Somosné Nagy Adrienn inkább biológus, mint cégvezető. Órákig képes lelkendezni a laskagombák szépségéről – közben milliárdos árbevételű családi vállalkozást vezet. Friss laskagombáik Párizsba és az egyik legnagyobb német kiskereskedelmi lánc polcaira is eljutnak, laskagomba-alapanyagukat egész Európában ismerik.
„Ne zárjátok be az ajtót, mindjárt jövök vissza” – mondja nem sokkal fél öt előtt kollégáinak Somosné Nagy Adrienn, a Pilze-Nagy Kft. ügyvezetője, amikor az interjú után az irodából a laskagomba-termesztő házak felé vesszük az irányt. „Vége a munkaidőnek, legalábbis a többieknek. De nekem ilyenkor még nem” – magyarázza. Pedig másnap két hétre Kelet-Afrikába indul egy kutatási projekt miatt. A hőmérséklet mindenesetre nem igazán afrikai a Kecskeméthez közeli telephelyükön, mindketten sálunkba burkolózunk a leszálló ködben. Negyvenhárom termesztőházban évente összesen ezer tonna laskagombát termesztenek itt, és maguk gyártják az úgynevezett gombatermesztő zsákokat is, amiből évente több százmillió forint értékben adnak el. „Még ma is, ha bejövök ide, elsősorban gyönyörködöm, hogy mennyire szép a laskagomba.
Csokorban nő, a tönk és a kalap nem középen, hanem excentrikusan kapcsolódik egymáshoz, olyan, mint egy virág.” Az eredetileg biológus végzettségű Adriennt húsz év után is lenyűgözik a gombák. Abban a helyiségben, ahová belépünk, már szedésre érettek vannak. A természetben november közepén kezdődik a főszezon, de a termesztőházakban egy év alatt öt-hat ciklus is lefut. Átlagosan nyolc–tizenegy hétig tartják benn a gombazsákokat. Az egész éves terméshez zárt és hőszigetelt gombaházakban kell állandóan késő őszi klímát, 12–14 Celsius-fokos hőmérsékletet és magas páratartalmat teremteniük. Nyáron melegkedvelő fajtákkal dolgoznak, és kicsit magasabb hőmérsékletet tartanak, így költséghatékonyabb a hűtés.
„Nagy szívfájdalmam, hogy a bébi laskagombát nem nagyon keresik” – mutat egy szemmel láthatóan kisebb kalapú gombacsokorra. – Pedig ebben a fejlődési szakaszban még több benne a gombacukor, és az íze is más.” A gombákat tönkkel és anélkül is értékesítik. Németországba, Szlovákiába, Romániába és Horvátországba szállítanak, főleg nagykereskedőkön keresztül, és esetenként Lengyel-, Cseh- és Franciaországba is. Németországba közvetlenül visznek az egyik legnagyobb kiskerláncnak, itthon pedig gombáik 90–95 százalékát a Metro, az Aldi és a Lidl áruházakban lehet megtalálni.
A szeméttel eddig keveseknek jutott eszükbe üzletelni, ám egy ifjú McKinsey-tanácsadó rájött, hogy busásan kereshet, ha a hulladéklerakásnak jól megkéri az árát. Mára ő lett a Republic Services vezére, Bill Gates pedig vaskos osztalékot vesz ki a cégből – derül ki az amerikai Forbes cikkéből.
Írta: Chris Helman // Fordította: G. Tóth Ilda
Las Vegastól északra, a Sheephegységben naponta 280 kamion összesen nyolcezer tonna szemetet furikázik az Apex nevű hulladéklerakóba. Az utolsó szakaszt kanyargós földúton teszik meg, aztán a háromhektáros munkaterületen hatalmas, tüskés fémkerekű buldózerek törik és tömörítik a szemetet. A kupacok mélysége helyenként a százötven métert is eléri, de évszázadokra van még elég hely Sin City hulladékának. A lerakó tulajdonosa, a Republic Services tizenöt évre szerzett monopóliumot a Las Vegas-i régió szemetének összegyűjtésére és újrahasznosítására.
„Szívesebben hívjuk franchise-nak” – mondja a negyvenhét éves vezérigazgató, Jon Vander Ark, aki a szerződés szerint a bevétel öt százalékát, évente körülbelül 250 millió dollárt utal vissza Las Vegasnak a kizárólagosságért.
Az Apex melletti farmon 3500 disznó szürcsöli a környező szállodákból, kaszinókból és éttermekből odaszállított ételmaradékokból főzött sárgásbarna pörköltszerűséget. A Republic napi huszonnyolc tonnát gyűjt be itt, és amit nem használnak fel a moslékhoz, abból egy idő után metángáz képződik, ezt pedig ipari felhasználóknak értékesíti a vállalkozás. Emellett még kőfejtéssel is keres egy kis pénzt: egy bányászati cég jogdíjat fizet neki, amiért napi 150 kamionnyi kőzúzalékot elszállít a helyszínről – így csinál ugyanis helyet a rengeteg szemétnek. A követ aztán a Las Vegas járdáihoz felhasznált betonba keverik. És hogy mi jön még? Egy új polimerközpont, ami abból profitál majd, hogy az élelmiszergyártók egyre inkább hajlandók felárat fizetni a jó minőségű újrahasznosított műanyagért.
