Írta és illusztrálta: Háy János

Az elméleti fizika terelte a helyes útra. Amikor feketén-fehéren kiderült, hogy semmi sincs feketén-fehéren, hogy a newtoni tapasztalás puszta látszat, mert a nyilvánvaló dolgok mögött egészen más folyamatok zajlanak.

Biztos volt benne, hogy a háttérben titkos erővonalak vannak, amiket a gazdaság szereplői, a tőketulajdonosok mozgatnak, s hogy minden, ami látható, a bankok például, meg azok a számlák, amikbe betekintést nyerhetnek még az újságírók is, nem pusztán a hivatalos ellenőrzés, csupán azért vannak, hogy elfedjék a valós folyamatokat.

Mondta is a haverjának, aki csoporttársa volt az egyetemen, de valahogy a gazdaság területére sodorta a sors, hogy tudom, hogy mi van a háttérben, hogy ti irányítjátok a dolgokat. Kormányok meg politikai erők, ugyan már, nevetséges. Egy lépést sem mernének tenni a hozzájárulásotok nélkül. Ezt hogy gondolod, kérdezte a valahai csoporttárs. Hogy háttéralkuk vannak, és kedvetek szerint tartatok életben iparágakat, politikai szereplőket. De hát, mondta a barát, mindenki tudja, mire költök, ha épp költök. Az egész teljesen átlátható. Az átlátható, mondta a fizikus, amit átlátni engedtek. De az, hogy mi zajlik a tengerparti nyaralódban, hogy a meghívott vendégekkel miről tárgyaltok fürdőgatyában, azt senki nem tudja, pedig ott van az igazság.

De hát te is ott voltál hányszor, mondta a valahai csoporttárs, aki ragaszkodott a régi barátaihoz, ezért hívta meg ezt az egyetemi társat is, persze egy ideje már nem, mert kínos volt, amikor egy bizonyos alkoholmennyiség fölött előhozakodott a háttérhatalmakkal. Utána még azért találkoztak, aztán oda jutottak, hogy ha véletlen összefutnak, mint most is, akkor nem kerülik el egymást.

A feleségének, helyesebben akkor még csak leendő feleségének tetszett, amikor a fiatal férfi előjött azzal, hogy a kvantumfizika megmutatta számára, hogy a dolgok mögött titkos folyamatok zajlanak. De amikor ezek a titkos folyamatok immáron mindenre kiterjedtek, nemcsak a gazdaságra és a politikai működésre, hanem mondjuk a hóviharra, amit minden bizonnyal mesterségesen állítottak elő valakik, azért, hogy, és itt jött egy magyarázat, hogy miért. Ez már sok volt neki is, ráadásul örült a hónak, mert szeretett síelni.

A gyerekek is szerették, különösen amikor a földönkívüliek megjelenéséről mesélt, mert azért az mindenki számára egyértelmű, hogy a piramisokat nem lehet ókori technológiával megépíteni, vagy a Nazca-vonalak, meg mi más lehetett Illés próféta tüzes szekere, ha nem egy űrhajó. A gyerekek akkor távolodtak el, amikor az apa a fenntartható fejlődés elemeit, mint a tőkemegsokszorozás evidens eszközét tárta fel. Hogy az összes alternatív energiaforrás tulajdonosai valójában az olajcégek és a hőerőművek tulajdonosai, s hogy az egész klímaválság csak arról szól, hogy új utakat találjanak arra, miképpen lehet kivenni a pénzt az emberek zsebéből, mert ha nem így lenne, akkor például agitálnának a kutyatartás ellen is, aminek az ökológiai lábnyoma nagyobb, mint egy indiai átlagemberé. De nem, mert a kutyatartás bevételeket hoz, sőt a legnagyobb klímavédők aktív kutyatartók, annak ellenére, hogy ez logikailag egyáltalán nem összeegyeztethető. A zöld mozgalmak mögött a nagytőke áll, személy szerint ki lehet mutatni, hogy kik. Különben is mennyi energia kell egy szélerőmű létrehozásához és karbantartásához? És mennyi energiát termel? Persze ebbe nem mertek belegondolni! Azt hiszitek, hogy a szelektív szemét, hogy az a megoldás, de az egy nagy szar, csak azért erőltetik ránk, hogy felelőssé tegyenek minden egyes embert a klímaváltozásért, és az emiatt feléledő bűntudattal arra kényszerítsenek, hogy megvegyük a klímatakarékos eszközöket a korábbiak mellé, amelyek nem azok, de még működnek. Az összes zöld mozgalom és párt mögött a tőke áll. Különben hogy jutnának be a parlamentbe?

