Az egyik első nagy internetes sztori, sikeres exit, erős track record és többszöri újabb útkeresés után Bíró Roland megint nagyon hisz valamiben. Olyasmit csinál, amit Amerikában is forradalminak tartanak.
Az Árukeresőt senkinek sem kell bemutatni. Több mint hatmillióan használják Magyarországon (és még sok millióan másik négy országban), a legnagyobb hazai ár-összehasonlító oldal, és a 2000-es évek egyik legnagyobb internetes sztorija. Abból a ritka fajtából, ami húsz éve is nagy dobás volt, ma meg szinte észre sem veszed, annyira alapvető – mindegy, minek az árára vagy kíváncsi, mielőtt vásárolni akarnál: strandpapucsnak, MacBooknak vagy fűnyíró traktornak. Kitalálója, társalapítója és egykori vezetője egy ideje kevésbé feltűnően forog a hazai üzleti körökben. Amióta tizenegy éve eladta cégét, inkább a háttérből tette hozzá a magáét a magyar startupvilághoz, mentorált, tanácsot adott, üzletet fejlesztett (mások mellett az egykori Sanomának, a Vodafone-nak, a Rokshnak és a Jófogásnak), és folyton agyalt valamin, mígnem egy neki is új területre tévedt, és újból cégépítésbe fogott.
„Nem az mozgat, hogy megint gurítsak valami nagyot. Nem hiszek abban, hogy az a dolgunk, hogy impact on the world, vagyis hogy minél nagyobb hatásunk legyen a világ folyására, csak rettentően élvezem, amit csinálok. Amikor hajnalban kapom a mailt, hogy kiment a rendszerünkben egy élesítés, azt úgy élem meg, mint egy karácsonyi ajándékot.”
Minden a kényelem irányába megy Bíró Roland tényleg különösen érzékeny ember. Ezt nem (csak) én mondom, fotós kollégámtól jött a megerősítés előzetes leírásomra, hogy bár vérbeli IT-figura, ne klasszikus kockára készüljön.
Írta: Litkai Gergely Nagyon nehéz elképzelni, milyen lesz a világ 2050-ben, amikor azt sem tudom elképzelni, hogy Magyarország ilyen 2023-ban. Mennyiben határozza meg a jövőnket, ahogy a jövőről gondolkodunk? Egyre több kutatás szerint az önmeghatározó emlékekhez (self-defining memories) hasonlóan az önmeghatározó jövőkép (self-defining future projection) is legalább annyira fontos. Az ént és az indentitást egyaránt táplálják jelentős jövőbeli eseményekkel […]
Írta: Litkai Gergely
Nagyon nehéz elképzelni, milyen lesz a világ 2050-ben, amikor azt sem tudom elképzelni, hogy Magyarország ilyen 2023-ban. Mennyiben határozza meg a jövőnket, ahogy a jövőről gondolkodunk? Egyre több kutatás szerint az önmeghatározó emlékekhez (self-defining memories) hasonlóan az önmeghatározó jövőkép (self-defining future projection) is legalább annyira fontos. Az ént és az indentitást egyaránt táplálják jelentős jövőbeli eseményekkel kapcsolatos várakozások.
Mekkora változás kell mégis ahhoz, hogy ne omoljon össze bolygónk ökológiai rendszere, társadalmunk és gazdaságunk? Az Earth4All elemzése szerint a következő évtizedben a világtörténelem leggyorsabb gazdasági átalakulását kell levezényelni. Csakhogy ez jóval nagyobb, mint amekkora a Marshall-terv, a zöld forradalom, a holdra szállás vagy a kínai gazdasági csoda volt. Lehetséges ez egyáltalán?
Milyen legyen tehát 2050-ben a világ? Az Earth4All kezdeményezés egészen pontosan leírja. A milyenséget először is új jólléti mutatókkal mérjük, a növekedés olyan országokra koncentrálódik, ahol ezekre valóban szükség van a szegénység megszüntetésére. A leggazdagabb tíz százalék „csak” a jövedelem negyven százalékával rendelkezik a világon. Oktatással és az egészségügy általános fejlesztésével nő a nemi egyenlőség, így elérhető, hogy ne emelkedjen kilencmilliárd fölé a bolygó lakossága. A mezőgazdaság regeneratív és természetpozitív, étrendünk jóval egészségesebb, és jóval kevesebb húst tartalmaz. Az energiánk tiszta, évtizedenként megfeleztük a kibocsátást, hogy 2050-re elérjük a nettó zéró kibocsátást.
