Egy könyvvel kezdődött: Babocsai Zsolt és David Vermeersch a masszív táplálkozási tévhiteket cáfoló China Studyhoz kötik a megvilágosodásukat. Miután elolvasták, elkezdtek megszállottan tanulni az egészséges táplálkozásról. Aztán le akartak számolni azzal, hogy a reggeli vagy finom, de egészségtelen, vagy egészséges, de ehetetlen, így 2016-ban belevágtak az itthon akkor még nem igazán ismert granolák gyártásába.
Írta: Varga Veronika
Péntek este fél hatkor már csak a két tulajt találom a Viblance újpesti üzemében – a százmilliós nagyságrendű éves forgalom ismeretében ez elsőre meglep. Volt idő, amikor minden külső szakértővel együtt húszan voltak, stabilan azonban mindössze tíz–tizenhárom ember dolgozik a havi átlag hat–nyolc, kiugró hónapokban tíz tonnát is elérő mennyiségű granola és zabkása előállításán.
Babocsai Zsolt és David Vermeersch nevetve mesélik, hogy a legtöbb ember azt hiszi, egy gazdag nő áll mögöttük. De ami a nehézség volt cégük felépítésében, az a legnagyobb büszkeségük is: az anyagi és a szellemi tőkét is kizárólag ők tették bele, nincs a háttérben gazdag család vagy befektető, nulláról indultak, egy pici garázsból, és még most is csak forgatják vissza az eredményüket.
Nyugat-Európában és Amerikában rohamosan növekszik a coaching iparág, az óriási fejlődés is azt mutatja, hogy egy jó szakembernek kiemelkedő szerepe lehet egy vállalat fejlődésében. De mit jelent pontosan a coaching? Az ICF magyarországi képviselőit kérdeztük, milyen versenyelőnyökhöz juthat az, aki belefekteti idejét és energiáját egy coaching folyamatba. A világszerte elérhető „vállalati edzők” száma az elmúlt […]
Nyugat-Európában és Amerikában rohamosan növekszik a coaching iparág, az óriási fejlődés is azt mutatja, hogy egy jó szakembernek kiemelkedő szerepe lehet egy vállalat fejlődésében. De mit jelent pontosan a coaching? Az ICF magyarországi képviselőit kérdeztük, milyen versenyelőnyökhöz juthat az, aki belefekteti idejét és energiáját egy coaching folyamatba.
A világszerte elérhető „vállalati edzők” száma az elmúlt két évtizedben folyamatosan nőtt, egyre több vállalat fektet be nemcsak a vezetők, de a nagy potenciállal rendelkező alkalmazottak coachingjába is. Bár Magyarországon is egyre keresettebbek a szakma képviselői, egyelőre még nem vált széleskörűen nélkülözhetetlen vállalati eszközzé az itthoni vezetők és vállalkozók világában a támogató szakember alkalmazása. Pedig az ICF (International Coaching Federation) felmérései szerint a coachingba beruházó szervezetek több mint fele magasabb munkavállalói elégedettségről és megnövekedett bevételről számol be, mint más hasonló szervezetek. És ez egy nem elhanyagolható statisztika, legfőképp nem egy gazdasági és munkaerőpiaci válság idején.
Az International Coaching Federation (ICF) a világ legnagyobb coach szervezete. 70 országban több mint 50 ezer tagja van. Az ICF célja, hogy építse, támogassa és megőrizze a coaching szakma integritását. Szakmai követelményrendszere és etikai kódexe a coaching iparág legelterjedtebb mércéjévé vált, háromszintű minősítési rendszerét világszerte ismerik és elismerik. A minősítés megszerzéséhez a képzésen kívül minden esetben minimum 10 óra mentor coaching és egy tudásfelmérő vizsga is szükséges.
Az ICF magyarországi képviselőinek definíciója szerint a coaching segít hatékonyabbá válni a szerepünkben. Egy jó coach segít meghatározni a fejlődési irányokat, az egyéni és csapatstratégiát, segít megtanulni, hogyan gazdálkodjunk az időnkkel vagy épp hogyan rangsoroljuk a ránk váró feladatokat. Egy coach segíthet a nehéz helyzetek elrendezésében, felkészít arra, hogy bármilyen kihívással megbirkózzunk. „A coaching egy partneri együttműködés egy olyan gondolatébresztő és kreatív folyamatban, amely arra inspirál, hogy szakmailag és személyesen is a lehető legtöbbet hozd ki magadból. Egy coachnak a szuperereje nem az iparág ismeretében rejlik, épp ellenkezőleg, külső szemlélőkén egészen új szempontokra tudja felhívni a figyelmet” – hangzik az inspiráló meghatározás. A tanulási folyamat eredményeképp kevesebb idő alatt több mindennel végezhetünk, megtanulhatjuk (jobban) kezelni a stresszt, a fennmaradt energiát pedig másra tudjuk fordítani, legyen az munka, vagy magánélet.
Budapest igazi luxusváros – már ha azt nézzük, hogy a város egyik legszebb telkén, a Duna felett száz méterrel, a Rózsadombon állt sokáig az egyik leghíresebb szellemháza. De hát, aki szép, az egy ideig megengedhet ilyet magának. Ma, az újjáépült házban olyan luxuskörülményeket találunk, hogy egy jobb szállodában is megirigyelnék. Robotporszívók és igazi takarítók, ónix kőlapok és oldtimerek, és valószínűleg itt van az ország legnagyobb egy lakásra jutó borhűtőállománya is.
Hetekig keresgéltük, hol találunk a magyar határhoz minél közelebb hóbiztos síterepet és családbarát pályaszállást. Az ünnepek végeztével egymás után gördültek a newsfeedre a vészjósló posztok Ausztriából, de még Franciaországból is, hogy az Alpokban alig van hó, és ha van is, olyan kevés és olyan régi, hogy nem nagy élvezet síelni rajta. Végül Nassfeld lett a befutó, és bár a pályákat eleinte kifejezetten mostoha állapotban találtuk, az utolsó napra leesett a hó, és még a nap is kisütött.
Koligyer Zoltán nyolcéves koráig még biciklit sem látott, ma már milliárdos kerékpárgyára van az Alföldön. A Koliken bringabizniszt néhány éve már a második generáció felügyeli, és a kiskunhalasi üzemben éppen az exportot és az elektromos kerékpárokat célozzák meg.
