, konzervatív, biztonságos. Hatékony, profi, a kockázati tőke szürke eminenciásai. Néhány jelző, amivel az őket ismerők leírták a Portfolion csapatát anélkül, hogy tudtak volna az Arénáról. Amikor szembesítem a jelzőkkel, András nem ellenkezik, többnyire stimmel. „Szerintem ez előnyünk. Sok időt töltünk a csapatokkal, hogy megértsük a technológiát, az üzleti víziójukat, a félelmeiket és a lelkesedésüket is. És ez a hozzáállás akkor is megtérül, amikor az derül ki, hogy nem tudjuk magunkra venni a terhet, és akkor is, ha emberileg közelebb kerülünk egymáshoz, és végül kezet rázunk.”
