„Azt mondta Albrecht, eljött az a pillanat, hogy idáig és ne tovább: most pedig igenis Magyarországra költözünk. Én meg mindig bízom az ösztönös megérzéseiben. Persze sokan azóta sem hiszik el, hogy nem én húztam őt haza magammal” – meséli Wirtz Ágnes, hogyan tért vissza férjével 2006-ban Németországból tizenkét év kinti együttélés után. Szülei 1987-ben mentek ki Frankfurtba három lányukkal, Ágnes ekkor tizenkét éves volt. Édesapjuk, Meggyes István vezette az első magyar turisztikai külképviseletet, akkor még Nyugat-Németországban, ő a nyelvtanulást, édesanyjuk a magyar irodalmat szerettette meg három lányukkal.
Még Magyarországon éltek, Ágnes harmadikos volt, amikor a szülői munkaközösség annak rendje és módja szerint megszervezte, mit kapjanak az osztálytól a pedagógusok, mire ő ellentámadásba lendült: márpedig más legyen az ajándék, ne a szülők pénzéből vegyék, hanem a gyerekek maguk készítsék el. Persze, hogy lett belőle konfliktus, sértődés. De ő sohasem ismert se lehetetlent, se határt. „Mindig hihetetlen igazságérzet és kreativitás bújt meg benne, tűzön-vízen átvitte, amit meg akart csinálni” – mondja mindössze tizennégy hónappal fiatalabb húgáról Walter Katalin (ma a BKK vezérigazgatója, portréját a 2021. szeptemberi Forbesban írtuk meg).
Ágnest korán elkezdték érdekelni a művészetek, de ugyanúgy jó volt matematikából is, és nővére szerint sosem volt elméleti ember. „Az a típus, aki komolyan veszi a follow your dreams jótanácsot” – mondja Katalin. A három Meggyes lány közül aztán ketten német férjet találtak, Katalin Cornelius Walterrel házasodott össze, és sokáig mindketten McKinsey-tanácsadók voltak, Ágnes pedig a kilencvenes évek elején Budapesten ismerte meg Albrecht Wirtzet. Mielőtt hazaköltöztek, férje ötödik generációs, tehetős családi céget vezetett. A mosószerekkel és kozmetikumokkal foglalkozó vállalatot 1845-ben alapította az ükapja, és öt év kontrolling után Albrecht vehette át a gyeplőt – igaz, a háttérből erősen diktáló nagybátyjával együtt.