A gyerekeknek nem jött be ez a fejtegetés, épp most kezdték átélni, mekkora katasztrófába sodródott a föld, s hogy az előző nemzedékek hedonizmusa és nemtörődömsége miatt, most abszolút kérdéses a jövőjük, ráadásul kutyát is szerettek volna.

A feleség kitartott. Mármint addig a napig, amíg kitartott. Ám egyszer azt mondta a férfinak, hogy nem bírja tovább, és most már a gyerekekre nézve is ártalmas. Van valakid, kérdezte a férfi. Nincs, mondta a nő. A férfi nem tudta eldönteni, hogy melyik a titokzatosabb, ha van valakije, ami most kiderül, hogy volt egy háttérhatalom az övé mellett a házasságukban, vagy, ha nincs, mert akkor még mindig ott a titok, akkor miért szakít.

A férfi nem akarta ezt a szakítást, de a nő pontos tervvel állt elő, hogy ott a nagymama lakása, elküldte az albérlőt, felszabadult, épp jó lesz neki. A válást a tőke generálja, mondta a férfi. Micsoda, kérdezte a nő. Hogy kétszer kelljen, vagy esetleg többször kelljen megvenni ugyanazokat az eszközöket. A nukleáris család volt az első lépés. A nagycsaládok helyett létrehozni ezeket a magányos kiscsapatokat, mert akkor így minden olyat meg kellett venni külön is, amiből a nagycsaládnak egy is elég volt. De a tőkének ez is kevés. Kell a válás, hogy egy életen belül többször is kiépüljön a családi infrastruktúra. Lehet, mondta a nő, de ő nem emiatt akar. Majd támogatlak anyagilag. Hogyhogy, kérdezte a férfi, miből, te is az egyetemen tanítasz. Csak én tanítok az egyetemen, mondta a nő, te már nem. Mert nem bírták elviselni, hogy mindenen átlátok, hogy tudom, mi zajlik a háttérben. Nem, azért küldtek el, mert nem mentél be órára, amikor meg bementél, nem arról beszéltél, amiről kellett volna, nem a newtoni törvényeket kiiktató fizikai eredményekről, hanem a tőke titokzatos működéséről. Ez a kvantumtőke, mondta a férfi, és újra megkérdezte, hogy honnan van a nőnek pénze. A nő nem válaszolt. Szóval lefizettek, téged is ők pénzelnek. Így akarnak végezni velem, mert veszélyeztetem az ócska üzelmeiket. Nem, mondta a nő.

A férfi elköltözött, s a nő, áttételesen és feltehetőleg a tőke által nyújtott támogatásából elkezdte kiépíteni azt a világméretű titkos szervezetet, ami képes lesz legyőzni a tőke világméretű titkos szervezetét. Ami korántsem annyira titkos, hiszen a magazinokban minden évben megjelennek azok a listák, ahol felsorolják a legfontosabb gonosztevőket. Nemzeti és multinacionális listák, jó, az van ráírva, hogy az idei év leggazdagabb száz vagy kétszáz embere, de valójában azt kéne föléjük írni, hogy Wanted, mert ez egy halállista. Az új titkos szervezet először ezeket a listákat gyűjtötte be világszerte, hogy körülhatárolja az ellenséget. A következő lépés lett volna az, hogy nyilvánosságra hozni az események mögötti valós történeteket, és a valós történetek konkrét szereplőit. Ezen voltak rajta, amikor a férfi… Egy reggel szalagcím is volt belőle, hogy egy férfi beesett vagy beugrott a metró elé. A rendőrség közölte, hogy idegenkezűségnek nincs jele. Ebből persze a titkos szervezet tagjai pontosan tudták, hogy dehogynem, épphogy idegenkezűség van benne, és a férfi felkerült a titkos háttérhatalmak ellen vívott szent háború hőseinek listájára.

Senkije nem volt. A volt feleség intézte a temetést. Minél előbb, mondta, és nem kell boncolás. Ott álltak a gyerekekkel a koporsó mellett a Farkasréti temetőben. Nem voltak sokan. Megmaradt tanítványok, hívek, akik istenként becsülték a férfit, aki annyi titokra ráirányította a figyelmüket. A volt feleség nézte a koporsót, már nem emlékezett azokra az időkre, amikor azt gondolta, ezzel a kivételes tehetségű férfival végül is meg tudnák hódítani akár a csillagokat is. A gyerekek sem emlékeztek arra, hogy ez a férfi nekik valaha apa volt, aki enni adott, és oviba vitte őket. Idegen volt a számukra a koporsóban fekvő test, ahogyan idegenek voltak a Nazca-indiánoknak az űrből érkező földönkívüliek.