Az egyik első nagy internetes sztori, sikeres exit, erős track record és többszöri újabb útkeresés után Bíró Roland megint nagyon hisz valamiben. Olyasmit csinál, amit Amerikában is forradalminak tartanak.
Az Árukeresőt senkinek sem kell bemutatni. Több mint hatmillióan használják Magyarországon (és még sok millióan másik négy országban), a legnagyobb hazai ár-összehasonlító oldal, és a 2000-es évek egyik legnagyobb internetes sztorija. Abból a ritka fajtából, ami húsz éve is nagy dobás volt, ma meg szinte észre sem veszed, annyira alapvető – mindegy, minek az árára vagy kíváncsi, mielőtt vásárolni akarnál: strandpapucsnak, MacBooknak vagy fűnyíró traktornak. Kitalálója, társalapítója és egykori vezetője egy ideje kevésbé feltűnően forog a hazai üzleti körökben. Amióta tizenegy éve eladta cégét, inkább a háttérből tette hozzá a magáét a magyar startupvilághoz, mentorált, tanácsot adott, üzletet fejlesztett (mások mellett az egykori Sanomának, a Vodafone-nak, a Rokshnak és a Jófogásnak), és folyton agyalt valamin, mígnem egy neki is új területre tévedt, és újból cégépítésbe fogott.
„Nem az mozgat, hogy megint gurítsak valami nagyot. Nem hiszek abban, hogy az a dolgunk, hogy impact on the world, vagyis hogy minél nagyobb hatásunk legyen a világ folyására, csak rettentően élvezem, amit csinálok. Amikor hajnalban kapom a mailt, hogy kiment a rendszerünkben egy élesítés, azt úgy élem meg, mint egy karácsonyi ajándékot.”
Minden a kényelem irányába megy Bíró Roland tényleg különösen érzékeny ember. Ezt nem (csak) én mondom, fotós kollégámtól jött a megerősítés előzetes leírásomra, hogy bár vérbeli IT-figura, ne klasszikus kockára készüljön.
Szabó András számára a családi vagyon elsősorban lehetőségeket jelent a következő generációnak. A vagyonba beleérti a kapcsolatrendszert és a tanulási lehetőségeket is, éles választóvonalat húzva a vagyon, illetve a pénz birtoklása közé. Személyes környezetében több példát látott arra, hogy mennyire nyomasztó lehet a vagyon a gyermekek számára, amelyben a szülő és a gyermek is szenved […]
Szabó András számára a családi vagyon elsősorban lehetőségeket jelent a következő generációnak. A vagyonba beleérti a kapcsolatrendszert és a tanulási lehetőségeket is, éles választóvonalat húzva a vagyon, illetve a pénz birtoklása közé. Személyes környezetében több példát látott arra, hogy mennyire nyomasztó lehet a vagyon a gyermekek számára, amelyben a szülő és a gyermek is szenved a kölcsönös elvárások miatt. Dávid fia sarkosan fogalmazta meg: „Apa, Te rabja vagy a munkának és a cégednek, én nem szeretnék az lenni.” A következő generáció felkészítésében számára fontos a felelősség: a vagyon sok ember csapatmunkája révén jött létre, és az alapítón kívül a résztvevők egzisztenciája is függ tőle. A vagyon működtetését csak akkor szabad átvenni, ha valaki tisztában van azzal, hogy onnantól kezdve nem csak önmagáért felel.
András emiatt vallja: nem szabad a gyermekeket arra kényszeríteni, hogy vállalkozók legyenek. Andrásnak házasságából egy fia, majd azt követő kapcsolatából még két nevelt gyermeke van. Dávid fia – 4 nyelvvizsga és egy luxemburgi posztgraduális közgazdasági diploma birtokában – ugyan tett egy londoni vállalkozói kitérőt, de jelenleg egyik gyereknél sem látszik, hogy ambicionálnák a vállalkozói létet. Tulajdonosként viszont jelen vannak: a zászlóshajó Resonator Kft.-ben Dávid fia, nevelt lánya Ágnes és András élettársa, Magdolna is. Magdolna pénzügyi és befektetési vezetőként irányítja a Resonator portfólió munkáját.