A phoenixi központú Republic ma már 41 amerikai államban összesen 198 hulladéklerakót és 71 újrahasznosító-telepet működtet. A pandémiával sújtott 2020-as év után 2021-ben rekordszámokat produkált: nettó profitja 17 százalékkal, 1,3 milliárd dollárra nőtt, 11,3 milliárd dollár árbevétel mellett. Részvényei mostanság 131 dollárt érnek, ami alig tíz százalékkal kevesebb a 2021-es csúcsnál, míg a S&P 500-as tőzsdeindex ebben az időszakban 18 százalékot esett.
És hogy mi Vander Ark titka? Egyszerűen az, hogy prémiumárat szabott meg a szemétnek. „Mert az jóval többet ér, mint valaha gondoltuk” – mondja. Ő már 2009-ben meglátta a szemétben a lehetőséget, akkor kezdett tanácsot adni a Republicnak, még mint McKinsey-alkalmazott, zsebében a Harvardon szerzett diplomájával. „A pandémia megerősítette, hogy az egyetlen dolog, amit kontrollálni tudunk, az az ár. A mennyiségekre nem lehetünk hatással, és keresletet sem tudunk generálni.”
„Cinikusan viszonyulok a McKinsey-tanácsadók alkalmazásához, de amit Jon hozott a cégnek, azt maguktól tényleg nem találták volna ki – mondja Michael Hoffman, a baltimore-i Stifel Investments nevű befektetési cég ügyvezetője, aki 2008 óta figyeli a hulladékpiacot. – Még sohasem aknázták ki rendesen az ipari szemét mozgatásában rejlő profitot.” Az ifjú tanácsadó korábban azt vágta Don Slager Rebublic-vezér fejéhez, hogy nem kér eleget a független szemétszállítóktól a Republic tulajdonában lévő telepek használatáért. A díj tényleg csekély volt, szinte bagóért lehetett újabb szeméttonnákat pakolni a lerakókba, merthogy a gazdájuk nem kalkulálta bele a költségekbe a majdani telepek létesítésének árát. Leegyszerűsítve: a Republic lényegében fillérekért eladta jövőbeni profitját.
Vander Ark azzal állt elő, hogy a cégnek drámaian meg kellene emelnie a díjait. Azok a szállítók, akik nem tudják megfizetni a felárat, legfeljebb máshová mennek majd. Akik viszont meg tudták fizetni, nyilvánvalóan elég nyereségesek voltak, így a Republic felvásárlási célpontjaivá váltak. Az agresszív árazási politikát 2019-ben átvette a Republic egyik fő riválisa, a 18 milliárd dollár forgalmú houstoni Waste Management is.
Olyan flotta kell, ami robog A Waste Management és a Republic is (az amerikai hulladékbiznisz két legnagyobb szereplője) a 2018-ban elhunyt Wayne Huizenga milliárdos hagyatéka. Huizenga kétkezi kukásként kezdte, aztán jó pár versenytársat felvásárolt, majd 1971-ben tőzsdére vitte a Waste Managementet. Tizenhárom évvel később kiszállt belőle, majd hasonló sikersztorit épített fel a Blockbuster Videóból és az AutoNationből. A Republic utóbbiból vált ki 1999-ben. Amikor Vander Ark megjelent a színen egy évtizeddel később, a Republic még meglehetősen amatőr volt. Tucatnyi nevet elkoptatott – a Duncan Disposaltől a Trash Taxiig –, és odáig sem jutott el, hogy egységesítse kamionflottája karbantartását és működtetését.
„Nincs arra szükség, hogy 165-féleképpen javítgassák a kamionokat, egyetlen megoldás kell, és kész. Ha időt spórolsz, azzal profitot termelsz. Olyan flotta kell, ami robog” – mondja Vander Ark. Hogy miként áll hozzá a növekedéshez – no, és a profithoz –, jól illusztrálja egy épp lezárult, 2,2 milliárd dolláros akvizíció. A Republic felvásárolta a 36 százalékos részesedéssel piacvezető U. S. Ecology nevű veszélyeshulladék-kezelőt, amely hat telepén vegyi, egészségügyi és kis kockázatú nukleáris hulladékot gyűjt. Vander Ark hetven százalék felárat fizetett a relatíve kis haszonkulccsal működő cégért, mert a veszélyes hulladékok mennyisége gyorsabban nő a hagyományosénál, és új lerakót nyitni manapság szinte lehetetlenség. Így pedig nyilván árat emelhet, vagyis javíthatja az árrést.
A Republic részvényesei közül a legnagyobb, a Cascade Investments (Bill Gates magánholdingja) több mint kétszáz millió dollár osztalékot tehet zsebre évente 34 százalékos pakettje után. Hoffman szerint a Republic-befektetés kiválóan alkalmas arra, hogy Gates diverzifikálja a portfólióját. „Ne felejtsük el: szemétről beszélünk – mondja. – Tőkeigényes, és nem dübörög évi húsz százalékkal, mint a szoftverpiac, de a nagy játékosoknak különösen jó, inflációálló biznisz.”
Vajon eleget tudunk-e és értjük-e, hogy miért nincs egységes álláspont a férfi és női esélyek „egyenlőségével” kapcsolatban? Sokan, sokféle módon próbálták már a témát megközelíteni és változást elérni, változó sikerrel. Az EY és az Actionlab most olyan innovatív programot fejleszt, ami az érzelmek és a kölcsönös empátia irányából, a művészet eszközein keresztül világít rá fontos […]
Hayes Barnard rájött, hogyan hozhatja össze a drága napenergiát a háztartások többségének költségkeretével. Igencsak megnövelte ambícióit, hogy bekerült a 400 leggazdagabb amerikai Forbes-listájára: minden amerikai álmot zöldre akar festeni.