Milyen legyen egy cég 2050-ben? Egy cég kizárólagos célja, hogy társadalmilag hasznos célt teljesítsen be. Olyan céget nem lehet bejegyezni, ami ezt nem tudja pontosan meghatározni. A jelenlegi tevékenységi köröket (ingatlankiadás, nehézipari gépgyártás, előadóművészet) átveszi a THC – mármint a társadalmilag hasznos cél. A tulajdoni és jövedelmi viszonyok is megváltoznak, a cél a megtermelt profit minél kevésbé torz elosztása, a legkisebb és a legnagyobb jövedelmek közötti szorzó nem haladja meg a tízet, a vállalatok együttműködnek és versenyeznek egymással a társadalmi jóllét növelése érdekében. Az ipar és a kereskedelem csak akkor termel távoli helyeken, ha ennek társadalmi hasznossága megkérdőjelezhetetlen. A munkaidő heti három-négy nap, a szociális ellátások helyét pedig átveszi az általános alapjövedelem, vagy ha így jobban tetszik, a javakból való részesedés.
Mindehhez milyen politika kellene? Az IPCC (az ENSZ kormányközi testületének) jelentése is kitér rá, hogy mik a minimumelvárások egy olyan politikai rendszerrel szemben, ami meg tudja oldani az előttünk álló problémákat. Az inkluzív kormányzás, a fejlesztések esetében a klímakérdések figyelembe vétele vagy a természetpozitivitás elengedhetetlenek. Simon Caney oxfordi kutató több ilyen javaslattal is előállt, például hogy minden kormánynak legyen kötelező a jövőről szóló vízióját előterjesztenie, amit egy független testület, a Jövő Tanácsa vizsgál meg, és véleményez. Vagy hogy működik egy választott Jövő Különbizottság, ami a jövő generációinak érdekeit képviseli, és a törvényjavaslatokat ilyen szempontból vizsgálja. Természetesen minden ilyen intézmény független, kompetens és működőképes.
És milyenek legyünk mi? Magunkat a szükségesség elve alapján határozzuk meg, és tisztában vagyunk a halandóságunkkal. Nem próbálunk rendkívüli erőforrásigénnyel hamis halhatatlanságot építeni magunknak. A boldogságot ott keressük, ahol nagyobb eséllyel megtalálhatjuk. Kapcsolati hálónk kiterjedt, fontos a spiritualitás, az önismeret, tudatosan, egészségesebben, kisebb ökológiai lábnyommal táplálkozunk, és nem új házat veszünk, hanem a jelentősen támogatott épületfelújításoknak köszönhetően szinte nulla energiafelhasználású otthonunkban élünk, tizenöt percre onnan, ahol dolgunk van. Csak akkor utazunk nagyobb távolságra, ha elengedhetetlenül szükséges, hosszú hétvégéken a régiónkban kirándulunk, amit a nagy sebességű vasúti hálózatnak köszönhetően kibocsátásmentesen tudunk megtenni.
Mindez csak utópia, mondhatnánk. Pedig nem, hanem az a kiindulópont, amiből a jelent meg kell terveznünk. A tökéletes világokról szóló filmek lényege amúgy is az, hogy milyen borzalmasak. Ám nekünk nem egy tökéletes világot kell elképzelni, csak egy sokkal jobbat. Ami, lássuk be, nem olyan nehéz. Ráadásul jóval kevesebb vesztese lesz ennek a kellemes jövőnek, és az elképzelése sem annyira megterhelő. Ezen a jövőn gondolkodni izgalmas, felemelő, és sokkal jobb emberré tesz minket.
A szerző humorista, zöldaktivista, a Dumaszínház alapítója.
Hogyan lehet Budapestről a világ legjobb bárjai közé kerülni? Rédli Ádámék erre keresik a választ a Gresham-palotában. Amíg megtalálják, a trendek előtt járva mutatnak utat a hazai koktélszakmának és kedvelőinek.
Lukács Lilla és Barabás Barna mögött nem volt többgenerációnyi ismeretanyag a borászkodásról, a Zelna mégis pár év alatt a Balatonfüred–Csopaki borvidék menő borászata lett. Sőt meghozta a nemzetközi elismertséget az olaszrizlingnek is. Azért jól jött a családi támogatás és az a körülmény, hogy a Zettwitz családban nem szokás a nyomásgyakorlás.
Az Aliznál abban hisznek, hogy társadalmi felelősségvállalásuk akkor sikeres, ha minél több cég követi a példájukat. Nemcsak pénzt adnak, szaktudással, tananyagokkal, oktatással is segítenek. „Úgy gondoljuk, hogy ha a tanárokat felkészültebbé, motiváltabbá tudjuk tenni, akkor ezt ők továbbadják a diákjaiknak. A cél, hogy az oktatási intézményekből kikerülő fiatalok felkészültek legyenek és rendelkezzenek a piac elvárásainak […]
