Forbes-címlaposok, díjeső, új lendület. Évet indítottunk a Haris Parkban.
Volt, aki szerint az idei az eddigi legjobb Évindító Gála volt, és akadt olyan is, aki azt mondta, tíz év múlva ő szeretne lenni Az Év Filantrópja. Idén ugyanis először adtuk át a Bridge Budapest Egyesülettel közösen alapított díjat. Az első díjazottak az állami gondozottakat segítő Világszép Alapítvány létrehozói, Wirtz Ágnes és Albrecht Wirtz lettek. Emellett átadtuk az Elkötelezett Polgár különdíjat is, amit Kovács Levente, a Magyar Bankszövetség főtitkára kapott. Ő a mai napig az egyházi tized szerint adakozik, azaz jövedelme legalább tíz százalékát jótékony célra fordítja. A Haris Parkban rendezett gálára az elmúlt évek címlaposait hívtuk meg, velünk ünnepelt (az ikrektől röviden elszakadva) Borbély Alexandra és Nagy Ervin, Pataki Ági, a Szamos cukrászda és az Oázis kertészet második generációs tulajdonosai, Vári Gergő, a Profession.hu és a Lensa alapítója és még sokan mások. Az este során több mint kétmillió forint adomány gyűlt össze a Világszép Alapítványnak, így a tavalyi gálán elindított adománygyűjtő akciónkban eddig összesen kilencmillió forintot gyűjtöttünk vendégeink segítségével.
Tizenhárom éve hat gyerekkel indították el az Under the Rainbow alapítványi óvodát. Mára 140 fős, négy telephelyes magánovi-hálózattá nőtték ki magukat. Ajánló a Forbes.hu-ról.
Füles Márti és alapítótársa, Paraginé Ébel Emese 2009 őszén naivan, de optimistán indították el az Under the Rainbow alapítványi ovit. Azt mondják, ha akkor egyben megkapták volna, milyen feladatokon, hatóságokon és nehézségeken kell végigmenniük, lehet, hogy nem vágnak bele. „Szerencse, hogy nem így történt – nevetnek. – Egyébként nem izgultunk az elején, pedig az engedélyek az utolsó percben lettek meg, és a hat gyerekből, akikkel elkezdtük az első tanévet, hárman a mieink voltak.”
Amikor Emese a legidősebb gyermekének keresett óvodát, megdöbbenve konstatálta, hogy lakóhelyükön, Tárnokon harminckét fő a körzeti óvoda csoportlétszáma. Bedobta a férjének, hogy akkor ő inkább alapítana egy magánovit, majd felhívta régi néptáncos társát, Mártit. Később, amikor már a két alapító család gyerekei kinőttek az óvodáskorból, a két édesanya úgy érezte, jó lenne hozzájuk olyan tulajdonostárs is, aki érti a 90-es években született szülők nyelvét. Így csatlakozott néhány évvel később a baráti körükből Pollákné Hercsel Flóra, akinek az interjú alatt két gyermeke is a szomszéd csoportban játszik.
Paraginé Ébel Emese, Pollákné Hercsel Flóra és Füles Márti
Az elmúlt tizenhárom évben mindig akkor bővültek, amikor elértek valamilyen kritikus tömeget. Ma már négy telephelyen, Adyligeten (ahol óvodát és bölcsődét is visznek), Pasaréten és a Rózsadombon több mint 140 gyerek jár hozzájuk, ebből 32 bölcsődés. Ezzel az egyik legnagyobb magánovi-hálózat az övék. „Nagy igény van kétnyelvű óvodai nevelésre. Ilyen ovit szeretnénk a rózsadombiból faragni, magyar alapokon, játékos formában” – mondja Emese. Már japán óvónőt is alkalmaznak Adyligeten és a Toroczkó utcában, a második kerületben ugyanis népes japán közösség él, időnként az ovisok több mint harmada japán.
Amikor tavaly májusban nekiálltak a pasaréti Torockó utcában megszerzett telephely felújításának, már akkor annyi család iratkozott be a szerkezetkész oviba, hogy lassan újra a helyhiány okozza majd a problémát. És most megint jönnek a várólisták. A költség-hozzájárulás, amit a szülők fizetnek, közben havi 260 ezer forintra nőtt, persze a bölcsődében az összeg alacsonyabb. „Még mindig befektetési időszakban vagyunk, főleg most, hogy megint nagyot nőttünk. Amennyi profitunk keletkezett volna az utóbbi években, azt a pénzt mind elköltöttük az ovira” – mondja Márti.
Léhűtők, csavargók, kurvák, művészek és egy igazi Kurázsi mama Nagybányán, az első világháború végén. Románnak vagy magyarnak jó most lenni? És vajon meg tudja-e védeni magát egy kis közösség a rajta átsuhanó történelmi vihartól? Kályha Kati – avagy az erős nők – drámája a Radnótiban.
Hetekig keresgéltük, hol találunk a magyar határhoz minél közelebb hóbiztos síterepet és családbarát pályaszállást. Az ünnepek végeztével egymás után gördültek a newsfeedre a vészjósló posztok Ausztriából, de még Franciaországból is, hogy az Alpokban alig van hó, és ha van is, olyan kevés és olyan régi, hogy nem nagy élvezet síelni rajta. Végül Nassfeld lett a befutó, és bár a pályákat eleinte kifejezetten mostoha állapotban találtuk, az utolsó napra leesett a hó, és még a nap is kisütött.
A háború elején még gyors győzelmet ígértek az oroszok Ukrajnában.
Ehhez képest hónapról hónapra új szinteket lép az orosz invázió, az ukrajnai ellenállás és a Nyugat szerepének mértéke.
Írta: Simó György Most vagy soha, fakadt ki a parlamenti ülésszak megnyitásakor Kisida Fumio japán miniszterelnök a minap. Ez alkalommal nem a Nemzeti dalból idézett. Arra utalt, hogy a japán népesség csökkenése már olyan mértékű, hogy ha nem tesznek valami hathatósat, akkor a „nemzet arra a pontra jut, ahonnan kétséges, hogy fenn tudjuk-e tartani a társadalom működőképességét”. Talpra japán, hí a haza! Japán […]