Az egyházi tized szerint

„Ha majd életem végén megjelenik a kaszás, mit is mondjak neki, mi jót csináltam? Jó sok nyereséget a banktulajdonosoknak? Gondoltam, inkább összerakok egy kortárs műgyűjteményt, ami emberek életét változtathatja meg.” Kovács Leventével elég öt percet beszélgetni, és biztosan kíváncsi leszel az életére, de valószínűleg kevés lenne egy egész nap is, hogy elmesélje csak a legfontosabb dolgokat – annyi mindennel foglalkozik. Sokan 2021-ben figyeltek fel filantróp tevékenységére, amikor a debreceni Modemben kiállították Evangélium 21 című, feleségével, Kovács-Szabó Tímeával közös kortárs képzőművészeti gyűjteményét. Holott egészen fiatal kora óta adakozik, olyan családban nőtt fel, ahol természetes volt másoknak segíteni.
„Nálunk lényegében mindenki protestáns lelkész, az üknagyapámig felmenően, így az anyagi lehetőségek nyilván korlátosak voltak a családban. De nem volt kérdés például, hogy lelkész öcsém, Dávid az elsők közt ment az ukrán határra a menekülteknek segíteni, és nemcsak a gyülekezetünk, de például a nővérem is befogadott egy családot, aki a háború kitörése után Magyarországra jött” – mondja. Aztán elmesél egy sokkoló történetet: egy tízéves ukrán menekült kislányt és az édesanyját látta vendégül, és a kislányt elvitték egy játékboltba, hogy válasszon magának játékokat. „Nagyon régóta nem látta az édesapját, egyetlen táskával menekültek el. Egy játékpisztolyt választott. El kellett neki mondanunk, hogy a pisztolyon túl is van élet.”


Levente lelkész édesapját büntetésből küldték Dél-Baranyába vélt 1956-os tevékenysége miatt. Éveken át megszervezte, hogy az őrbottyáni szeretetotthonban lakó fogyatékos gyerekek nyaranta eltöltsenek a parókiájukon egy-egy hetet. A környékbeli háztartásbeli asszonyokat pedig felutaztatta az intézetbe segíteni, tehermentesíteni az ott dolgozókat.


„Emlékszem gyerekkoromból az intézetből például a Sanyóra, aki olvasni nem tudott megtanulni, de művészin rajzolt épületeket, a homlokzati feliratokat pedig betűszerű jelekkel pótolta. Meg Pepére, akinek a karja és a lába béna volt, a tolószéket a könyökével irányította. A tolószékét a béna ujjai közé kötözött csavarhúzóval szerelte” – sorolja Levente.