A vagyont a sokszínűség jellemzi, aminek „történelmi” okai vannak. A rendszerváltáskori konjunkturális helyzet okán a többféle ipari gépgyártás mellett a mélyépítésben, a turisztikai szolgáltatásokban, az ingatlan-bérbeadásában és az ipari és lakóingatlanok fejlesztésében is jelen van a csoport. András tudja, ilyen széles portfóliót nehéz átlátni, ez a másik ok, amiért óvatos volt a következő generációra terhet helyezni. A teljes vagyon mintegy 50 százaléka ingatlanokban, 30 százaléka operatív cégekben, mintegy 20 százaléka pedig pénzügyi eszközökben és művészeti alkotásokban testesül meg. Jelenleg zöld lakóparkokat fejlesztenek és kiemelt szerepet kap terveikben a városrehabilitáció. Pénzügyi befektetéseik nagyobb részét saját hatáskörben kezelik, emellett a Bank Gutmannhoz helyeztek eszközöket, egyrészt a túlzott saját hatáskör elleni biztosításként, másrészt benchmarkként.
A művészeti portfóliórésznek külön jelentősége van a Resonator életében. András szenvedélyét édesapjától örökölte, aki könyveket és bélyegeket gyűjtött. A művészeti gyűjtemény a Zsolnay-tárgyak és Egry József művészete köré összpontosul. A két téma kapcsolódik két kedvenc lakóhelyéhez: a Balatonhoz és Budapesthez. Egry József a Balaton piktoraként, a Zsolnay család története pedig külön inspirációként jelent számára vonzerőt. A 150 éves Budapest jelenlegi formájában nem létezne Zsolnayék nélkül, másrészt, Zsolnayék többgenerációs családi vállalkozása olyan hungarikumot hozott létre, amely ma is keresett érték az aukciókon. A Városligeti Fasorban, a saját maga által gyönyörűen felújított Kőrössy villában több emeleten tárja az érdeklődők elé a közel 1000 tételes Zsolnay-gyűjteményét. András a művészeti gyűjteményét a ResoArt Alapítványra (www.resoart.hu) bízta, amelynek kuratóriumi tagjai a család részéről Dávid és Magdolna. András vagyonos vállalkozói ars poétikáját jól jellemzi, ahogy művészeti alapítványával két célt kíván szolgálni. Aki jelentős értéket hoz létre, az egyrészt tegye azt látható közkinccsé, másrészt pedig vállaljon aktív szerepet a közösség építésében is. Ennek szellemében szervez a Kőrössy villában rendszeresen kulturális programokat, ezzel erősítve, összetartva partnereit és baráti kapcsolatait. András számára az már kellően gazdag hagyaték, ha ezen a két területen követendő példaként szolgál több generáció számára is.
Írta: Litkai Gergely Nagyon nehéz elképzelni, milyen lesz a világ 2050-ben, amikor azt sem tudom elképzelni, hogy Magyarország ilyen 2023-ban. Mennyiben határozza meg a jövőnket, ahogy a jövőről gondolkodunk? Egyre több kutatás szerint az önmeghatározó emlékekhez (self-defining memories) hasonlóan az önmeghatározó jövőkép (self-defining future projection) is legalább annyira fontos. Az ént és az indentitást egyaránt táplálják jelentős jövőbeli eseményekkel […]
A milliókat érő egyedi műalkotások és a kommersz poszterek közti, nem kicsi piaci rést találták meg a nemzetközi Lumas Galéria német alapítói, és azóta húsz városban árulnak ötven, száz vagy százötven példányban megfizethető nagyításokat neves fotográfusoktól. Budapesten is van már egy Lumas, a tulajdonosa, Wikonkál Éva véletlenül, távolról csöppent bele a galériabizniszbe.
1,3 millió négyzetkilométer a területe (tizennégy Magyarország), esőerdőtől tengerparton át magas hegységekig mindent megtalálunk itt, nem is kérdés, hogy csak az ország legfőbb értékeinek felfedezéséhez is hetekre van szükség. Én három napra mentem. De micsoda három napra!
